Something is happening here,
But you don’t know what it is,
Do you, Mr. Jones?
Bob Dylan. Ballad of a Thin Man

Bevezető

November elején útjára indított sorozatom, a nyugati áramlat nyelvét boncolgatta, s ezzel a fejezettel, ér véget. (Az első rész itt olvasható, a második, harmadik és negyedik pedig itt.) Egy olyan nyelvről beszéltem, mely nem a szentlelkeket, a filozófusokat, hanem a hétköznapi embereket próbálja rávezetni az igazságosság, az alkotmányosság, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető útra.

A nyugati áramlat nyelve nem idegenkedik egyetlen olyan nyelvtől, még az útszélitől sem, mely az igazságosságot, a társadalmi jólétet szolgálja. Nem tartja alkalmatlan úti társnak a keleti nyelveket sem. Egy hasonló megközelítést szorgalmazott maga Siddhartha Gautama is, négyszáz évvel Krisztus születése előtt. /1/  Bemutattam, hogy Konfucius, Mohamed, Ábrahám vagy Krisztus nyelvét is rákapcsolhatjuk a nyugati áramlatra, abból sem lesz égés Európa égboltja felett. Az igazságosság, a jogállamiság, a fenntartható társadalmi jólét céljai, az emberiség közös, egyetemes értékei közt szerepelnek. Azokat nem megvetni, hanem átölelni illik annak a fajnak, mely egy idő után két lábra állt, s többek közt, egyenes gerincéről, tartásáról szeretné másoktól megkülönböztetni magát.

Akik a nyugati áramlat karbantartásával foglalkoznak, tudják, hogy az áramlat nem lineáris módon, vagy kizárólag két polaritás közt mozog: több, egymástól eltérő pólus közt villog, feszeng. /2/  Sorozatom utolsó része a nyugati áramlatnak azt a feszültségét vizsgálja, mely immáron nem csak a fenntartható társadalmi jólét, az igazságosság, vagy alkotmányosság értékeit, hanem maga, az utolsó emberi faj, a Sapiens, fennmaradását veszélyeztetik. A téma, e sorozattal nem lett kimerítve, lezárva, annak további boncolgatása viszont innentől már más felületeken, másféle nyelveken, folytatódik. A fenti bejátszás is erre utalt. /3/

Göllner András

Visszapillantás a kijárat küszöbéről /4/

A tudomány és a technológia forradalmainak köszönhetően ma már jóformán senki se tudja, mi folyik körülöttünk, ki mond igazat és ki hazudik. Annak hiszünk, aki a legszimpatikusabb, aki a saját nyelvünkön beszél.

Lóvá lettünk téve. Ami még megmaradt a tömegkommunikációs páholyokból, már nem a tényszerű, társadalmilag felelős tájékoztatásról, hanem az ugratásról, az új kommunikációs technológiák által szított helyzet meglovagolásáról szól. Basta!

A valóságot egyre inkább érzelmi, mint értelmi szinten közelítik az emberek. A troll-farmok uralják a tájékoztatási piacokat.  Ma már csak két dolog számit – az, hogy érezzük már végre jól magunkat, és az, hogy minél többen lássanak bennünket. Ma már nem attól félünk, hogy elszakadunk a valóságtól, hanem attól, hogy esetleg láthatatlanná vállunk.

A kommunikációs technológiák nyomulásának köszönhetően, atomizálódik a hírközlés. Mindenki mondja a magáét, hozza saját formáját. Ma már bárki tudósító lehet. Bár ezzel semmi baj, vegyük észre azt is, hogy mind e közben visz bennünket egy globális hullám, amelyet sajnos nagyon kevesen értenek, nagyon kevesen képesek áttekinteni, amelyről nagyon kevesen tudósítanak, és akik ezt megteszik azokat vagy riogatónak, vagy seggfejnek, nézik embertársaik.

A hagyományos tömegkommunikáció és az új kommunikációs technológiák – a Twitter, Instagram, Facebook, a Blog és a többi, élet-halál harca folyik a szemünk előtt. E harcnak még csak a küszöbén állunk. A mikrocsip körül kialakult technológia köpte ki az asztalunkra a mócsingot: Donald Trump-ot, az Osztrák fasisztákat, a bal és jobb oldali populistákat, az „alt-right” bloggerjeit, az ISIS-t, a Lengyel ultrakonzervatívokat, és azt az átverést is, mely a szeretet és összefogás nevén terjed Magyarországon. Hogy ez a trend erősödni fog a jövőben az biztos. Hogy végleg kitart é, arra csak azt lehet némi biztonsággal mondani, hogy semmi se tart örökké.

Az elvarázsolás terepén még csak most jönnek az igazi nagy fejlesztések, az igazi nagy dobások. Most tűnik el végleg a határvonal az illúzió és a valóság közt. Kapcsolja be mindenki a mentőövét.

Előrepillantás

A neves Izraeli társadalomtudós, Yuval Noah Harari tézisével szeretném ezt az előrepillantást kezdeni. (A magyaroknak nem kell tartaniuk tőle – nem egy Soros ösztöndíjas.) Harari, egy oxfordi nagydoktorátussal a zsebében, egy híres egyetem katedrájáról, a legkorszerűbb adatokra hivatkozva bizonyítja, hogy az utolsó emberi fajt, a Sapiens-t, az különbözteti meg korábbi rokonaitól, hogy ő képes a legnagyobb csoportokba fogni társait, céljai megvalósítása érdekében. /5/ Őseink, a korábbi emberi fajták, akiket Harari szerint, nem az időjárás, hanem a Sapiens tett el láb alól, képtelenek voltak ilyen monumentális közösségépítő erő felmutatására, ezért is tudtunk velük viszonylag gyorsan végezni. A Sapiens közösségépítő képességének titka, viszont már nem annyira megnyugtató.

Harari azt állítja, hogy az utolsó emberi faj sikerének titka nem a koponyája nagyságában, hanem a nyelvében, kommunikációs beállítottságának kettőségében bujkál, abban, hogy leginkább fiktív, érzelmi narratívákra gerjedünk. E sajátos hajlamunk, vonzódásunk miatt vagyunk különbek minden más élőlénytől, ez a nyelvi vonzódásunk képes minket nagy közösségekbe toborozni. Ezért tudtuk kinyírni a rokonokat, s nem azért mert azok butábbak lettek volna nálunk, vagy kevesebb agysejttel rendelkeztek volna.

Sajátos nyelvi beállítottságunk, Harari szerint, a mesterséges intelligencia felé vezető úton, egyre veszélyesebb tájakra fog bennünket terelni. Ha így haladunk tovább, egy olyan helyre fogunk kerülni, ahol már valóban nem lesz szükség a politikára. Azt, hogy ki kapjon mit, mikor és hogyan, nem a hétköznapi emberek politikai diskurzusa, hanem a mesterséges intelligencia fogja eldönteni. Nekünk már csak az lesz a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat. A tudást, a jó érzés létrehozásához, pedig a mindenkori gázszerelők, a mesterséges intelligencia által kitermelt nagyfejek fogják mesés kisvasutakon szállítani a vérkeringésünkbe, az agysejtjeinkbe. Konyec filma. (Ide már nem kell bejátszani a Beatles, „We all Live in a Yellow Submarine” című slágerét.)

Harari nélkül is tudjuk, hisz még itt vagyunk, hogy az emberiség egyszer se halt bele a demokráciák öngyilkosságába, pedig azokból volt jó néhány az évezredek során. Tudta ezt Arisztotelész, tudta ezt John Adams, az amerikai demokrácia alapító atyja is, az USA második elnöke, amikor ezt írta egyik barátjának: “A demokrácia nem egy tartós rendszer. A demokráciák általában elpazarolják, felélik, végső soron meggyilkolják önmagukat. Még nem volt olyan demokrácia, mely előbb utóbb ne lett volna öngyilkos.”  /6/

Én azok közé tartozom, akik úgy látják, hogy túl lehet élni a demokráciák legújabb öngyilkossági kísérleteit is. (Ezért is élek most Kanadában, s nem a Paksi Halászcsárda árnyékában.) Az, hogy az „illiberalizmus” és egyéb neveken terjeszkedő politikai rendszerek egyre több népet letérítenek az igazságosság, a jogállamiság, a fenntartható társadalmi jólét útjáról manapság, számomra sem jelenti a világ végét. Ki is ne látná, hogy működik Kína, vagy azt, hogy annak egyre nagyobb az ázsiója. A tőzsdék oda vannak Donald Trumpért.  A villamos is aluszik. Aludj hát szépen te is, kis Balázs.

Akik még ébren vannak, tudják, hogy amiről Harari beszél, az már nem a demokrácia, hanem az utolsó emberi faj túléléséről szól, arról, amitől még a felcsúti gázszerelő is bedobná a taccsot.

Nézzük hát: milyen igével közelítenek felénk az új mesemondók? (Ami most következik az nem titok, mert már megírták. Több nagy-nevű nyelvész, üzleti tanácsadó, kvantum fizikus, marketing-szakember, életmód-tanácsadó nézeteit, tanácsait foglalja egy csokorba. Magyarországon és világszerte egy bomba-sikerként jegyzik, s fogyasztják az emberek. Számos nagynevű magyar üzletembert, politikust ismerek, akinek ez a bibliája. ) /7/

Az ember végtelen lény. Maga a tudás, a tökéletesség, a nagyszerűség. Se korlát se plafon. A hiány, mint olyan, nem létezik. Alapvető bőségre vagyunk teremtve. Nem kell mást tenned, mint arra gondolni és arról beszélni, amire vágysz, hisz Mindenható vagy. Azt pedig nem kell tudnod miként fognak teljesülni vágyaid, az nem a Te asztalod… A részletek kidolgozását bízd csak az univerzumra. Nem a te dolgod kitalálni, hogy a pénz miként, milyen úton találjon meg téged. A leggyorsabb módja a meggazdagodásnak, ha most boldog vagy. A hála és a hit ereje mindent legyőz… Mindehhez csak derűsen kell gondolkodnod, és úgy általában vidámnak kell lenned.  A szegénység, a nélkülözés, a hiány mindig abból fakad, hogy saját gondolatainkkal elzárjuk a felénk áramló bőség útját. Azokra a dolgokra, amelyek épp nem úgy mennek, ahogyan szeretnéd, ne pazarold az energiádat. Hinned kell benne, hogy megkaptad amit, kértél abszolút és tökéletes bizalommal. Úgy kell tenned, mintha a vágyad tárgya már most a birtokodban lenne… érted már? Felesleges panaszkodással és mások hibáztatásával foglakozni. Az ellenállás értelmetlen és felesleges. Ha nem foglalkozunk velük, és a szeretetre összpontosítunk, az akadályok egyszerűen eltűnnek. Tudnod kell, hogy ha negatív érzések mellett döntesz, akkor elvágod magad a jótól. Fogd hát a kételyeid, és változtasd hitté… hidd, hogy megkaptad, amit kértél, és ezek után már nincs más dolgod, mint jól érezni magad… érezd jól magad, most.” /8/

Milyen nyelven értékesítik az emberiség új mesemondói ezt az igét, azt a jövőt, ahol az embereknek már csak az lesz a dolguk, hogy jól érezzék magukat, ahol már nem kell arról vitatkozniuk, hogy ki kap mit, mikor és hogyan, ahol már végleg megszűnt a politikai élet, s mindenki a Breitbart tudósításait fogja lapozgatni, az okos-telefonján. (Előre is köszönet, Gorka Sebestyénnek, a magyar kiadásért.)

Az új nyelv, poszt-Machiavelli prototípusát, két Amerikai társadalomtudós 1975-ben tárta a nyilvánosság elé, s ezzel valóban hadat üzentek a nyugati áramlatnak. /9/ Ennek az áramlatnak a nyelvről már korábban részletesen beszámoltam itt most csak röviden fogom összefoglalni annak alap-téziseit.  /10/

Az új áramlat nyelve nem tiltja, de gyakorlatilag nagy ívben kerüli az igazmondást, mert állítólag, az semmit se hoz a konyhára, nem hasznos. Idézem a szentírást: Az új áramlat nyelve „nem tart igényt arra, hogy objektíven igaz legyen. Célja, hogy hasznos legyen. Van néhány igen hasznos alapelve. Javasoljuk, hogy viselkedjen úgy, mintha ezek igazak lennének.” /11/ Donald Trump napi tweetjei már több mint egy éve erre a nyelvre trenírozzák Amerika népét, és a nemzetközi döntéshozókat. Egyre több véleményformáló azt tanácsolja, hogy szokjunk már végre hozzá. Ez van, s kész. Nemsokára már senkit se fog zavarni világszerte, hogy a világ vezető politikusa napi szinten hazudik.

Ha már nem kell arra figyelni, hogy vezetőink igazat mondanak vagy hazudnak, mire figyeljünk? „Mindenáron arra kell figyelnünk, hogyan teremtsünk összhangot: arra hogy hogyan hozzunk létre bizalmon és rokonszenven alapuló kapcsolatokat azokkal, akiket érzelmi eszközökkel egy másik valóságba akarunk átemelni, és azt szeretnénk elérni velük, hogy hasznosan szolgálják céljainkat.” /12/  

Mégis, gyakorlatilag, hogyan is működne mind ez? Az új nyelvészek szerint, egy célközönség ráhangolásához először is összhangot kell teremtenünk, azt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha feltérképezzük, mire kattannak érzelmileg a nyáj tagjai. „Azzal kezdjük, hogy írjuk le jelen idejű érzékszervi tapasztalatukat, és ehhez igazítsuk a nyelvünket, akkor majd könnyen és természetesen követik mondandónkat..  A nyelvezet illesztése csodát tesz az összhang létrehozása során.” /13/  Itt egy rövid szünetet tartanék, mert a sorok közt bujkál a lényeg.

Az érzelmi térképek készítését, tehát azt az első lépést, amiről a fenti nyelvészek beszélnek, korábban a közvélemény kutatókra bízták Ma már, a legújabb algoritmusok eszközeivel, kérdezésünk, vagy tudatunk nélkül, mind ez úgy leszedhető az internetről, mint cseresznyék a fáról. (Erre szakosította magát Robert Mercer amerikai multi-milliárdos, a Cambridge Analytica és a Breitbart vállalatok fő részvényese, akinek szerettei berepítették Gorka Sebestyént és Steven Bannont a Fehér Házba és összedolgoztak azokkal az „alt-right” írnokokkal, akik befészkelték magukat Budapestre is, hogy onnan, a szeretet és összefogás védő szárnyai alól, szállítsák a szükséges szövegeket a Trump kampány, és az Orosz troll-farmok számára. /14/

„Big Data” adatbankokban ma már jóformán minden egyes amerikai, vagy magyar állampolgárról több-száz fajta érzelmi „adat” áll a politikai marketingesek rendelkezésére. A Trump kampány körüli vizsgálatok többek közt azt próbálják kideríteni, ki adta oda az Oroszoknak az érzelmi térképet, a regionális céltáblákat, amelynek birtokában, több-százmillió Amerikai állampolgárt úgy tudtak testreszabott érzelmi narratívákkal megszólítani az Oroszokkal összedolgozó nemzetközi „troll-farmok” hogy azoknak halvány gőzük se volt arról, ki üzengetett nekik. /15/

Az új áramlat egyik apostola, Milton Erickson volt. Róla majdnem olyan áhítattal beszélnek az új nyelvészek, mint a Szkíták leszármazottjai, a magyar táltosok, vagy maga, Wass Albert beszél, Szent András névrokonomról. (Andrást, Krisztus legelső apostolaként ismerteti az Új Szövetség.) /16/. „Erickson művésziesen homályos módon használta a nyelvet. …egyik tipikus eszköze a kétértelmű szavak használata volt. A Milton-modellben a nyelv használatával, többféle módon értelmezhető szavakkal, idézzük elő és tartjuk fenn a transzállapotot. Egy burkot alakítunk ki, hogy ezáltal tapasztalataink szubjektívabbá váljanak, befelé irányuljanak és kiszorítsák a fejünkből az objektivitást” /17/

A szeretet és összefogás pártja Magyarországon, az új áramlat nyelvét, többek közt egy magyar származású amerikai professzortól, Csikszentmihályi Mihálytól tanulta el már a 90-es évek során. Ezzel a nyelvvel került a topra 2010-ben, ezzel a nyelvvel tartja magát a hatalomban. /18/

Mivel a hazudozás etikailag sokakat irritál, a poszt-modern nyelvészek kénytelenek voltak egy koncessziót tenni. Bár nem szorgalmazzák az igazmondást, azt megengedik, hogy ha az igazmondással nagyobb haszonra tudunk szert tenni, hát egye fene, tegyük azt. Ez a nyitás, valójában az egyedüli és egyben az utolsó lehetőség arra, hogy a nyugati áramlat túlélje a poszt-modern politikai nyelvészek fejlesztéseit. Ha nem köpi ki az érzelem nyelvét a szájából, hanem rátapad, és lázba hozza azt, akkor még van remény a túlélésre.

A nyugati áramlat követőinek egyetlen vállalható alternatívája maradt, a mesterséges intelligencia felé vezető úton: az, hogy megkérdőjelezhetetlen módon bizonyítsa, és nem kizárólag az értelem, hanem az érzelem nyelvén is, hogy hasznosabb, mint az a nyelv, amelyik ki akarja szorítani az objektivitást az emberiség fejéből. Ha a nyugati áramlat képtelen felvállalni az érzelem nyelvét, kizárólag az értelem nyelvét használja, akkor valóban egy olyan áramszünetnek leszünk a tanúi, mely nem csak a demokráciával, hanem magával az emberiséggel is előbb utóbb végezni fog. Nézzük hát a megoldást.

Az érzelem és az értelem nyelvének párbaja, feszültsége

Komoly emberek manapság már sehol sem bíznak abban, hogy az érzelemmentes, racionális emberi ész, kizárólag optimális megoldásokat képes letenni az emberiség asztalára. /19/ Erre figyelmeztetett már több száz évvel Harari előtt, a Skót filozófus, David Hume. Azt állította, hogy mind azok, akik megfeledkeznek az emberek érzelmi tapasztalatairól az ismerkedés (tudás) felé vezető úton – kihagyják a tudás algoritmusából, az érzelmi elemeket – el fognak veszni. Ezt állítja, Dante is, vagy akár Carl Jung. Én őket követem.  /20/ (Mind három Arisztotelészt követte. Gondolatvilágukat, Pascal módszerével én egy mondatba foglalnám: minden kiút befelé vezet, a felfelé vezető út lefelé indul, aki kerüli a bizonytalan utakat, s csak a biztos utakon menetel, már eleve elveszett. /21/

A nyugati áramlat kortárs fejlesztői, Arisztotelész egyik legismertebb tanítványa, Immanuel Kant, tanácsait követik a fenti megosztottság kérdésében. Kant az, aki Arisztotelész cipőiben járva, felfigyelt Hume figyelmeztetésére, és kiegyezést köt az értelem és az érzelem közti vitában. A következő szavakkal vezeti le ezt a feszültséget. “Az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek.” /22/ A nyugati áramlat ma Kant nézetét követi, de nem kizárólag azért, mert kiegyezett Hume-al, hanem azért, mert visszatért Arisztotelészhez. Arisztotelész után, Kant az első nagy nyugati gondolkodó, aki újra összekapcsolja a jó kormányzást, az ésszerű kormányzással, a kommunikatív cselekvés fogalmával. Ezzel az eszközzel lapátol az igazságos, fenntartható társadalmi jólét irányába.

Kant, legfontosabb nézete a következő: a racionális gondolkodásmód nem azért tör a felszínre, hogy ott vákuumba zárt, elszigetelt módon éljen, magában elmélkedjen, hanem azért, hogy a környezetével kommunikáljon. Kant szerint, az értelemnek, a racionalitásnak, az érzelemnek, közösségre van szüksége, fenntarthatóságát a párbeszédből meríti. Kant az a nyugati gondolkodó, akinek politikai, szemléletében, döntő szerepet játszik a cselekvő nyelv fogalma. Szerinte, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető út, a szólásszabadság biztosításával valósítható meg.

Mindazok számára, akiket az ésszerű kormányzás és a kommunikáció közti kapcsolat foglalkoztat, Kant megkerülhetetlen. Nélküle nem vitorlázhatunk a demokrácia nyílt vizein. Mint azt Jürgen Habermas is megállapítja: “A modern kor, Kanttal kezdődik.” /23/ Hasonlóképp nyilatkozik Kantról Michel Foucault, francia filozófus is, “Ha hátat fordítunk Kant elméleti hagyatékának, minden bizonnyal az irracionalitás veszélyébe kerülünk” /24/ Kant az az ember tehát, aki már évszázadokkal ezelőtt, és Arisztotelész nyomában ki mondja: akik korlátozzák a szólásszabadságot, az érzelem és az értelem nyelvén vallott politikai nézetek szabad megmérettetését, az emberiséget egy újabb áramszünet felé, a sötétség felé terelik.

Az utóbbi évtizedek során, az előbb említett két gondolkodónak, Jürgen Habermasnak és Michel Foucaultnak köszönhetjük a nyugati áramlat nyelvének legérdekesebb fejlesztéseit. Foucault és Habermas közt mindig is nagy volt a feszültség, akár Kant és Hume közt. E feszültség elsősorban annak köszönhető, hogy míg Habermas a társadalmi konszenzusban, Foucault a társadalmi konfliktusokban látja a túléléshez szükséges életerőt. A nyugati áramlat követői, mint a Kant-Hume közti feszültség esetében is, a feszültségben rejlő erőre építkeznek. Idézném Bent Flyvbjerg-et. aki a Habermas és Foucault közt húzódó feszültség egyik elismert szakértője: “Habermas és Foucault szemlélete közt olyan alapvető különbségek húzódnak, hogy minden erőfeszítés mely őket egy közös teoretikai vagy meta teoretikai zubbonyba szeretné öltöztetni, eleve kudarcra van ítélve. Ugyanakkor, Habermas és Foucault nem csupán egymás ellentéte, hanem egymás árnyéka is: mindketten a racionalitás és a hatalommal való visszaélés problematikájával foglalkoznak, és mindketten ezeket sorolják korunk legfontosabb feladatai közé.” /25/

Habermas szerint a nyugati áramlat korább említett öngyilkossági kísérleteit kizárólag úgy tudjuk elkerülni, ha a társadalmi nyilvánosság struktúráit szigorúan karbantartjuk, továbbá, olyan biztosítékokat építünk be a nyilvánosság struktúráiba, amelyeknek köszönhetően a társadalmi nyilvánosság szereplői, egyenrangú, szabad, és racionális módon érvelhetnek egymással a közös megértés érdekében arról, hogy ki kap mit, mikor és hogyan. /26/ Tanácsa nem egyenlő a megváltással, több helyen is kiegészítésekre szorul az általa készített korszerűsítés, de annak alapjai megkerülhetetlenek. /27/ Habermas a következő négy kommunikatív magatartásformát hangsúlyozza, mindenek felett:

• A diskuráló partnereknek érthető üzeneteket kell egymás felé közvetíteniük. A vitapartnereknek nem szabad homályos, kétértelmű szavakat használni.
• A feleknek következetes álláspontokat kell kommunikálniuk. Ha meggyőződéseinkkel ellentétes nézeteket bocsájtunk ki, akkor nem a megértést, hanem a félrevezetést szolgáljuk.
• A diskurzus során az igazmondásra, az őszinteségre kell törekedni. Ha tudatos hazugságokkal próbáljuk megtéveszteni a nyilvánosság szereplőit, kiverjük a nyugati áramlat biztosítékait. Abból sötétség születik.
• Az érvelő feleknek biztosítani kell állításaik hitelességét. A demokratikus politikai diskurzus addig a határig nevezhető racionálisnak, amíg adott a kritikus felülvizsgálat, a számon kérhetőség lehetősége, amíg a kételyeket nem söpri az asztal alá a hatalom, amíg azokat szabadon megvitathatják a felek. A parlamenti demokrácia azt jelenti, hogy a hatalom nem korlátozza a fenntartható társadalmi jóléttel kapcsolatos versengő nézetek szabad áramlását, nem zavarja az egymással versengő állítások, érvelések etikai megmérettetését.

Mit mond mind erről Foucault? Szerinte a társadalomtudósnak egyetlen feladata van: “kíméletlenül rámutatni minden, a hatalommal való visszaélésre, függetlenül attól, hogy azt ki követte el vagy annak ki az áldozata” /28/ és ez által “lendületbe hozni, kiszélesíteni a szabadság térnyerését.” /29/ Bár sokan nem így látják, Foucault magát mindig is egy társadalmilag aktív, cselekvő lénynek tartotta. Saját szavaival, “egy műszerkereskedő, egy recept készítő”, akart lenni, egy olyan ember “aki célokat fogalmaz meg, egy kartográfus, egy tervrajzoló, egy fegyvergyártó.” /30/ .

Foucault nem volt szótlan a korábbi egy-párt rendszerek politikai gyakorlatával szemben sem, azokat mindig is élesen bírálta. A szovjet típusú, a kollektív érdekek maximalizálására létrehozott egy-párt rendszerek hanyatlásának, bukásának okait is arra vezeti vissza, hogy ezek a rendszerek tudatosan, tervszerűen és erőszakosan leszűkítették, visszafojtották a társadalmi vitát, a társadalmi és politikai konfliktusok térnyerését. Ha élne, ugyanez lenne a mondanivalója a jelenlegi Orosz, Török, Kínai államokról vagy arról az államformáról, amelyet a szeretet és összefogás neve alatt működtetnek Magyarországon. Foucault számára, “Egy mindenki által elfogadott morális rendszer felállításán fáradozni, pontosabban, azt mindenki számára kötelezővé tenni, egy tragédia.” /31/ mert az kiveri a nyugati áramlat biztosítékait, nem az igazságos, fenntartható társadalmi jólét, hanem a sötétség felé vezet.

Miről szól a társadalmilag felelős polgári magatartás? Foucault szerint nem arról, hogy összefogjunk a hatalom által reklámozott közösségi vagy egyéni érdekek védelmében, hanem arról, hogy kritikus és éles szemekkel figyeljünk mindenre, ami kiverheti a nyugati áramlat biztosítékait. Csak így tudják az emberek jól szolgálni az igazságosság, a jog keretei közt haladó menetet a fenntartható társadalmi jólét felé. A nyugati áramlat jelenleg Magyarországon tapasztalható áramszünetéből kivezető út többek közt Foucault receptjével érhet célba. /32/

Zárszó

Egyesek szerint a választók világszerte elsősorban aszerint ítélik meg vezetőiket, aszerint tekintik őket legitimnek és szófogadásra alkalmasnak, hogy képesek-e fogyasztói jóérzést kelteni a bőrükön. /33/ Ezt a valóságot vágta négy szóval, brutális egyszerűséggel és elismert sikerrel, az Amerikai választók fejéhez 1992-ben, James Carville, Bill Clinton kampánystratégája. (It’s the economy, stupid) Tulajdonképpen erről beszélt 70 évvel korábban, a pátosz szavait használva, Márai Sándor is: „A tömegeknek védettség kell, semmi más… és ezért a tömeg mindig hajlandó feláldozni a szabadságot… Nem akarnak többé liberalizmust, sem szabadságot: biztosítékot akarnak a munkanélküliség, betegség, és öregség veszélyei ellen” /34/

Pár évvel ezelőtt, két nemzetközi kutató, akik Mancur Olson „public choice” szemlélete szerint vizsgálják a valóságot, ekonometrikai módszerekkel bebizonyították, hogy Magyarországon a gazdasági jó érzést a hatalom nyelvi eszközökkel, a szeretet látszatát keltő átveréssel gerjeszti. Magyarország jobban teljesít! Ez a szlogen folyt a csapból is, miközben a magyar gazdaság teljesítése, az ország szomszédjaihoz, és a korábbi évekhez hasonlítva, empirikus módszerekkel verifikálható módon, alul teljesített. A két kutató azt állítja, hogy az „illiberális” rezsimek, kisebb gazdasági visszaeséseket ki tudnak bekkelni, de nagyobb sokkok esetében gyorsan veszélybe kerülnek. Elsöpörheti őket egy puccs vagy akár a népharag. (Választások nem söpörhetik el őket, mert az igazságos – angolul fair – politikai versenyt, az illiberális rezsimek, amilyen gyorsan tehetik, beszüntetik. Ezt az utóbbi tényt igazolta a transzatlanti közösség egyik szervezete, az OSCE, a 2014-ben tartott magyar választások esetében. /35/

Az alig egy éve tartó gazdasági fellendülés némi önbizalmat nyújthat a magyar politikai vezetőknek, a 2018-as választások célegyenesében. A közgazdászok, persze jól tudják, hogy a reál üzleti ciklusok, olyanok, mint a fecskék: nem maradnak egy helyben sokáig, jönnek és mennek. A jól képzett közgazdászok azt is tudják, hogy a magyar gazdaság egy nagyon beteg fecske, mely mások jóvoltából képes csak repdesni. (Az EU által nyújtott anyagi szubvenciók nélkül nagyon nagy bajban lenne. A magyar állami fejlesztési költségek több mint 90%-át külföldi adófizetők kénytelenek fedezni, a fecske önerőből képtelen lenne repülni. Az is segít, hogy manapság, több olyan fecske besegít nekünk, akik rajtunk keresztül szeretnének befészkelni a nyugati piacokon. Itt most Azerbajdzsán, Kína, vagy Oroszország jut az eszembe. Csak egy darab Azeri baltás gyilkos, 7 millió dollárt tud a konyhára hozni.) /36/ Egy valami viszont nem hidalható át, nevezetesen az, hogy Magyarország népének vezetői, az új áramlat-elmélet nyelvészeinek tanácsára, ipari módon, és sorozatosan hazudnak arról, hogy ki kap mit, mikor és hogyan, ebben az országban. A nyugati áramlat nyelve, Arisztotelész követői, azért beszélnek ez utóbbi magatartás ellen, mert tudják, hogy az nem a fenntartható társadalmi jólét, hanem a társadalmi fosztogatás irányába vezet.

Sorozatom idáig egy valamiről nem beszélt, bár erről másutt már többször is beszéltem. Ez a nyugati áramlat gerinc-hálózatának karbantartásáról, folyamatos bővítéséről szól. A szeretet és összefogás látszatát keltő átverés Magyarországon nem csupán annak tudható be, hogy az átverő, varázslatos módon mozgatja a nyelvét, hanem annak, hogy a nyelve nagyon messzire nyúl (angolul: reach) és nagyon mélyre tud behatolni (angolul: penetration). A szerteágazó elérés és behatolás nemcsak az átverő nyelvmozgásának, hanem a hálózatépítő tehetségének együttes eredménye. Itt a vállalkozói szféra, a polgári körök, az egyház, a helyi választókörzetekben szorgoskodó emberekre, a média-hálózatokra, a nem-kormányzati civil szervezetekre, vagy akár a diaszpórában működtetett kapcsolati hálózatokra gondolok. (Az utóbbiak példájaként említeném azokat a határon-túli szervezeteket, melyekkel Észak-Amerikában, a magyar adófizetők pénzén, a helyi magyarok szájában mozgatja a nyelvét a szeretet és összefogás pártja: The Friends of Hungary, a Magyar Diaszpóra Tanács, The Magyar Foundation, The Hungarian Initiatives Foundation, A Magyar Lobbi, a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége, a Kőrösi Csoma Program, a Magyar Kulturális Tanács, stb, stb..)

A korszerű, hatékony politikai nyelvhasználat, messzire és mélyen behatoló hálózatok nélkül csak azt biztosítja, hogy önmagunkkal beszélgetünk. A mai demokratikus ellenzéknek Magyarországon két kiemelkedő kihívással kell szembenéznie: nem csak a nyelve, hanem a kommunikációs hálózata is elkopott. Mindkettő, szuboptimális módon teljesít. A magyar demokratikus ellenzék nem a nyelvének és kommunikációs hálózatának korszerűsítésével, hanem egy másik testrészével foglalkozik. Ennek a haszontalan elfoglaltságnak az elemzése viszont már egy más lapra tartozik.

Göllner András

Lábjegyzetek

1. A Buddhizmus téziseibe most nem lenne szerencsés elmerülni. Inkább olvassuk Herman Hesse csodálatos regényét, a Siddhartha szövegét. Én Joachim Neugroschel németről angolra fordított változatát kedvelem. (New York. Penguin Books. 1999.) A következő szavak, a nyugati áramlat nyelvén rezegnek: „Govinda, Siddhartha felé fordult: Mond, hová tartasz Siddhartha? Nem tartok én sehová, csak mozgásban vagyok.” (Saját fordításom.) 82 o.
2. A váltakozó áramkörök fogalmáról, itt csak röviden beszélnék, nehogy újfent megrázzak egy pár emelettel lejjebb szórakozó nyugdíjas magyar fizikust. Rájuk való tekintettel, nem szeretném túl feszíteni a hasonlatokat, de számomra, hálózati szemléletem a váltakozó áramelmélettel is rokonos. A jól képzett villanyszerelők tudják: a két pólusú, egyenes áramkörökkel ellentétben, a váltakozó áram esetében, az áramot létrehozó váltakozófeszültség értéke ismétlődően, ellentétes értékeket vesz fel (vagyis a pólusok váltakoznak). A váltakozó feszültség, tehát, egy olyan feszültség, amelynek nagysága és iránya periodikusan változik. Nagyságától függően nevezik törpefeszültségnek, kisfeszültségnek, nagyfeszültségnek vagy különlegesen nagy feszültségnek. Egy különlegesen nagy feszültség példájaként említeném azt a feszültséget, mely Hegel és Marx szemléletei közt alakult ki abban a kérdésben, hogy a szellem, vagy az anyag mozgása irányítja az emberi fejlődést. Egy másik ilyen különlegesen nagy feszültség az, amelyik a szekularizmus és a klerikalizmus között húzódik már évszázadok óta, s melyet, sorozatom 4. része feszegetett. A nyugati áramlat, az én műszaki kézikönyvemben, 7 egymással ellentétes polaritásról ismert. E sorozat, csak kettőre világított rá. A többiről, és egyéb más dolgokról majd egy most készülő könyvemben beszélek– Hazátlan szavak: az átmenet nyelve a demokráciából az önkényuralomba. (2018).
3. Ezúton szeretnék fejet hajtani Polányi Károly előtt is, aki már gyerekkora óta tisztelte Arisztotelészt, és akit a nyugati áramlat egyik legkülönlegesebb fejlesztői közt tartok számon. Mindmáig szoros szálak fűznek szellemiségéhez, és közvetlen családtagjaihoz. Polányi legfontosabb műve A Nagy Átalakulás. (Budapest. Napvilág Kiadó.) Annak első változatát angol nyelven, 1944-ben készítette el. Első amerikai kiadása, The Great Transformation: The Political and Economic Origins of Our Time címen és Robert M. MacIver bevezetőjével, 1957-ben jelent meg. (Boston. Beacon Press). Javasolnám azt az elemzést is, amelyet lánya, nemrég a nyilvánosságra hozott, többek közt azokról a „polaritásokról” melyek apja gondolatvilágát „fűtötték”. Lásd: Kari Polanyi Levitt. „Polanyi’s Vision of a Socialist Transformation: Freedom of Action and Freedom of Thought” Kézirat. Montreal. 2016. E kéziratban is olvashatunk Polányi, Arisztotelész iránti vonzódásáról (ibid. 114. para.) A vonzódásról, Polányi saját szavaiban, itt olvashatunk: Karl Polányi. “Aristotle Discovers the Economy.” in Karl Polányi, Conrad M. Arensberg and Harry W. Pearson (eds). Trade and Markets in the Early Empires. The Free Press. 1957. 64-94 oldalak. Krisztus iránt vonzódásáról nem csak a lányától tudok, hanem Polányi saját írásaiból is. Lásd: Karl Polányi, John Lewis and Donald K. Kitchin. Christianity and Social Revolution. Books for Libraries Press, 1935.
4. Az alábbi futamot egy korábbi számomból improvizáltam ide. Lásd: Göllner B. András. „Mi Van?” Kanadai Magyar Hírlap. 2016. Május 25. „So What?”, Miles Davis korszakindító slágerével ajánlom. https://www.youtube.com/watch?v=zqNTltOGh5c .
5. Yuval Noah Harari. Sapiens. New York. Signal Paperback Edition. 2015, illetve Homo Deus. New York. Harper Collins. 2017.
6. John Adams levele John Taylor-hoz, 1814. április 15. (Saját fordításom.)
7. Rhonda Byrne. A Titok. Édesvíz kiadó. Budapest. 2007.
8. Ibid,. 13, 15, 48-52, 89, 98, 99, 102, 111, 129, 133, 151, 164, 169, 183, 184 oldalak.
9. Itt most Richard Bandler és John Grinder két kötetes könyvére, The Structure of Magic (A Mágia Struktúrája) (Palo Alto. Science and Behavioral Books. 1975.) illetve, Patterns of the Hypnotic Techniques of Milton H. Erickson (A hipnotikus technikájának mintái) (Meta Publications, 1975.) tanulmányaira gondolok.
10. Lásd: Göllner B. András. „A Fidesz nyelve”. Kanadai Magyar Hírlap. 2015. Április 24. https://kanadaihirlap.com/2015/04/24/a-fidesz-nyelve/. Továbbá: Göllner B. András. „Egy érzés, ami mindent eltakar.” mely 5 részletben futott 2012 során a Kanadai Magyar Hírlap Angolul: András B. Göllner. „RCA Viktor: His Masters Voice”. Hungarian Free Press. 2015. Május- Július.
11. Joseph O’Connor és John Seymour. Neuro-Lingvisztikus Programozás. Bioenergetic könyvkiadó, Budapest. 1996. 27. o.
12. , 42, 55, 134 oldalak
13. , 134 o
14. E témáról, rajtam kívül sokan értekeztek. Két 3 részből álló korai dolgozatomat, mely elsőként beszélt a magyar szálakról, itt olvashatjuk. András B. Göllner. „The Budapest Bridge.” Hungarian Free Press. 2017. Április 13, 14, 21. Illetve: András B. Göllner. „Creatures in the Budapest Hills”. Hungarian Free Press. 2017. Április 28, 30 és Május 2. November vége felé, ezek a szálak már erősebb figyelmet kaptak a kongresszusi vizsgálatok során: Lásd András. B. Göllner „US Hearings on Russia Point finger at Hungary.” Hungarian Free Press. November 8, 2017. Ez a téma még nagyobb nyilvánosságot fog kapni a következő hónapok során. Lásd: Anna Nemtsova. „How Putin’s Using Hungary to Destroy Europe.” Daily Beast. November 9, 2017.
15. Egy jó betekintés az új „cyber” technikákba melyek szerepet játszottak a 2016-os amerikai választások kimenetelében itt olvashatunk. Sue Halpern. „Our Hackable Democracy.” New York Review of Books. August 10, 2017. A Nemzeti Konzultációk, a 2014-es és 2018-as választások előestéin, Magyarországon, egy hibrid adatgyűjtő modell használatáról árulkodnak, mivel odahaza az új algoritmusok használata még nincs olyan szintre kifejlesztve, mint Amerikában. A kérdőívek, nem véletlenül voltak orosz adatbázisokba csatlakoztatva. 2018 tavaszára, már jelentős lépéseket fogunk látni Magyarországon is e téren.
16. Ellentétben a többi apostollal, akiket Jézus szólított fel a szolgálatra, András saját meggyőződéséből vállalta fel az Anaxot. Egy józan gondolkodású, szellemileg nyitott, tettre kész tanítványként beszél róla az Új Szövetség. Nyitottságának egy példájaként említik azt az esetet, amikor szívélyes módon fogadta a görög migránsokat Júdeában. Az ország, azokban az időkben, idegengyűlöletéről volt ismert. András meghallgatta az idegeneket, megértő módon tolmácsolta kérésüket Krisztus felé. A szkíta emlékezet szerint az Anax hírét ők közvetlenül Andrástól kapták, s nem áttételesen, holmi hittérítő papoktól. A szkíták, az ő nyelvének hatására vállalják fel a kereszténységet. A magyar táltosok, mind máig, az András által hozott hit őrzőinek tartják magukat. Hivatástudatukról nem más, mint a Szent Korona tan követői által nagyra tartott Wass Albert regélt, anno. (Lásd: Wass Albert: Hagyaték. Mentor Kiadó- Duna International Könyvkiadó. Marosvásárhely-Budapest, 2011)
17. O’Connor és Seymour, op cit., 139-145 oldalak).
18. Csikszentmihályit, a “Flow Theory” (magyarul: Áramlat Elmélet) feltalálójaként tartják számon. Csikszentmihályi szerint, az áramlat élménye, egy teljesen koncentrált, a motivációt a maximumig fokozó élmény, amelynek során az ember kizárólag egy dologra figyel, minden mást – pl. a vitát – kizárja környezetéből, mivel azok zavaró hatással vannak a céljaira. Az áramlat élmény az egész pályás letámadást jelenti. Érdemes itt röviden idézni Csikszentmihályi magyar nyelvű könyvének előszavából, amelyben a szerző a magyarok alkati fogékonyságát ecseteli az áramlat fogalma iránt. „Bár a magyar nyelvben nincs olyan szó, amely pontosan visszaadná a flow jelentését, biztos vagyok benne, hogy nincs a világon még egy olyan hely, ahol az olvasók jobban megértenék mit is jelent ez a fogalom”. (Lásd: Csikszentmihályi Mihály. Flow – Az Áramlat: a tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai könyvkiadó. 1997.) Akár azt is mondhatta volna, hogy nincs a világon még egy hely ahol az embereket könnyebb a szeretet és összefogás látszatával átverni, mint Magyarországon. A Fidesz, alig hogy hatalomba került 2010-ben, a Széchenyi díjjal tüntetett ki nyelvi mentorát, mert többek közt ennek az amerikai professzornak köszönheti választási sikereit.
19. Ezt bizonyította Max Horkheimer and Theodore W. Adorno a második világháború végén kiadott könyvükben, mely az úgynevezett, „Frankfurti Iskola” tankönyve. Lásd: The Dialectic of Enlightenment, Stanford: Stanford University Press, 2002.
20. Hume 1739-ben kiadott magnum opusának legfrissebb magyar nyelvű változatát itt olvashatjuk: David Hume. Értekezés az emberi természetről. Budapest: Akadémia Kiadó, 2006. Carl G. Jungtól – Kovács Dóra fordításában – Emlékek, álmok, gondolatok, című munkát javasolnám. (Budapest. Európa kiadó. 1987.). Dante, Isteni Színjátéka, Babits Mihály fordításában, elektronikus formátumban. innen lehívható.: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm
21. Aki netán nem ismeri Pascal módszerét, azt felvilágosítanám, saját szavait használva: „A mindenség úgy ölel magába, úgy elnyel, mint egy pontot. Az agyammal én viszont egy szempillantás alatt átölelem őt.” Blaise Pascal. Gondolatok. Szeged. Szukits könyvkiadó. (Pődör László fordítását kissé átalakítottam az angol fordítás birtokában) 91. o.
22. Kant legfontosabb írásai a témában magyar nyelven: A tiszta ész kritikája; Bp. Atlantisz, 2004., Az ítéleterő kritikája; Bp. Osiris, 2003 (2. jav. kiad.), illetve A gyakorlati ész kritikája; Bp. Osiris, 2004 (2. jav. kiad.).
23. Jürgen Habermas, The Philosophical Discourse of modernity. Cambridge, MA: MIT Press, 1987, 260 o.
24. Michel Foucault, “Space, Knowledge, and Power,” in Paul Rabinow, ed., The Foucault Reader, New York: Pantheon, 1984, 248 o. Továbbá, M.Foucault, “What is Enlightenment?” in Rabinow, ed., The Foucault Reader and Foucault, “Kant on Enlightenment and Revolution,” Economy and Society, vol. 15, no. 1, 1986.
25. Bent Flyvbjerg, Ideal Theory, Real Rationality: Habermas Versus Foucault and Nietzsche. Paper for the Political Studies Association’s 50th Annual Conference, The Challenges for Democracy in the 21st Century, London School of Economics and Political Science, 10-13 April 2000. (Saját fordításom az eredeti szövegből.) Továbbá, “Empowering Civil Society: Habermas, Foucault, and the Question of conflict.” In Mike Douglas and John Friedmann, eds., Cities for Citizens: Planning and the Rise of Civil Society in a Global Age. New York: John Wiley and Sons, 1998, pp. 185-211. “Habermas and Foucault: Thinkers for Civil Society” Journal of Sociology, vol. 49, No. 2, June, 1998, pp. 210-233 and Rationality and Power: Democracy in Practice, Chicago: The University of Chicago Press, 1998.
26. Jürgen Habermas szerteágazó írásai óriási területet ölelnek fel. Itt Habermas egymással legszorosabban összefüggő, egymásra építő tanulmányaira hívnám fel a figyelmet. A kiindulópont az 1962-ben megjelent, Strukturwandel der Öffentlichkeit, magyarul A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása, Budapest: Osiris, 1999. Ezt követi 1981-ben egy kétkötetes opus, a Theorie des kom­mu­nikativen Handelns, magyarul A kommunikatív cselekvés elmélete (ELTE, 1985). A diskurzusetika témájában 1983-kiadott Moral Bewusstsein und kommunikatives Handel a mérvadó, magyar változatban, A kommunikatív etika, Budapest: Új Mandátum, Szintén megkerülhetetlen olvasmány az 1992-ben megjelent Faktizitat und Gel­tung című könyve. Ennek magyar nyelvű változatáról sajnos nem tudok. Magyar nyelvű tanulmányok közül javasolnám, Felkai Gábor: Jürgen Habermas, Budapest: Áron, 1993. Karácsony András: Eljárásbeli racionalitás és a társadalomkritika lehetősége (kézirat), Mezei Tibor, Cselekvés, politika és normativitás (Kézirat), illetve Weiss János: Habermas magyarországi recepciójáról (kézirat).
27. Heller Ágnes: “The Discourse Ethics of Habermas: Critique and Appraisal,” Thesis Eleven, no. 10/11, 1984-85. Habermas nézeteit kielégíteném még John Rawls’ és Amartya Sen’s igazságelméletével, képességelméletével, melyek sok mindenben eltérnek egymástól, egy alapvető dologban viszont megegyeznek: az igazságossághoz, a fenntartható társadalmi jóléthez legfontosabb képességek kiválasztása értékalapokon nyugszik, és azokat kizárólag társadalmi vitán keresztül tudjuk beazonosítani. Lásd: John Rawls. Theory of Justice. Harvard University Press. 1999, illetve, „The Idea of Public Reason Revisited” in The Law of Peoples. Harvard University Press.1999, Sen képességelméletéről, igazságelméletéről itt olvashatunk. The Idea of Justice. Belknapp, Cambridge.2009. Magyar nyelven javasolnám Pataki György. „A fejlődés gazdaságtana és etikája: Tiszteletadás Amartya Sen munkásságának.” Kovász. II évfolyam, 4. szám. 1998.
28. Michel Foucault, “Face aux gouvernements, les droits de l’Homme,” idézi James Miller, The Passion of Michel Foucault (New York: Simon and Schuster, 1993), 316. oldal (Saját fordítás)
29. Michel Foucault, “What is Enlightenment?” oldal (Saját fordítás)
30. Jean-Louis Ezine, “An Interview with Michel Foucault,” History of the Present, 1985. február, 14. oldal (Saját fordítás)
31. Interjú, in “Le Retour de la morale,” Les Nouvelles (1984. június 28, 1984), 37 oldal. (Saját fordítás)
32. Ennek a receptnek Parrhesia a neve. E szó Arisztotelész idejéből származik, Ó’Görög kifejezés, a félelemmentes, bátor közéleti beszédre utal. A nyugati áramlat nélkülözhetetlennek tartja ezt a fajta beszédet az igazságosság, alkotmányosság, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető útról. Erről bővebben: Michel Foucault: Fearless Speech: The problematization of Parrhesia,
33. Ez tulajdonképpen Mancur Olson „public choice” néven ismert politikai tézisének lényege. Lásd: The Logic of Collective Action. Boston. Harvard University Press. 1965. Közel áll ehhez Anthony Downs is: An Economic Theory of Democracy. Cambridge University Press.
34. Márai Sándor. Napló: 1945-1957. Occidental Press, Washington, 1958.
35. Lásd: Hungary: Parliamentary Elections, April 6, 2014. OSCE/ODIHIR Limited Election Observation Mission, Final Report. Warsaw. 2014, July 11.
36. Itt nem óhajtok elmélyülni az Orbán rendszer gazdasági teljesítésének boncolgatásában. Három nemzetközileg elismert közgazdász kollega véleményére hívnám fel a figyelmet, akiket nem azért tisztel a szakma világszerte, mert hazudoznak, hanem azért mert igazat beszélnek. N. Vadász Zsuzsa. „A Remény hal meg utoljára: interjú Surányi Györggyel.” November 18. http://fuhu.hu/suranyi-gyorgy-remeny-hal-meg-utoljara/. Szentkirályi Balázs. „Ha a pénzcsapot elzárják, Orbán megbukhat.” Interjú Urbán Lászlóval.” Index. http://index.hu/gazdasag/2017/04/04/urban_laszlo_ner_paks_momentum_orban_viktor_eotvos_csoport/. Kornai János. Látlelet. Budapest HVG Kiadó Zrt. 2017.