Országjárás
Említettem már itt, hogy ugyan a világban nem sokfelé jutottam el, de Magyarország sokféle arcát ismerem. Fontos, hogy a városokba, falvakba, tanyákra nem bámészkodni mentem, hogy kipipáljam a jáki templomot vagy a nagycenki Széchenyi birtokot, hanem dolgom volt. A haknibrigáddal nevetést vittünk. Néha szégyelltem, hogy milyen színvonalút. De úgy 1990 óta minden szégyenérzetem elmúlt: a félig-meddig amatőrszintű társulat minden bugyuta poénját alulmúlta azóta a tévékanálisok „szórakoztató” kínálata.
Nekem minden város, falu, vagy tanya élményeket jelent – szerintem ebből táplálkozik a hazaszeretet.
Besancon azt mondja: Sopron. Nekem Sopron vasöntöde, meg egy olyan zárkózott város, mintha kiáradt volna az utcáira a Storno-házban látható írószekrény, a titokzatos fiókjaival.
Vagy Kiskunhalas: csipkefinom derű és kedves invitálás. Gyere velünk, nézd, milyen szép az Alföld, a halastavaival!
Szekszárd: nagyon finom borok, de távolságtartó helyiek: nem tudom, mikor indul busz Fadd-Domboriba, különben is minek akarsz odamenni? Aztán az országúton mégis megálló autók: hová tart? Elvihetjük?
Nagykanizsa: szürke iparváros, amire rátelepszik az olaj, és méltatlankodva nézi, hogy elfogyott az olaj, vele a tekintély. De nem adja föl örök harcát Zalaegerszeggel, a poros kisvárossal, ami mégis megszerezte valahogy a megyeszékhely büszke címét.
Zalaegerszeg: nem is adja. A legutóbbi évtizedekben poros kisvárosból tüneményes lakhellyé vált a szelíd dombok ölelésében. Már lenézni is csupa öröm rá, ahogy érkezel a város felé.
Debrecen nem a szívem csücske. Szép, szép, de kevély. El van telve magától.
Hajdúhadházhoz nekem a decemberi köd emléke kötődik. Olyan köd, hogy a hősszerelmest alakító színésznek ki kellett szállnia az autóból, és az ablakkeretet fogva irányította a sofőrt, hogy egyáltalán merre van az út.
Nyírszentmártonkátára igyekeztünk, és a ködben nem tudtuk, pocsolya állja-e utunkat, vagy éppen a helyi halastóba hajtunk. Szerencsére az első opció igazolódott, így beértünk a pici nyírségi faluba, ahol hálás nevetéssel fogadták a poénokat szilveszter estéjén. Nagyjából kilenc órára szereltünk le, pakoltunk föl az autókra. Szilveszter estére Mezőkövesden foglalt szállást a szervező, mivel újév napjára a közeli Tiszanánán volt lekötve az esti előadás. Hasítottunk, mint az őrültek, – már amennyire a Zsiguli meg a megpakolt Wartburg engedte – keresztül a Hortobágyon, a 33-as úton, hogy legalább az éjféli koccintásra beérjünk a Matyó szállóba. A szálló éttermében elég punnyadt hangulat fogadott: a szilveszter tiszteletére kötelesség szerűen fogyasztó vendégek unottan dobálták a ketteseket a Wurlitzerbe. Ma sem tudom, mi okozta – talán a fiatalság, a szerelem, a jól végzett munka öröme – de fergeteges bulit gerjesztettünk.
Tiszanánán másnap elfogyott a cigink. Bementem a helyi kocsmába cigit pótolni. Ja, persze, 40 évvel, és 40 kilóval fiatalabb voltam. A kocsmáros sajnálattal közölte, hogy a kért márka elfogyott. Mire a kocsma közönsége egyemberként nekiesett: nemá, hát a művésznőék csinálták azt a jó hangulatot a Matyóban! (nem voltam szereplő, sofőr voltam és műszaki) Került a pult alól a kért márkájú cigi.
És hát Szarvas, a közepén csordogáló egyik Kőrössel (talán a Holt-Kőrös egyik ága ad utolérhetetlen hangulatot a városnak, Meg a Bolza József alapította 82 hektáros arborétum, a Pepi-kert. (Bolzát hívták a városban Pepi grófnak, holott nem volt Pepi, és állítólag az a grófság sem volt olyan makulátlan).
Ki ne hagyjam Komáromot. A komor katonavárost, ahol 55 évvel ezelőtt először léptem át az országhatárt. Izgatott határőrök meg vámosok lepték el a vagonokat, amíg átértünk tulképpen az állomás másik végébe. Csak ott már Komárno a felirat. Nem is értettem: mi a fenét őriz két baráti – sőt, testvéri – állam egymás elől. Hiszen akkor a magyar-csehszlovák határt léptük át. Az első szó, amit megláttam egy bódé falán, a „zmrzlina” volt. Mai eszemmel csodálkozom: hogy birkóztak meg a lassú, lágy szlovák nyelvűek a recsegő cseh szavakkal? (A magyarokról nem is beszélve.) Ja, egyébként fagylaltot jelent.
Komárom azóta se nem komor, se nem katonaváros. Kiemelték a háborúban lebombázott közúti hidat is, ami mindig tele van siető autókkal, sétáló emberekkel, akik sokféle nyelven beszélnek: szlovákul, magyarul, amibe belezeng egyszer-egyszer valami lehetetlenül hosszú, többszörösen összetett német szó, vagy furcsa holland, ami egyesek szerint olyan, mintha egy részeg német matróz angolul próbálna beszélni. Kiváló gyógyfürdő is csábítja a vendégeket ide, nemcsak a virágos sétányok, meg a romantikus Dunapart. De megmaradtak a katonaemlékek is. Itt van pl. egy tengerhajózási múzeum: nem mondom, hogy gazdag anyaggal, de azért silabizálhatók monarchiabeli magyar tengerészek megmaradt iratai, néhány tárgy az elsüllyedt Szent István csatahajóról. Hanem megmaradt mind az öt erőd is, – három a magyarországi oldalon, kettő meg a szlovákiai városfélben. Némelyiknek csak a nyoma maradt, úgy beleépültek a lakóházak.
De a legnagyobb, a monostori ma is erőd. Egészen a kilencvenes évekig katonai célokat is szolgált: jelentős létszámú szovjet haderő állomásozott itt: ahogy a legénységi szállás falain fennmaradt cirillbetűs feliratok bizonyítják. Egész kis várost építettek tisztiszállással, kórházzal, péküzemmel, varrodával és suszterájjal a monarchia védelmére – tán Klapka hős várvédői is a szemük előtt lebegtek a K.u. K. tervezőinek. A sors fintora, hogy az 1872-re elkészült erődítmény soha nem került harcok közepébe. A Habsburg birodalom olasz folyók partjain, meg a galíciai hegyekben omlott össze. Az erőd sikátoraiban ma turisták téblábolnak, nyaranta meg igen alkalmas színhely a lovasszínháznak. A valahai alakulótéren van hely paripák felvonulására hősi csatajelenetekben: még a hangosításra sem kell különösebben vigyázni. Olyan akusztikája van a helynek, hogy a tér közepén kimondott parancs a legutolsó sorokig elhangzik.
(Illusztráció: Irány Komárom)
Átolvasva látom, hogy Salgótarjánt majdnem kihagytam: pedig gyönyörű város. A korábbi nógrádi megyeszékhely, Balassagyarmat néma sértődöttségben húzódik az álnok határ mellett: amúgy szépséges empire városka. Salgótarján viszont ízig-vérig huszadik századi. Az üveghuták, meg a boksaépítő mesterek szaktudására felhúzott üveggyár, kályhagyár mellett nőtt nagyra a város. Nagyon tervezett: a hatvanas években még nemzetközi díjat is nyertek – nem szovjetet – a tervezői. Vaknak kell lennie annak, aki nem látja, milyen harmonikus egységben lehet szép a vasbeton, meg a sudár erdőkkel borított hegyoldal. A szegénység pusztítása elrémítő: a síküveggyárat még a hetvenes években elvitték a kevéssé iparosodott Orosházára, a vaskályháknak, sparhedeknek a gáztüzelés lett a vesztük Az öblösüveggyárat meg a PED palackok vitték földre. De próbálós emberek laknak arrafelé: az óriási raktárpolcokat, a pici kamrák befőttjeit, meg a diszkontok gondoláit tartó állványzatokat azóta is salgó-polcnak hívjuk Magyarországon.
Nem esett szó Egerről, Kaposvárról, vagy a másutt már említett kedvencemről, Szombathelyről. Vagy a visegrádi várból előtáruló Duna-kanyarról, amelytől a délre eső települések Dunapartjain árvízmosta fagyökerek alatt még a folyami fürdőzés is megkockáztatható. Gyuláról, ahol az egyetlen valamennyire épen maradt középkori várunk ma nyári színháznak ad helyet.
Végül utolérhetetlen látvány a tótvázsonyi szőlőhegyen lévő telek nyári napsütéstől meleg földjéről a Balaton vizében tükröződő felhők vonulása. A víz is csodákat produkál: a selymeskéktől a palackzöldig, a bársonyos lilától a színezüst csillogásig minden színt feldob a hegyoldalra egyetlen nap alatt. Itt lehetne említeni Veszprém virágos városát, vagy a közeli Nagyvázsonyból a Kinizsi várat. No, meg az odavezető utat, amelyik erdő szélén halad, a fák alatt meg tisztavízű patakocska ugrándozik kőről-kőre.
Szinte nem lehet abbahagyni e föld szépségeinek felsorolását: hiszen nem esett szó Palócföldről, ahol a hollókői várból az Ipoly vonalára lehet látni, és ahol a kontyos, tornácos házak úgy sorakoznak az utca mentén, mint valami esküvői menet. Vagy Szentesről, ahol a Kurca partján hosszú, üvegfalú, vagy fóliázott sátrak alatt nő a vastaghúsú zöldpaprika, meg a paradicsom – februárban is: köszönhetően a bővízű hőforrásoknak.
Nekem ez a hazám: a kunsági kisvárosban álló ember, aki az y útelágazásnál azt mondja a merre menjek kérdésre, hogy: Egyenesen! Aki a kérdésre, hogy merre van a kultúrház, azt kérdezi: Melyik? Miért, kettő is van? Á, egy sincs.
Lehet, hogy esetlen, tudatlan némelykor. De az én hazám. Röhincséljenek bármily kárörvendéssel a pillanat ostobái.
Rátesi Margit
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
10:13 de.
Koszonom Margit , erdekes „utazasi” elmenyeiet es az orszag- jarast! En is voltam ketszer hasonlon, tarsasutazas volt kemeny dollarokert, de megerte!
11:20 de.
Értelek, szép emlékek. Miközben olvastalak, eszembe jutott egy régi netes írásom, gondoltam megkeresem. Nem sok reményt fűztem hozzá, mert anno nem mentettem el. Piszok szerencsémre megtaláltam, valóban igaz a mondás: ami egyszer fölkerül az internetre, az szinte örökké ottmarad.
Íme a régi irományom, kapcsolódik a tiédhez, kicsit más stílusban:
Mucsi, Szárazd, Pári, Miszla, Varsád, Koppányszántó, Regöly, Kalaznó, Szakadát, született pestiként ízlelgetem a helységneveket. Ezek a dél-dunántúli régió falvainak nevei, közelebb kerülve hozzá Tamási kistérségi települések. Szakemberek szerint komoly a népességcserélődés: nagyon sokan hagyják el munkahely hiányában a kis falvakat, helyükbe kevesebb számban, de jobbára a leghátrányosabb helyzetű rétegek közül költöznek.
Elfogultság mondatja velem, ezek a gyönyörű környezetben fekvő magyar falvak (keserűség viszi tovább mondatom) az elnéptelenedés okán halálra vannak ítélve. A nem építkező falvakban magasabb a munkanélküliség, alacsonyabb az iskolázottság, ezzel bekerülnek a 22-es csapdájába: a jelenlegi rendszerben bizonyos intézmények gazdaságosan nem működtethetők. Ez azt jelenti, ha nincs óvoda, iskola, orvosi rendelő, akkor odaköltözni se érdemes, mert a felnövekvő nemzedék se találna helyben iskoláztatást, később munkahelyet.
A kis községek lakóinak száma rohamosan fogy. Az utóbbi tíz évben új házat alig építettek, házfelújításokat is jobbára külföldiek végeztettek, köztük német, holland, norvég nyugdíjas házaspárok, akik házakat vásároltak, ezzel fölverve az ingatlanárakat. Egyik ilyen kistelepülés Szakadát, aminek fennmaradása kétséges.
Története során mindig képes volt megújulni. Első írásos feljegyzés szerint 1305-ben lakott volt ez a Hegyhát dombos vidékén fekvő tipikus völgységi község, majd a török támadások útjába kerülve a XVI. századra elpusztult, rác újratelepítéssel ismét benépesült, de a török elleni felszabadító háború és a Rákóczi szabadságharc ismét elnéptelenítette. A XVIII. században népesült be ismét, amikor egy lotaringiai családból származó és a Habsburgok szolgálatában álló tábornok lett a környék ura, és 10 német család érkezett Szakadátra. Ezután a lakosság száma ugrásszerűen megnőtt, új községházát, jegyzői irodát, tanítói lakást, templomot építettek. A német ajkú lakosok többsége megtanult írni, olvasni, a magyarosítás hatására a felnőtt férfiak többsége megtanult magyarul.
A második világháború befejezését követően 924 lelket számláltak, a kitelepített német ajkúakat és a betelepített felvidékieket követően számuk 1009. A kitelepítések végleges lezárása után az 1949-es népszámlálás szerint 976-an éltek Szakadáton.
Ez a rövid történeti visszatekintés mutatja a község életrevalóságát, most háborúk és kitelepítések nélkül is haláltusájában vergődik. A felújított templomon kívül a faluban van egy alapvető élelmiszereket árusító bolt és egy kocsma. És egy könyvtár. Iskola, óvoda, orvosi rendelő, posta nincs. A teljes népesség 2008. január 1-jén 268 fő, zömükben idős emberek. Vasútállomása sincs, a buszközlekedés nehézkes, megyeszékhelyre jutás csak többszöri átszállással lehetséges, amit a kedves olvasó ne a budapesti buszátszállások szerintinek képzeljen. A gázszolgáltatást ugyan bevezették, de csatornázás nincs. A környező földek néhány nagygazda kezén, a domborzati adottságok ellenére a gyümölcs és zöldségtermesztés helyét a kétkezi élőmunkát nem kívánó gabonatermelés foglalta el. Szakadát lakosai közül mindössze ketten folytatnak vállalkozói szintű mezőgazdasági termelést.
Mucsi, Szárazd, Pári, Miszla, Varsád, Koppányszántó, Regöly, Kalaznó, Szakadát. Ízlelgetem a magyar kis falvak helységneveit. Egymás után dőlnek ki a sorból. Új házakat nem építenek bennük, felújítani is csak keveset. Szakemberek szerint sokan hagyják el a kis falvakat, helyükbe a leghátrányosabb társadalmi rétegek költöznek, de számukra sincs munkahely. Amit nem tudott török dúlás, háborúk, kitelepítések bevégezni, azt megteszi az új helyzet …
(most megnéztem: 2015. jan. 1-el már csak 205 fő lakja)
12:07 du.
Figyelő: Nekem nem került pénzbe, sőt: a gyárakba tudósítani mentem, a kulturházakba meg a haknibrigádot szállítottuk. Ezért is imádtam a szakmámat. Ültem a zajló Tiszán rocsóban (rohamcsónak), hogy a hidászok mmunkahelyét ért kárt szemrevételezzük a jeges áradás után Algyőnél, a Tisza-híd építésénél.
Drizari! Gyerekkorom színterei a hasonló falvak, csak nem Somogyban, hanem Göcsejben. Hernyékben három éve temettük az egyik nagynénémet: így 100 alá csökkent a lakosságszám. Képzelheted, milyen eldugott falu, ha a leveleket is így kellett címezni: up (utolsó posta) Csömödér. A nagynéném háza még a falutól is messze volt, a temetőn túl, az erdő aljában. Mesevilág egy Bakáts téri estinek.Csaka teket köllött föladni az utolsó években: az erdőből kicsapó szarvasok meg vaddisznók mindig fölprédálták amkrumplit, kukoricát. A fia Veszprémben, a lánya Zalaegerszegen él és dolgozik évtizedek óta. De a házat (központi fűtéses téglaház, nagy múhellyel, meg a gáz mellett vegyes kazánnal) nagyon hamar megvette egy osztrák házaspár Szépen rendben tartják a portát. De a faluban már bolt sincs.
1:05 du.
talalom,
amiről írtam, és a többi falu, mind Tolna megyei. De ugyanilyen sorsúak a baranyai és a somogyi falvak is.
Talán megmenekülnének, ha alvófalvakká válnának. Ehhez jobb fizetések kellenének, hogy autóval lehessen járni dolgozni. Szakadáttól félórányi autóút Tamási, Dombóvár és Szekszárd. Nincsenek útközben forgalmi jelzőlámpák, csak az utak minősége nem németországi.
Itt egy madárszemszögű fotó a faluról:
http://photos.wikimapia.org/p/00/04/90/76/54_big.jpg
1:37 du.
Látod, ez nem is jutott eszembe. Pedig a Dombóvár melletti Gunarason is töltöttünk pár szép napot, és megnéztük Dombó vitéz várának megmaradt csonka törnyát..
1:38 du.
Mivel hogy nagyon elmaradott vagyok, kerdeznem szukseges hogy mi volt a „haknibrigad” ?
2:52 du.
B79! Ma is van. Olyan színészek, zenészek, előadók alkotta csapat, aminek van egy repertoárja, amivel a falvakban kisebb városokban járnak. A mi brigádunk három férfiszínészből, meg két nőiből állt. Egyszerű történetet adtak elő, kb. 1,5 óra alatt. Két házaspár mókás bolondozását a házastársi hűség kijátszására, sok egyszerű poénnal, dallal. A Wartburg Touriston vittük a díszletet, jelmezt, „hangosítást” – egy magnót két hangfallal. Az öt színész két autóba fért be: a Wartburgot a férjem vezette, a Zsigát többnyire én. Mi szereltük föl a világítást, hangosítást, díszleteket is. Ünnepekkor – május elsejére pl., – vagy a helyi téesz zárszámadó közgyűlésére rendelték meg az előadást. Volt egy Országos Rendező Iroda (ORI) nevű szervezet, ahol be kellett mutatni a produkciót, és akkor engedélyezték. Nemcsak kevéssé foglalkoztatott színészek, zenészek hakniztak: csak a nagy nevű művészeknek komolyabb volt a stábjuk – meg persze a gázsijuk is. Nem tudom, honnan származik a „hakni”. Mint Déryné idejében – csak mi nem ekhós szekéren, hanem ekhós Wartburgon jártuk az országot + hétvégeken, ünnepeken. Egyébként volt hétközben nyolcórás állásunk is.
3:36 du.
Igen meghato es dicseretes ez a munkatok! Biztos videken meg is becsultek! Nagyon egyutt tudok erezni ilyen kulturalis tevekenyseggel! Valamikor, a 80-as evekben en is ezt csinaltam Montrealban, bar mar gondolom az emberek el is felejtettek.
Persze volt egy komoly bazisom, mert ide koltozott Takacs Miklos karmester es zenetanar, Vele vezettuk be itt a Kodaly modszert es minden szombat delutan volt a gyereknek „enekora „ami, Kanadaban ismeretlen. Majd hangvesenyeket rendeztunk veluk, meg meghivott zeneszekkel es szineszekkel.
Sajnos Takacs Miklos meghalt tavaly, itt az egyetemen tanitott.
Nem reg ismertem meg kozelebbrol, a ma is itt elo ferfi enekesemet es feleseget, aki meg fuvolazo muvesz. A Ferfinek csodas bariton hangja van, arra tisztan emlekszem!
3:40 du.
A nyolcvanas evekrol irtam, amit nem enged at az itteni szisztema!
5:42 du.
talalom;
Koszonom ertesiteset es felvilagositasat.
Tehat mint a XX szazadbeli szocialista vandorszinesz egylet.
A furcsa megnevezesebol talan azt veltem hogy valami „nep-nevelo-csoport” lehetett volna.
Velhetnem hogy az persze allami, ill. part-program, s nem jovedelmzo celbol kovetve az eloadok alatal.
5:51 du.
Nagyon kedves vagy Figyelő, de az a helyzet, hogy mi elsősorban a pénzért csináltuk. Meg az is tény, hogy az a könnyű bohózat, amit a színészek előadtak, az sem volt a „magas kultúra”. De tény: azokban az aprófalvakban nem volt mindennapos a színház. A nézők szépen felöltöztek, nagyokat nevettek – sokszor az iskolából áthordott tornapadokon. A legtöbb helyen előadás után meg is vendégeltek: pohár borral, pogácsával. Nem lehetett visszautasítani – hiába indultunk volna, hogy legalább éjfél körülre hazaérjünk, hiszen másnap reggel munkába kellett menni.
7:01 du.
Érdekes írás, de az talán kissé erőltetett, ha mindenáron valami egyedit akarunk kiemelni.
Vannak pestiek, akiknek minden poros és kicsi, ami vidéken található. A vidék hangulatát szerintem remekül meg lehet fogni az általánosságok kiemelésével.
A legtöbb város a középkori városmag köré épül, még Budapest is, de ez vidéken mai napig a főtér, a központi tér. Ennek legrégibb épülete általában a templom (órával). A városháza és a szálloda ill. takarékpénztár jellegzetes főtéri épületek, legtöbb a dualizmus korában épült az akkor népszerű stílusokban.
A legtöbb helyen a szocializmusban történtek szocreál beépítések. Az áruház a Horthy-korban sem volt ismeretlen, de a hálózatukat kibővítették a szocializmus idején.
Régen általában a gyümölcs és zöldségpiac is a központi téren volt, ez ma már teljesen kiszorult innen. Helyét átvette a park és a gyalogos forgalom. Újabb divat a fesztiválok, és a kézműves bódék időszakonként felállítása.
Az emberek azt szeretik, hogy ezekben a vidéki városokban kicsit megáll az idő, nyugodt az életritmus.
7:26 du.
Megertem azt is. Nekunk mas volt a celunk, csak annyi, hogy az angol=francai tarsadalomban a magyar zenet, kulturat ebren tartsuk. A munkaert nem jart penz, csak a jo tett erzese volt a jutalom.
3:31 de.
Dizari! Igazad van a falvak ügyében: a munkanélküliség halálra ítéli ezeket.
Miért volt munka ötven évvel ezelőtt, és miért nincs most? Pl: miből éltek a zalai rokonaim? Arrafelé rosszak a földek, és az éghajlat is hűvösebb, mint az átlag: a nagymamám kertjében pl. sose érett be a vastaghusú sárga zöldpaprika. Az olaj ugyan sokat dobott azon a környéken, de a hatvanas évek közepére elfogyott. (Akkor került az egyik nagybátyám is Algyőre.)
Az említett Hernyékben az erdőgazdaság ugyan adott némi idénymunkát – az asszonyoknak nem volt munkahelyük. Az erdőből csináltak pénzt: a néném is reggel nyolcra már megjött az erdőből – nagy kosár gombával. Azt vékonyan felszeletelte, az udvaron, kifeszített lepedőkön szárította – abból csináltak pénzt nagyon jó ára volt – különösen a vargányának: 70 forint körül kaptak egy kilóért. De tudod mennyi vargányát kellett összeszedni egy kiló szárítotthoz? (Ma 7000 forint kilója, de nekem egy évig kitart 20-25 deka.) Ebből nem sokra mentek volna. Ebből a faluból a férfiak zöme a honvédségnél dolgozott – polgári alkalmazottként. A nagybátyám is. Bár bútorasztalos volt, nagy, gépekkel felszerelt műhelyt is épített a házához. De nem tudtak volna megélni abból a pár szekrényből, zsalugáterből, ami a környéken elment. Főként taníttatni a két gyereket – városon kollégiumban.
Dombóváron meg a vasút adott munkát a város harmadának-felének.
Akik a privatizációt, meg a nyolcvanas évekre felhalmozódott adósságot kárhoztatják minden bajunkért, nem ismerik az akkor gazdasági szerkezetet. Pl. a Varsói Szerződés megszűnése egyből hanyattvágta az egész magyar híradásipart. (Ahogy a csehek is befürödtek a Skodájukkal, amint nem tartották el a Felíciákat, meg Octaviákat a harci járművek. A Volkswagen húzta ki őket a bajból.) Magyarország volt ugyanis a híradástechnika gyártója. Az Orion, meg a BHG, meg a többi nem a Colorionból élt. Én pl. az ún. mikrohullám gyáregységben dolgoztam, ahol vezeték nélküli átvitelre alkalmas telefonközpontokat szereltünk a közös hadseregnek. De a Híradásipari Szövetkezet (az is tönkrement már) termelésének felét a Szovjetunióba szállítottuk, és ha hiszitek, ha nem, ezeken volt nyereség, míg a tévéken, erősítőkön semmi. Jó, ha kitermelték a hozzájuk szükséges nyugati alkatrészek árát. Talán, ha ezt sikerülne megbeszélnünk, és nem hagynánk doktrinerekre, meg hőbörgő szélsőségekre, előrébb tudnánk lépni gazdasági, szociális bajainkból.
4:50 de.
Kedves Margit!
Személy szerint, csatlakozva (tőlem szokatlan módon) Figyelőhöz, köszönöm a cikket. De bármily furcsa, ezért még nem ragadtam volna klaviatúrát. Természetesnek veszem, hogy mindíg érdekesen és jól írsz! Amiért mégis megszólalok, annak oka nem más, mint az, hogy csodálatos kritikusod ideröffentett valamit, ami szinte semmiben sem kapcsolódik a cikkedhez. Retró Petró összehasonlítja Budapest és a vidék (kisváros és falu) történelmi fejlődését, amely kérdés felvetése okán, majd megmagyarázza azt, hogy miért nem felel meg az írásod az ő, mondvacsinált, hajánál fogva előráncigált véleményének. Én például (tudom ugyan), de örömmel olvastam, hogy „Az áruház a Horthy-korban sem volt ismeretlen”, csak hát ezek a piszok „komenisták” ezt is kibővítették, nem átallottak még a falvakba is áruházakat telepíteni, természetesen azért, hogy ne kelljen az egyszerű vidéki, elsősorban falusi téesz parasztoknak a piszkos városokba és nem utolsó sorban Budapestre, utazni 🙂 . Ennek ellenére még mindíg kedves Retró Petró, ha nem vetted volna észre, Rátesi Margit, a maga módján, nem a falu és város tervezéséről, fejlődéséről, az áruház láncok szélesítéséről írt. Ellenben leírta, hogy mivel töltötte szabadidejének egy részét, amit ha éltél volna már akkor, akár még személyesen is megtapasztalhattad volna. De neked csak az a fontos, hogy valami általad felvetett témában, aminek köze sincs az adott cikkhez, beleköss bármelyik szerzőbe. Ma már (én) azt is kétségbe vonom, hogy mindezt jó szándékkal teszed! Állandóan keresed a kakán a csomót (de már egyszer végre találnád meg).
Kedves Margit!
További jó erőt és türelmet kívánok érdekes írásaidhoz!
Végül egy szösszenet, hogyan vélekedett az Irígy Hónaljmirigy, az általuk is kedvelt haknikról:
https://www.youtube.com/watch?v=Uy5isxf5mNE
6:20 de.
Drizari
2018 május 1
11:20 de.
Neked, mint antikommunistának érthetően kimaradt a Kádár-kor az ismertetődből. Akkoriban sok falu egy mentőövet kapott a tsz-szervezés által. Ugyanis az állam támogatta a mezőgazdasági tevékenységet és a melléküzemágakat. Akik nem tudtak vagy nem akartak az új ipari központokba költözni, azok munkát találtak vidéken, és lakásépítési lehetőséget.
A mai borzasztó elszegényedés, nyomor és gettósodás a demokratikus kormányok eredménye. Ugyanis a vidéki népesség nagy része elvesztette munkáját és földjét a kilencvenes években, de nem mindenki tudott a városokba menekülni.
A fidesz ennek a rétegnek a meggyőzésével nyerte a kétharmadot 2010-ben.
6:28 de.
Drizari
2018 május 1
11:20 de.
Fontos megemlíteni, hogy az aprófalvas berendezkedés Árpád-kori eredetű.
Ez az Alföld több területén megszűnt a török időkben. Az alföldi népesség a mezővárosokba menekült. A török kiűzése után lassan települtek be a puszták, ahol rideg állattartással foglalkoztak. Terjedt a tanyásodás, vagyis hogy a városból nyáron kiköltöztek a tanyára a dolgozók, de télire visszamentek a városba.
Az alföldi vidéken mai napig több az egyéni gazdálkodó, bár ott is fogynak. A Dunántúlon sokkal több az oligarcha vagy a gazdasági társaság. Jó példa erre Fejér megye, ahol Orbán vejének családjának és több barátjának igen sokfelé van elszórva kisebb-nagyobb birtoka. Illetve német cégek gazdálkodnak többezer hektáron.
Itt már a két világháború közt sok volt a nagybirtok! Pl. Orbán szülőfalujában a Habsburg főhercegnek volt kastélya és birtoka. A kis Viktor lehet már kiskorában nézegette az impozáns romokat, hogy mit lehetne ebből kihozni. 🙂
6:36 de.
Különböző topikokban sokszor szóba kerül az 1. vháborús vereség magyarokat érintő következménye.
Fontos lenne ezeket összefoglalni, márcsak az évforduló kapcsán is. Az országjáró topik alkalmasnak látszik erre.
Sok a tévhit azzal kapcsolatban, hogy mi okozta a trianoni békediktátumot.
6:41 de.
tlajos
2018 május 2
4:50 de.
Nem tudom, kiről szól a röffeneted. Én most is a témához szóltam hozzá, a te bajod, ha nem érted. Te az vagy, aki Hollósy Gertit is fogadatlan prókátorként védted az állítólagos támadások ellen?
Véleményt nem szabad leírni, mert te megtiltod? Olyan vagy, mint a harcoló japán katona, aki még mindig védi a Csendes-óceáni kis szigetet, pedig már véget ért a 2. v.háború.
6:50 de.
tlajos
2018 május 2
4:50 de.
Fogatlan prókátor.
Margit a vidéki városokról írt, ami igen szép dolog egy pestitől. Nyilván köze van a választási buktához, amit az ellenzéki pártok vidéken elkönyvelhettek.
Vannak ellenzékiek, akik a választások előtt jól beégtek a vidékről írt „humoros” írásaikkal. Erre reagáltam, hogy ezeket az ellenzékieket hidegen hagyja, hogy Zalában dombvidéken, ellenben Nógrádban középhegységen terül el a festői kisváros.
Nekik próbáltam írni arról, hogy mit jelent a vidéki lét a vidéki embereknek. Nem kötelező olvasni.
Mindenesetre téged minősít, hogy nem érezted fontosnak, hogy esetleg beszélgess, kérdezősködj, mikor a topikba belépsz. Ellenben azt fontosnak érezted, hogy lábbal berúgd az ajtót, az asztal mellé vesd magad a székre, lábaidat az asztalra. És alpári stílusban kioszd a „kocsma” beszélgető közönségét. Ezt valami bunkóképzőben tanultad?
6:57 de.
tlajos
2018 május 2
4:50 de.
Gratulálok a videódhoz, ugyanis az nem a haknit, hanem a falunapot parodizálja. Mindenki döntse el, hogy az asszonykórust cikiző videó mennyire illik a topikba … (és bár kedvencem a Mirigy, de ez pont egy kissé igazságtalan beállítás)
A hakniról, az esztrádműsorról itt van a találó paródia.
https://www.youtube.com/watch?v=R1K2L1CcVr8
8:42 de.
tlajos
2018 május 2
4:50 de.
„Rátesi Margit, a maga módján, nem a falu és város tervezéséről, fejlődéséről”
És akkor már nem is szabad az Országjárás topikban ezek kialakulásáról írni? Mert te megtiltod, vagy mi?
Margit ezt írja:
„Nekem minden város, falu, vagy tanya élményeket jelent – szerintem ebből táplálkozik a hazaszeretet.”
Tanyák kialakulásáról fentebb írtam.
A városok a középkorban alakultak, ahogy a nevükben is van, várak körül. Királyi várak köré települtek a mesteremberek, vásárosok.
A falu a honfoglaló magyarok jellegzetes települési formája. Fonott kerítés (falu) vette körül a házakat vagy sátrakat, ahol a családok laktak. 150-200 ember alkotta a falu népességét.
A falu központjában a nemzetségfő, később földesúr udvarháza állt. A falu körül volt a mezőgazdasági terület, szántó, legelő. (egy földesúrnak több faluja is lehetett)
8:43 de.
Retro Petró!
Rendkívül sajnálom, hogy ismét agymenést okoztam! Lennének ötleteim arra vonatkozóan, hogyan kerüld el a malőrt (ha érted amire gondolok, bár erős kétségeim vannak). Változatlanul fenntartom az állításomat, miszerint a hozzászólásaid nagy része (mint az itteni ámokfutás szerű agymenéseid) legfeljebb (természetesen jóindulattal) csak érintőlegesen kapcsolódnak az adott cikkhez. Akár ciki ez neked, akár nem. Nem mellesleg, már nem először, szemtelen vagy, de gondolom ezt nem érzed, és nem érted. Lelked rajta, legyen a te bajod. Az meg, hogy másokat is idecitálsz, akiről én semmilyen véleményt nem mondtam, akit sajnos nem is védtem, az maga a pofátlanság csúcsa!
Összesítve: egy mindenáron lehengerelni akaró, kis
nyelvelő, kissé túlkoros fruska vagy. Ráadásul egy eredeti, izzig-vérig troll 🙁 Annyit még megjegyeznék, hogy szokás szerint, legyen tiéd az utolsó szó. Ha akkor a közeledben leszek, szívesen, kérés nélkül lefogom a szemed 🙂 🙂 🙂
8:58 de.
HL! Igaza van Tlajosnak: hogy a fenébe kerül ide a Horthy-kor? Anyukám, ha élne (jövőre lenne 100 éves),jól leteremtene, mint azt a sógornőjét, aki a rendszerváltáskor hálistenkedett, hogy abban a régi szép világban! A faluból felment cselédnek egy lány Pestre, és két hónap múlva vastag aranylánccal ment haza, hogy milyet vett a keresetéből! Anyu meg: Eszeden vagy? Tudod, Te milyen „keresményből” lehetett vastag aranyláncot venni, nem cselédbérből…
8:59 de.
Hogyan alakultak ki országunk mai határai?
Hogyan lehet, hogy magyar városokat kettészel a határ, ahogy a cikkbeli Komáromnak is van magyar és szlovák része?
Az Osztrák-magyar Monarchia akkor vesztette el az első világháborút, mikor az antant áttörte a balkáni frontot 1918 őszén. Ezzel egyidőben az olasz hadsereg indított támadást a Piave folyónál 1918. októberében, és áttörte az osztrák-magyar vonalakat.
Ez indította arra a Monarchia politikusait, hogy fegyverszünetet kössenek 1918. november 3-án Padovában.
Eközben a francia hadsereg a Balkánon megközelítette Magyarország akkori határát. A franciák és Károlyi Mihály a november 13-ai belgrádi egyezményben megegyeztek a a megszállási vonalban. Eközben összeült Párizsban a békekonferencia 1919. januárban.
Különböző okokból az antant hadseregei újabb és újabb vonalakat jelöltek, amelyek mögé a magyarok vonuljanak vissza. Károlyi kezdetben tárgyalások útján próbálta az antantot jobb belátásra bírni, hiszen nem akart újra háborúba bocsátkozni.
Végül az újabb követelések miatt megváltoztatta pacifista álláspontját, és a fegyveres ellenállás mellett döntött.
Ezt a honvédő háborút végül a közben uralomra jutott kommunisták szervezték meg, de nemzeti tisztek is részt vettek a harcokban. 1919. március-augusztus.
Sajnos a túlerő győzött, és a románok Budapestig nyomultak 1919. augusztusban. Ebben a helyzetben a britek Horthyt látták alkalmasnak, hogy felállítsa az új fegyveres erőt, és helyreállítsa törvényes rendet. A feltétel az volt, hogy Horthynak el kellett fogadnia az új határokat.
1919. novemberben vonult be Horthy Budapestre, és kivonultak a románok az országból.
9:04 de.
folyt köv.
A párizsi békekonferencia térképek alapján rajzolta meg az új határokat.
A nemzetiségi elvet hirdették, de a gyakorlatban soknemzetiségű új országokat hoztak létre. Ráadásul az új országoknak szüksége volt a magyarok által kiépített vasútvonalakra.
Ezért vágott el/át az új határ fontos közlekedési csomópontokat, még akkor is, ha színtiszta magyar lakossága volt a területnek.
9:38 de.
talalom,
kérdezed a haldokló falvakkal kapcsolatban: „Miért volt munka ötven évvel ezelőtt, és miért nincs most?”
Viszonylag egyszerű a válaszom, mert eltelt ötven év. Ötven évvel ezelőtt még nagyon sok embert foglalkoztatott a mezőgazdaság, ma talán az akkorinak az 5 százaléka.
Vegyük példának, mondjuk a kukorica betakarítását. 1968-at írunk, és a téesz dolgozói kivonulnak a kukoricaföldre kukoricatöréshez:
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/szlovakok/tereny/tereny_kozseg_bemutatkozasa/pages/images/tereny_01_kukorica_07.jpg
Miután szekerekkel, pótkocsis traktorokkal, beszállították a csöveket, a következő alkalommal összegyűlhettek a kukoricafosztáshoz. Ekkor megszabadult a kukoricacső a héjleveleitől (kukoricacsuhé) és került a cső olyan állapotába, hogy lehetett kézzel morzsolni, vagy a kézi darálóhoz hasonlatos szerkentyűvel leszemezni a csöveket. Sok helyen ezt árammeghajtású kukoricamorzsolóval végezték.
Ezzel szemben mi van ma? Ma az van, hogy egyik nap még lábon látod a hatalmas kukoricatáblát, másnapra csak a hűlt helyét. És a betakarításhoz kell egy (1) ember a gépével, ami elintézi a betakarítást, a csuhéfosztást, a szemezést, sőt, eltünteti a kukoricaszárakat, és a gép zöldtrágyát hagy maga után az őszi szántáshoz. Ezért sincs ma munka a falusiaknak, és munka nélkül maradna a valamikori téesztagoknak a 95 százaléka.
Íme:
.
https://www.youtube.com/watch?v=TGWjMqA6rMY
12:16 du.
Drizari! Pont ezért kérdeztem. Hogy mepróbáljunk válaszolni rá. Mert az iparban is hasonló a helyzet: pártucat ember elvégzi azt a munkát, amelyhez Ford idejében még ezer kellett. Emiatt szerintem szinte hiábavaló a szakszervezetek szervezési erőfeszítése. Ma már nincs többezer ember egy munkahelyen. Illetve másképp van: a Tesco foglalkoztat itthon vagy 25 ezer embert – de nem egy helyen.És nem is szóltam az atipikus foglalkoztatási módokról: részmunkaidőről, megbízási szerződésről, otthonról végzett munkáról.
Hogyan él meg az a sok millió, akinek egyre kevésbé jut munka? Legalábbis a klasszikus, munkaidőben, munkahelyen végzendő fizetett tevékenység. Az se jó megoldás, hogy jó, akkor tartson egy mosógép öt évig, kelljen újat venni. És mi lesz a szemétheggyel?
Ehhez képest egy bukott csempeárus akarja megmondani, mit kell tudnia egy szakembernek. Meg egy elszabadult onkológus, aki szerint a tízparancsolat megőrzi az egészséget. És erre van bízva a közoktatás is!
12:49 du.
„talalom” sorai adott reszletes kifogasolo magyarazatot hogy magyarorszagon miert nem kepesek termelo-munkaval a lakosok megelhetest nyerni.
Amig a munkaberek kevesebbek mint a nyugati orszagokban oriasi lehetoseguk van igen meg-gazdfagodni a termelesen.
Ha a munkaberek alacsonaybbak mint nyugaton, akkor termekeiket eladjak magasabb jovedelemert.
Persze ha van termekuk. De azert dolgozni szukseges am.
Hasonloan a videki helysegek, a falvak lakossai.
Jelzi hogy „Munka-nelkulliek”.
Hat ki muveli a foldeket ma ?
Ki termeli az elelmiszereket?
A vilag-lakossaga allandoan novekszik, s tobb es tobb elelmiszerekre van szukseg az ehes nepeknek vilagszerte.
Kulonosen ha a „szerves gazdasagot” alkalmaznak.
A szerves elelmiszerek ara ketszeres megy a piacokon. Az dupla jovedelem lehetosege. De inkabb nem dolgoznak, csak panaszkodnak.
Hat ki eteti mind azokat a videki-falusi nepeket ottan ?
Mint „talalom” emlitette a gomba-esetet.
Mondana hogy ma mar senki nem enne egeszseges gombat ottan ?
Azt alig hinnem el.
A gomba a legegeszsegesebb elelmiszer. Feherje, semmi zsiradek sem vegyszereket nem tartalmaz.S az uzleti ara igen magas.
Hat miert nem termelnenek ma gombat ?
Sajnos amodon megy ottan minden mas arucikkekel is.
De miert ?
Nem kepesek termelni semmit ?
Vagy nem hajlandok termelni barmit is ?
Az alig lehetne Orban es a Fidesz vetke.
Termelt a magyar foldmuves es a gyarimunkassag is a reg-multban amikor a lehetosegek sokkal elmaradotabbak voltak.
12:54 du.
DRAZIRI;
Ostoban latod az ipari elohaladast !
Mi tortent amikor a VARRO-GEPET bemutattak ?
Talan azota sokan munkanelkulliek mert nem kezzel varnak ma?
Eppen ellenkezoleg, a gepesites nagyban emelte a termelest es mindenkinek van ma sok ruhazta es olcson.
Az hasonlo minden vonalaon es minden termekek eseteben.
Magasabb termeles olvsobb araon, jobb letlehetoseget es magasabb letszinvonalat teremt mindenkinek !
Ne gondolkozz a ko-korban !!!
2:45 du.
talalom,
nem véletlenül kezdtek el gondolkodni számos országban a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésén.
Nem tudom, valóban ez lesz majd a jó megoldás, de az biztos, hogy a szolgáltatóiparon kívül egyre kevesebb ember kell a munkavégzéshez.
3:55 du.
B79! Egyszer már figyelmeztettem. Tőlem ugyan oldalszám írhatja a hajmeresztő hülyeségeit, de hagyja békén a magyarokat.Igen képzelje, mi kőbaltbával aprítjuk a file-kat, fridzsider alatt puhítjuk a húst,és egész nap egymás hasát vakarjuk. Nem vagyunk olyan okosak, dolgosak, mint egy USA-beli, aki félkézzel akármikor benyel egy kilós hamburgert is, meg egymaga megemeli az áfát. Mi majd elboldogulunk Maga nélkül is Sztálinnnal, Mao-val, vagy a legidősebb Kim-mel, az Ir Szennel. (De legalább a szellemével.)
4:07 du.
Drizari! Igen itthon is van róla szó, van egy kis csapat, ami számításokat is végzett. Én is írtam erről itt is pár éve.
Karácsony Zuglóban próbálkozik ilyennel: mindenkinek kiegészíti a jövedelmét a kerület pénzéből 50 ezer forintra.
De szerintem ez csak segély: az alapjövedelmet MINDENKINEK kell kapnia – a milliárdosnak is. Az fna (feltétel nélküli alapjövedelem) elvének annak kell maradnia, hogy mindenkinek joga van hozzá: gyereknek is, háziasszonynak is. Számítások szerint csaknem kijönne abból, hogy megszűnnének a mindenféle segélyek, családi pótlékok, és nem kéne fenntartani a elbíráló-kiutaló-ellenőrző hálózatot sem.
http://kanadaihirlap.com/2014/03/24/szolidaritas/
Itt írtam róla részletesen.
4:16 de.
Drizari
2018 május 2
9:38 de.
Bár álszent dolognak tartom, ha egy magát liberálisnak mondó csak a kedvenceinek válaszol, de közbeszólnék mégis, mert megint megkerülöd a téma kényes részeit.
Valóban a történelemben megfigyelhető, hogy az ipari forradalom hőskorában gépesítették a mezőgazdaságot. De ez egyrészt Európa különböző országaiba más-más időpontban jutott el. Pl. a fejlett nyugati államokban hamarabb otthagyták a népek a földeket, mint mondjuk Dél-vagy Észak-Európában.
Másrészt, és esetünkben ez a fontosabb, a Kádár-korban a tsz biztosította a melléküzemágakat és a zöldség-gyümölcstermesztést, azután is, hogy gépesítették az aratást!
Lehet, hogy nem volt rajta óriási profit, de az állam akkor ezt a munkát támogatta! Ugyanis akkor nem volt szociális segély, ami az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. Ettől a munkahely támogatástól sikítoznak a liberális közgazdászok, pedig ez többmillió embernek megélhetést adott.
Egyébként volt már itt téma, hogy az aratást a Kádár-korban is gépesítették. Akkor jelentek meg a kombájnok.
4:26 de.
Drizari
2018 május 2
9:38 de.
Ugye azt nem gondolod komolyan, hogy a tsz-ben kézzel aratták a kukoricát a Kádár-korban? Talán a hatvanas években, mikor még nem voltak orosz gépek az országban.
De a búzát már akkor is géppel aratták, tehát legkésőbb a hatvanas-hetvenes évektől itthon is egyre kevesebb ember kellett a gabonatermesztéshez. Mégis megéltek a tsz-ek, mert 1. átálltak a minőségi termékre 2. volt melléküzemág, ha véletlen nem volt kifizetődő a termés (persze ehhez kellett az állami támogatás).
Szerintem ez értelmesebb dolog, mint a segély vagy az alapjövedelem. Ugyanis ez a vidék polgárosodását beindította! Jobb házakban laktak, jobban táplálkoztak az emberek, mert volt fizetés. Illetve így fejlődtek a vidékiek is tudásban, mert a tsz-ben eltanulták a modern gazdálkodást. A tsz-központok kultúrközpontként is működtek, pl. a haknibrigádok által, akikről a fenti cikk is szól. Nem volt mindenhol művelődési ház.
4:28 de.
tlajos
2018 május 2
8:43 de.
Ez hogy ment át a moderáción?
Utolsó mondat belefér a szabályzatba, hogy valakinek a halálával viccelődünk?
4:32 de.
talalom
2018 május 2
8:58 de.
Ha szerinted igaza van, akkor örüljetek egymásnak, nem állok az utatokba.
Egyébként úgy jön ide a Horthy-kor, mint a honfoglalás meg a többi. A magyar településszerkezetről írtam. Város és vidék ellentéteiről, hogy mi lehet az oka ennek a mai megosztottságnak.
Azt hittem, akarsz beszélgetni az óriási ellenzéki buktáról, de ha nem, hát nem. Beszélgessetek magatokkal, biztos nagyon jó az, mert nincs vita.
8:25 de.
Romsics Ignác az első tíz percben arról beszél itt, hogy Magyarországon a város-vidék ellentét legkésőbb a török időktől eredeztethető, de az is lehet, hogy korábbról. Már a római korban is a Dunántúl és Erdély volt romanizálva, az Alföld a lovas népeké volt.
Ha a 16. században Bécs felől jött valaki, akkor Győr után megszűnt neki Európa, vagyis Magyarország nagy részén. Ennek oka a török megszállás, ahol nem fejlődött úgy a vidék. A 19. században behoztuk a lemaradás egy részét, de akkor meg kialakult a modern főváros és a hagyományos vidék konfliktusa, ami meghatározta a 20. századot. Ezek az identitások átnyúltak a 20-21. század fordulójára, és még nem látjuk a végét.
https://www.youtube.com/watch?v=ejfiyYqlVRk
9:36 de.
talalom,
a nevében benne van (ahogyan írtam) feltétel nélküli. Egyetlen feltétele az állampolgárság.
A mi esetünkben ez máris bonyodalmat okozna, tekintettel a határainkon kívül élő (ott született) magyarokra.
Láttam, írásod a magyarországi javaslat és tanulmány ideje körüli. A magyar mentalistásnak megfelelően azonnal akadtak ellenzői, akik szintén neves szakemberek, vitatták pozitívumait és inkább a várható negatív hatásokat domborították ki.
A viták közben újabb foglalkozás léte került veszélybe, ez a pénztárosi. Talán három-négy évvel ezelőtt találkoztam a dunaújvárosi Tesco-ban az önkiszolgáló pénztárral, amiben készpénzzel is fizethetsz. Hallom, találni már ilyen benzinkutat is, ami használatával nem kell személyzetet éjszaka foglalkoztatni.
Lehetne erre mondani, ez még nem jelentené a pénztárosok feleslegességét. De bizony, még a készpénz használatának megszűnését is jelentheti.
Emlékem szerint itt már valamelyik blogban szóba hoztam, Kínában (megfelelő felkészülés után) egyik napról a másikra megszüntették a készpénzforgalmat. Nem kell pénzt szállítani, nyomtatni, pénzérmét verni … Még a piaci kofák is QR-kódos árusítást folytatnak. Erről beillesztettem egy videót, nekem nagyon tetszik, úgyhogy engedelmeddel itt megismétlem.
Íme:
.
https://www.youtube.com/watch?v=A73y3l_leKM
10:57 de.
HCL:
Most nem érek rá, várj a sorodra!
4:17 du.
Drizari! Több ilyen vitán is részt vettem: általános tapasztalatom, hogy az ellenzők legtöbbje képtelen túllépni a „segély” szindrómán, meg azon hogy „osztogati” kell. Dehát nem erről van szó! Hanem az, hogy a racionalitás jegyében jár: nem „ad” senki semmit senkinek. De meglepetés is ért. Kb. azt mondtam, amit a 2014-es cikkben is. És odajött hozzám Bauer Tamás – akit mindenki neokon/lib közgazdásznak tart – és azt mondja: nagyon egyetért, ez lehet a racionális megoldása a várható bajoknak.
HL! Vitáznék én, de miről? Amikor hosszan idézel általános iskolás tankönyvekből, nem is a témához tartozót. Mit lehet erre mondani? Ja, tudom, tanultam én is, emlékszem.
Romsics egyébként a kedvencem: a két legizgalmasabb könyvet ő írta az elmúlt években: a Magyarország története a XX. században, és Magyarország története.
4:21 du.
Bethlen István teljesítményén azért sokat rontott a nagybányai vitéz pl. a frankhamisítási botránnyal.
4:48 de.
Az alapjövedelem mértékét nagyon meg kell gondolni, hiszen ez az a szám, amely a gazdaságot legjobban szabályozni fogja. Tudni kell, hányan lesznek, akik az alapjövedelemmel megelégednek, és munkát már nem is fognak keresni. És azt is jól kell belőni, hogy aki munkát vállal, mennyi fizetést kapjon. Mert ugyebár ők fogják működtetni a gazdaságot, de ha túl sok pénzt kapnak, lehet, hogy „viszik a pénzt, és leállnak”, ha pedig túl keveset, akkor „feladják”. Megmondom őszintén: EZEKNEK a haveroknak az előkalkulációiban nemigen hiszek. Kutyaütők.
4:57 de.
Vegyünk egy konkrétumot: A lányom, FÉLÁLLÁSBAN, mindenféle gyerek-juttatásokkal együtt három gyerekkel 200 ezerből él. Merthogy rohadtul meg van támogtva az adóból adott gyerekkedvezménnyel, ugyebár… (Tudod, ki szüljön Miviktorunknak…) Fejenként 50 ezer alapjövedelem ezt simán hozza. És nem kell dolgozni, munkahelyre meg vissza utazni a BKV-n csúcsidőben…
Szóval az alapjövedelem felszabadít ugyan a rabszolgaságból, de annyi a gazdaságnak…
5:04 de.
talalom
2018 május 3
4:17 du.
„Ja, tudom, tanultam én is, emlékszem.”
Sajnálom, de nem úgy tűnik, mintha bármit is megértettél volna történelmi tanulmányaidból. Ha már az alapokat se érted, akkor hogyan akarsz építkezni?
Ez esetedben nem olyan nagy baj, de az ellenzéki elit is hasonló színvonalon áll.
Ha igazán kedvelnéd Romsicsot, akkor nem dicsőítenéd, hanem megfogadnád a tanácsát: a magyarság súlyosan megosztott szellemi téren, és ez tragédiához is vezethet. És nem csak a jobboldalra kell mutogatni, merthogy a baloldal szerint a jobbosok hibásak mindenben.
5:06 de.
tlajos
2018 május 3
10:57 de.
Nyugi, már más is megfenyegetett itt halálosan, úgyhogy állj be nyugodtan a sor végére!
12:48 du.
hazai lámpa
2018 május 4
5:06 de
HCL!
Te szerencsétlen beképzelt, frusztrált fruska. Ezennel megállapítom, hogy hozzád képest a szerény képességekkel megáldott Bendegúz79 is egy szellemi fenomén 🙂
Mikor fenyegettelek meg „halálosan”? Nem érsz te annyit 🙂 Mindösszesen azt ajánlottam fel, hogy egy mindenki számára óhatatlanul bekövetkező esetben, az olyankor szokásos rituális segítséget nyújtsam, ezt is csak akkor,ha valamilyen csoda, vagy tévedés folytán a közeledben lennék. Ha ez elől elzárkózol, az legyen a te bajod 🙂
Azt meg, mikor, hová, valamint milyen sorba állok be engedd meg, hogy magam döntsem el. Sem ebben, sem másban, szerencsére, nem szorulok a segítségedre! Az igyekezetedet minden esetre köszönöm 🙂
A lehető legminimálisabb tisztelettel: tlajos
7:31 du.
tlajos
2018 május 4
12:48 du.
Nem szokásom mások halálával viccelődni.
Ha ez Chrisnél belefér, akkor nyugodtan írjál még ilyeneket, és járasd le magad még jobban!:)
Nem kötelező olvasni a hsz-eimet, pláne válaszolni nem muszáj rá! De valamire nagyon ráhibáztam, ha idegességedben klaviatúrát ragadtál a beírásom miatt.
8:10 du.
Érdekes interjú egy francia íróval a Nyugatról és Keletről. Régen Bécs volt a Kelet kapuja.
Annak, akit érdekel.
http://konyves.blog.hu/2018/05/04/mathias_enard_mintha_sirkovet_faragtam_volna_a_porig_rombolt_szirianak?utm_source=cimlap&utm_medium=link&utm_content=2018_05_05&utm_campaign=index
2:05 de.
Bendeguz79
2018 május 2
12:49 du.
Az elemeleteidet az ido pontosan annyira haladta tul, mint te magad vagy, illetve amik a forrasaid. Azok a forrasok, elmeletek, amelyekre hivatkozol elrozsdasodtak.
A mai termelesnel a munkaberek masodlagosak. Pontosan azert, mert olyan magasfoku a technika, az automatizalas, hogy az elo munka reszaranya a 0-hoz kozelit.
Vezettel te mar egy gyarat, ahol naponta 10 ezer kesz TV panel kerult le a szalagrol? Mert en mar igen (technik direktor)
Ugyhogy koszonjuk ezeket „jó tanacsaidat” meghallgattuk es falnak mentunk tole.
HAT VAN A POFADON BOR, UGYANAZT MONDANI, MINT NEHANY SZEMET MAI VEZETO, HOGY ORULJON A MAGYAR NEP, HOGY DOLGOZHAT EH-BERERT?
MOCSKOS, ALJAS, SZEMET HOZZAALLAS! A MAS NYOMORAT KIFIGURAZNI.
2:16 de.
tlajos
2018 május 4
12:48 du.
Szerintem a keretlen „segitsegedet” – a sámánkodásaid tartsd meg magadnak.
Latszik a megnyilvanalasaidbol, hogy milyen szellemek lakoznad benned, azokat ne csak Hazai Lampanak ne ajanlgasd, hanem masoknak se. Itt nem kerunk beloluk.
A cikk nem errol szolt!
8:58 de.
Hl! Nem miattad – kétlem, hogy bármit is hajlandó lennél fölfogni: de Gabriel, Charlie (meg még néhányan, akik igyekszünk megérteni a másik mondatait) talán érdemben is reagálnak – nem csupán durcásan nyelvet öltögetnek.
Ezt írod: „…a magyarság súlyosan megosztott szellemi téren, és ez tragédiához is vezethet.”
A magyarság pont olyan „súlyosan megosztott” mint bármely más, egy nációhoz tartozó társadalom. A tragédiához nem az vezet, hogy léteznek ellentétek. Hanem az, ha ezeket egyik vagy másik oldal végletesen felnagyítja, és a hatalma érdekében uszításra használja.
A „népi-urbánus” ellentét pont ilyen – ebből nőtt ki az antiszemitizmus és a hungarizmus gyilkos nadragulyája. Miközben tény, hogy az ember gondolkodását jórészt meghatározza, milyen közegben szocializálódott – és ebben jelentős szerepe van a lakhelynek -, aközben az is tény, hogy a városiasodás más távlatot, szélesebb panorámát nyitott a másik ember megismerésének lehetőségeivel. A „népiek” arra jutottak, hogy ez a megismerési hajlam „árulás”. Holott a magyar irodalom legszebb hazafias verseinek írói – József Attila és Radnóti – jellegzetesen városi figurák. Lenne a népiek között is nagyformátumú alkotó: Németh László, Illyés Gyula, Nagy László – de nem, a „népiek” ragaszkodnak Szabolcska korlátolt klapanciáihoz, meg Wass nagyhangú öblögetéseihez.
HL többször is siránkozott itt „milliók nyomoráról”, anélkül, hogy egyszer is, legalább röviden, elmondta volna, mi segíthet. Becsületére legyen mondva, hogy legalábbb nem hablatyolt arról, hogy „lusták, megérdemlik”, mint itt sokan.
És hát azok a fránya tények. A nagybányai vitéz szándékai szerint hiába próbált a magyar társadalomban valami békét teremteni – ha korlátolt sovinizmusa és antiszemitizmusban testet öltött „nemzetthy” eszméi a magyar lakosság 15-20 százalékának kiirtásával, illetve kiirtatásával, és az ország javai 70 százalékának elpusztításával járt.
1:33 du.
Talalom
2018 május 5
Csak halkan mondom, de miota az eszem tudom volt a magyaroknal antiszemitizmus. Meg az akkori ujsagokra is emlekszem. Nem a nacizmus koraban hanem mar elobb is. Meegprobaltam ezt kianalzalni , de nem sikerult. Lehet, szimpla irigyseg is, idegenek utalataval vegyitve.
Arra ia emlekszem, hogy a legjobban meno napi lapokat zsidok szerkeztettek tobbnyire.
1:48 du.
talalom
2018 május 5
8:58 de
.Abban egyetertek, hogy a mai magyar nemzet teljesen megosztva va, de en egesz masnak tudom be. Ez visszamegy a megosztas a Rakosi , vagy Kadar .korig, sajnos!
Nem akarok szemelyeskedni itt de vannak ma is a regi „hivok” kozul egy paran, akik itt is irjak a velem;nyuket
6:07 de.
Figyelő!
Igen, volt, van – másutt is. Sőt ellenkező írányú is létezik – de a XX. század elszabadult barmai lehetetlenné tették, hogy normális hangnemben beszéljünk erről.
Nem az a baj, hogy vannak ellentétek: az a baj, hogy újra és újra beugrunk lelkiismeretlen, galád uszítóknak.
„,,, visszamegy a megosztas a Rakosi , vagy Kadar .korig, sajnos!” – írod. Ez olyan jellemző Rád. Holott már Koppányt és híveit sem idegen népek négyelték föl, Dózsa keresztesvitézt sem muzulmánok végezték ki, és az első magyar köztársaság honvédő katonáit sem „idegenszívű ügynökök” árulták el. „Rendes” magyar urak voltak azok, akik 20 évvel később halálba taszították honfitársaink százezreit: kit a Don mellé zavarva, kit meg gázkamrába.
1:26 du.
talalom
2018 május 6
6:07 de.
Tudom, talalom,. Engem is egy magyar AVH s tiszt hallgatott ki es a bortonben is, magyarok voltak a felugyelok.
En mindenkinek megbocsajtok mar, mert tudom, hogy a naci magyarok, es a komcsi magyarok felett volt egy hatalmi diktatura, ami elnezove tesz engemet. Ezert nincs bosszuvagyam sem, soha nem is volt.
Az emberi termeszet bizony sokszor aljas, arulo es reszrehajlo tud lenni. Foleg egyeni erdekbol es felelembnol!
1:46 du.
A II Vilaghaboru meg ugy alakult, hogy szzovetsegesei voltunk az orosz ellenes nemeteknek. Ok elvesztettek a haborut, igy minket a szovetsegesek: Anglia, USA es a Szovjet hatalmak a szovjet uralom ala tett minket. A nemetek miert voltak akkoriban megis kivetelek? Erre tudsz valaszt? A nemeteket megszaltak az angolok, amariak es az oroszok. Minket a harmas nagy ember a szovjetnek itelt!
Koszonjuk szepen!