Aki utazik Kanadán kívül–akár Európába, a Közép-keletre vagy az Egyesült Államokba – tudja, hogy a kanadai mobiltelefon és internet szolgáltatások nem csak, hogy viszonylag drágák, hanem sokkal kevésbé fejlettek mint más országokban. Például az Akamai Technologies State of the Internet című tanulmánya szerint a leggyorsabb otthoni internetes hozzáférés Dél-Koreában található, második helyen pedig Svédország, harmadikon pedig Norvégia áll. Kanada viszont csak tizenhetedik helyre került. Az internet gyorsasága szempontjából megelőzőtt minket – többek között – Románia, a Cseh Köztársaság, Finnország, Belgium és az Egyesült Államok is. Magyarország még ennél is rosszabb helyen áll–huszonkettedik helyre kerültek, pont Szlovákia után.

A CRTC – a Kanadai Rádió és Telekommunikációs Bizottság – azonban ismét meghallgatásokat indít el februárban, hogy jobban felmérje, mit is gondolnak a kanadaiak a mobilszolgáltatókról, az előfizetéses tarifákról és elsősorban az adatforgalomról. 2013-ban egy új szövetségi szabályzattal próbálta azt elérni a CRTC, hogy a kanadai előfizetők ne legyenek áldozatai annak, hogy figyelmeztetés nélkül havi sok száz dolláros számlával találkoznak, mert véletlenül túlmentek az internetes adatforgalmok, vagy éppen az előfizetői csomagban található lebeszélhető percek felső határán. Most ha a szolgáltató észleli, hogy egy ügyfél meghaladja ezt a szintet és így pluszköltséget generál, kötelező SMS-ben figyelmeztetni erről a tényről, aztán már 50 dollár fölött felfüggeszteni az adatforgalmat, amennyiben az ügyfél nem erősíti meg, hogy ezen felül is szeretne internetezni telefonján. Az intézkedés valamennyire működni látszik, hiszen a legújabb CRTC felmérés szerint 7 százalékkal csökkent azon kanadaiak aránya, akik úgynevezett „számla-sokkot” kapnak, amikor látják, hogy a hónap végén mennyivel tartoznak.

Ugyanakkor a kanadai lakosság több mint egyötöde – pontosabban 21 százaléka – jelezte, hogy még így is rendszeresen lepődnek meg a számlán megjelenő magas költségeken. Ezek közül 48 százalék jelezte, hogy az adatforgalomi felsőhattér átlépése, illetve a plusz adat drágasága miatt szökik az egekbe a fizetendő számla.

Illusztráció: Qiu Yang

De felmerül a kérdés: ha most már 50 dollár pluszköltségen felül a felhasználónak meg kell erősítenie, hogy szeretne-e még internetezni, akkor miért is okoz meglepetést bárkinek a hónap végén a számlán megjelenő horribilis összeg? Szakértők szerint azért, mert a jelenlegi szabályozás a telefon felhasználójától kéri a megerősítést, nem pedig a számlatulajdonostól. Igy tehát egy gyerek is megerősítheti azt, miközben a számlát fizető szülő nem is tudja, hogy mi folyik. Például a Nova Scotia-tartománybeli Rosemary Pick mesélte el a CBC-nek, hogy pont ez történt vele–fia tevékenysége miatt kapott az egyik hónapban a Bell-től egy 1.700 dolláros számlát. Pick panaszt emelt a szolgáltatónál és nyilatkozott a CBC Marketplace című fogyasztóvédelmi műsorban, végül pedig a Bell visszavonta a dermesztő számlát.

A CRTC hangsúlyozza, hogy nem a feladata, hogy szabadpiaci árakat szabályozzon a telekommunikációs szektorban. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nem is olyan régen, valami ehhez mérhetőt tett, amikor arra kötelezte a kábel televízió szolgáltatókat, hogy hozzanak létre egy olcsó, maximum 25 dolláros kábél-csomagot azon kanadaiak számára, akik ennél többen nem tudnak, vagy nem akarnak fizetni.

Azt is tudjuk, hogy egy tavalyi tanulmány szerint 32 ország közül Kanadában a legdrágább a mobil adatforgalom. Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Svédországban, Finnországban és az Egyesült Államokban is jóval kevesebbet fizetnek az előfizetők.

Elképzelhető, hogy a nyomásgyakorlás és az egyre több médiafigyelem határozottabb fellépésre kényszeríti a CRTC-t és ez minden mobiltelefon tulajdonos hasznára lehet.