Gogol Holt lelkek című regényéből, Szakonyi Károly komédiájának adaptációja nyomán a szövegkönyvet Dankó István írta, az előadásban Mészáros Blanka, Elek Ferenc, Lestyán Attila e.h. és Vizi Dávid e.h. látható. Rendezte: Dankó István

„Ez a művem nem azzal ijesztette meg Oroszországot és keltett felzúdulást országszerte, hogy feltárta sebeit és rejtett betegségeit, és nem is azzal, hogy elképzelték a diadalát ülő gonoszság és a szenvedő ártatlanság megrázó képeit. Erről szó sincs… Az egésznek a kisszerűsége volt az, ami ijesztően hatott.” Gogol

A Dosztojevszkijnek tulajdonított mondás szerint: „Gogol köpönyegéből bújtunk ki mind”. Valóban, Gogolt (1809 – 1852) az orosz realizmus megújítójaként, az orosz vidéki és kisvárosi élet felfedezőjeként tartjuk számon.

Fő művének szánt alkotása a Holt lelkek, egy eredetileg három részesre tervezett regénysorozat első – és töredékeiben második – darabja. A második rész kéziratait a szerző elégette, így csak néhány fejezet maradt fenn, azok is töredékesen. A harmadik rész sosem készült el.

Csicsikov, a regény főhőse negatív figura, egy szélhámos. Az orosz vidéket járja és a halott jobbágyok tulajdonjogát szerzi meg, hogy immáron „gazdag” emberként még gazdagabbá válhasson. Ahogyan az egy ponton meg is fogalmazódik a regényben:
„(…) ezreket nehéz törvényes módon szerezni, de a milliók már könnyen halmozódnak fel. A milliomos nincs rászorulva, hogy görbe utakra térjen; egyenes úton haladhat, és mindent fölszed, ami csak elébe kerül. Mások nem szedhetik fel, nem telik az erejükből, neki nincsenek versenytársai. Erejének hatósugara nagy, mondom, amihez csak nyúl, megkétszereződik, megháromszorozódik, még ha nem akarja is. De az ezrekkel mit lehet kezdeni? Legföljebb tíz-húsz százalékot hoznak.”

A regény az orosz realizmusra jellemzően rendkívül alaposan megírt, minden apró részletet bemutató; a cselekmény igen lassú folyású. Olvasás közben olyan érzésünk támad, mintha az adott helyen valamiféle kamerán át néznénk a történéseket, ami nem csak az objektív látóterébe kerülő környezetet és cselekményt, de ott és akkor minden elképzelhetőt láttatni enged. E legnagyobb erősség a mű legnagyobb „gyengéje” is egyben. A felkészületlen olvasó számára a könyv könnyen unalmas borzalommá válhat, – a több oldalas hosszú leírásokra előre edzenünk kell magunkat – de az, aki ezen túljut és hozzászokik, kitűnő korrajzot kap jutalmul.

A könyvben annyi romlott jellemmel találkozunk, hogy felvetődik a kérdés: kik is a holt lelkek? Vajon a még élő, de halott lelkű urak lelke mennyivel élőbb a már elhunyt, de dolgos, földművelő élet után eltávozott jobbágyokénál?

(Librárium)

Bemutató: 2018/01/04

Fotók: Gergely Bea