Syracuse fénykora — mint sok más közepes méretű, eredetileg a helyi iparra épülő észak-New York-i város- – az ötvenes években volt. Hosszú évtizedek óta tart az ilyen városok leépülése, a lakosság csökkenése (Syracuse lakossága 1950-ben 220 ezer volt, mára csak 143 ezerre tehető) és belvárosainak kiüresedése. De Syracuse-ban néhány éve fektetnek nagyobb hangsúlyt a belváros fellendítésére, amit a turisztikán keresztül kívánnak elérni. Amikor úgy döntöttem, hogy szombat reggel beülök régi, de lojális Ford Focusomba, az vonzott az Ottawától csaknem 300 km-rel délnyugatra fekvő Syracuseba, hogy egy többnyire újszerűnek számító konstrukcióban igyekezték bemutatni a városközpont történelmét és nevezetességeit.

(Syracuse belvárosa. Fotó: C. Adam)

Egy fiatal hölgy minden szombaton délben kisebb csoportoknak tart három órás idegenvezetést a városközpontban úgy, hogy közben öt étteremben, illetve kávézóban állunk meg és mindenhol megkóstolunk egy-egy helyi specialitást. Így nem csak jóllakva barangolunk a városban, hanem a belvárosi reneszászban jelentős szerepet játszó helyi vállalkozásokat (és bátor vállalkozókat) ismerünk meg. És természetesen a 41 dolláros árban bent van az idegenvezetés és a színes ételek, italok, amelyet kipróbáltunk.

(Kóstoló a Kitty Hoynes-ban. Fotó: C. Adam.)

Az első „megálló” egy ír pub volt. A Kitty Hoynes-ban pozitívan kezdtük meg a kóstolást. Mire megérkeztünk, egy nyolc személyes megterített asztal fogadott minket. Itt próbálhattunk ki egy népszerű helyi különlegességet. Az előétel krumplipüréből, vékony szeletekben felszolgált főtt káposztából, illetve füstölt sonkából állt, melyet egy tormás öntettel szolgáltak fel. És még járt egy helyi sötét sör.

Miközben elindultunk a következő gasztronómiai állomás felé, túravezetőnk bemutatta a város egyik ikonikus épületét: az 1932-ben elkészüét és pompás Art Deco stílusban tervezett Niagara Mohawk Power Corporation buildingjét.

(Niagara Mohawk Power Corporation. Fotó: C. Adam.)

(Art Deco Syracuse-ban… Fotó: C. Adam)

Az egyik legszórakoztatóbb helyi történet amit megismerhettem az a Freedom of Espresso nevű kávéház és közösségi központ esete volt. A kávézót eredetileg Federal Espresso-nak hívták, aztán a Fedex pert indított ellenük védjegy megszegése (copyright infringement anglolul) címen. Ezért egy ideig „Ex-Federal Espresso”-ra keresztelték át. De ez sem volt elfogadható. Ezért végül Freedom of Espresso-ra váltották át, ügyvédjük pedig egy fillért sem kért képviseletükért, azt viszont igen, hogy cerében járjon neki naponta egy ingyen kávé,egészen élete végéig. Ezt – meg a kávézó stílusát –  hívjuk egy szép magyar szóval „chutzpah”-nak.

(Freedom of Espresso. Fotó: C. Adam)

De kedvenc helyem Syracuse-ban a Dinosaur BBQ nevű étterem és klub volt, ahová állítólag a hétvégén piszok nehéz bejutni. Az étterem retró hangulatát a neon világítás és az eklektus – meg nem kicsit különc – művészete és dekorációja adja.

(Dinosaur BBQ – Syracuse. Fotó: C. Adam)
(Illusztráció a Dinosaur BBQ-ban – Syracuse. Fotó C. Adam)

(Dinosaur BBQ. Fotó: C. Adam)

A vizit gasztronómiai fénypontja azonban egy igazi amerikai inyencség volt: egy pulled pork szendvics (slider, mint ahogy azt itt nevezik), amit egy cayenne paprikával meghintett sajtos makaronival szolgáltak fel. Manapság az egyszerű mac & cheese-zel valóságos csodákat tesz a kreatív séf.

(Egy igazi amerikai specialitás. Pulled pork slider és mac & cheese.)

Közben a vizonylag nagy belvárost bejárva láthattuk, hogy mennyire törekszik Syracuse arra, hogy ismét életerős központja legyen. Az örökségi épületek ugyan jól vannak prezerválva, de azt is meg kellett tapasztalnunk, hogy egy szombat délután a belváros szinte teljesen ki van üresedve. Járókelő alig látható, kocsiból sincs sok. Az emberek a város szélén lévő Destiny USA bevásárlóközpontban csatangolnak – ami egyébként az USA hatodik legnagyobb plázája.

(Syracuse belvárosa egy szombat délután. Fotó: C. Adam)

A túra alatt még ellátogattunk Syracuse belvárosának első olasz étteremébe, ami a nyolcvanas években nyilt ki, amikor az égvilágon senki nem akart a teljesen lepusztult központ közelébe se lépni. Végül pedig egy masszív amerikai cupcake-kel édesítették meg a kirándulást.

Amiután szombaton betekintést nyertem egy küszködő amerikai városba, amelyet lelkes lokálpatrioták próbálnak feléleszteni, vasárnap reggel nem maradhatott ki egy kis úszás Lake Ontario-ban. Valóságos tengerpartos érzést kaphatunk a Pulaski város mellett lévő Sandy Island Beach State Park strandján. Bár a 21 fokos vízhőmérséklet azért arra emlékeztet, hogy ez mégsem a Mediterrán! Ennek ellenére felfrissülve ülhettem vissza Focusomba és indulhattam haza Kanada felé…

(Lake Ontario. Fotó: C. Adam)