Ez is Magyarország — A szegénységről, az elfogadásról…
Sokáig gondolkoztam, hogy megosszam – e ezt a történetet egyáltalán valahol. Végül úgy döntöttem, hogy mégis megteszem, mert számos tanulsága rámutat arra, hogy amilyen a világ egy kis faluban, olyan lehet tágabb viszonylatokban is. Kiderül belőle, hogy az embertelenséghez nem kell politika, sem jobb, sem baloldal, működik magától.
Számomra a tudatlanságról, a tolerancia és a segítőkészség teljes hiányáról, a megbélyegzésről és egy olyan fajta furcsa összezárásról szólnak végig az események, amikor a rossz úton járót is inkább elfogadják, minthogy megpróbálnák kicsit megérteni, azt aki más.
A történet helyszíne egy sajátosan elszigetelt, kis falu. A lakosságára jellemző, hogy a legkisebb dolgon is képesek marakodni, de mihelyt valami olyat kéne megérteni, ami szűk világukba nem fér bele, gondolkodás nélkül összezárnak.
Még a tavasszal ebbe az egyébként szép és csendes kis faluba költözött egy család, akik egy 12 éves autista kisfiút nevelnek. Azért költöztek ide, mert a gyereknek jót tesz a vidéki környezet, a táj békéje és nyugalma, szereti az erdőt, a mezőt, a nagy sétákat, a biciklizést.
Az albérletük tulajdonosa már a kezdetektől nem volt toleráns velük, nem mehetett ki a gyerek játszani a kertbe, nem lehetett cicája. Nem engedte őket bejelentkezni, még ideiglenesen sem, e miatt nem tudtak az orvosnál TAJ kártyát leadni, nem kérhettek semmilyen hivatalos segítséget, ha mondjuk éppen rászorultak.
Az autista kisfiú rosszul bírja a gyerek közösséget, ezért az anyukája, majd később egy hirdetéssel választott személy tanította. A tanulási képességével nincs semmi baj. Az autista gyermek egyik fő jellemzője, hogy nem érti a viccet, nem jól tűri a piszkálódást, a többi gyerek cukkolására egy idő után nem tud másképp reagálni csak agresszivitással. A kisfiút ennek ellenére nem lehet teljesen bezárni, időnként kijárt a nővérével a játszótérre, vagy elment a könyvtárba számítógépes játékot játszani, ami az egyetlen kedvtelése. (Az őt tanító nő kérésére, az alpolgármester külön engedélyével mehetett 1 – 1 órát számítógépezni . A nővére szintén a nő olvasó jegyével jutott könyvekhez, ezt csak azért nem értettem, mert a mai világban már öröm, ha az ifjúságból valaki olvas, falja a könyveket és ezt támogatni kéne.) Szóval a kisfiúnak voltak néha konfliktusai a többi gyerekkel, ami szerintem általában gyerekek közt előfordul. A falubeliek, szülők és mindenki más ezt nem úgy kezelték, hogy megpróbálták megérteni és elfogadni, hogy ez a gyerek más, megmagyarázni az értelmes gyereküknek, hogy ne cukkolják (esetleg utána olvasni az autizmusnak, bár tudom ezt túlgondolom) hanem felnagyították a konfliktusokat, rossz hírét keltették a gyereknek, pletykáltak róla, hogy üldözi a falubeli gyerekeket. Azért ez így nem igaz, voltak konfliktusok, de üldözésről szó sem volt.
Itt máris több együttélési hiba tetten érhető, a tudatlanság, nem nézünk ám utána semminek, aztán, hogy az emberek többnyire nem fogadják el a másságot, valamint az, hogy nincs bennük semmi segítőkészség. Összesen két gyerek próbált az autista gyerek védelmére kelni és később is barátkozni, játszani vele.
Történt egyszer, egy hűvös októberi éjszakán, hogy a részegen hazatérő férj a feleségét a két gyerekkel kidobta az albérletből, abban, amit épp magukra kaptak. Ekkor kezdődtek az igazi viszontagságok. A szállásadó nő volt olyan igazságtalan, hogy a továbbiakban is a részeges férj maradhatott az albérletben, az anya és a két gyerek mehetett, amerre lát. Furcsa döntés volt, de tetézte a bajt. Ezután laktak drága fogadóban, kollégiumi szobában, pár napig a kisfiút tanító nő családjával, aztán végül találtak egy pofátlanul drága, nyári szállásként használt fűtetlen szobát, úgy kellett hősugárzókat szerezni. Ezt a szállásadót sem érdekelték a nehézségeik, pusztán az albérlet díja, még a fűtetlenség se. Közben az anyuka végre munkát is kapott a közelben, éjszakai munkát, hogy napközben a gyerekkel lehessen. Már éppen kezdtek volna kicsit jobbra fordulni a dolgok, volt szállás, olyan, amilyen, volt munka, rendes, bejelentett, jó munka. Kicsit megnyugodtak. Kiírták az internetre, a falu közösségi oldalára, hogy normális, téliesített albérletet keresnek, hosszú távra. Egy szó reakció nem érkezett, senki nem akart segíteni, pedig sok üres ház van, sok öreg él egyedül, de nem, mert ugye idegenek és mások. Összezárunk, nem segítünk.
Reinvent The Crying Boy painting (Menino da Lagrima) / skewness888
Eztán jött az összes eddigi problémánál nagyobb probléma, amit egyszerűen felfogni sem tudok, mert visszapörgetve az eseményeket, nem tudja senki felfedezni az okát.
Egy felnőtt férfi, a település egyik régi családjának tagja – a fia és az autista kisfiú között a könyvtárban történt aznapi konfliktus miatt – dühöngve odarohant a család albérletéhez, ordítozott az anyával és a kislánnyal, (“Őrültek vagytok! Takarodjatok innen! Kinyírlak benneteket!”) majd az éppen biciklivel hazaérkező kisfiút se szó, se beszéd, úgy megverte, hogy mentőt kellett hívni, kórházba került. Vérzett, összevarrták a száját, agyrázkódása lett. (látleletek vannak) Természetesen a testi sérülések begyógyulnak, de az autista kisfiú, sőt a testvére is komoly lelki sérüléseket szenvedtek. A kórház hivatalból feljelentette a verekedő, önbíráskodó felnőttet. Jött a rendőrség, minden érintettet kikérdeztek, vizsgálják az ügyet. (Eddig nem derült ki semmi, nem tudja senki mi volt az alapja a feldühödött apa cselekedetének. Mit mondhatott neki a saját fia? A könyvtáros ugyanis elmondta, hogy a könyvtárban nem volt konfliktus, két gyerek kicsit piszkálta az autista gyereket, de a nővére fogta és hazamentek.) Azonnal a gyámhatóság is felülvizsgálta, hogy milyen körülmények között él a család, még majdnem elvették a gyereket az anyjától, pedig példásan jó anya, mindent megad a gyerekeinek. Szerencsére ez megoldódott, a gyerek maradt a családjával, nem szerzett újabb lelki sérülést. (Ez a gyerek egyáltalán nem hülye, csak más, autista, amiről nem tehet. Azt is elég szörnyű hallania, amiket beszélnek róla a faluban) Eddig tartanak a tények.
Most következik az, ami végtelenül szomorú, amire az írás elején utaltam, amiért megírtam. Felháborít, az a tudatlanságból fakadó összezárás, ami akkor is létezik, ha az egész történet homályos és igazságtalan. A falu népe kiközösíti őket. Kígyót, békát kiabálnak rájuk. Bolondok, őrültek! A tettes tagad, ő hozzá se nyúlt a gyerekhez. “A gyerek közveszélyes őrült, veszélyezteti az embereket, már nem lehet gyereket kiengedni az utcára, ő támadott meg engem.” – ilyenekkel védekezik és mindenütt hangoztatja. (Odáig eljutott a tagadásban, hogy feljelentette az asszonyt és a gyerekeket, hogy ők támadták meg őt és életveszélyesen megfenyegették. Akkor vajon mitől vérzett a gyerek és egyáltalán, hogy került ő az udvarukra?) Teljes megdöbbenésemre boltban. kocsmában, utcán erről beszélnek, dagad a hír, és normálisnak tűnő, felnőtt emberek elhiszik, amit a nyilván tettének következményeire időközben ráédredt, verekedő férfi terjeszt. Mi is hallottuk és még mást is. pl.
De, hát, az a gyerek nem százas! Messziről látni azonnal – mondta olyan ember, akiről álmomban nem gondoltam volna. (Semmi nem látszik a gyereken, nem torz, csak van egy külön világa. Normálisan el lehet vele beszélgetni, csak ember számba kell venni.)
Még mindig nincs vége, erre még pluszként az “uzsorás” szállás adó, a falu gazdag vállalkozója közölte az anyával, menniük kell, ő zűrös családnak nem adja ki a szobát. – De, hát se pénzem, se másik hely…- próbálkozott az anya kis türelmet kérni. Az őt nem érdekli, ennyi volt a válasz. A tolerancia magasiskolája!
Egyetlen család próbált rajtuk továbbra is segíteni, a gyereket korrepetáló nő és családja. (természetesen ők is csak “gyüttmentek”) Sikerült nekik egy másik, de közeli faluban (az anyuka munkája miatt) új, ráadásul kellemes albérletet szerezni és egy másik család közreműködésével ruhát, cipőt gyűjteni (minden a korábbi albérletben a férjnél maradt) Most éppen viszonylagos biztonságban élnek, nem kell hallaniuk a kollektív gyűlölködést és természetesen lesz a történetnek folytatása, rendőrségi, bírósági ügy,
Azért talán mégse lehet még Magyarországon büntetlenül egy 12 éves, sérült (autista) gyereket – csak úgy önbíráskodásképpen – megverni. Én még hiszek benne, hogy nem lehet.
Mi ennek a szörnyűségnek a legvégső következtetése? Hát ez is Magyarország! A magyar falu! Mit várunk az emberektől, azt hogy felismerjék az általános szegénységet, hogy megértsék és átlássák az országunkban történő visszásságokat? Még azt sem képesek helyesen megítélni, ami a közvetlen közelükben történik, nem képesek a rászorulónak segíteni. Azt sem látják, nem akarják tisztán látni, aminek ismerik a szereplőit. A saját elképzelésüknek megfelelően átformálják a valóságot, szítják a gyűlöletet. (Hiszen csak “gyüttmentek”, csak ők lehetnek a hibásak, nem kell megérteni, befogadni őket – ezzel meg is adják maguknak a felmentést.)
Nem is igazán magáért a történetért írtam meg, mert az majd megoldódik, kiderül az igazság és elrendeződnek a dolgok. Hiszek benne. Természetesen szomorú, hogy ennek a családnak ezt meg kellett élni.
Inkább az a lényeg és keserű belegondolni, hogy mennyi hasonló, vagy más, de tanulságaiban hasonló helyzet fordulhat elő az életben. Megdöbbentő, hogy sok olyan ember él közöttünk, aki saját honfitársainak nem képes segítő kezet nyújtani. Tovább is gondolva a dolgot, ha ez így van, akkor vajon az ilyen gondolkodású emberek mennyit fognak fel, éreznek át, értenek meg a háborúk elől menekülő, szerencsétlen, hazájukat vesztett emberek sorsából?
Hollósy Gerti
Author: Hollósy Gerti
Budapesten születtem és életem jó részét ott töltöttem, abban a csodálatos városban, majd egy időre a sors a Dunakanyarba irányított. Gyerekkori álmomat megvalósítva, már némi élettapasztalattal a tarsolyomban, kíváncsiságból lettem újságíró. Tanáraim nagyon biztattak az írásra. Írásaim létrehozásában a kíváncsiság és az újabb tapasztalatok szerzése sarkallt. Sok minden érdekel ebből a szép - csúnya világból és néha szeretném a gondolataimat megosztani másokkal is. Az írás számomra kikapcsolódás és öröm, közben pedig kitekintek a nagyvilágba és betekintést engedek kicsit a saját világomba is.
10:33 de.
Nem a tudatlanságról szól ez a történet, hanem az ostobaságról. Albert Einstein mondta : A bölcs ember képes kételkedni a saját igazában is, az ostoba viszont sosem!
A magyar falvak őslakosai nem befogadók, „jött-mentként” tekintenek minden új beköltözőre. Országos hírességnek kell lennie annak, akit azonnal befogadnak.
11:25 de.
A tudatlanság és az ostobaság édes testvérek.
Nem kötelező befogadni, de nem kell bántani, nem kell rögtön gyűlölni, kétségbe vonni minden szavát, csak mert idegen és mert más…
Szomorú egy ilyen történet így karácsony előtt, de tanulságul mégis muszáj volt megosztanom. Azért hoztam ilyen messzire a történetet, mert még túl frissek a rossz élmények, nem gyógyultak még be, főleg a lelki sebek.
11:31 de.
@ Hollosy Gerti
„A történet helyszíne egy sajátosan elszigetelt, kis falu. A lakosságára jellemző, hogy a legkisebb dolgon is képesek marakodni, de mihelyt valami olyat kéne megérteni, ami szűk világukba nem fér bele, gondolkodás nélkül összezárnak.”
Magyarországra teccet gondolni ?
11:47 de.
Természetesen Magyarországon van a falu, a történet pedig szó szerint valóság. (bocsánat nincs benne, csak a címben, meg a szövegben később)
11:52 de.
Hollósy Gerti
2016 december 16
11:25 de.
Testvérek lehetnek, de nem azonosak. A tudatlan még tanulhat, az ostoba azonban tompa eszű, akinek a felfogóképessége alig működik, és nehezen tanul. De rendkívül magabiztos.
12:30 du.
Az emberek többsége elég tudatlan. Egy faluban SOHA NEM láttak ilyen gyereket , ezért volt mindenféle baj .
Marhaságnak tartom az egészet és természetesen szomorúnak! Viszont, a hiba a család döntésében volt, mert falun egy ilyen ismeretlen, nem csak MAGYAR falukban!
Szeretnék már csak EGYSZER látni ezen a lapon egy pozitív cikket a magyar életről.
A negatívum nem lélekemelő egyáltalán, különösen a szeretet ünnepének közelettén!
12:31 du.
Nagyon szomorú,hogy ilyen megtörténhet,a tulajdonos különös érzéketlensége,kegyetlensége,a falu lakosságának rosszindulata,butasága stb.,de ilyen ugye bárhol,más országokban is megeshet,(ugye „kedves” Göllner,aki magyarnak mondja magát….?meg valamikor gondolom itthon is élt?nem csak „csodaországban”) meg gondolom lenne ellenpélda is itthon,csak arról nem ír senki,mint általában a hírekben is csupa negatív történet szerepel…de szerencsére vannak emberségről,jótékonyságról,meg egyéb pozitív
dolgokról is történetek!
12:50 du.
Kedves Figyelő!
A marhaság szó elég erős túlzás.
A hangsúly nem azon van, hogy magyar és természetesen bárhol megtörténhet.
Teljesen mindegy, hogy hol és mikor, a lényeg a többi, de nem számít.
Miért a szeretet ünnepének közelében? Hát nekik ez is benne van a szeretet ünnepének közeledtében.
1:45 du.
Kedves Gerti, egy közösséghez tartozni összetett és hosszú feladat. A történetben szereplő családnak nem sikerült. Ezért nem a közösség a hibás, hisz nem ők hívták magukhoz a családot.
Hol vannak a család segítő rokonai eddigi barátai, ismerősei.
Amúgy a cikk témája és hangvétele megegyezik a liberális sajtó régebben naponta megjelenő sajnáltató cikkeivel, aminek a konklúziója mindig azonos volt: a magyar közösségek nem elég önfeláldozóak a javaikat akaró „másokkal” szemben.
……
Egy agresszív autista ráengedése az egészséges gyerekekre szintén hiba, csak konfliktusokat fog szülni a továbbiakban is. Az egészségügy és a gyámügy dolga a gyerek kezelése, hisz láthatóan a szülők nem bírnak a feladattal. Itt egy szomorú példa:
http://www.blikk.hu/aktualis/kulfold/terrorban-tartja-csaladjat-az-autista-fiu/nvjwgf6
2:17 du.
Hollósy Gerti,
A cikke vagyis a mondanivalója, igen érdekes és megható. Viszont, már szeretne az olvasó valami pozitív cikket is olvasni! Már a „lejárató” cikkekből egyeseknek elege van!
Mindenhol a világban vannak hasonló helyzetek, nem csak Magyarországon.
2:28 du.
Fölösleges mindenkit tudatlansággal vádolni mert itt nem erről van szó . A falusiak minden szem krumpliért megdolgoznak , nem lehet tőlük megkövetelni hogy tőlük függetlenül a falujukba költöző „mások” támogatását felvállalják.Ha a „mások” kiérdemlik a támogatást , akkor meg fogják kapni, de alanyi jogon az nem jár . Lehet tragédia ha önhibájukon kívül nem tudják kiérdemelni a támogatást , de akkor sem követelhetik ki maguknak azt ami csak ” ADHATÓ ” , hiszen egyik falusi sem tehet arról hogy ők a faluba költöztek . Ha a „jöttmenteket” nem lehetne semmire kötelezni , akkor milyen alapon lehet a véletlenül ott lakókat kötelezni bármire ?
2:32 du.
@ Figyelő
„Szeretnék már csak EGYSZER látni ezen a lapon egy pozitív cikket a magyar életről.” Jaj, nagyon teccik szenvedni itt köztünk, ugye ? Ezért teccik idejárni ugye ? Mi is Dosztojevszkit követjük aki szerint szenvedni jó. 🙂
Halkan kérdem: Az, hogy Hollosy Gerti egy ilyen cikket írt az nem egy pozitívum ? Azt jobban teccet volna szeretni, ha csendbe marad és csak azt mondogatja ezeken az oldalakon, hogy Magyarország jobban teljesít ?
Hosszú Katinka 7 aranyérmet nyert Windsor-ban ! Ez jobb hír, ugye ? Örülök, ha ezzel örömöt okoztam. Csak tessék máskor is szólni, ha hiány érzete van.
3:09 du.
G0llner , azért járok ide, mert ez egy magyar/kanadai fórum, és ilyen sajnos máshol nincs. Néha vannak intelligens beírók is, akik ha ki nem tiltják őket, akkor lehet velük elbeszélgetni.
3:19 du.
Az én nővérem 11 éves korában gyermekparalizisben megbénult Budapesten, és 45 évig élt mint béna, tólószékben. Sem a magyarok, sem az osztrákok, de még Kanada sem tudott rajta segíteni.Csak Anyám gondozta, segítette, amíg élt és végül el is temette.
Most írjak róla egy cikket a KMH-ban?
3:47 du.
charlie
2016 december 16
1:45 du
Egy falu lakosai tapasztalatom szerint többnyire nem egy közösség (Ön biztos, hogy nem falun él!). Az általam ismert falvakban nincs „egységes” közösség, ilyen csak a régmúltban létezett. A cikkből sehol nem derül ki, hogy az autista kisfiú agresszív lett volna, ezt Ön honnan veszi. Az autizmus széles spektrumú betegség, az autisták többnyire nem agresszívek. Amit ír, az komplett baromság. Az egészséges gyerekekre jó hatással van, ha tapasztalják a másságot. Egészségesebb felnőttek lesznek tőle. Sajnálom, feltételezem, hogy ez az Ön gyermekkorából kimaradt. A lehető legrosszabb, ha a gyámügy/egészségügy próbál megoldani olyan feladatokat, amiknek legjobb megoldása a család.
Ja, és igen, ismerek autistákat, vannak autistákkal (igen keményen autistákkal) foglalkozó barátaim, és nem zavarna, ha a szomszédomba költözne egy ilyen család!
4:10 du.
Látom már, hogy nem volt igazán érdemes megírni, mert nem az jött le belőle, amit én gondolok a témáról.
Nem biztos, hogy sorban sikerül válaszolni, de próbálok.
Charlie, nem azt írtam, hogy a kisfiú agresszív, nem az csak ha szándékosan csúfolják és bosszantják, akkor. Ez különbség. Amúgy meg nem igen szoktam olvasni lejárató cikkeket, a megfogalmazás a sajátom és nem járatok le senkit.
A közösséghez tartozni nehéz, ez igaz, egy szóval nem mondtam, hogy kötelező befogadni, azt ítélem el, hogy bántják, azt viszont szerintem nem kell.
Figyelő igaz, hogy jobb pozitív élményekről olvasni és az is igaz, hogy máshol is előfordul, de én ezt láttam és ezt írtam meg, bocsi.
Kedves Lipcsei János, egy szót sem értett meg az írásból, itt szó sincs semmiféle támogatás kérésről,arról szól az írás, hogy simán elmennek az emberek más nehézségei mellett, sőt a kegyetlenség mellett, mondjuk, ha velük történne, nem így lenne.
Az egész témának számomra az a lényege, hogy gondolkodás nélkül csak rosszindulattal lehet nézni az idegenre? Itt nem jogokról, elvárásokról, szabályokról, adható és kiérdemelhető dolgokról van szó, pusztán csak emberségről.
4:28 du.
Ja, még charlienak a belinkelt cikkre. Nagyon sokféle autista van, és az állapotuknak sokféle fokozata van. Igen, van olyan is, ami a cikkben szerepel. Én dolgoztam olyan iskolában, ahol többen voltak, pl. volt olyan is, aki levetette magát reggel a földre és fél napig visított, aztán napokig semmi gond nem volt.
Ez a gyerek messze nem ilyen, de a gyerekek kegyetlenek és direkt bosszantják, egyébként meg nem is volt agresszív, csak szóban vitatkozott, fölösleges eleve cáfolni azt, amit én tudok róla és Ön nem.
A cikkemben ez a mondat, ha nem tűnt fel általános magyarázó mondat. „Az autista gyermek egyik fő jellemzője, hogy nem érti a viccet, nem jól tűri a piszkálódást, a többi gyerek cukkolására egy idő után nem tud másképp reagálni csak agresszivitással.” Nem erről a gyerekről szól. Hol írtam, hogy ő agresszív volt, voltak konfliktusai, ezt írtam és ezeket felnagyítva adták tovább, mert idegen volt. Szóval nem bántott senkit.
4:37 du.
Ja, majd elfelejtettem. Jöjjön a pozitívum!
Ahol most laknak, érdekes módon igen kedvesen és emberségesen bánnak velük.
A szállásadójuk megajándékozta őket egy kis feldíszített karácsonyfával. Ha valami finomat főz visz nekik kóstolót.
A helyi családsegítő segítségével egy vállalkozó, több más szegény család gyerekeivel együtt elviszi őket egy karácsonyi ruhavásárlásra. Mikuláskor a kilincsükre akasztott csomagocskákat találtak.
És abban a másik faluban szintén idegenek.
Szóval azért vannak pozitív hírek és jó emberek.
5:48 du.
Kedves Figyelő, de mindenki más, aki mást olvas, mint amit írtam, itt nem az autizmus különböző fokozatairól van szó, nem arról beszélgetünk, hogy valaki autista, vagy paralízises, vagy más betegségben szenved, itt arról van szó, hogy erre a 12 éves gyerekre, a lakhelyük udvarában rárontott egy felnőtt férfi, úgy megverte, hogy kórházba került, varrni kellett a száját és agyrázkódást kapott.
1) Egy felnőtt ember nem ver meg egy gyereket, még a sajátját sem, nem hogy a másét
2) Nem ennyire súlyosan
3) Nincs önbíráskodás
Ha mindez fel se tűnt, akkor igazán hiba volt részemről az autizmust említeni, de én még súlyosabbnak tartom, ha valaki egy sérült gyermeket bánt…
5:50 du.
@ Hollósy Gerti
Tuttuk mi hogy volt ennek az írásának értelme, pozitívuma.
6:03 du.
@ Figyelő
„Néha vannak intelligens beírók is, akik ha ki nem tiltják őket, akkor lehet velük elbeszélgetni.”
Néha ? Mér, a beírók többségét nem teccik intelligensnek tartani ? Velük akkor mi legyen ? Kitiltsa őket innen a Miszter Adam ? Meg teccene tudni nevezni egy párat az unintelligensek közül? Illetve, meg teccene tudni nevezni azokat az intelligens beírókat, akiket kitiltott a Miszter Adam, mert ha ilyeneket csinál, beszélni kellene valakinek vele, hogy ne csinájja má’
6:57 du.
Kedves Hollósy Gerti,
én elhiszem, hogy az együttérzés diktálta sórait!
Elnézését kérem. Sajnos sok baj van a világban !
11:50 du.
Kedves és kevésbé kedves, intelligens és alig intelligens – mindenki ízlése szerint öltözködhet – kommentelők!
Én abban a faluban élek, ahol ez a történet játszódik. A konkrét esetnek sok olvasata van, ki így látja, ki úgy, de aki itt az autista kisfiú és családja esetén rágódik, mint az „intelligens” Figyelő kar- valamint kortárs, az nem értette meg a cikket. A cikknek vezérfonala a kisfiú és családja története, de nem mondanivalója. A mondanivaló a bezárt, a külvilág ingereitől majdnem sterilen elzárt kis közösség minősége és az abból fakadó dolgok. Ezt azért a legtöbb VALÓBAN intelligens olvasó megértette. Figyelő úr/hölgy nem annyira, de ez nem is érdekes, sőt jó, hiszen Figyelő kar- valamint kortárs ékes példáját adta, hogy helye lenne ebben a kis faluban. Elfogadnák gyorsan, hiszen olyan, mint azok, akikről rényleg szól ez a cikk.
Terminus olvtársnak üzenem, hogy de, az író falun él és igen, abban a faluban ahol ez a történet megesett és újra igen, jól látja, milyen közösséget kovácsol az elzárás, a külvilág ingereinek hiánya, más vélemények nem ismeretéből fakadó, „majd mi kitaláljuk és úgy is lesz” mentalitása. Ön viszont nem járt falun jól látható módon. Még disznóvágáson sem. Valóban több érdek- és dacszövetség van egy ilyen kis fing településen…de az is igaz, hogy amint olyan inger éri ezt a heterogénnek látszó kis közösséget, ami a bepenészedett világképükbe – hah! nagy szavak! – nem illeszkedik, összezárnak keményen…csak addig, amíg el nem üldözik a nekik nem kényelmes jelenséget…de közben fejlődő településre vágynak. Csak éppen ne jöjjön ide semmi új, mert „így volt, így köll lennie”.
Szóval gyönyörű tükör ez, ami itt megjelent, éles és jó képet mutat…kár, hogy pont azok nem látják, akik szerepelnek a képen. Mondjuk ők tagadnák, hogy ők vannak rajta.
Végezetül még két dolog:
1.) a történet, amire fel lett fűzve ez a kis társadalomkritika, nem biztos, hogy úgy történt, ahogy szegény emberek elmondják. De ez irreleváns a lényeg szempontjából, hatósági kérdés, majd megoldják. Az új helyükön pedig kedvesen fogadták őket, megnézzük, hogy két év múlva is olyan-e a viszonyuk a környezetükkel, mint most.
2.) aki jó történeteket akar olvasni minden áron, az olvasson kormánypropagandát, ott minden fényes – mint a szelek az elődöknél – minden szép, csupa mosoly és ragyogás…akkor is, ha idén egy ezer lelkes faluban, ahol ez a történet játszódik – ez 300 család kb. – 35 embernek kellett szociális alapon tüzifát adni. Értjük? Ez az ország jobban teljesít, de a lakosság 10%-át a fagyhaláltól kell megmenteni ebben a teljesítőképes országban. Igaz, a Horthy imádat erősödött. Szájon át kurva nagy keresztény mindenki, akkor is, ha a egy kiflicsücsökért képes lenne a szomszédját leszúrni, de a templom helyett a kocsmapultnál imádkoznak. (azért, hogy kapjanak még egy olcsó piát hitelbe)
==========================================================
Lipcsei János:
„Fölösleges mindenkit tudatlansággal vádolni mert itt nem erről van szó . A falusiak minden szem krumpliért megdolgoznak , nem lehet tőlük megkövetelni hogy tőlük függetlenül a falujukba költöző “mások” támogatását felvállalják.”
Kedves János! Halkan súgok, ön a múltban él vagy nem tudom hol. Ebben a faluban a konyhakertjét nem műveli szinte egy falusi sem. A szociális segélyezettek teljes köre őslakos, az adófizetők teljes köre „gyüttment”. Kitől mit lehet elvárni, kérdezem ezek után? Milyen alapon ítél ön, akinek halvány lila fingja sincs arról, amiről itt szó van? Két őslakos család vegetál mezőgazdaságból, egy „gyüttment” gazdálkodó vásárolta fel a többi földet és műveli is sikerrel. Az őslakosok 70%-a a kocsmákat tömi pénzzel, ki ebből, ki abból. A 30% csendben teszi a dolgát, nem is gyüttmentezik, mert gondolom látja, hogy a gyüttmentek nélkül ez a kis falu már az enyészeté lenne. Amit ön nem lát, az az, hogy ez a zárt közösség életképes, tenni akaró embert alig tudott kitermelni jó pár generáció óta, hogy ami fejlődést átélt ez a kis település – és nagyot fejlődött! – azt mind gyüttmentek hozták, okozták, csinálták, intézték. A sötét, földhöz ragadt ostobaságot viszont nem tudták még kiírtani, az makacsul ott él a „de én itt születtem, több jogom van” emberekbe. (ti. őslakos) Ezeknek és önnek is üzenem: Jogod az van, csak buta vagy hogy érvényesítsed! Több jogod viszont nincs, mert nem az a dicsőség ha odaszületsz valahová…az anyád, apád dicsősége. Az a dicsőség, ha hozzá tudtál tenni valamit a közöshöz. Na itt a lista igen rövid és alig van benne őslakos neve.
11:57 du.
Legvégül pedig mindenkit üdvözlök Kanadában! Örülök, hogy visszatekintenek az őshazára, de vagy figyeljenek minket jobban, vagy ne nyilvánítsanak véleményt rólunk. Én sem írtam le soha, hogy gyáva senki, aki külföldre menekül a jobb élet reményében, mert nem…de ebben a kis faluban az itt olvasgatók jelentős részét simán lehazaárulóznák. Mert eddig látnak. Fel sem fogják, hogy mennének ők is ebből a jó hírekkel teli országból csak sehol nem kellenek, mert nem értenek semmihez.
1:16 de.
Göllner András írta:
(2016 december 16 – 2:32 du.)
@ Figyelő
“Szeretnék már csak EGYSZER látni ezen a lapon egy pozitív cikket a magyar életről.” Jaj, nagyon teccik szenvedni itt köztünk, ugye ? Ezért teccik idejárni ugye ? Mi is Dosztojevszkit követjük aki szerint szenvedni jó.
Halkan kérdem: Az, hogy Hollosy Gerti egy ilyen cikket írt az nem egy pozitívum ? Azt jobban teccet volna szeretni, ha csendbe marad és csak azt mondogatja ezeken az oldalakon, hogy Magyarország jobban teljesít ?
Hosszú Katinka 7 aranyérmet nyert Windsor-ban ! Ez jobb hír, ugye ? Örülök, ha ezzel örömöt okoztam. Csak tessék máskor is szólni, ha hiány érzete van.
Akkor kiegészítem a valósággal:
A Hosszú Katinkák miatt lehetünk büszkék a magyarságunkra. Hírét vitte ennek a kis országnak, méghozzá igen jó hírét. Itthon mi történik? támadják. Azok, akik ebből élnek…érthetetlen. Ez a mai magyar valóság.
5:52 de.
Köszönöm Bizony onnan! Remekül megvilágítottad még pluszban az összes szándékomat és gondolatomat, ami a konkrét eset kapcsán kikívánkozott belőlem.
6:24 de.
-egyetlen autista gyermek sem agressziv termeszetbol….azt ki kell provokalni ami ki is derul a fentiekbol…………
az egesz story-rol a velemenyem -” ECHT HUNGARICUM ” a kormany gyulolet hadjaratanak eredmenye.
8:10 de.
Köszönöm Figyelő, ez szép volt Öntől! Elnézést kérni nemes dolog és ritkán fordul elő!
10:40 de.
„Mi ennek a szörnyűségnek a legvégső következtetése? Hát ez is Magyarország! A magyar falu! Mit várunk az emberektől, azt hogy felismerjék az általános szegénységet, hogy megértsék és átlássák az országunkban történő visszásságokat? Még azt sem képesek helyesen megítélni, ami a közvetlen közelükben történik, nem képesek a rászorulónak segíteni. Azt sem látják, nem akarják tisztán látni, aminek ismerik a szereplőit. A saját elképzelésüknek megfelelően átformálják a valóságot, szítják a gyűlöletet. (Hiszen csak “gyüttmentek”, csak ők lehetnek a hibásak, nem kell megérteni, befogadni őket – ezzel meg is adják maguknak a felmentést.)”
Kedves Gerti!
A sajnálatos történetek sorát és hitelességét csak megerősíteni tudom, de a sokkal nagyobb számú pozitiv változatokét is, ezért felháborít a fenti sarkított, alattomos ex katedra általánosítása, mely érdekes módon hasonló, de pozitív magyarországi történések kapcsán az Önök köreitől rendre el szokott maradni, mint ha kifejezetten a magyarok lejáratására lennének rendszeresítve, agyilag átállítva!
11:03 de.
Kedves Katona Zsombor! Azért nem érzem jogosnak a felháborodását, mert én nem szoktam rendszeresen általánosító és lejárató cikkeket írni, nincsenek úgynevezett köreim, nem sarkítottam semmit, egy történet kapcsán itt és most leírtam a gondolataimat.
Ahhoz nem kellenek körök, sem ex katedra általánosítás, hogy azt nyugodtan kimondjam, hogy igen az emberek közömbösek, nem segítőkészek, nem toleránsak. Miért Magyarországról írom?, vagyis egy magyar faluról, mert itt élek, arról tudok írni, amit itt tapasztalok.
Sajnálom, de abban sincs igaza, hogy csak negatív és Magyarországot lejárató dolgokat írok. Először is szoktam pozitív és szép dolgokat írni, de a kutyát se érdekel, másodszor, amit leírtam az valóság, akkor hol van a lejáratás és miért? Amúgy meg az állítólagos lejáratást csak annak kell magára venni, aki úgy érzi. Ön fel van háborodva? Mindaz, amit negatívumként írtam, akkor az helyes, így kell a dolgoknak történnie?
11:24 de.
Azért itt is igazolódni látszik Albert Einstein mondása (a hozzászólások alapján), miszerint A bölcs ember képes kételkedni a saját igazában is, az ostoba viszont sosem.
Ráadásul az ostoba nagyon aktív és magabiztos szokott lenni.
12:37 du.
Hollósy Gerti
2016 december 17
11:03 de.
Igaza van, elhamarkodottan mondtam rossz ítéletet, mert való igaz amit saját jogos és a gyarló magyarság védelmére írt! Bocsánatot kérek! Mentségemre legyen, naivan azt hittem Ön is azok közé tartozik akik okkal, ok nélkül, csupán politikai fanatizmustól elvakulva elfelejtik hová tartoznak. Abban is igaza van hogy, nem kellene a dolgoknak így történnie, ezért azt is meg kellene vizsgálnunk, hogy a rendszerváltás óta miért süllyedtünk mára mélyen az elfogadható kádári erkölcsi normák alá, holott az akkor kapott plusz lehetőségeink a jobb irányba való fejlődést kecsegtették.
1:21 du.
Kedves Bizony onnan!
Nem vagyok az elvtársa, és nem pisiltünk egy homokozóba sem! Ahány falu, annyi. A mi falunk nem ilyen (elég régóta élek falun, de tény, városban születtem, és nőttem fel), igaz, itt már lábas jószág sem igen van, a kocsma is bezárt (az iskola már nagyon régen…). Nem vitatom viszont, hogy az Ön faluja olyan, amilyennek írja.
Tisztelettel:
terminus
1:57 du.
Katona Zsombor, őszinte örömmel veszem, hogy elfogadta tiltakozásomat, az ilyen hozzáállást tisztelem.
Hogy miért is süllyedtünk idáig? Hosszú és sokrétű gondolataim lennének róla, de nem ehhez a poszthoz tartozik és elterelné a fonalat.
Az írást nem szántam közéleti témájúnak, csak úgy alakult, hogy a végére némi helyi társadalomkritika is lett belőle, mert folyamatosan jöttek a kapcsolható gondolatok. Abban meg valószínűleg nem sokat tévedek, hogy az írásomban fellelhető kritika sok helyen megállná a helyét.
2:02 du.
Kedves Göllner András, köszönöm soraimat értő támogatását!
4:26 du.
@ Hollosy Gerti
Nagyon szívesen máskor is. Én jónak tartom, hogy leírta mindezeket. Remélem a kedves olvasóink tanultak is valamit hasznos soraiból. De ha netán nem, még akkor is megérte, mert így legalább nyoma van törődésének. Szólaljon meg kérem máskor is ha szembetalálja magát az igazságtalansággal. Isten áldja Önt, az érintett gyerekeket és édesanyjukat.
9:09 du.
Bizony onnan
2016 december 16
11:50 du.
„A mondanivaló a bezárt, a külvilág ingereitől majdnem sterilen elzárt kis közösség minősége és az abból fakadó dolgok.”
Akkor a címben nem kellett volna nagybetűvel kiírni az ország nevét, hiszen ez nem az etnikumtól függ.
Az elég furcsa, hogy te milyen gyűlölettel vagy az őslakosok iránt, és úgy állítod be, mintha segélyből élnének. Ez nagyon hihetetlen azok esetében, akiknek a családja három-négy generáció óta ott él (100 év), mert általában azok ma egy falu vezetői vagy rég elvándoroltak, ha nincs megélhetés.
Tegyük hozzá, hogy Magyarországon sok lelki betegségre semmi gyógykezelés nem volt a kommunizmusban, az autizmus szinte ismeretlen volt a közvéleménynek az Esőember c. film előtt. Persze, hogy falura lassabban jutnak el ezek az információk, és a falvak közt is nagy a különbség.
9:32 du.
Hollósy Gerti
2016 december 17
11:03 de.
Sajnos az anya felelősségéről kevés szó esik, ezért kontraproduktívak a jogvédő mozgalmak is. Persze arról nem tehet senki, ha megszűnik a munkahelye vagy betegség van a családban, de sajnos az önsorsrontás ellenszenvet vált ki a kívülállókból.
„a részegen hazatérő férj a feleségét a két gyerekkel kidobta az albérletből,”
Ez mi, ha nem egy problémás család? Én is ismerek ilyet városban, bár mostanában nem tudom, mi van velük. Történetesen pedagógus volt az anya, de bérletből bérletbe költöztek, cipelték az autista, mozgássérült gyermeket, az apa alig volt otthon, a nagyobb testvérnek meg a szívét fájdította, hogy „anya egy joghurtot se tud nekünk venni”.
Ahol meg példamutatóan nevelik az autista kisfiút falun, ott egy gondos család van, vállalkozó nagyszülőkkel, és a szülőknek sok erejét kiveszi, hogy a legjobbat akarják megadni mindkét gyereküknek. De a falunak oszlopos tagja a család, most is benne voltak a falunap szervezésében.
Ehhez képest azt írta konkrétan, hogy „a magyar falu”, ez általánosítás.
9:47 du.
Egengedjék meg, hogy halkan megjegyezzem, ez NEM csak magyarokra jellemző. Bárhol él az ember a világban, találokozik segítő és nem segitő emberekkel. Kanadai tapaztalataim ebből erednek, hiszen hosszú évek óta élek itt.
10:09 du.
Hollósy Gerti
2016 december 16
5:48 du.
„3) Nincs önbíráskodás”
Sajnos faluhelyen senki nem véd meg a falu balhés, szociopata családjától, etnikumtól függetlenül. Olvasd el a Ne bántsátok a feketerigót c. amerikai regényt! Ha nem tudja az áldozat szemtanúval bizonyítani, hogy megverték, vagy hogy fölgyújtották a szénakazlat (megtörtént eset), akkor a rendőrség nem csinál semmit.
A közösségnek kell(ene) felismerni az ilyen bosszúállót, és nem bedőlni újra meg újra a mentegetőzésének, hazugságainak.
3:34 de.
Szőke, náci tanárnő esete a szegény kirekesztett, betegségük miatt koncentrálatlan tanulókkal.
………
https://vk.com/video207753182_456239126
………
Ugyan a videóban nem verik meg a tanárnőt, de látszik a liberális mindennapok hiábavaló küzdelme a cigányok oktatásával. Ezek a magyar tanárok a mi mindennapi és magányos hőseink, akiket prédaként hagynak magukra a liberális társadalomban.
A mentősök, orvosok, óvónők, buszsofőrök, kalauzok, családsegítők stb. napi elszenvedői a hamis polkorrektség őrületének.
Kedves Gerti, erről a tanárnőről és küzdelméről várnék egy bátor, támogató cikket.
Ugye lehetséges.
4:04 de.
Hazai lámpa, a címben az szerepel, hogy „ez is”, akkor a faura is értendő, hogy ilyen falu is van…
Az anya felelősségéről pedig csak annyi, benne van az írásban, hogy példásan jó anya mindent megtesz a gyerekeiért (az alkoholizmus ellen az alkoholista nélkül nehéz küzdeni)
Az is benne van az írásban, hogy pont azért költöztek ide, mert úgy gondolták, a gyereknek jó egy nyugodt falusi környezet…
Én a témáról többet mondani nem tudok…ilyenkor derül ki, hogy egy írást olvasva sokszor elsiklik az olvasó szavak, kifejezések, félmondatok felett, pedig a legkisebb is számít.
Egy eseményt leírni úgy nem lehet, hogy írója ne fűzné hozzá a gondolatait, a saját gondolatait, (a nélkül csak hír, az írásom nem hír) azért írja ő, ha más írná, mást fűzne hozzá, az olvasó meg azonnal vádol, általánosítás, ez a legegyszerűbb.
4:08 de.
Olvastam az említett könyvet, sőt láttam a belőle készült filmet, de akkor is azt mondom, sem erkölcsi, sem jogi értelemben, sem a normális emberi gondolkodás szerint nincs önbíráskodás, nem lehet. Azok az alkotások pont ezért készültek, erre hívták fel a figyelmet.
örülök, hogy lámpása éberen őrködik más írásának minden szava felett…
4:35 de.
˙
Hollósi Gerti szociológiai keresztmetszete tökéletes képet ad a mai Magyarország kellemes légköréről… Göllner András rövid megjegyzésében erre utal, amikor nagyon is szellemesen azt kérdezi Gertitől: „Ezt a falut véletlenül nem úgy hívják, hogy Magyarország ?” De igen, sok helyen jöttömben és fordultamban, bizony én is ezt tapasztalom.
És, amikor a cikk azt állítja – nem pont szó szerint – hogy egy másnak vélt, vagy kreált ellenség hírére azonnal összezárnak, ezt igazolja a KMH immár híres jobboldalának itt és most is megtapasztalható egységes felvonulása, még pontosabban ez a „s z o r o s . ö s s z e z á r á s a”. A Kínai Nagyfal ehhez képest csupán száraz vessző sövény… Ők pedig ezzel az egységfrontjukkal pontosan a kegyed cikkének igazi értékét adó, általános megállapításokat igazolják.
.
Kedves Hollósi Gerti!
A véleményem szerint ezt a remek szociológiáját kár volt megfejelni minden jöttment-kommentre egy-egy írásos válasszal, viszont-kommenttel. Szerintem az Ön szerepe – mint a KMH munkatársának – ebben az egészben, az igényes megfogalmazású, igaz társadalmi kép megrajzolása, de semmikép nem a magyarázkodás és mentegetőzés útvesztője, egyrészt, mert ez utóbbira nem szolgált rá, másrészt jobboldali kritikusai láthatólag ebben ők épp a Maga gyengeségét vélik fölfedezni és élnek is vele…
🙂
6:34 de.
Hollósy Gerti
2016 december 18
4:04 de.
Nem a címről beszélek, hanem a szövegben van egy ilyen mondat a vége felé! De valóban, a címet se tartom szerencsésnek, jobb lett volna, ha a konkrét problémára utal, pl. a zárt közösségekről, és a végén feltenni a kérdést, hogy ez mennyire általános Magyaro.-n?
Én meg csak leírtam, hogy más esetekkel is találkoztam hasonló problémával, ez lenne a kommentelés lényege, nem? Talán örülni kéne, hogy nem mindenhol kirekesztőek az emberek.
Az, hogy az anya a beköltözés után szembesült azzal, hogy nem mehet ki a gyermeke az udvarra és cicát sem tarthat, számomra azt jelzi, hogy nem körültekintően választott albérletet. Már a faluba költözés is megkérdőjelezhető, ha nem ismert ott senkit. Mások is olvashatják a cikket, akiknek esetleg segít a pártatlan leírás.
6:45 de.
Hollósy Gerti
2016 december 18
4:08 de.
Sajnálom, hogy félreértette szavaimat, én a pofozkodó apa önbíráskodását kifogásoltam. Vádaskodás helyett talán kérdezhetne, hogy mire gondol a kommentelő?
A filmet nem láttam, de a könyvben a fehér városszéli család gyerekei nem járnak iskolába, szemtelenek a tanítóval, és ezt mindenki elfogadja, ez a hagyomány. Viselkedésük eléggé szociopata, és a kisközösségek védtelenek az ilyenekkel szemben. Az ilyen emberek gátlástalanul megvádolnak másokat, aztán ha véletlen lebuknak, akkor szemrebbenés nélkül letagadják, játsszák a jófiút.
Aki anno nagyszüleimnél fölgyújtotta a kazlat, valami vélt sérelemért piti bosszúból csinálta, és a kocsmában dicsekedett vele, de csak a rendőrségi vizsgálat lezárása után. Ismerték a faluban, mint a rossz pénzt, de mindig talált egy-két naivat, aki hitt neki. Illetve ki kockáztatja, hogy rágyújtsák a házat?
6:57 de.
Vögelein
2016 december 18
4:35 de.
„Igaz társadalmi kép”, amiről öt perc múlva kiderül, hogy nem általánosítható.
7:03 de.
Kedves hazai lámpa!
„Az elég furcsa, hogy te milyen gyűlölettel vagy az őslakosok iránt, és úgy állítod be, mintha segélyből élnének. Ez nagyon hihetetlen azok esetében, akiknek a családja három-négy generáció óta ott él (100 év), mert általában azok ma egy falu vezetői vagy rég elvándoroltak, ha nincs megélhetés.”
Egy deka gyűlölet sem érhető tetten a soraimban. Tényszerűek. Tény: A segélyezettek kivétel nélkül őslakosok, akik a kocsmapult mellett élik le az életük felét. Tény: Az elmúlt húsz év alatt jelentőpset fejlődött ez a falu, amit kivétel nélkül a gyüttmentnek bélyegzett és az őslakosok körében megvetett emberek hoztak, okoztak, stb. Hogy a tények ismerete miért gyűlölet, azt nem tudom. Egészen közelről látom a fenti információkat, azok tényszerűségéről első kézből győződök meg day by day.
A falvakra ma ugyanolyan gyorsan jutnak el az információk és ez bizony igaz a nyomtatott sajtó, a rádió és a televízió elterjedése óta, erre tehát nem lehet hivatkozni. Ez is tény. Megtehetjük, hogy hazudozunk akár magunknak is, de a tények azok makacs dolgok.
7:05 de.
Kedves termnus!
„Nem vagyok az elvtársa, és nem pisiltünk egy homokozóba sem!”
Így van, pont ezért az elvtársazást mellőzük, mert én is utálom a komcsikat, pláne ha messziről akarnak okosak lenni az életem tekintetében. Értem elvtárs?!
7:31 de.
Gerti !
Figyelje meg, a . t r o l l o k . minden csipcsup részletbe belekötnek éppen azért, hogy a mondanivaló, illetve a szőrszálak hasogatásával éppen a főcsapás élét vegyék el, azaz semmisítsék meg… 🙁
.
9:12 de.
A magyar falvak őslakosai nem befogadók, “jött-mentként” tekintenek minden új beköltözőre. Országos hírességnek kell lennie annak, akit azonnal befogadnak.
Ez az írás kiemel egy történetet, amiben a szenvedő fél egy autista gyerekes család. A falu új-beköltözői, azaz jött-mentek. Ez a helyben megszokottól eltérő két dolog összeadódik, ami fölerősíti a helyi őslakosok ellenszenvét.
Mára kihaltak, vagy elköltöztek volna a magyar falvak őslakosai? Nem-nem, sok helyen élnek akár a 18. századtól nyomon követhető leszármazottak. Csak ismerni kell egy-egy falu lakosainak neveit. Aztán fellehet keresni az első és második világháború elesett hőseinek faluban állított emlékműveit, és olvasni rajtuk a bevésett neveket. Néha megakad olvasásban a szem az 5-6 azonos vezetéknevű láttán. Igen, ők egy családnak voltak tagjai, és utódaik ma is élnek. De lehet más úton-módon is megismerni a mai magyar falvak régi életét.
Például a „Száz magyar falu könyvesháza” sorozat köteteiben. Andocs, Álmosd, Bajna, Bikal, Deáki, Doboz, Dudar, Egyházashetye, Feldebrő, Földeák, Geszt, Gönc, Gyönk, Horpács, Ivánc, Karos, Kehida, Kölesd, Laskó, Mártély, Mencshely, Mesztegnyő, Narda, Neszmély, Oszkó, Söjtör, Tarpa, Tállya, Tuzsér, Ugod, Zabola, Zsáka … városlakó sosem hallott, de magyar fülnek édesen csengő falvak nevei. Mindről egy-egy könyv, szorgos kutatók és gyűjtők keze-nyomát viselik.
Érdekes bennük olvasni mondjuk egy 1842-es választott tisztségviselői névsort, s köztük fölfedezni a két utcával arrébb lakó családnevét. Aztán hopp, itt egy másik is, de hiszen ő meg a lábszomszédom! – kiálthat föl egy ott-lakó mai olvasó.
Vajon jellemzi őket az „ősi jogú” rátartiság az új lakosokkal szemben? Igen, jellemzi, és ezt csak azok tapasztalják meg, akik ma is valamelyik magyar kisfaluban laknak.
9:14 de.
Ja, azok számára olvasnivaló, akiket érdekel egy-egy magyar falu történelme:
http://sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/
9:18 de.
Vögelein
2016 december 18
7:31 de.
Neked komoly gondjaid vannak a szövegértéssel. Azt is a szőrszálak hasogatásának tartod, ha leírjuk, hogy nem mindenhol az a jellemző, ami a cikkbeli faluban van?
9:19 de.
Vögelein, köszönöm ! A kommentjeimben a válaszokat nem magyarázkodásnak szántam, sőt nem érzem gyengeségnek, inkább úgy gondolom, csak maradok a soraim és a gondolatataim mellett, valamint nem szeretem, ha kiforgatják a szavaimat.
Nem kívánok többet beszélni erről a témáról, akinek ez után nem válaszolok, ne vegye rossz néven.
9:41 de.
Bizony onnan
2016 december 18
7:03 de.
Máshol meg nagyon sikeresek az őslakók, úgyhogy 1:1. Régen sokkal zártabbak voltak a falusi közösségek, de mai világban néhány elzárt indián törzset kivéve nem nagyon lehet a vidéki embereket kirekesztéssel vádolni.
B+ ma egyes falvakban még az is akadályba ütközhet, hogy körzeti orvoshoz eljussál egy náthával! Azért ezt ne hasonlítsuk már össze egy nagyvárossal, ahol alapítványok, szülői körök vannak a fogyatékos, problémás gyereket nevelőknek! Ilyen esetekben nem megy sokra a rádióhallgatással, bár az információ terjesztéseben sokat segíthet.
11:08 de.
A magyar falvaknak történelme van, ami sokak számára rejtett a mai napig. Pedig ez nem is olyan régen, két emberöltővel ezelőtt, nem is volt rejtett. Ezt a történelmi múltat cipelik magukkal az őslakosok, és szembesülnek vele a közelmúltban, vagy a napjainkban beköltözők.
Kitelepítések-betelepítések. Nem beszélik, csak tudnak róla. Teherként cipelik magukkal a leszármazottak is.
Dusa Gáspár az 1938-ban épült házát hagyta Megyercsen (község Szlovákiában), s költözött Gyönkön a József Attila utcai, 1900 körül épült, vert falú sváb házba. Amikor megérkezett az első teherautó az udvarba, a régi tulajdonos még ott tartózkodott a lakásában. Csendesen tudomásul vette a megváltozhatatlant.
A németek kitelepítését jóval megelőzte az anyaországi magyar telepesek megjelenése és házfoglalása. Már 1945 áprilisától kezdve gyönki, ezen belül szabatonpusztai nincstelenek igényeltek s kaptak házat, földet. Rajtuk kívül a környékből tolnanémediek, tamásiak, miszlaiak, pincehelyiek, valamint belecskai és magyarkeszi illetőségű igénylők érkeztek. De jöttek orosháziak, egy-egy család a Komárom megyei Alsógalláról, az Udvarhely megyei Székelyhidegkútról, Szepesváraljáról, Körjenőből (Arad megye), a Fejér megyei Alsószentivánról, Salgótarjánból, Békéscsabáról, valamint egy téglaégető Makóról és egy kibombázott pesti hentes és mészáros.
Micsoda emberi sorsok! Megélt történelem. Mai napig a felszín alatt szunnyadó érzelmekkel. Sok helyen minden évben fogadják falunapon az „elszármazott” lakosokat. Gyönkön hagyományőrzésnek nevezik. Idén is volt „hagyományőrző sváb disznóvágás”, és „hagyományőrző Pünkösdi sváb fesztivál”. Jövőre is lesz.
(Gyönkön vajon milyen mértékű az őslakosok összezárása?)
3:24 du.
Akkor akár abba is hagyhatnánk az én írásom taglalását, hiszen remek, tényleg remek új téma keletkezett, csakhogy az már egy, sőt több, de más kérdéskör, egy izgalmas kutakodás is lehet, némi történelem, némi néprajz.
Milyen is volt a magyar falu régen, hogyan viszonyultak a betelepülőkhöz? Egy egy falu története a hősi emlékművek neveit kutatva, vagy különböző mai családnevek elődeit keresve érdekesen bontakozhat ki előttünk.
A második világháború körülményei okozta ki és betelepítés megint egy egészen más kérdéskör.
Napokig itt lehetne tölteni egy kis időt a számítógépek előtt, de már nem ennek a cikknek a kapcsán.
Egy történetet írtam le és hozzáfűztem az aktuálisan felmerülő gondolataimat. Igen, a mi településünkre konkrétan jellemző, amit hozzáfűztem, erre kiderült, hogy általánosítok, aztán az is kiderült, hogy mások is úgy vélekednek, hogy nem ok nélkül vélekedtem így, mert mások is tapasztaltak, más falvakban ilyeneket. Vannak ilyen falvak és vannak olyan falvak.
Van sok jó és van sok rossz az életben, de az egyet nem értést simán meg lehet beszélni személyeskedés nélkül is. A cikkek és hozzászólások tárgya, úgy gondolom nem a cikkíró és nem a hozzászólók minősítése, hanem a téma.
Vannak gyakran előforduló rossz felvetések, pl. „szövegértési nehézségeid vannak”, e helyett simán lehet azt mondani, hogy pl. „én így gondolom, én másképp értelmezem”, akkor rögtön építő vita lehetne a kommentfolyamból, és még sorolhatnám.
6:07 du.
Hollósy Gerti
2016 december 18
3:24 du.
Vögeleinnek is adhatnál tanácsot, pl. ne vádaskodjon, hogy ha megjelenik egy ellenvélemény, akkor az már troll támadás!
6:13 du.
Drizari
2016 december 18
11:08 de.
Elég nagy szégyen, ha a történelmet nem ismerik a beköltözők. De nem hibáztatom őket, a ballib kormányok sem törődtek a vidékkel. Aztán csodálkoznak, hogy a jobboldal sokkal sikeresebb a vidéki településeken, kivéve néhány szoci várost.
4:01 de.
Hollósy Gerti
2016 december 18
3:24 du.
Nem, nem keletkezett új téma, amiket írtam, azok adalékok és magyarázatul szolgálnak a történetedhez.
A nagyvárosi emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a falvak lakosai között sokan élnek olyanok, akik a felmenőiket helyi lakosként évszázadokra vezethetik vissza. Ezek az emberek képviselik a helytörténetet, a történelmet.
Egy ilyen faluba beköltöző fővárosi elképzelni sem bírja, hogyan éltek ott 60-100 évvel ezelőtt az emberek. Pedig ezt az időszakot egy mai 40 évesnek lefedi a szülei és a nagyszülei kora. És ugye, száz évvel ezelőtt a falusi kalendáriumok 1916-ot jeleztek.
Ebben az időben, de még 40 évvel később is, volt még „alvég” és „felvég”. Nem volt ajánlatos a két településrész férfijainak találkozni egy kocsmában. Kis közösségek is működtek. Ilyen volt az önkéntes tűzoltók testülete, vagy az iparoskör. Azokban az időkben a falvak önellátásra rendezkedtek be, így mesteremberek hada élt együtt a helyi földművelőkkel. Egy valamirevaló falunak voltak asztalosai, ácsmesterei, bádogosai, bognárai és cipészei, de külön csizmadiái, nem hiányozhatott a cukrász és a fényképész sem, de volt munkája az esztergályosnak és a lakatosnak is, aztán férfi (angol) szabó, kádár és kárpitos, a kalapos és a köteles (kötélverő) sem halt éhen, a kályhás és a fazekas, meg a kovács se maradt munka nélkül, de (majd kifelejtettem) a magyar szabóknak is volt munkájuk, hogy népviseleti ruhát készítsen a gyereksorból fölnövő nemzedéknek, aztán a mészárosok és hentesek, meg a kocsmárosok-vendéglősök és a pékek is hozzájárultak munkájukkal a faluközösséghez, de szükség volt a takácsokra, a viaszöntőkre (gyertyákat öntöttek), hogy aztán alkalmanként találkozzanak a postán, vagy a gyógyszertárban. Orvost házhoz hívtak.
És akkor a közösségformáló egyletek és egyesületek működése, mint iparoskör, legény és leányegylet, temetkezési egylet, olvasó kör és színtársulat, vallási közösségek, külön a katolikusoknak és a zsidóknak, meg még lövészklub. Természetesen a földműveseknek is volt külön közössége. Megannyi elfoglaltság és megannyi rátartiságra okot adó „klub”. Egy önkéntes tűzoltó már valaki volt a faluban (lásd Örkény tűzoltó-parancsnokát), de egy mészáros és egy kovács, magasabb rangbélinek tartotta magát a cukrásznál, hogy tőlük még magasabbra helyezkedjen a postamester, a tanító és az orvossal együtt a pap. Ha volt a falunak vasútállomása, akkor az állomásfőnök is a falut vezető krém közé tartozott.
És nem volt tanácsos egy szomszéd falubéli legénynek betévedni a helyi kocsmába. De haragot szült az is, ha a földműves lányát akarta feleségül venni a kovácsmester fia. S ha egy szomszéd falubéli lány került a házhoz feleségnek, az még valahogy csak-csak megjárta, de hogy a másik faluból egy férj jöjjön, na, az már mindennek a teteje volt!
Ebbe a folyamatba zavart be a kényszerített kitelepítés és a betelepítés. Napjainkban meg a drága fővárosi és nagyvárosi életet olcsóbbra cserélő vidéki élet adta lehetőség, és a bedőlt lakáshitelek miatti költözés. A kisboltban ezért tudja mondani a történelmi múltjával élő Mariska néni a Julcsa néninek: megint egy új gyütt-ment család került a szomszédomba.
Megjegyzem, ma már örülhet az a falu, ahol van helyben iskola, háziorvos és gyógyszertár, működik még posta, és van még kisbolt bevásárolni. De a fodrász, már nem biztos.
5:49 de.
Kedves Olvasótársak,
Önök itt kis híján keresztre feszítettek egy embert, mert megírt egy jellegzetes történetet, ami a mánkat jellemzi sajnos, és nem csak magyar sajátosság.
Minden leírt szövegen lehet fogást találni, ha az a cél, valamiért el lehet verni a port, bárkin, még naiv nyuszikán is, ha nincs rajta sapka…vagy ha van. Ez az egész történet Karinthy Barabására hajaz…a történet ismert. Lehangoló volt olvasni. 🙁
6:56 de.
evalajos8
2016 december 19
5:49 de.
Ez már üldözési mánia részedről?
7:02 de.
Drizari
2016 december 19
4:01 de.
Köszönjük az érdekes összefoglalót. Gondolom volt különbség a pár száz fős meg a több ezres falvak között, pl. az Alföldön Izsák vagy Szentkirály. Közös mindkettőben, hogy ezek körül sokan tanyán éltek, és az visszalépésnek számított a társadalmi ranglétrán a faluban lakáshoz képest.
9:16 de.
hazai lámpa
2016 december 19
7:02 de.
A magyar falvak népessége és településszerkezete az Árpád-kortól kezdett kialakulni és fejlődni. A fennmaradt írásos emlékek alapján biztosan állítható, hogy a 13. századra már álltak a ma is még működő falvaink. Eközben történtek elnéptelenedések, lásd a tatárjárást és a török dúlást, de ezeknek a falvaknak a nagy-többsége ismét életre kelt betelepítésekkel, amiket néhány királyunk rendelt el. Ekkor költöztek országunkba nagy számban zsidók és németek, de jöttek más nációk is azok mellé, amelyek már amúgy is Magyarország területén éltek.
A lényeg: amelyik faluban állt templom a 19. századra, annak népessége meghaladta az ezret. A fejlődési folyamat részben az első világháború után, de a második után végképp rossz irányba terelődött. Az együttélési és rétegződési hagyományok is gyökeresen megváltoztak, de az átélt történelem öröklődött.
Így Hollósy Gerti írásának is a történeti gyökere a múltból ered: az idegenekkel, a jött-mentekkel, a betelepülőkkel szembeni ellenségeskedés, ami nem keverendő össze a mára egyre fakuló szívélyes magyar vendégszeretettel.
Ennek az írásnak az első hozzászólója vagyok, amiben már akkor azt írtam, hogy Nem a tudatlanságról szól ez a történet, hanem az ostobaságról. Ma másodpercek alatt létesítünk egymással kapcsolatot, beszélhetünk és láthatjuk is egymást több ezer kilométerre lakva, de ez a magyar rátartiság-kivagyiság (lásd a politikusunk mondását: akinek nincs semmije, az annyit is ér) nagyon is elevenen él.
3:30 du.
Kedves Drizari, köszönöm a kiegészítéseket! Nem ellenkezésképpen mondom, csak úgy, hogy volt szerencsém egy évet egy skanzenben dolgozni, ott volt is időm, sőt feladatom belemélyedni a falvak történeteibe.
A korábbi években számítógépbe rögzítettem egy helyi idős tanárnő komoly levéltári kutatásokon alapuló helytörténeti munkájának egy részét, így alaposan betekintettem a falu történetébe, végigkövetve a keletkezésétől egészem máig, sajnos nem tudom, sikerült-e valahogy kiadni valahol a könyvét.
Ezek alapján fővárosból beköltöző emberként kivételesen van fogalmam a falu korábbi életéről, sőt általában a falvakérólis.
Azért írtam, hogy külön téma keletkezett, mert a kapcsolat létezik, de közvetetten, az én témám alapvetően a jelenkori történés volt, az az el nem fogadás és be nem fogadás, meg nem értés, ami a konkrét esetben működött és ehhez fűztem a többi, járulékos gondolataimat. Ettől függetlenül értékesek a hozzászólásaid, szívesen olvastam.
Valószínűleg nem fogtam volna íráshoz és főleg nem ide, ha nem háborított volna fel a történet alapvető embertelensége…nem tudtam, hová tegyem az írást, mert elsősorban nem szerettem volna az érintettek érzelmeit újra felzaklatni.
4:36 du.
evcalalajos,
Ez a szó a magyar szótárban is található:?:mánk
ezt a szót ma olvastam itt először életemben, pedig magyar vagyok, sőt magyar író.
4:37 du.
evcalalajos,
Ez a szó a magyar szótárban is található:?:mánkat
ezt a szót ma olvastam itt először életemben, pedig magyar vagyok, sőt magyar író.
5:41 du.
Figyelő, mint magyar írónak segítek Önnek, a „napjainkat” a szó jelentése, tekintse „írói szabadságnak”.
12:46 de.
https://www.youtube.com/watch?v=85yO-NoQ0WA
3:07 de.
– 4,36 –
Egy új csillag ragyog a magyar irodalom egén, mint Figyelő egy „magyar író” néven ?
– Hadd röhögjek ! ))))))))))) 😀 ((((((((((((
3:20 de.
Azt írja Figyelőnő:
” …ma olvastam itt először az életemben, pedig magyar vagyok, magyar író…”
Miért nem írja inkább, azt, hogy pedig már majdnem száz éve vagyok magyar ? A maga magyarságában ez az egy a tiszteletre méltó – ha ez érdem egyáltalán. De, hogy író … hm. Na, már megint egy óriási emigráns blöff.
.
7:08 de.
Drizari
2016 december 19
9:16 de.
„lásd a tatárjárást és a török dúlást,”
Azt hiszem Szentkirály környékén találták a híres-szomorú családi leletet, az anya két gyermekével a kemencében bújt el a tatárok elől, mikor az égő ház rájuk omlott. A feudális anarchiával súlyosbított tatárjárás és török uralom sajnos kiirtotta a fél országot, és az Árpád-kori településszerkezet nem maradt meg az Alföldön annyira, ahogy a Dunántúlon vagy Felvidéken.
„de ezeknek a falvaknak a nagy-többsége ismét életre kelt betelepítésekkel, amiket néhány királyunk rendelt el. Ekkor költöztek országunkba nagy számban zsidók és németek,”
Ha jól tudom, egész pontosan a török kiűzése után (1689) kezdtek jönni a németek (svábok), földesúri betelepítésre is, pl. Alföldön Herceghalom.
A zsidók újkori betelepülése Cseh és Morvaországból kezdődött III. Károly (1711-1740) uralkodása alatt, és a földesurak birtokain laktak.
A felvilágosult Habsburg uralkodó, II. József (1780-1790) kötelezte a zsidókat a német nyelv használatára, a német nevek felvételére, és engedélyezte nekik a városokba költözést.
10:23 de.
Vögelein
2016 december 20
3:07 de.
– 4,36 –
voronyezs
2016 december 20
3:20 de.
Két könyvem jelent itt kint meg: a Mozaik 3 nyelven, ez csak egy antólógia, montreali magyar ítók múveivel, de van nekem is benne egy esszém, majd az „Erdélyi utakon” című könyvem, erdélyi úútinapló,.Hivatalos könyvkiadó adta ki őket.
10:25 de.
A magyar Száchenyi könyvtárban fellelhetők.
10:26 de.
bocsi, Széchenyi Könyvtár, akart lenni.
10:28 de.
Persze, akkor még nem voltam 84 éves, és nem csináltam ennyi gépelési hibát!
8:50 de.
Kedves „magyar író”. Nem Széchenyi, Széchényi. A nemzeti könyvtár (azért nem nagybetű, mert a tulajdonneve: Országos Széchényi Könyvtár). Az alapító ugyanis nem azonos Széchenyi Istvánnal, aki az MTA-t alapította és a Lánchíd építését szervezte. Ő Széchényi Ferenc, és ugyanazon arisztokrata család különböző ágairól van szó, amelyek közül a könyvtáralapító Ferenc felmenői Széchényi-nek írták a nevüket.
9:48 de.
talalom
2016 december 21
8:50 de.
Ha már: gróf Széchényi Ferenc fia viszont pont Széchenyi István. Az apa a könyvtárat, a fia a Tudományos Akadémiát „alapította”.
5:40 du.
Valamikor úgy tanultam, hogy a Széchenyi, a második e-re nem tesz ékezetet.
Mindenbe bele lehet kötni, a papír elbírja és a cikk írója is!
De akárhogy írjuk a könyvtárban ott van a könyvem, a helyi osztályvezető megköszönte levélben. Csak, hogy tudjad.
6:59 de.
Igaz, hogy helyi dolog, de jellemző és figyelmeztető jel lehet az ország állapotára nézve, hogy a fenti történet egyik szereplője, vagyis a bántalmazó képviselőnek jelentkezett az időszaki választáson és a település lakói meg is választották a képviselőik közé. Szánalmas, hogy értékes, okos és tanult emberekkel szemben szavaztak neki bizalmat.