Nyílt levél élsportolókhoz–Dobják össze azt a párezer milliárdot, ami még több új stadionhoz kell!
Tisztelt Sportolók!
Lépten-nyomon olvasni, mennyire örülnének, ha Magyarországon vehetnék át következő érmüket, ha teljesítményüket a hazai közönségnek Budapesten mutathatnák be.
Rajta, tegyenek érte!
Dobják össze azt a párezer milliárdot, ami még több új stadionhoz kell! Elvégre az Önök hobbijáról, mániájáról, megélhetéséről van szó. Amit mellesleg döntő részben ma is közpénzből finanszírozunk.
Mondhatják: milliókat lelkesít egy futam, egy csörte, egy meccs küzdelme.
Milliókat meg hidegen hagy.
De nem is a piszkos anyagiak a legfontosabbak ebben a játszmában, Az ember szívesen költ –akár erején felül – az örömre, az önbecsülésére, olyan nem egészen racionális ügyekre, amelyekben nem az észé a döntő érv. Jól van ez így: a kijelölt, vagy csak a szívünkben létező ünnepvárás segít megbirkóznunk a hétköznapok fullasztó gondjaival.
Tisztelt Olimpikonok! Nézzenek mélyen a saját lelkükbe! Mit tettek Önök azért, hogy a sport, a testmozgás örömének vidám seregszemléje legyen az öt földrész együvé tartozását jelképező, egymásba fonódó öt, különböző színű karika? Felhozhatják: egész életük arról szól, hogy egy tizedmásodperccel gyorsabbak legyenek, pár milliméterrel messzebbre dobjanak akármit a többieknél. Abban a pár percben, másfél órában, ami az olimpia elnevezésű, mára vásári ricsajjá züllött felhajtás forgatagában éppen Önökre jut.
Hová hagyták süllyedni az „ép testben ép lélek” szép ideáját? Ép maradhat a test, ha csak egyetlen izomköteg kizsigerelésére épít az „élsportoló”? És még nem is beszéltünk az alattomos kis molekulák segítségéről, amiket készséges vegyészek egész serege kutat, fejleszt. Egy másik serege meg megszállottan üldöz.
Nemes küzdelem??? Mérhető teljesítmény? Önök tudják legjobban, miféle út vezet odáig, hogy egyáltalán részt vehessenek a megmérettetésen. Miféle erők, alkuk huzavonájából kerül ki a „győztes”. Hagyták-hagyják, hogy a fejük fölött korrupt, mindenre elszánt sportvezetők rángassák bábuként Önöket: döntsenek életről-halálról. Egy hang ellenállás nélkül hagyták, hogy a műsorból kitegyék a sokféle fizikai képességet követelő öttusát, mert állítólag nem elég látványos. Helyette lelkesedhet a nyáj azon, hogy ki tudja gyorsabban (vagy lassabban?) egy partvissal a jégen eltuszkolni valameddig egy valamit. A cirkuszi erőművész Önökhöz képest az etika bajnoka: ő a jegyárakból él, amit azok fizetnek, akik kíváncsiak a produkcióra. Önök meg valamennyiünk pénzére ácsingóznak. Nem felmentés, hogy ebből a futó-ugró-úszó-stb. bajnoknak csak a morzsák jutnak, a vastagját az öltönyben-kosztümben sürgölődők teszik zsebre. Inkább csak jelzés, mire jutnának, ha a szellemi képességeikkel kellene a küzdőtérre állniuk.
Az egész gyomorforgató ügyben a leggaládabb ürügy a „hazaszeretet”, meg a „nemzeti büszkeség”.
Miféle hazafiság az, amely csak úgy képes becsülni, szeretni a hazáját, népét, ha aranyozott fityegőkkel ki van dekorálva? Normális ember tudja, hogy vannak a világon szép tájak, tisztességes, becsületes és tehetséges emberek másutt is. Mégis, a legkedvesebb a számára a maga pátriája, akkor is, ha nem a legtökéletesebb, ha a kirakatban nem az első helyen áll.
Az én hazám nem szegény, és akár képes lenne rákölteni az Önök hobbijára, megélhetésére sok-sok milliárdot is. De remélem, nem akar.
Rátesi Margit
Illusztráció: Benedict Olorunnisomo
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
9:15 de.
Nincs ezen mit ragozni. Racionálisan gondokozva, nem kell olimpia! Magyarország nem engedheti meg magának. Nem visszafelé kell gondokozni, hogy mit hoz, megéri-e, kinek lesz haszna belőle? Ez a hamis statisztikákra és légvárakra épült, sőt erősödő ország a kezdetekig nem tud eljutni. Létesítmények, rengeteg hely és elérisi útvonal kell, szállások, infrastruktúra, a sportolókat és a közönséget el kell látni, és mindennek meg kell lenni a kezdés napjáig. Miből? Abból amit gyerekeink és unokáink fognak még majd kifizetni?
10:36 de.
Kedves Margit!
Nagyon jó írás végre olvashatom, hogy ezek az olimpiák nem azok az olimpiák, amikor még egyenlő esélyekkel küzdöttek a győzelemért! Persze már akkor is voltak szerek, pl.ndk-s úszónők, de biztos, hogy máshol is voltak ilyenek!!!
A rendezésről; Mari néni a falu végén a nyamvadt nyugdíjából nem rendez 1000 fős bulit, pláne nem a szomszédja kontójára!!
Igen, a legmocskosabb a nemzeti érzelmekre hivatkozni és aki racionálisan gondolkozik azt meg lehazaárulózni!!!
Egyébként sem tudnák az emberek nagy része megfizetni a belépőjegyeket, ha már a sportolók arra hivatkoznak, hogy „előttünk” akarnak győzni.
11:19 de.
Rátesi Margit
Nem szeretek személyeskedni, de most kénytelen vagyok!
Nem akarok olimpia történetet tanítani, de ha még nem hallott az eredetéről, az egykori görögöket sem az ép testben ép lélek hajtotta Olümpiába. A tömegsport, az egyéni „amatőr” testedzés helyes és bárki sokat tehet vele a saját egészségéért. Ha valaki hajlandó naponta órákat edzeni hosszú éveken keresztül, és a szeme előtt lebegő célért az élete egy jelentős részét feláldozni tudva, nem biztos, hogy eléri az áhított célt! Ez csak nagyon keveseknek adatik meg, a szorgalom kevés, tehetség is kell!
Az asztal mellett ülni, onnan becsmérelni a hazájuknak is nem kis dicsőséget szerző/szerezni akaró sportolókat, közben Pulitzer-díjról álmodozni lehet!
„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” Mondta egykor Kazinczy, de sokan nem fogadják meg, és még egy idézet: „A butaság akkor válik veszélyessé, ha szorgalommal és hatalommal párosul.”
Kopátsy Sándor
11:39 de.
Kedves Margit!
Igazad van – sőt, marhára igazad van! Mióta megy ez az olimpiai őrület(legyen ne legyen, aláírok nem írok alá stb)kivált mióta felerősödtek a minősítések, azaz hogy ki mindenki hazaáruló és ha igen, miért nem – szóval egy idő óta azon gondolkodtam, valójában miért is nem rendezik meg azok akik nagyon mellette érvelnek, akiknek minden másnál fontosabb hogy bebizonyítsanak valamit kerül amibe kerül,de azt gondoltam, ha ezzel az ötlettel előállok garantáltan kiverem a biztosítékot és lám, ezt ilyen egyszerűen és mindenfajta lelkifurat nélkül lelehet írni!
Én a magam részéről egyetértek, adják össze az o. rendezéséhez szükséges pénzt azok akiknek enélkül nem élet az élet legyen az sportoló vagy csak mezei polgár – természetesen minden ebből adódó-eredő haszon is őket illeti! Ám ha mégsem így lenne, az ő pénzük bánja! De ne várják el tőlem (se), hogy lelkesen fizessem akár én akár az utódaim a számlát mely személyekre lebontva is horribilis összeg, csak azért mert valaki nagyot álmodott, és már ebből a néhány ezer milliárdba is -amibe kerül- belekalkulálta a maga hasznát!(Ma reggel épp 3 ezer m.-ról volt szó!)
Orbánékon, a fanatikus Fidesz hívőkön nem csodálkozom, a magukra és teljesítményeikre valamit is adó olimpikonokon viszont nagyon!
Kemény Dénest ennél sokkal komolyabb és „keményebb” embernek tartottam, Szilágyi Áront nem különben, mint hogy ne érjék fel ésszel itt nem a hazaszeretetről és nem a sportolóink megtagadásáról van szó! Én pl ugyanolyan elismeréssel és meghatottan néztem Danutát is, Katinkát is és mindenki mást, akár hozott érmet akár nem, hogy Rióban állt az a dobogó, és nem itthon miközben a magyar himnusz szólt! Nem jövök tehát egészségüggyel, oktatással,legkisebb öregségi nyugdíjjal (28.500 Ft leírni is szégyen!)létminimum alatt élő milliókkal mert az olimpia rendezésért kampányoló hazaárulózó réteg ezt el sem hinné, hisz lám, a miniszterelnök is milyen hitetlenkedve derülgetett a parlamentben annak hallatán, hogy Magyarországon nőtt a szegénység!
Egyszerűen azt gondolom a víz mindenhol hideg és mély, a léc mindenhol magas stb a dobogót bárhol lelehet tenni, a magyar zászló mindenhol ugyanolyan szépen száll a levegőben, és a magyar himnusz is ugyanolyan felemelő,akárhol szól!
Nem kell ehhez a magyar állampolgároknak megfeszülve,több milliárdot nagyjaink „zsebébe segíteni”olimpia rendezés címén!
Itt ahol egy turisztikai- idegenforgalmi célokat szolgáló 30 milliós vadászházat nem tudnak úgy felhúzni (uniós támogatással) hogy azt ne lengené körbe a lenyúlás vádja, a többször büntetett romaügyi miniszteri biztos 1.6 milliárdos közönséges lopása és ismételt visszaélése egy darabig hümmögésre késztette ugyan a NAV illetékeseit ám most úgy gondolták „nincs itt semmi látnivaló emberek, haladjunk tovább, egy kettő” – kérdés, az ügyészség Polt főügyésszel az élen vajon mit lép – vagy ahogy az imént hallottam az adócsalásért és közokirat-hamisításért elítélt és hosszas próbálkozás után végre felfüggesztett gyömrői polgármestert kitüntetik, nos ott mit akarunk mi olimpiát rendezni?
12:55 du.
Az élsportot/gladiátor játékokat eleve politikai célra találták ki.
Mi az egyik nagy ŐRZŐ nép vagyunk.
Az őrző népek feladata, h a hagyományaikban átmentsék az impériumi korszakon a korábbi működésrendjüket.
A korszak váltás idején újraépítsék és ezzel mintaadóvá váljanak.
A vezérkar a mintaadóvá való válásunkhoz már elkezdte javítani a Magyarságképet. Ehhez akarják velünk megrendeztetni a nagy gladiátor játékot is.
Én is remélem, h nem tudják megcsinálni.
A nagy lepusztítás után sok az újraépíteni való. Ezeket sokkal fontosabbnak látom.
És első az ÉLET. Ameddig emberek halnak meg ellátatlanság miatt, addig az ellátottság teremtés az első.
1:03 du.
Lelszi! Nagyon sajnálom, hogy nem hallott Coubertin báróról, és az ő kezdeményezéséről, az újkori olimpiák történetéről. Ennek volt az ideája az „ép testben ép lélek”. (Meg olyasmi is, hogy „nem a győzelem, a részvétel a fontos”.)
Mellesleg: köszönöm, az én kedvemért ne áldozza fel senki az életét, ne tegye tönkre az egészségét, hogy ő ugorjon a legmagasabbra. A hegesztő sem várja el, ha egy résmentes varratot készít, hogy a vállamra véve ünnepeljem. Elég, ha nem szivárog a tartály, és ezért megkapja a bérét.
Az újkori olimpikonok nem hősök, hanem fizetségért dolgozó mutatványosok. Ahogyan az ókori harcosok is a csatatér helyett küzdöttek a porondon. A játékok idején ugyanis szüneteltek a háborúk. De ma már ez sem mondható el.
1:21 du.
lelszi Kar volt szemelyeskedni. A sportolok maguknak akarnak dicsoseget, nem neked es az orszagnak. Az is mutatja, hogy nagy penzert akarhova eligazol. Tevuton jarsz, ha az elsportolokat a munkas emberek fole akarod emelni. Szinte minden munkahoz kell tehetseg, de melyik sportolo edz 10-12 orat? Ha nem jon az eredmeny, osszedol a vilag? Nem. De sok munkanal ha hibaznak, emberek halnak meg. Sportolnak iskola helyet, kepzetlenek es butak maradnak, megint tarthatja el az adozo amig el. Felesleges a szente avatas, mert nem azok. Igaza van Margitnak, az az igazi elsport, ami eltartja magat. De ok is csak gladiatorok, a nep szorakoztatasara. A tobbi kidobott penz, inkabb a tomegsportra kellene forditani. Egy haszna van, jol fejlodik tole a doppingipar. Ez tenyleg haszon?
3:00 du.
llanfair
Ha vitatkozni akarnék:
.”A sportolok maguknak akarnak dicsoseget, nem neked es az orszagnak.” -ez minden szakmára, foglalkozásra igaz.
-„Az is mutatja, hogy nagy penzert akarhova eligazol.” – Ez igaz orvosokra, számítógépes szakemberekre, mérnökökre, stb.
-„Sportolnak iskola helyet, kepzetlenek es butak maradnak” – ezt mond azoknak az orvosoknak, mérnököknek, stb., akik sportpályafutásuk után különböző civil területeken alkotnak, nem is középszerűt, és most nem csak Hajós Alfrédra gondolok!
-„az igazi elsport, ami eltartja magat.”- Gyanítom, hogy itt nem a teniszre vagy a Forma 1-re gondolsz mint tömegsportra!
– Ami az olimpia rendezését illeti, én sem tartom ésszerűnek a Magyarországon történő rendezését, de én nem vagyok szakértő, s azt még meg is kellene érnem! :), tehát szenvedő alanya sem biztos, hogy leszek.
Ami a doppingipart illeti,csak bámulok a rengeteg „táplálékkiegészítőt” áruló boltokon! Nem sportolók a fő vásárlók!
3:19 du.
talalom
„Nagyon sajnálom, hogy nem hallott Coubertin báróról, és az ő kezdeményezéséről, az újkori olimpiák történetéről.” – Sajnálom, nem lehet mindenki olyan tájékozott mint Ön!
-„Ennek volt az ideája az “ép testben ép lélek” -Ezzel a mondásával csak a testnevelés, a sport fontosságát hangsúlyozta, ez nem az olimpia lényege! Az olimpia a legjobbak találkozója.
– „Meg olyasmi is, hogy “nem a győzelem, a részvétel a fontos”.- ezzel már igyekezett a sport tömegekre gyakorolt hatását erősíteni, ne csak a legjobbak elismertsége legyen példaértékű! Hány olyan olimpikont tud felsorolni akik ott voltak a futottak még kategóriákban?
3:42 du.
Valami nagyon keveredik itt a fejekben. A sportolók soha nem voltak gladiátorok. Anélkül versenyeznek, hogy egymást ebben a küzdelemben megölnék. A győztes mindig a pillanatnyi legjobb. Nem biztos, hogy a legkiválóbb, hanem az adott versenyen az éppen legjobb teljesítményt nyújtó.
Ebben a békés versengésben négy évente találkoznak a világ országainak a legjobbjai, akik tehetségüknél, szorgalmuknál fogva az országukat képviselve indulnak, a nyertesek közül sokan a dobogón állva megkönnyezik hallva nemzetük himnuszát, és látva az árbócra felkúszó nemzeti lobogót.
Ettől teljesen elkülönül a versengés helyszíne, amit mindig más-más ország fővárosában tartottak, és többnyire tartanak ma is. A rendezés hatalmas felelősséggel és tetemes pénzügyi kiadással jár, amit csak a gazdaságilag elég erős nemzetek engedhetnek meg maguknak.
Esetünkben ezzel van a baj, mert egy nyári olimpia megrendezéséhez nem elég „nagyot álmodni”, azt biztonságosan le is kell tudni bonyolítani, gondoljunk vissza az 1972-es Müncheni olimpiára. De az sem mindegy, hogy az olimpia elmúltával milyen pénzügyi mérleget von meg az a rendező ország. Magyarország esetében várható az anyagi csőd.
Egy élsportoló legnagyobb célja: olimpiai érmet szerezni. Ettől rangosabb verseny nincs, mert ez az egyetlen olyan verseny, ahol egy időben a világ összes országának a legjobbjai megjelennek, és egymással megküzdenek. Ezen a versenyen csak az országok állampolgár sportolói vesznek részt, itt nincsenek „idegenlégiósok”, más országokból érkezettek.
Ez a küzdelem országok közötti fegyverek nélküli békés vetélkedés.
Ami a sportolók reklámszövegét illeti az olimpia hazai megrendezése mellett, nos, ezért pénzt kaptak, és bármilyen hihetetlennek tűnik, de ők is pénzből élnek ugyanúgy, mint egy zongoraművész, vagy egy operaénekes, akik az előadásaikon kívül szintén gyakorolnak naponta annyit, mint az élsportolók.
Nyilvánvaló, hogy minden sportolónak a legnagyobb kihívás és dicsőség idegen országban felállni a dobogó legmagasabb fokára, így van ez a magyar sportolókkal is, úgyhogy nem vagyok benne biztos, hogy mindegyik olimpikon szívből örülne egy hazai olimpiának (hiszen utazni is nagyon szeretnek).
(az a partvissal jégen tuszkolni valamit a téli olimpia programjában szerepel, nem a nyáriéban)
3:49 du.
Kedves talalom, az Olimpia megrendezésének célja a közösségi összetartozás erősítése. Rendkívül fontos minden nemzet szempontjából. Példaképeket állít, viselkedésformákat mutat, eufóriát okoz. A magyarellenesek ezektől „nacionalista” kísérőjelenségektől ódzkodnak annyira, nem pedig a pénzpocsékolás fáj nekik. Ugye egy multikulti modern olimpián nemzetek sem lennének, erre vágyik minden hazájának szurkolni nem tudó.
…..
Emlékszem nyáron milyen köpdösés folyt itt annak kapcsán, hogy az EB-n járt focisták örömet mertek szerezni az utcán hömpölygő magyar tömegnek.
…..
Egy példamutató viselkedésforma: Az 1996-os atlantai olimpián az először szereplő és gyerekcipőben járó női labdarúgás döntőjét megnyerte az amerikai válogatott. Ez olyan népszerűséget hozott a sportágnak az USA-ban, hogy az 1999-ben megrendezett hazai világbajnokságon már 7 (hét) millió igazolt játékosból válogathatott a szövetségi kapitány. Ez a hétmillió kislány egészséges életmódja ugyan közgazdaságilag nehezen kimutatható haszon, de egy nemzetet biztosan egészségesebbé tesz.
1:40 de.
charlie
2017 január 30
3:49 du.
Az érzelmek és a racionalitás nem mindig ugyanaz.
Az alapkérdés, hogy 30 nap eufónia megér-e 15 év nyomort?
Ez ugyanis nem politikai kérdés, bármennyire szeretnéd ebbe az irányba terelni a dolgot. Talán csak annyiban, hogy a másik oldal józanabbul gondolkozik. A lakosság 95 % úgyis televízión keresztül nézi az eseményeket, vagyis számukra ugyanaz az alapállás. Vagy nem egészen, mivel azokat a százmilliárdokat pont a lakossági alapellátásoktól vonják el mint kórház, oktatás, gazdasági infrastruktúra.
A sport sikerekhez meg szakmai felkészültség kell elsősorban, nem olimpia rendezés.
Nem a helyszín növeli az összetartást, ez így kificamodott elmélet.
3:30 de.
Az olimpiához-és általában a sporthoz-többféleképpen lehet viszonyulni.
Maga a sportoló természetesen elsősorban győzni akar, másodsorban élményeket akar átélni. Győzni könnyebb itthon – vannak könnyítő szabályok a rendező ország sportolói felé – viszont külföldön több az élmény.
Az átlagember szurkolni akar, és – kivált, ha más szempontból elnyomott, kizsigerelt ember – részese akar lenni a sikernek és a győzelem örömének. Ez bizony, ha mélyebben belegondolunk, pótcselekvés. A politikus ezért kedveli a sporteseményeket, mert nem kell mást nyújtani, és még ez a legolcsóbb, különben is a költségeket az adókból finanszírozzák, legálisan! A charlie emlegette közösségi élmény valós, de veszélyes is lehet – lásd fradi szurkoló kemény mag. Példaképeket viszont csak a serdületlen lelkű gyermeteg embereknek nyújt. (Mondhatnám, ezért nagyobb szurkolók a férfiak… 😀 )
A harmadik csoport a gazdasági vállalkozók világa. Az építés, a kommunikációs világ, nekik van hasznuk belőle, méghozzá tetemes. Különösen, ha módjukban áll csalni, korrumpálni, ahogyan azt nálunk Magyarországon ez szokás.
Szóval: ne az álsportolók dobják össze a pénzt(de esetleg mondjanak le a kivételes sikerdíjakról), hanem a nagyvállalkozók, a TV társaságok, a szerencsejáték, a vendéglátás, az építőipar hiénái! De ugye, senki sem gondolja, hogy ők egy fillért is beleadnak… Esetleg néhány alvállalkozó tönkre megy, ha becsületes…
3:33 de.
Bocs, véletlenül álsportolót írtam élsportoló helyett (freudi elütés?). Kedves charlie, az olimpiától senki nem lesz egészségesebb egy fikarcnyival sem, még maguk a sportolók sem.
5:48 de.
Charlie tényleg kezdesz már Mórickává válni, akinek mindenről „az” jut az eszébe. Semmiféle köpködés nem volt, hacsak Ti nem köpködtétek azokat, akik megjegyezték: talán nem a hősiség csúcsa, ha valaki több évtized után, sok-sok milliárdot elpocsékolva kétszer is eltalálja a labdát.
Az egészséges életmódra való hatása az aranyérmeknek Magyarországon éppen fordítottan arányos. A méregdrága, fűtött pályás stadionok árnyékában zuhanyzó, sőt öltöző nélküli tornatermekben, vagy ezek híján levegőtlen folyosókon ugrálnak a gyerekek. Hogy aztán leizzadva szuszakolja magát a gerincnyomorító székekre/padokba. Ki volt az a barom, aki szerint egy 8-10 éves gyereknek KÖTELEZŐ ugyanannyi órán át senyvednie bezárva, mint egy felnőtt műszakja?
Normális országban a sok ugrándozó, futkározó, labdázó gyerekből kiválasztják a legügyesebbeket, hogy ha nekik is megfelel, bajnokok lehessenek. Itt kiválasztják a bajnokká idomíthatókat, a többi meg le van szarva.
Nem a szellemi képességeikkel van a legnagyobb baj az élsportolóknak. Hanem az erkölcsi etikai, empatikus képességeikkel.
Van jó példa is – méghozzá Pártközelinek tartott. Kovács Kokónak idejében jött a tasli: Becsülöm, hogy nem eresztette búnak a fejét, „régidicsőségen” rágódva nem lett sértődött alkoholista, hanem megpróbál helyt állni, új szakmát tanulni.
8:43 de.
Drizari
2017 január 30
3:42 du.
„A sportolók soha nem voltak gladiátorok. ”
Abban egyetértek, hogy az ókori görög olimpia meg a római cirkuszi játék nagyon nem ugyanaz. Az elsőben szabad polgárok, a másodikban rabszolgák játszottak. A görög városállamok nagyjából egyenrangúak voltak, viszont cirkuszi játékok voltak minden kisebb-nagyobb római városban. Lsd. pl. a Gladiátor c. filmet.
Ami viszont az újkori olimpiákat illeti, miért is döntenek úgy az államok, hogy azt szeretnék megrendezni a saját városukban? Ugye az ókori görögök mindig ugyanabban a városban tartották, Olympiában. Ennek sok előnye van, nem kell négyévente új létesítményeket építeni, viszont a meglévők tökéletesedhetnek, és munkát adnak a környékbeli lakosságnak.
Amit Coubertin báró kitalált vagy az olimpiai bizottság, nem tudom melyik, de azért aranyba foglalhatnák a turizmusban érdekelt vállalkozók és a szállodaláncok, valamint a korrupt politikusok. Négyévente egy csapat lelkiismeretlen építési vállalkozó a világ valamely pontján a népre sózhatja az ócska épületeket, és örülhetnek az emberek, ha közben valami hasznos infrastrukturális beruházás épül.
A fidesz azzal érvel, hogy ezzel összebékíti a kettészakadt nemzetet. Nos, ez az idősebb ballib korosztállyal már úgysem fog menni, de ahogy csárli írja, 2024-ben már nem okoznak ők akkora gondot … Az akkori fiatalok már nem fognak sokat tudni a rendszerváltozás utáni idők csatáiról, és ez nem biztos, hogy baj. Nagyobb baj, hogyha agymosottak lesznek, és azt hiszik, hogy az olimpián kívül nem létezik más ebben az országban, ami fontos és pénzt érdemel.
8:54 de.
lelszi
2017 január 30
11:19 de.
Almára szoktam mondani, ami talalomra is igaz, az ember elalszik, amíg a kommentjét olvassa. Ők az a típus, akik nem lelkesednek semmi kockázattal járó dologért.:)
Az ilyen típus mondhatta a Nagy vándorlás kezdetén, hogy mindenki maradjon a s.ggén! De már lehet, hogy mikor a fáról lejöttek a többiek, utánuk kiabáltak, hogy minek mennek ki a szavannára, mikor az erdőben is van annyi kaja, hogy senki ne haljon éhen! Szóval a biztos rosszat választja a bizonytalan jó helyett.
Orbán a másik véglet, sokat kockáztat, és eddig bejött neki. Az ilyen típus viszi jéghegynek a luxushajót, irtja ki az esőerdőt, atomerőművet épít földrengés sújtotta vidéken, szóval elrontja a jó dolgokat.
2:02 du.
talalom
2017 január 30
1:03 du.
Pontosan! Szegény Coubertin báró idegsokkot kapna ha feltámadna és az Ő megálmodott, klasszikus ideákra és lovagiasságra épített vágyálma helyett a mai szigorú üzleti elvekre sikerorientált olimpiáit megtapasztalná, ahol a sportolóknak csúfolt bérrobotok nem saját épülésükre, hanem a munkáltatóik és saját egzisztenciájuk gyarapítására pénzért adják el istenadta tehetségüket. Az hogy egy sportoló a kamerák előtt patetikus örömöket produkál, a színjáték része, el lehet felejteni a valamikori amatőr sport valódi, őszinte diadalmámorát.
8:36 de.
Seres Róbert
2017 január 31
2:02 du.
„Szegény Coubertin báró idegsokkot kapna ha feltámadna és az Ő megálmodott, klasszikus ideákra és lovagiasságra épített vágyálma”
A Wikipédián azt írják, hogy a báró csalódott volt, amiért a francia-porosz háborúban punnyadtak voltak a francia fiatalok, ezért találta ki a sportversenyt.
2:16 du.
Mondanak sokfélét.
A nézőközönséges rendezvények hatalmas média felület és az izgalmi állapot jó állapot a tudat programozáshoz.
Emellett a tömegek hatalmas életidejét le lehet kötni vele.
Számukra sokkal kellemesebben, mint a rendszer szinten beépített várakoztatásokkal.
Jól mutatja az igazságot a foglalkoztatás, foglalkoztatás politika megnevezések is.
5:41 de.
Almási Alma 3.30-3,33
Tökéletes: )))))))))))))))) 😀 (((((((((((((((((((
6:01 de.
K.lámpa! 8:54
Almát cikizi, hogy:
„Ő az a típus aki nem lelkesedik semmi kockázattal járó dologért” de
„Orbán a másik véglet, ő sokat kockáztat és eddig bejött neki.”
Ez az eszmefuttatása arról szól, hogy vannak a felelősségtudattal rendelkező állampolgárok és van (vannak) , aki bármikor kész – egy bölcs magyar szólásmondás szerint – „a más f@szával verni a csalánt”.
Ebben rejlik a mai magyar jobboldal hazafisága.
K.lámpa ! A vállalkozó szellem, az igen szimpatikus, de nem a mások bőrére. Mindenki vigye a vásárra a saját bőrét !!!
.
6:27 de.
1933-tól a Nemzetközi Olimpiai Bizottság félredobva az olimpiához kötődő összes, itt fent is említett nemes ideát és eszményt, és hozzásegítették a náci Németországot a ’36-os olimpia megrendezéséhez.
E megrendező ország két éven belül a résztvevő országok közül a nemes versengés jegyében kettőt egyszerűen bekebelezett, míg háromév múlva az egész világra rázúdította a történelem legvéresebb háborúját.
Egyszerűen az kellene tenni a NOB-nak, hogy a megrendezés feltételévé tenni, bizonyos emberi jogok és erkölcsi elvárások teljesítését.
.
4:20 de.
Olimpia-rendezés elsősorban nem/nem sport ügy! Sőt, másodsorban sem az, mindig is így volt.
Olimpia-rendezés politikai-, gazdasági-, társadalmi-ügy a sport „csupán” ok/ürügy egy világméretű fiesztára.
Az olimpiát rendező város/ország bemutatja saját népességét, környezetét, természeti- és építési kultúráját, stb.
Kizárólag ezért tiltakoznak a politikai oppononsek az olimpia megrendezése ellen.
Magyarország jól felkészülhet (a rendezési jog esetleges elnyerése után):
– A korábbi olimpiák negatív- és pozitív tapasztalatainak a figyelembe vételével (utó-hasznosítás, rentabilitás, stb)
– Ez és az ezt követő olimpiák „fékezett habzásúnak” (olcsóbbak) kell lenni mint a korábbiak voltak a NOB új követelményei szerint
– A megrendezésig Magyarországnak van kb hét éve amely idő alatt a gdp jelentős növekedése várható.
– Az ellenzők egyik érve a korrupció. Figyelemmel a mostani 4-es metro körüli óriási botrányra nem megalapozatlan, de egyben intő példa is.
Összegezve: több ér szól az olimpia megrendezése mellett, mint ellen.
9:04 de.
Szerinted javítja az a Magyarságképet ha banga mód beugorva a vezérkari propagandának, hatalmas költséggel megrendezzük a világ gladiátor játékot?
Nagyon komoly ráfordítással megépítünk ehhez egy olyan speciális infrastruktúrát amelynek nagyrésze a rendezvény után ott marad koloncnak a nyakunkon.
Ésszerűen használhatatlanul, de újabb költségeket keletkeztetve.
11:12 de.
lelszi. Nem valós érv Hajós Alfrédot felhozni. Nagyságrenddel kevesebbet idomították, mint a mai sportolókat. Édesanyám úgy lett bajnok sportoló, hogy közben szövőnő volt. A bajnoki győzelemért kaptak egy tortát és egy üdítőt. De ez 1946-ban volt. Szerinted ezt nem haladta meg a kor? Sajnos az, hogy néhány sportolót sikerül felhozni, aki tanulmányokat folytatott, a nagy átlag nem az. Mikor már a 14 éves hülyegyereket kirugdalnak az általános iskolából, a középiskolát 3-5 tárgyból bukásra állva végig bukdácsolja, mert egy fővárosi klubban focizik? Majd ha nem jön be a foci, akkor marad a nagy semmi. Ha sikerül a foci, akkor majd visszavonulás után jön a baj. Ezt nem tudod megcáfolni, láttam.
Igen, az orvosok és mérnökök is eligazolnak jobb körülményekért és több pénzért. de nem játsszák meg, hogy a honért halnak meg.
Igazad van, a kiegészítőket nem profi sportolók vásárolják, hiszen ők egy komoly gépezettől alanyi jogon kapják. Azt is látni, hogy a kiegészítők vásárlója nem a nagy gondolatokra képes egyedek. Nekem az értékes sport továbbra is a tömegsport, és az az élsport, amit a nézők tartanak el.
4:08 du.
Remélem megbocsájtja Bánki András, hogy az elemzését, véleményét megkérdezése nélkül leközlöm. Csak egyet érteni tudok Vele! Aki nem ismeri, kérdezze meg a legjobb barátunkat! 🙂
Budapest olimpiai pályázatát támogatom
1. Átrágtam magam a PwC megvalósíthatósági tanulmányán, a pályázati tervezeten, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) „Agenda 2020” iránymutatásán, s Holger Preuss , ”Az olimpiai játékok gazdasági háttere” című könyvén, amely az 1972-2008. évi olimpiai játékok összehasonlítása. A SWOT – erősség, gyengeség. lehetőség, veszély – analízist Preuss könyvének metodikája alapján magánszorgalomból elvégeztem. Osztom ezzel kapcsolatban a NOB akkori elnökének, s vezetése alatt az Agenda 2020-at kidolgozó testület véleményét: „ … a rendkívüli eseménynek otthont adó ország az olimpiai játékokkal olyan eredményeket érhet el a városfejlesztés területén, akár már hét év alatt is, amelyek egyébként csak néhány évtized alatt valósulnának meg.” Nem tudom, a mai tiltakozók mennyire tájékozottak… (Két olyan városban is jártam annak idején – Sidney, London – , amely benyújtotta pályázatát, s tapasztalatom szerint a városlakók nagy többséggel büszkén, örömmel fogadták, amikor elnyerték a rendezés jogát. Opponálók persze, ott is voltak. Sidney-ben például egy igen népes tüntetést láthattam: amiatt tiltakoztak, hogy a repülőtérre tervezett új útvonal keresztezi a békák vonulását.) Arról lenne itt szó: a magyar társadalom vállalja-e egy világszerte megbecsülést kivívó, nemzeti élményt, büszkeséget – jó esetben materiális hozadékot is – termő olimpia megrendezésének költségeit, „árát”?
2. Támogatom az – esetlegesen elnyert – rendezéssel kapcsolatos költségek felhasználásának törvényesen szabályozott, a nyilvánosság által teljes mértékben követhető ellenőrzését.
3. A rendezésről szóló helyi népszavazást támogattam volna, ha azt a pályázat benyújtásáról szóló döntés előtt kezdeményezik. Bár a Tarlós-vezette önkormányzatot jóhiszeműséggel is lehet „vádolni”, hiszen az első pályázati szándékot – a 2020. évi olimpiai megrendezésére – a Demszky-vezette városvezetés hirdette, az MSZP-SZDSZ kormány miniszterelnökének, M.P.-nek támogatásával. A mostani népszavazási kezdeményezés elkésett, egyetlen „eredménye” lehet: a budapesti pályázat gyengítése, lejáratása. De hát vannak, akiknek semmi sem drága, hogy színpadra lépjenek…
4. A népszavazási kezdeményezés szerintem nem az olimpia rendezéséről, de Orbán Viktorról szól.
Hajrá magyarok!