Minden autoriter, hatalomvágyó személy legszebb álma…
„Az év sportközvetítésekben különösen gazdag időszakában talán nem kellett volna olyanok arcába nyomni a pártpropagandát, akik épphogy a politika elől menekültek a sportba.”
A fenti mondat a Páholyszínezők c. írásban jelent meg, az ÉS 40. számában, október 7-én.
A mondat szellemisége nem egyedülálló, és az ún. baloldali-liberális orgánumokban ennél durvább változatai is általánosak. A mondanivalója – az én olvasatomban – az, hogy a politika valami olyan szennyes dolog, amivel épeszű ember nem foglalkozik.
Mellesleg elég furcsa, hogy épp azok hajtogatják, akik nap mint nap a politikával – vagyis a közügyeinkkel foglalkoznak. Mert a szegény, jobb sorsra érdemes, görög-latin gyökerekkel bíró fogalom mindközönségesen annyit jelent: az állam ügyeinek intézésére tett ajánlat.
De lehet olyan értelmezés is: ha politikával foglalkozol, „rendes” szakmához nincs tehetséged.
És még egy harmadik változat: a legjobb, ha tisztességes ember nem üti az orrát a politikába (vagyis közügyeinkbe), ül otthon, kézben tartja a családja dolgait. Ez a változat minden autoriter, hatalomvágyó személy legszebb álma! Mi jobb annál, mint ha egy közösség tagjainak nagyobbik része békésen üldögél a neki kijelölt karámban, nem érdekli, hogy merre vezetnek az utak, milyen a kórháza, iskolája állapota, hogy lehet, hogy az egyik szomszédja emeletes kastélyban páváskodik, a másik meg a gyerekeinek nem tud téli cipőt venni. Holott nagyjából azonos képességűek, mindkettőnek van munkahelye, családi örökség se segítette egyiket sem.
Dictator / Dave Martsoff
Csak az egyiknek „jobb” barátai vannak.
Évtizedek, ha nem évszázadok óta ismerős ez a”fúúúj, politika” szemlélet a magyar közösségben. De most inkább csak az általam is ismert évtizedekről beszélnék. Már az mszmp-s időkben is divatja volt ennek, és ez értékelődött föl méltatlanul a demokrácia évtizedeiben. (Jóvanna, még csak két és fél, de az is többes szám.) Számomra teljesen érthetetlen volt, hogy milyen vehemenciával gyalázzák ugyanazok a pártokat, akik korábban a TÖBBPÁRTRENDSZER mellett tették le a voksukat. Miből gondolták, hogy a több párt ugyanazt vallja értékekről, vagy éppen tennivalókról, azok mikéntjéről, mint ők? A demokrácia nem az, amikor nekem van igazam.
A magát jobboldalinak tételező halmazattal nem foglalkoznék: az általuk mantrázott egység, sőt, nemzeti, sőt ÚJ egység semmi mást nem jelent, minthogy úgy vélik: sikerült kilúgozni a gondolkodás, kételkedés képességét a jobb híján magyarnak hívott tömeg jó részéből. Az eddigiek alapján úgy látszik, van okuk az örömre, hiszen csak egy elenyésző kisebbség gondolja úgy, hogy köze van a közügyekhez. Nem véletlen, hogy Magyarország jelenlegi első szolgájának beszédeiből szinte sose hiányzik a „pártpolitika”, a „politikusok” lenézése, sőt a „spekulálás” – ezzel a „spekulálók”, vagyis gondolkodók – elutálása. De ez legyen a valóban konzervatív, jobboldali értékeket vallók gondja.
A szabadon gondolkodók – legyenek akár istenhívők, akár ateisták, akár a hagyományok erejére támaszkodók, akár minden újdonságot lelkesen felkapók, – viszont most szembesülnek a következményekkel. Számos veszélyes, kártékony következménye van ennek az általános társadalmi közömbösségnek – sőt utálatnak – a politika, vagyis közös dolgaink iránt. Nézzük most csak a legutóbbit konkrétan.
A Népszabadság ügyét. Az már jónéhány évtizede világos minden erről spekuláló számára, hogy tömegdemokráciában a közügyek irányítására tett ajánlat egyetlen módon, a tömegkommunikáció közvetítésével juthat el a reménybeli támogatókhoz, vagyis szavazókhoz. Ezek eszközeinek – tévéknek, rádióknak, lapoknak – a birtoklása létkérdés. A mai kormányfő csapata ezt jól tudta, és miközben az ellenoldal apologétái a sajtó „függetlenségéről”, meg a pártpolitika elutálásáról szóltak, szép csöndben, mintegy 15 év alatt uralmuk alá hajtották az egészet. Cakk-pakk, szerkesztőségestül, stúdióstul, hullámsávostul. Erre költötték a legtöbbet, mert tudják, miért kell hatvanszor jobban megfizetni azt, aki el tudja adni a terméket (pl. a „polgárit”), mint azt, aki reszelgeti, tervezgeti, szállítgatja a portékát.
Eközben a helyzet is változott: mi pl. a hetvenes-nyolcvanas években átlagos jövedelmű családként két napilapnak, öt hetilapnak és két havi folyóiratnak voltunk előfizetői. Ma elvétve veszek újságot. (Ezért is jó, ha a pórnépnek épp annyi pénze van, hogy egyen, lakjon – nem kell mindenféle betűvel megzavarni a fejét.) Akár általánosítható is ez a trend, ami a többi között a Népszabadságot is sújtja – a valaha 800 ezer példányban elkelt lapért ma jó, ha százezren adnak pénzt. Ezzel persze számolnak az üzleti hirdetők is – az esetleges kormányzati nyomás nem is kell ahhoz, hogy elforduljanak. Épp ezért Magyarországon rendkívüli jelentősége van annak, hogy a kormányzati hirdetések melyik lapba (tévéprogramba, rádióműsorba) kerülnek. De ezek evidenciák, mint ahogy az is, hogy magántőke nem képes tartósan finanszírozni veszteséges termékeket – se újságot, se Túrórudit, se lépegető exkavátort. Nem azért, mert gonosz, hanem azért, mert elfogy. Megszűnik a tőke, ha nem pótolják. Például előfizetők, újságolvasók.
A Klubrádiót (aminek neve abból ered, hogy eredetileg a Magyar Autóklub kapta meg a frekvenciát, ezért köteles a mai napig félóránként közlekedési híreket is adni) azért nem sikerült megszüntetni, mert tízezrek adták – és adják ma is a pénzecskéjüket a rádiónak, havi rendszerességgel. Igen, azok a lesajnált politizálók, akik között sok idős, banyatankos nénike van, olyan, mint én. Akik fontosnak tartják, hogy hallassák a hangjukat a velük hasonló nézeten lévők. Az ATV-nek már nem volt ilyen szerencséje: ahhoz, hogy ne lehetetlenítsék teljesen el – a tulajdonos szektával együtt – egy szokatlanul nagy tömegű tüntetés kellett. A rasszizmus ellen szólt állítólag, és a jelenlegi kormány is bemutathatta antirasszista szólamait – ráadásul a kormány szónoka* sem helikopteren érkezett (akkor még). De az az ötvenezernyi POLITIZÁLÓ ember elég volt ahhoz, hogy a gyülekezet megkaphassa a törvényhozók többségétől a bevett egyház rangját, az ehhez járó tekintélyes summákkal együtt. (Az mondjuk szintén egy kérdés, hogy miért a törvényhozás többsége dönti el, melyik csoport lehet egyház, és melyik csak szekta a deklarált vallásszabadság idején – de ez egy másik polémia tárgya lehetne.)
De a másik oldalról is van példa. Amikor a jelenlegi Párt (a néhai Fiatal Demokraták Szövetsége) tömeggyűlésén 100 forintot kértek a jelenlévőktől, tekintélyes summa gyűlt össze. Teljesen mindegy, hogy 10, 100 vagy ezer milliót adtak össze a POLITIZÁLÓ tömegek – állítom, hogy semmiféle székházbiznisz, ügyes gázszerelő, spórolós trafikos nem tudott volna olyan biztos tőkét adni a ma regnálók alá, mint az a papírdobozokba gyűlt összeg.
Őszintén szólva, fogalmam sincs, miért tartja magát olyan erősen az a hit milliókban, hogyha nem törődnek a közösség ügyeivel, akkor jobb emberek, tisztességesebb polgárok.
Miközben e sorokat írom, a rádió szerint a legnagyobb ellenzéki párt közleményében kiáll a Népszabadság munkatársaink POLITIKAMENTES tiltakozása mellett. Egy politikai napilap munkatársainak politikamentes akciója van! Ennél már csak az impotens nemi erőszaktevő a jobb…
És még egy utolsó megjegyzés. Hová menekültek a politika elől? A sportba? Hászen a tévé előtt ültek, nem sportoltak! (Az olimpiai közvetítések közé nyomták a „Tudja” rémségeket.) Annak az élsport nevű prostituálódott, korrupt mutatványnak a csúcsgáláját bámulták, ami a legtöbb pénzt tudja manapság néhány ezer idomár (sportdiplomata) zsebébe csorgatni.
*Rogán Antal beszélt azon a tüntetésen a kormány nevében
Rátesi Margit
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
1:29 de.
Bravó Margit! Míves munka.
4:02 de.
https://www.youtube.com/watch?v=W0aTXPqm44w
4:23 de.
* „Rogán Antal beszélt azon a gyűlésen a kormány nevében.”
Többen meghirdették a neten, hogy majd ott, amikor a-rogáns tóni kiáll és megszólal, ők majd hátat fordítanak neki. Hát egy-két ilyen bátor elemen kívül senki nem merte megtenni. Megaztán a kirendelt apolitikus Hitgyülisek többsége azt se tudta ki ez az alak…
Rogán beszéde, pedig ebben a nagy horderejű témában egyenlő volt a nullával. Sőt, hiszen ott egy harcos kiállást kifejező szónoklatra(!) volt szükség. Persze, hogy nem arról beszélt, amiről a gyűlés szólt. A tőle azelőtt és aszóta is szokott módon mellébeszélt és (ezzel) hazudott, akárcsak főnöke a Vezér.
Az egészet „a Gyüli” szervezte – a tulajdonában lévő ATV gondozásában. Ámde, azzal, hogy Orbán ezt a kretén alakot küldte oda vezérszónoknak, ez a jószándék rögtön kudarcba fulladt, pontosabban beleveszett a szolgalelkű alattvalóság mocsarába, amiről akkor még nem is tudhattuk, hogy ez is egy politikai alku, mégpedig az egyházi státuszuk elismerésének a része volt.
Azóta, már a Jobbik is rendszeresen ott szerepel az ATV repertoárján – Folyt. Köv.
.
4:59 de.
A népszabadságból már csak 37 ezer darabot tudtak eladni, ami a baloldal állapotát látva még szép eredménynek látszik.
….
„A kiadó ajánlatot tett a szerkesztőségnek, mely szerint a Mediaworks haladéktalanul tárgyal a lap finanszírozásáról vagy újraindításáról, amennyiben a szerkesztőség vezetése olyan stratégiát és üzleti tervet tesz le az asztalra, amely alapján biztosítható a hosszú távú gazdaságos működés.”
….
Na ez végképp kiverte a biztosítékot a piacot csak hallomásból ismerő párt-újságíróknál. Évekig mantrázták az újságukban, hogy a magyar lusta, nem piackonform, nem termelékeny, a képzetlen, bőgatyás prolibunkó csak a juttatásokra vár stb. Most, hogy üzleti tervet kéne beadni a sok gazdasági újságírónak, egyből tele lett a gatya.
5:58 de.
Congratulation!
7:35 de.
Ez a kép önmagáért beszél:
https://m.facebook.com/photo.php?fbid=10154603905168988&id=664393987&set=a.78922293987.75906.664393987&source=48&__tn__=E
7:52 de.
charlie
2016 október 9
4:59 de.
Te fideszes vagy, semmi közöd a jobbikhoz, csak terelsz itt!
http://media.mandiner.hu/cikk/20161008_jobbik_a_nepszabadsag_ugyrol
9:17 de.
terminus, a regnáló hatalmakkal aszerint szimpatizálok, hogy mennyire hasznos a magyarság számára a működésük. Programja és rafinált politikája miatt a Jobbik a number one nálam, a linked is engem támaszt alá. Ahhoz, hogy még nagyobbra nőjünk, kellenek a szavazók. Nem vagyunk finnyásak, ikszelhetnek ránk a balosok is.
10:01 de.
Terminus! Melyik évben kelt a dal? Úgy saccolom, 88-89 lehetett, vagy korábban pár évvel. Vogáék akkor voltak a topon. Jópofa szatíra különben, csak egy baja van: hamis. No, nem zeneileg. Pont azt a szellemiséget tükrözi a szöveg, ami ellen az írás szól. Nem a Népszabadságnak – se másnak – kell „megmondani”,milyen bármelyik ország. A tájékoztatás a feladata – és persze a különböző vélemények bemutatása.
Egyébként: Mondd meg kedves Terminus: hány emberé ma ez az ország????
1:59 du.
talalom
2016 október 9
10:01 de.
Ha nem költői a kérdésed, akkor részemről a válasz:
1.
5:27 du.
Hadd válaszoljak én is a kérdésedre: 1, azaz ogyin:)
Valóban hamis a nóta – szándékosan, mert ezt kivánja meg a groteszk műfaj itt. De a kérdés, hogy érezzük-e a pontos üzenetet? Elég didaktív vagyok?
5:26 de.
Azt mondja az egyik Népszbadságos újságíró, hogy
„a munkáltató egy . o s z t r á k . vállalkozó . m ö g é . b ú j i k”, amikor gazdasági okokra hivatkozik.
Mi van ebben új? A felcsúti juhász gyilkosa is egy. 85 éves . o s z t r á k . aggastyán . m ö g é . b u j t, amikor arra hivatkozik, hogy állítólag az gázolta el Mercedes gépkocsijával éppen a fid SS jelöltje, Mészáros Lőrinc ellen ringbe lépett Várady András polgármester-jelöltet, az egyszeri juhászt az országúton.
A tettest se itt, se ott azóta sem látta senki – de utóbbinak, még azt az ominózus kocsiját sem…
.
5:30 de.
voronyezs !
És Felcsút község becsületes lakossága hol volt? Nem követelik a gyilkos előkerítését ?!
5:32 de.
Tercsi! 5,30
Bizony a kérdésed az költői kérdés… 🙁
.
5:39 de.
H & H
Te Voronyezs/526 !!
Azt az osztrákot véletlenül nem Hitlernek, vagy Hajdernak hívják?
– Ja, hogy ezek már rég halottak? – Akkor csak a szellemük lehet.
.
5:51 de.
˙
Nomegaztán, az az osztrák
85 esztendős vén tata
éjnek évadján száguldozik
a Felcsút és Etyek közötti lakatlan országúton,
ahol pont egy plakátragasztót kell elkapnia.
Hát most mondd meg, hát nem egy reális történet ???
.
Legalább annyira reális, mint a gazdasági ok a NSZ bezárására.
6:07 de.
Brunszvik Teri: az alcsúti polgármester – miután kiütötte az elődjét a polgármesteri székből – komoly adományt juttatott a bicskei rendőrség alapítványának. (az ő hatáskörükbe tartozik Alcsút) Mivel helyben munka nincs, csak közmunka, az meg a polgármesterhez tartozik, a falu derék lakói jól felfogott egzisztenciális érdekből semmit nem követelnek és befogják a szájukat.
6:11 de.
…majd’ elfelejtettem. Az alcsúti polgármester ugyanaz a Mészaros Lőrinc, aki büntetlenül ellophatta Váradi András birkanyájának trágyáját, megvonta az állatok legelőjének bérleti jogát, valamint a Népszabadságot megvásároló Duna-Aszfalt egyik tulajdonosa is.
6:15 de.
Tüske Zsófia
2016 október 10
6:11 de.
Ki is? Melyik Mészáros? Csak nem Orbán Viktor nemstrómanja?
10:11 de.
De ő. Magyarországon azóta mondják, ha valaki túl vehemensen támadja valamelyik mutyivitézt: Mostanában ne nagyon szállítsd a létrádat! (Váradi András ugyanis az autóról lecsúszó létrát állt meg megigazítani, amikor elcsapta valaki.)
11:18 de.
Tüske Zsófi 6,07-6.11
Az se volt semmi amikor a Vezér veje Tiborcz István kivágta az egyszeri felcsúti öreganyó, a szegény asszony akácosát és a kivágott fát mind, ismeretlen helyre szállította – a saját vontatóján. Aztán a lopáshoz használt corpus deliktin, a piros traktoron fényképezkedett ifjú menyasszonyával Orbán Ráhellal…
11:22 de.
Auróra
Lehet hogy a fiatal párnak ez a perverzitása, hogy a bűnjeleken szeretnek összejönni…
.