A Kékfrankos hazánk legelterjedtebb kékszőlő-fajtája. Szinte az egész ország területén találkozhatunk vele. A Winelovers „Kékfrankos Április” nagykóstolóján a 12 hazai borvidék, közel ötven borászatának több mint száz Kékfrankosa és Bikavére mellett, határon túli magyar borászatok és osztrák pincék Kékfrankosai tették igazán izgalmassá a választékot.

Dr. Dula Bence nevét nemcsak a hazai borász társadalom és a borkedvelő közönség ismeri. Széles nemzetközi kitekintésű, külföldön is elismert szakember. Szerinte a Kékfrankos „nehéz műfaj”, mert valójában az egész Kárpát-medencéhez tartozik. Eredete ismeretlen, valahol az Eufrátesz és a Kaukázus közti tájak szülték és Európába nem a hagyományos úton, a Római Birodalom közvetítésével került. A népvándorlás hozta el Európának! Itt terjedt el, ma már a Kárpát-medence a hazája. Gyönyörűek az ültetvények Arad-hegyalján, nagyon szépek vannak Szerémségben, még Pozsony fölött, Modrában is. Az itt élő nemzeteknél több száz évre tekint vissza ennek a fajtának a termesztése. Ebből pedig következik egy ízvilág, amire kicsit mindenki rácsodálkozik. Davisben például az egyetemen, az ottani barátai mindig elmondják, hogy nagyon szeretik a Bikavért, nagyon jó az Pinot Noir, de hozzon már Kékfrankost! A világban máshol nem találkoznak ilyen ízzel. Nagyszerű, bársonyos, de mégis van egy markánssága. Nem a tanninjaival akar villogni, nem a súlyosságával, hanem azzal, hogy jó inni! Ha össze tudnánk fogni, ez lehetne a Kárpát-medence szimbólum bora. Már ma is képesek lennénk 70-80 millió palackot készíteni belőle, és ha sikerülne egységes minőségben megegyezni, jelentős tényező lehetne a világpiacon. Az emberek megszeretnék. Erre a bemutatóra meglepetésként egy 15 éves(!), 2002-es Kékfrankost hozott. Olyan vonások jelennek meg benne, amelyikre nem sok fajta képes: ilyen hosszú távon fajtajelleget, érettséget és frissességet is megtartani nagyon figyelemre méltó sajátosság.

Dula Bence állításának igazolását mindjárt a bemutató szomszéd asztalánál is megtalálhattuk, hiszen a Kasnyik Pincészet a Felvidékről, Kürt községből érkezett. A családi birtok 2004-től működik, filozófiájuk a hagyományokon alapszik. Biológiai növényvédelem mellett, a valaha régen használt eljárásokat alkalmazzák. Spontán, fahordós erjesztés, fahordós, söprűn való érlelés jellemző a munkájukra, úgy dolgoznak, ahogyan azt az elődök tették. Erre a rendezvényre 39 éves telepítésből származó, 2015-ös Kékfrankost hoztak. Megfelelő korú tehát a szőlő, hogy minőségi termést adjon. Október közepén, 22 mustfokkal szüretelték, nyílt kádban tizenkét napig erjedt, a hordóban hosszan, kilenc hónapig, kén nélkül, söprűn érlelték, utána palackozták. Azt tartják, az a bor ad pozitív élményeket, amiben az iváskor harmóniát tapasztalunk. Annak ellenére, hogy ez a bor még fiatal, már nevezhetjük harmonikusnak. A gyümölcsös ízek mellett még fűszeres ízt és illatot kínál. A csúcson egy-két év múlva lesz, de már most is igen élvezhető.

Erre a bemutatóra nem csak a Felvidékről hoztak Kékfrankost, érkezett Ausztriából, több területről is. Bár az üzletben, a KisBécsben, harmincnál több pincészet, közel 200 osztrák bora található, ide most csak Kékfrankosokkal érkeztek. Három területről, Carnontun vidékéről, a Prieler Pincészettől és az Esterházy Pincészettől kínáltak kóstolót, friss, gyümölcsös boroktól egészen a 2009-es dűlőszelektált tételekig. Az Esterházynak a 2013-as Leithaberg DAC bora, mint neve is mutatja, a Lajta-hegység dűlőiről származik, ami megadja azt a kis finom alaphangját, hogy meszes talajról érkezik, nagyon szépen, jól benapozott területről. Egy kis vasas felhang is található benne. Nem annyi, mint az Eisenbergben, de egy kicsi itt is megvan. Ez a 13-as tétel most már a negyedik évébe lépett a palackozás után. Jól látszik, amint halad előre a korban, egyre kerekedik. Hordóban 16 hónapot volt, és ahogy érik össze benne a hordó adta íz, a gyümölcs és a fűszerek, egyre inkább megfelel a nemzetközi kívánalmaknak. A gyümölcs a fő tényező, finom hozzáhangolt taninnal kiegészítve. Ennek az igénynek ez a bor kiválóan megfelel.

A Winelovers által szervezett bemutatókon mindig szép számmal találunk olyan hazai pincészeteket, amiket joggal mondhatunk „nagy nevek”-nek, de a figyelmes szemlélő fellelhet olyat is, amelyik a pályája elején áll. Ilyen volt például a Gobri Pincészet Gyöngyöstarjánból. A hét hektáron dolgozó, kis, családi pincészetről Ludányi Gábor mondta el, hogy borkészítéssel 2008-bankezdtek el foglalkozni, palackos boraik 2011-től vannak. Őt a keresztapja kicsi korától kezdve „Gobri vitéz”-nek becézte, ezt az emléket őrzi a pince neve is. Termelnek Zöldveltelinit, Olaszrizlinget, Sárga Muskotályt, de az igazi szerelem a Kékfrankos, ami mellett észérvek nem szólnak, megragadott és magával sodort – ismerte el a tulajdonos. A fogyasztók visszajelzései igazolják, hogy ez a szerelem gyümölcsöző. Hűvösebb, franciás stílusú, gyümölcsös, szinte könnyű meggylé-szerű arcot kap náluk a Kékfrankos. Ugyancsak egyéni véleménye az is, hogy a legszimpatikusabb rosé Kékfrankosból készül. A 2016. szeptember közepe körül szüretelt szőlő három és fél órát állt a présben, ebből a léből készül náluk a rosé. Egy éjszakáig tartó ülepítés után 12 fokra hűtött acéltartályban erjedt, derítés, szűrés után, decemberben már palackozták is. Az évjáratnak köszönhetően nagyon üde, friss „ropogós” rosé, illata szamócás, picit meggyes, ízében is ezek a jegyek köszönnek vissza. Nyári melegben kifejezetten jó, szomjoltó nedű!

A hétköznapi borfogyasztó számára a Kékfrankos, az soproni. A Jandl Pincészetnél erre szándékosan rá is erősítenek. A borvidék gazdáival közösen el szeretnék érni, hogy aki Sopronra gondol, a Kékfrankosra gondoljon! Hihetetlenül értékes fajta. Ezerarcú. Az egészen könnyed rosétól a nagyon nagytestű vörösborig minden készíthető belőle. Számukra a Kékfrankos megismertetése nem csupán feladat, sokkal inkább misszió, ahogy ezt az egyik palackjuk címkéjén is látjuk. Ilyen néven már 17. éve palackoznak Kékfrankost, de van mellette rosé és egy, a hétköznapokat szolgáló „kékcímkés”, reduktív eljárással készült bor is. A Missio a fertőrákosi Újhegy dűlőből származik és egy évig hordóban érlelik. A soproni Kékfrankos valószínűleg attól több, mint az összes többi, hogy – bár északi vidék – a terroir jellegzetességei építik a bort. A pincészet filozófiája szerint mindössze kétféle bor létezik: jó és rossz! A Missió jó bor, koncentrált, komolyabb beltartalmi értékkel bír. Lágyabb, nem savanyú, nem karcol, kiérzik belőle a hordós érlelés, ám az mégsem „telepszik rá” a borra.

(kekfr-6) A Kékfrankos kóstolón egy asztalon nem borok sorakoztak, hanem üvegtégelyek és bennük különféle szarvasgomba kombináció. A bor és a szarvasgomba között a rokonság annyi, hogy amiként egy jó bor emeli az étkezés színvonalát, ugyanezt teszi a szarvasgomba is. Házasítható bármilyen fogáshoz, amivel a vendégeinket szeretnénk megörvendeztetni. Bár egyre többet hallunk a szarvasgombáról, a közönség viszonylag keveset tud róla. A többi gombafélével ellentétben ennek a teste nem jön fel a föld felszínére, alatta marad. Ezért nehéz megtalálni. Franciaországban régen disznókkal túratták ki, manapság inkább kutyák keresik. Különleges aromát, új ízt kölcsönöz az ételeknek. Jól társítható előételekhez, rizottókhoz, sültekhez, sajtokhoz, de ugyanígy vörösborokhoz, elsősorban Kékfrankoshoz, még tokajihoz is.

A Kékfrankos Kóstolón persze nem csak a közönség kóstolt. Megtette ezt már a rendezvény előtt a szakemberekből álló zsűri. Az első helyezést elnyert Gere Tamás & Zsolt Pincészetben – mint azt a díjkiosztás után megtudtuk – egy új sorozatot hoztak létre. A Gere Zsolt borcsaládban olyan neveket használnak, ami elsősorban a fiataloknak szól. Két ilyen vörösboruk is van. Az egyik a „Ficsúr”, a 2014-es évjáratból egy könnyedebb Cabernet Franc és Merlot házasítás, a másik pedig a „Gentleman”, az igazán elegáns Kékfrankos, a részletgazdag, nagy vörösbor. Valójában szinte még kísérleti évjárat, az első termése a Kopár-dűlőbe, annak is az alsóbb részébe, 2013-ban telepített ültetvénynek, oda, ahol egy kicsit már jobb a talaj vízmegkötő képessége. A tenyészidő is hosszabb lehet, itt indul ugyanis a legkorábban a tavasz és ez a Kékfrankosnak – ami korai fajta – kedvez. Szépen be is érik, ezért a szőlő vonzó, gyümölcsös jegyek megtartására képes. Jól mutatja mindezt a most elnyert első díj is.

Révay András