Cowboyok és gasztronómiai csodák egy kanadai búcsún (képriport)
Minden szeptemberben a Russell nevű kelet-Ontario-i kisváros az a hely, ahol egy helyben kóstolhatjuk meg a világ legdekadensebb poutine-ját, lehűthetjük magunkat egy szívárványos hótölcsérrel (snow cone-nal), cukorkabátba bevont almát próbálhatunk megtörni fogainkkal, mindezt pedig autentikus cowboyok árnyékában. Számomra már hagyománnyá vált a Russell Fair nevű vidéki búcsú, ahol kicsit úgy fest a világ – városi életemhez képest – mintha visszacsöppentem volna az ötvenes évekbe–vagy pontosabban: ahogyan én elképzelem el, hogy milyenek is lehetettek azok az ötvenes évek…
(Kanadai cowboy a Russell Fair-en. Fotó: C. Adam)
(A kalapos bácsi tombola jegyeket árult nagy lelkesedéssel… Fotó: C. Adam)
A Russell Fair-nek alapvetően népoktató szerepe van. Az átlag városlakónak szinte semmi köze nincsen ahhoz a világhoz, ahonnan élelme származik. Munka után befutunk a neon fényekben úszkáló hipermarketbe, ahol gyorsan kiválasztjuk a fólia védelme alatt álló feldolgozott hústerméket, szedünk pár messziről importált külföldi gyümölcsöt vagy zöldséget, hozzá egy kis fehér vattakenyeret és irány a kassza. A Russell Fair igazi értéke, hogy az urbánus kanadait kapcsolatba hozza a kisgazdával, a termelővel és a gyerekekkel is megismerteti ezt a világot.
(Szia, a nevem Cam. Ismerd meg a farmerodat, ismerd meg az ennivalódat! Fotó: C. Adam)
(Nyerő termés. Az első számú díjat nyerte el ez a kósárnyi helyileg termelt zöldség… Fotó: C. Adam)
Az egyik igazi élmény azonban a hagyományos kanadai ételek kóstolása volt. És a kanadai konyha (elsősorban a kanadai francia konyha) legismertebb étele a poutine–ami immár az Egyesült Államokban is kezd elterjedni. Először az ötvenes években készítették Québec tartományban, ahol az első években kifőzdékben és talponállókban fogyasztották. Ezeket anno casse-croûtes hívták francia Kanadában. És mivel Russell városának lakossága 38 százalékban francia anyanyelvű, nem csoda, hogy kimagasló helyet kapott a poutine ezen a búcsún.
Azonban sokkal dekadensebben szolgálták fel és ezt a verziót „farmer’s poutine”-nak hívták. Ugyanis a hasábburgonya, a sajt túró (angolul cheese curds) és a szaft mellett volt még benne darálthús, sült sertés darabok és kolbász.
(Farmer’s poutine a Russell búcsún. Fotó: C. Adam)
Mindennap nem lehet poutine-t enni, pláne nem húsos poutine-t. Kerestem is utána gyorsan valami hideget és savanyút, hogy mindezt lemossam. Hála az égnek ott volt a kanadai snow cone--egy jégkása amire minden kanadai gyerekkori cirkuszlátogatásokból, a vidámparkból, picnicekből, partykról és sporteseményekről emlékszik. Amikor az ember kiszívja belőle a szintetikus színt és ízt, sok nem marad, csak a jégdarabok. De jó, amig tart.
(Készítik a snow cone-omat. Fotó: C. Adam.)
(És így fest a kész csoda, teljes dicsőségében. Fotó: C. Adam)
Aki még esetleg egyéb édességre vágyakozna, megtalálja a Russell búcsún azt, ami minden kanadai vidámpark és fesztivál elengedhetetlen kelléke–nevezetesen a cukorkabátna bevont helyi alma. Fogorvosok nagy kedvence.
(Édességek a Russell Fair-en. Fotó: C. Adam.)
Közben a búcsún azt is megtanultam, hogy lehet csokornyakkendőben kutyát sétáltatni — és hogy ilyen szintű elegancia a vidéken is létezik…
(Így illik kutyát sétáltatni Kanadában… Fotó: C. Adam)
A Russell Fair az a rendezvény (minden szeptemberben kerül rá sor) ahol az urbánus kanadaiak egy rövid időre emlékeztetőt kapnak arról, hogy jómódunkat és városi életünket részben a vidéki emberek támasztják alá. Igaz, hogy az Ottawától negyven percre lévő Russell lassan olyan lesz mint egy távoli előváros, ahonnan sokan bejárnak dolgozni. Mégis, a Russell Fair Kanada legnépesebb tartományának távoli régióiból is vonz cowboyokat, farmereket, kisvállalkozókat és pásztorokat. Egy társadalmi réteg életébe kapunk betekintést, amelyről – legnagyobb szégyenünkre – sokszor megfeledkezünk.
Bízom benne, hogy jövőre is ott leszek!
(Lokálpatriotizmus a Russell Fair-en. Fotó: C. Adam.)
(Egy szelid, barátságos arc. Fotó: C. Adam)
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
2:11 du.
Chris, ez szabadföldi paradicsom a kosárban, vagy fóliás?
És mennyibe kerül egy kiló?
2:17 du.
Igen, ez mind helyi termelés. A kosáron lévő cédula szerint a Gloucester térségből, Ottawától keletre, ill. délkeletre. Ami pedig a paradicsom árát illeti: jelenleg kb. 3.50$ per kiló, tehát kb. 700 forint.
2:34 du.
Nem csinálunk egy közös céget? Én kétszázért küldeném a mézédes magyart, te meg nyolcszázért nyugodtan árulhatnád.
A légi szállítás drága lenne?
….
A kérdés még egyszer ez szabadföldi vagy melegházi termék?
2:43 du.
Ez szabadföldi, a cédula szerint Joan Born Flett gloucesteri farmjáról származik.
Itt az olcsóbb paradicsom általában amerikai vagy mexikói–de nem is annyira édes mint a szabadföldi kanadai, mivel éretlenül szedik le a hosszú szállítás miatt.
3:23 du.
Gastronamiai BUCSU ?
Nem October-fest ? Vagy az tul-nemetsen hangzana ?
A gyumolcs es paradicsom mind delrol Mexicobol jon. Azt jelenti a NAFTA.
Persze zolden szedve es szallitva, aztan meg methane gazzal kap jokinezeset, mint az erett gyumolcs. De ha a napra teszed egy parnapra erlelni, akkor csak megrodhad belseje.
Koszonet a „corporate farming”-nak.
3:28 du.
Itt a US-ban kaphatsz ‘gyonyoru’ paradicsomot 99 centert.
De ha fogyasztani ohajtana az mint a plesztic gyumolcs.
Az az egyedulli termek amit a cannasat veszunk, mert az kivalloan erett amikor a cannazoba megy.
A gazolt paradicsomnak nincsen semmi tap-erteke ugy sem. Nem csak ize.
7:19 du.
Bendeguz79 2017 szeptember 30 3:28 du. és 3:28 du.
Na most már nemcsak rovásírás szakértő vagy hanem Gastronamiai BUCSU – October-fest – NAFTA és paradicsom nameghát természetesen ár szakértő is lettél?
Csak azt nem tudod kiszámolni, hogy amit Te az USA-ban 99 centért kapsz az nem kiló hanem font amit meg kellene szorozni 2.2-vel (persze csak ha van szorzójel a számológépeden)ami 2.18 dollar/kg és az árfolyam külömbség miatt 2.72 CAD. 3.50-ért ehetsz friss termelői paradicsomot jó körülmények között ahelyett hogy „plesztic” „gazolt paradicsomot” kellene beletolni abba az ökör képedbe amivel itt gizdáskodsz a sületlen fogalmazásaid és ékezet nélküli rovásírásos baromságaiddal.
Miért nem találsz magadnak egy angol nyelvű bloggot ahol fényezheted a tudásodat? Vagy az angol sem megy? Talán ott is HungLishba gyúrod?
7:24 du.
Bendeguz79
Szerintem az utolsó képen levő emu joggan tud magyarul írni mint Bendeguz. És itt nemcsak a betűkre hanem a fogalmazásra is gondolok.
7:26 du.
Bendeguz79
Olvasd el a cikkemet a Facebook-on:
https://www.facebook.com/robimorri/posts/10212272155593389
2:16 de.
Nahát, ez emu? Az nem madár (futó)?
Charlie! Ez az”ajánlat” élesen rávilágít a tökéletes butaságra, ahogyan a „magyar vidék” dolgait elgondoljátok. Láttál már öt méternél közelebbről MŰKÖDŐ magyar agrárvállalkozást? Nem hobbitelket, háztájit!
És piacon mikor voltál utoljára?
Jelezném: a piacon szinte kizárólag a „fürtös szentesi” paradicsom kapható (az „őstermelői” asztaloknál is). Billiárdgolyó, vagy annál nagyobb szemek, teljes érett állapotban is kemény, egy hétig is eláll a fridzsiben. Nem rossz, de nyomába sem jön annak a nagytermetű, lapos, július végére beérő paradicsomnak, ami a nagymamám kertjében termett. Budapesten meg „befőző” paradicsomnak árulták régen – nemcsak a piacokon, az utcákon lovaskocsiról, ládában vették a háziasszonyok. Az ablakban, a napon is beérett, ha a nagymama még sötétzölden hozta be a kertből a lepottyant szemeket.És Pont ugyanolyan íze volt, mintha a szárán pirosodott volna meg. Nem volt „mézédes” – nekem a dinnye legyen édes, a paradicsomnak paradicsomíze legyen.
Viszont nem volt szállítható: a reggel megvett paradicsomot Anyu már ebéd után elkezdte mosni kockázni, feltette főni, mert másnapra már „meglöttyedt” volna – olyanformán „romlott”, mint a szőlő, amikor bornak érlelik.
Ez a fajta szinte eltűnt. Évekig próbálkoztam a saját kertemben, telkemen: néniktől vettem a „garantáltan befőző” palántákat, hiába.
És ugyanez érvényes az eperre: ha nagyszemű, „csutkás”, de elég íztelen epret veszel, holott az árus „magyar” felirattal árulta: ne őt hibáztasd! Bizony, magyar földön termett az, csak pont ugyanolyan fajta palántáról, mint a spanyol, meg a görög. Az illatos, puha „magyareper” sem bírná ki az utat, nemhogy Kanadáig – még eg városi piacig is nehezen.
4:34 de.
Robert Morrison
Az utolsó képen nem emu, hanem láma (vagy alpaka?) látható. Az emu egy ausztráliai futómadár. 🙂
5:39 de.
Robert Morrison
2017 szeptember 30
7:24 du
Szerintem az egy Emu nevü láma! 😀
8:48 de.
Röhögjetek ki: én zsiráfbébire tippeltem. De tényleg, nem látszanak még a szarvacskáinak a púpjai – hát talán tényleg láma(vagy alpakka). De akkor meg érdekes, hogy ilyen zsiráffoltos a szőre.
Chris!!! Megesz a kíváncsiság, hogy végülis ki ez a „kedves arcú” illető?
9:08 de.
Köszönjük a receptet és az összefoglalót!
A kis szalmabála figura nagyon ötletes. Ez egy új kézműves műfaj, Magyarországon is népszerű. Nekem is van fotóm szalma és szalmabála bábukról, amiket vidéki vásárokban állítanak.
9:15 de.
talalom
2017 október 1
2:16 de.
Egy ismerősöm ellátja az egész baráti körét paradicsomlével, savanyúkáposztát is nagyon finomat készít. Ez most nagy divat, hogy sokan a régi módszerrel készítik. Nem gyorsérlelővel, ami a piacon is kapható.
Bizony, a gyári paprikakrémnek nem olyan az íze, mint a házinak. Pedig ugyanabból a pritamin paprikából (paradicsompaprikából) készül. Tudom, mert itt a környéken sokan élnek paprikázásból.
11:03 de.
H és a többiek! Azt próbáljátok meg fölfogni, hogy a baráti kört, családot el lehet látni 1-2-3-4 termékkel. Mi is termeltünk babot, paradicsomot, tököt, sokmindent a kőbányai kárpótlási jegyért vett „földünkön”. De még a baráti körnek is kevés lett volna: arról nem is beszélve, hogy ott nem termett dinnye, zöldpaprika, meg még sok más, és mennyiségben is csak egy bővebb kostoló futotta. Hobbinak jó, de megélhetésre, ellátásra nem. Jó kis hétvégék voltak: reggel kimentünk, kapáltunk, gyomláltunk, délben megettük a vitt ebédet, szundítottunk az árnyékban. Aztán összeszedtük az épp megérett dolgokat és haza. (2400 nm-es föld). De: a megtermel zöldség, miegyéb kb. háromszorosába került, mintha a piacon vettük volna
11:18 de.
H és a többiek! Azt próbáljátok meg fölfogni, hogy a baráti kört, családot el lehet látni 1-2-3-4 termékkel. Mi is termeltünk babot, paradicsomot, tököt, sokmindent a kőbányai kárpótlási jegyért vett „földünkön”. De még a baráti körnek is kevés lett volna: arról nem is beszélve, hogy ott nem termett dinnye, zöldpaprika, meg még sok más, és mennyiségben is csak egy bővebb kostoló futotta. Hobbinak jó, de megélhetésre, ellátásra nem. Jó kis hétvégék voltak: reggel kimentünk, kapáltunk, gyomláltunk, délben megettük a vitt ebédet, szundítottunk az árnyékban. Aztán összeszedtük az épp megérett dolgokat és haza. (2400 nm-es föld). De: a megtermelt zöldség, miegyéb kb. háromszorosába került, mintha a piacon vettük volna.
Az már csak a hab volt a „tortán”, hogy – mivel gyalog is jól megközelíthető – minden hétvégén arra érkeztünk, hogy leszedték a babot, kitépték tövestül(!), így a következő szedést sem érte meg. Feltépték a szerszámoskamrát – mivel nem akartunk csúf bódét, aluminiumoldalú szerszámos volt – 1 évig. Teherautóval tépték le az oldalát, vitték a vasvázat.
A mai napig fáj a kisdinnye sorsa. Sárgadinnyét dédelgettem, locsolgattam (autóval vittük a vizet). Egyetlen gyümölcs maradt meg rajta. Egyik hétvégén néztem: még nem érett, egy hét múlva vihetem. Egy hét múlva az a pici dinnye meggyalázva hevert a földön: Eltörték, otthagyták: még nem volt elég érett. De ez persze már más ügy.
Ja, jó káposztasavanyítási recept! A páromtól tanultam. A legyalult káposztát sóval, kis kenyérvéggel úgy rakom le, mint a kovászos uborkát: nagyon finom, nem is kell kimosni, mert nem annyira savanyú. De lehet így kovászolni zöldpaprikát: a legfinomabb az enyhén csípős almapaprika, zsenge kishagyma (a gyöngyhagyma más, az külön fajta), fokhagymagerezd.
12:31 du.
talalom, vidéken élek egy pár évtizede, pont a legnívósabb kisgazdák kellős közepén. Az egyik legnagyobb magyar – kecskeméti, a kormány kettő milliárddal támogatta a fejlesztését – konzervgyár beszállítói lehettek paradicsomból. A készterméket Svédországtól Katarig mindenfelé szállítják.
…..
Azt tudtad, hogy elit magyar éttermek francia kistermelőktől is vásárolnak, mert sok dolgot nem tudunk előállítani. A szállítás fél nap és mindenkinek megéri.
……
A nagymamád paradicsoma a Marmande lehet, nem hibrid és kiváló a termése.
8:59 du.
jani 2017 október 1 4:34 de. és
Orsós Elemér 2017 október 1 5:39 de.
Pincelakó Tesókáim!
Köszönöm a felvilágosítást. Ebből is látható hogy az állat ismereteim véget érnek a Társadalomtudomány Professzorainál ahol be tudom azonosítani a patkány eredetet.