Karácsonyi fények és ünnepek Kanadától Magyarországig
Szenteste feltettük a Kanadai Magyar Hírlap oldalára a hozzánk beérkezett karácsonyi és hanukai képeket szerzőinktől és önkénteseinktől. Mindannyian másképpen ünneplünk – saját hagyományaikkal, szokásainkkal és mögöttünk lévő életútunkkal. A világot is sokszor egymástól eltérő módon látjuk itt a KMH-ban, lapunk pedig helyet ad az eltérő véleményeknek és perspektíváknak. De valahogy személyes karácsonyi képeinken keresztül – amelyeket egymással megosztunk – emlékezünk arra, hogy az összes vita, konfliktus és sérelem ellenére, mindannyian emberek vagyunk – otthonnal, családdal, hagyományokkal és múlttal.
Calvin Coolidge (1872-1933) néhai amerikai elnök szavaira gondolok: „A Karácsony nem egy időpont és nem egy évszak. A Karácsony egy elmeállapot. A béke és a jóakarat felkarolása és a kegyelem bősége: ez az igazi karácsonyi szellem.”
(Karácsonyi fények Montreál Verdun kerületében. Fotó: Sarah.)
(Karácsony Aczél Gábor otthonában – Budapest)
(Karácsony Aczél Gábor otthonában – Budapest)
(Munkában – Karácsony Aczél Gábor otthonában – Budapesten.)
(A főszerk. a montreáli családi házban.)
(Rufus melegszik a kandalló előtt – Montreálban.)
(A Kanada Világa portál szerkesztőségében Remzső László gyújtott karácsonyi fényeket.)
(Québec városa Karácsonykor. Fotó: „Caribb”.)
(Karácsonyi flamingó Calgary-ban. Fotó: Eileen Mak.)
(Karácsony Calgaryban – egy jegesmedve kivilágítva. Fotó: Eileen Mak.)
8:58 de.
Kellemes Karacsonyi Unnepeket kivanok!
9:08 de.
isten éltessen Ádám NÉVNAPOD ALKALMÁBÓL és persze az Évákat is elsősorban!
ajándékom – mi a karácsony – a hanukát tudjuk mint ketten!
BÉKÉS BOLDOG ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
ID. KISS LÁSZLÓ
UI. az ajándék:
http://www.grandpierre.hu/site/2007/09/karacsony-eredete-es-jelentosege-reszletek-a-356812-fejezetekbol/
6:41 de.
Nagy tisztelettel. Nem szeretem a túlzó ragyogást, főként, ha szeretetről, békéről van szó. Ha megengeditek, inkább egy történet.
Merev csendbe fagyott város. Apa, anya, három gyerek tisztes szűkölködésben élve. Annak örülnek, hogy a megelőző hetek lövöldözése után csend van a városban, van villany, és folyik a víz a csapból. Ajándék is érkezett külföldről, sose (vagy csak néha) látott kincsekkel: kakaópor, kávé, csokoládé, sőt kakaóvaj! A kinyitott boltoknak szokásosan szerény a kínálatuk.(Magyarember évtizedekig nem bevásárolt, hanem megszerzett valamilyen árut.) Szaloncukor, fenyőfa persze sehol. De az Úrasszonyok szakácskönyvében a fondantkészítés titkai is szerepelnek. Kristálycukor víz: ennyi a titok. Anya hát szaloncukrot főz, a gyerekek csomagolják a kockára vágott édességet korábbi ajándékokról félretett selyempapírba, meg a csokikról leszedett sztaniolba. Az ügyes nagylány még a cifra papírrojtokat is kivágja ollóval.
Csokidísz is készül – Anyu a gyúródeszkán nyújtja a masszát, pogácsaszaggatóval vágja ki a díszt. El is fogy a sztaniolkészlet a becsomagolására, a diók így már, a beléjük szúrt gyufaszálakon natúr héjukban lógnak a fenyőágakon. Mert persze fenyőfa sincs még a piacon – az a pár darab, ami felkerül a fővárosba, nyomtalanul fogy el. Anyu azonban nem egy feladós típus: a virágboltostól, meg a temetőnél szerez össze egy csokorra való ágat, azokat szépen felkötözi egy seprűnyélre – kész is van a majdnem fenyőfa – de igazi karácsonyfa. Kerül még pár gyertyacsonk is az áramszünetes időkből megmaradt gyertyákból.
1956 karácsonya, Budapest.
6:55 de.
Bocsi, utóirat: 9 évesen már sejtettem, hogy a Jézuska csodatévő ajándékosztásában szerepet vállalnak a felnőttek is. De ekkor jöttem rá végképp: Jézuska nélkülünk semmiféle csodát nem tud tenni. Még egy karácsonyfát sem képes a szobába csempészni.
12:43 du.
talalom
2016 december 26
6:41 de.
Csodaszép….
2:58 du.
Köszönöm a szép képeket,írtam is hozzászólást tegnap,de valamiért nem ment át!
Szép ünnepeket mindenkinek!Ádámnak névnapjára gratulálok!
5:45 du.
találom, nagyon tetszett a beírása.Nekem is eszembe jutotott, nem az 56-os, mert azt már Ausztriában ünnepeltem, hanem a háborus karácsonyok, mikor nem volt ajándék, sem fa, csak egy fenyőág.
És Karácsony reggel, mikor a nagy ebédlő asztal alatt ettük meg a kuglófot . Csak a felsőrészünk fért el, a lábunk kilógott, és a kis Svábhegyről állandóan ágyúztak, Budapest ostroma volt!
10:30 du.
Én is megköszönöm a cikkben lévő fényképeket, igen jó hangulatúak és kedvesek!