A vénkisasszony titka
Az elsõ regény, amit olvastam, ezt a címet viselte: A Vénkisasszony Titka. Kicsi, A6-os formátumú, szép piros vászonkötésû könyvecske volt, mellsõ fedõlapja közepén egy diszkrét arany jelzés: II. Öt éves voltam ekkor, még nem ismertem a betûket.
Akkoriban családilag éppen a két mamám között voltam, félúton. A régi mamám már elköltözött tõlünk, az új mamám pedig még nem volt a láthatáron… Engem meg kicsaptak az apai nagymamámhoz és a nagynénémhez falura. A nagymama kommandírozott és játszott velem, a nagynéném pedig csak szeretett, és kiszolgált. Én voltam a család szemefénye, egyetlen gyerek a láthatáron.
Nagyanyám egy óbudai német családban született, egész életében Budapesten lakott, 1943-ig azt sem tudta, mi az a falu, amikor megörökölt egy kis házat egy Óbuda-környéki szegényes kis faluban, ahová a legidõsebb lányával ki is költözött. A villanyt csak 1948 környékén vezették be arrafelé, és ez mindjárt két hatalmas újdonságot jelentett.
Az egyik a rádió volt, nagy világvevõ, amit az apu vett, és amin a Nagymama az Amerika Hangját sajnos nem tudta hallgatni, mert azt zavarták. Tudta viszont – megfelelõ légköri viszonyok mellett – Grázot fogni. Ezért aztán mindig jól tájékozott volt a tiltott politikai információkat illetõen. A nagymama – mûvelt városi asszony lévén – nagy tekintélynek örvendett a szomszédok között, élénk társadalmi életet élt. Örgasszonyok, öregemberek jöttek mentek a házunkban, politizáltak, pletykáltak, tanácsot kértek, és segítettek ebben-abban. A rokonság is gyakori vendég volt nálunk, hatalmas politikai vitákat csaptak ilyenkor. És mi is mentünk mindenféle gyûlésekre, felvonulásokra (ahogy abban az idõben elvárták), erdei sétára, moziba, sõt egy ízben körmenetre is, ahol rám és több falusi kislányra várt a feladat, hogy rózsaszirmokat szórjunk a menet elé.
A második elõnye a villanynak, hogy (televízió még nem lévén) lehetõvé tette az esti ágybanolvasást lefekvés után. A nagymamának vagy harminc könyve lehetett, utólag visszagondolva fõleg népszerû regények, mint a „Tenger csodababája”, a „Réztábla a kapu alatt”, meg az „Elfújta a szél”… De persze ezeket már a nagynénémmel együtt régesrégen kiolvasták. Hanem volt egy óbudai zsidó barátnõje, Rózsi néni, akinek a minimális segélyen felül az volt a mellékkeresete, hogy a családi könyvgyûjteményébõl pár forintért kikölcsönzött néhány könyvet. Egyszer jártunk is nála, az egyik szobában plafonig érõ könyvespolcon álltak az aranyozott sorozatok, Tolnai Nagylexikon, és más hasonló értékek, amelyek csodával határos módon megmaradtak a zsidóüldözés éveiben. Persze nem ezeket kölcsönözte, hanem egy másik polcon álló néhányszáz tarkabarka könyvet. Hozzánk kéthetenként jött, és hozott-vitt vegyes mindenfélét. Krimit, klasszikust, és még képes mesekönyvet is, közben pedig jól kibeszélgették magukat a nagymamával a múltról…
Nekem azonban nem imponáltak a képeskönyvek, sokkal inkább igazi könyvet akartam olvasni az ágyban, ahogy a nagymamáék. Erre választotta ki nekem a nagymama az õ saját regénykészletébõl a Vénkisasszony Titkát, amely nemcsak tetszetõs, de éppen az én kicsi kezembe való volt, és különben is hiányzott az elsõ kötete. Hát ezt „olvastam” én minden este merõen nézve az ismeretlen krixkraxokat, és kitalálva közben mindenféle titokzatos „vénkisasszonytörténeteket”, amíg le nem koppant a szemem.
Aztán egy napon a nagynéném valami titokzatos hírrel érkezett haza. Pusmorogtak a nagymamával, nagynéném pityergett is egy kicsit… Végül a nagymama kerekperec megmondta nekem is, hogy új anyukám lett, ezért apukám holnap értem jön, és hazavisz.
A nagymama nagyon nem helyeselte ezt, merthogy a mostoha, az csak mostoha, mi lesz azzal a szegény gyerekkel, úgyhogy következett néhány viharos családi esztendõ, amelyben én – mi tûrés-tagadás – pimasz kis kölyökké lettem, az imádott nagymamám nem is nagyon rejtegetett uszításai következtében. Az új mamám sehogyan sem tudott megbékéltetni magával, mígnem egyszer felajánlotta, hogy minden este olvas nekem az Egri Csillagokból egy fejezetet. Végig is olvastuk a regényt, ami nagy élmény volt. Közben a köztünk lévõ feszült viszony is lassanként konszolidálódott. Másodszorra és harmadszorra már magam olvastam újra a könyvet, ma is tudom szinte minden sorát…
Tíz éves koromra már valóságos könyvfaló lettem, otthon már nem volt nekem való könyv, ezért a mamám elvitt a közeli szakszervezeti székházba, beiratott az ottani könyvtárba, és a két idõs könyvtáros nénire bízott.
Ez a két türelmes, mûvelt hölgy vezetett be a magyar és a világirodalomba, megfelelõ ütemben, értõn adogatva a kezembe az érdeklõdésemnek megfelelõ könyveket. Jókaitól Móricz Zsigmondig, Walter Scott-tól Thomas Mann-ig. Hetenként legalább három könyvet végeztem ki… Nyaranta persze továbbra is a nagymamánál laktam, és Rózsi néni hozta a szellemi táplálékot. Megismerkedtem Cilike intézeti kalandjaival, Templár Simon bravúros nyomozásaival és P.Howard légiós történeteivel.
Télen viszont a könyvtáros hölgyek rendszerint elbeszélgettek velem az elolvasott könyvekrõl, felhívták a figyelmemet egyes részletekre, és – bármily szokatlan ez ilyen fiatal korban – bizony, rávezettek a bonyolult leírások élvezetére is. Nevezetes élmény volt, amikor a Fekete Gyémántok õskori leírásának kedvéért újra rámtukmálták a könyv másodszori elolvasását. Az õ tanácsukra szoktam rá a könyvek újraolvasására, mert „minden kis mondatocska szépségét és jelentését ki kell élvezni” – mondták.
Mennyi élményt, mennyi tudást kaptam ezekbõl a könyvekbõl az életre vonatkozóan! Honnan tudnám Traven nélkül, mi az a halálhajó, és hogy a látszat mennyire csalóka! Honnan tudnám felfogni Merle nélkül, hogyan lesz egy ártatlan kisgyerekbõl a halálgyár buzgó alkalmazottja? Rájöttem volna-e Jókai nélkül, hogy micsoda ostobaság a magyarkodás, és mennyire visszahúz a fejlõdésben? Honnan tudnám, ha nem Martin du Gard politikusától, hogy tüntethet a nép a háború ellen akár százezres tömegben, mindössze néhány megfelelõen megtervezett újságcikk, és mindenki lelkes háborúpárti lesz? Ha belegondolok, minden tisztánlátásom, minden bölcsességem a könyvekbõl ered, amelyeket kamaszkoromban olvastam.
A szépirodalom mellett a könyvtáros hölgyektõl jócskán kaptam tudományos ismeretterjesztõ könyveket is, mert jól látták, hogy ezek mennyire érdekelnek engem. Világkeletkezés elméletek az ókortól napjainkig… népszerûsítõ fizika szivárványról, esõrõl, ködökrõl, kozmikus sugárzásról, atomokról, atommagokról, csillagászatról… a darwinizmus kérdéseirõl… Mi minden került a repertoáromba! Harmadikos gimnazista voltam, amikor az Einstein által írt népszerûsítõ könyvet (a relativitáselméletrõl) a kezembe nyomták.
Így lettem fizikus.
Azóta a legtöbb fontos könyv – meg rengeteg nem fontos is – itt lapul a könyvespolcaimon, dupla sorban, két teljes falon plafonig…
Egy dolog azonban egész életemben megoldatlan maradt: A Vénkisasszony Titka. A Nagymama kötete elveszett az idõk során, és ezt a könyvet sem a könyvtárban, sem másutt nem sikerült megtalálnom. Kádár alatt nem adtak ki ponyvaregényt. De ami késik, nem múlik. A rendszerváltáskor jött el az idõ, amikor megpillantottam egy könyvesbolt kirakatában. Nagy izgalommal ugrottam neki (már majd ötven évesen, irodalomra érett koromban), hogy pótoljam mûveltségemnek ezt a fura apró hiányosságát.
Nem sikerült. Háromszor ugrottam neki, harmadszorra a 42-dik oldalig jutottam, de isten látja lelkem, egyszerûen nem ment tovább… Az érdektelen, lapos szöveggel nem volt erõm lerombolni azt a varázst, amit a könyv emléke bennem felépített. Minek is már? A vénkisasszony titkát inkább meghagytam izgalmas, nosztalgikus rejtélynek…
Almási Alma
Author: KMH Vendégszerzők
2:50 du.
Gyönyörű!
3:01 du.
Köszönöm a történetet, igazán élvezetes volt olvasni, volt benne hasonlatosság az általam átélt évekkel Magyarországon.
Gimnazista korban dolgozhattunk Nyáron a szünet alatt, havi 500 forintért, ami kb. az átlag fizetéseknek kissé kevesebb, mint egy harmada volt akkor, de rengeteget ért a könyvesboltokban, különösen az antikváriumokban. Első fizetésemet szinte 100%-ban egy antikváriumban költöttem el a Múzeum kőrúton. Beszereztem többek között Jules Verne szinte összes regényét régi, színes keményfedeles kötésben. Rézkarcokról készült képekkel voltak illusztrálva a könyvek, kitűnő papíron. Mire a gimnázium utolsó évébe kerültem, komoly könyvgyűjteményem volt, amit személyes tulajdonomnak tartottam, mert a magam keresetéből vettem.
Sajnos mindent hátra kellett hagynom, amikor 1969-ben elhagytuk Magyarországot, egy-egy bőröndnyi személyes poggyásszal.
Azóta viszont megtelt újra a könyvtáram, minden látogatáskor hoztam magammal néhányat és Budapesten vár még vagy 200 könyv édesanyám lakásában.
3:20 du.
Izgalmas,magas nívójú eszmefuttatás!Nagyon jó a”vénkisasszony titka”.
4:57 du.
Jajistenem Cilike! Gyerekkoromban faltam. A barátnőm pár éve titokzatos arccal, hozott egy könyvet – nem volt semmi alkalom, csak úgy. Egy Cilike kötet volt (Tutsek Anna), újra kiadták. De úgy jártam vele, mint te A vénkisasszony titkával… (Mompti, meg a Vaszary könyvek, megvan?)
És a Thibault család! Néha ma is kedvem támadna egy repülőről szórólapokkal bombázni az egymás gyilkolására készülő népeket, mint Jacqes-nek.
5:08 du.
Egy aktuális családi hang a mai modern világból :
” Szívem csinálj valamit, mert a te gyereked meg az én gyerekem verik a mi gyerekünket „
5:31 du.
@ Alma
Mindezt nagyon jó volt megtudnon. Nem tom montam e magának, hogy az én dadámat Almának hívták ?
Egy vallomással kell kezdenem. Nekem egy kicsit mindíg gyanussak azok az emberek akik arról beszélnek, hogy könyv-falók, imádják a könyveket, abból hány méterrel, vagy darabbal rendelkeznek. Engem ez picit azokra a férfi társaimra emlékeztet akik azzal dicsekednek hogy mekkora a farkuk. Szerintem, és remélem egyetért velem Alma, hogy nem ez az érdekes, hanem az hogy mit tud az a farok művelni, ha kihívás előtt találja magát akár egy asztal tetején, vagy egy mozsárágyú szájában. De ebbe most inkább nem mennék bele idelenn. Meg különben is, etetnem kell az éhezőket.
Kedves Alma. (Ezt most tök komolyan kérdezem) Tudja, hogy én mire vagyok kíváncsi? Arra, hogy ki volt a Rózsi Néni férje, mi volt a foglálkozása,mikor váltak el, hány gyerekük volt,a gyerekek hol vészelték át az ostromot 44-ben ? Hálás lennék érte ha közölné ezt velünk ide lenn.
6:43 du.
Mostanában nem csak Kanadában szűnnek meg könyvtárak, persze elsősorban az érdeklődés hiányában. Christopher Adam cikke olvastán elgondolkodtam, pontosan mi is a baj egy könyvtár megszűnésében.
Egyszer itt a KMH-n vitatkoztunk egy kedves fórumtárssal a történelemről. Ő azt állította, hogy mi régiek nem tudhatunk semmit, hiszen a kommunizmusban meghamisították a történelmi tényeket az iskolában. Én meg azt találtam válaszolni, hogy én nem is az iskolából ismerem a történelmet, nem is a kurzustörténészek tanulmányaiból, hanem az olvasmányaimból.
Egy többezer könyves könyvtárat ugyanis nem lehet annyira lebutítani, hogy egy türelmes olvasó mindenféle igazsághoz a politikai kurzus ellenében is hozzá ne jusson.
Hát erre akartam rámutatni…
10:11 du.
Tetszett a story! Irjal maskor is, nagyon jo a stilusod!
1:13 de.
Érdekes,jó nívón leírt cikk.
Érthetetlen,hogy egy farok miért henceg itt a farkával. Egyáltalán ez ide tartozik?
3:48 de.
Göllner András
2019 február 4
5:31 du.
Egy kabaréban anno Bajor művész úr (‘Sten nyugosztalja) könyvügynököt alakított a mai világban, mint interjú alany.
A riporter megkérdezte:
-És tessék mondani, manapság az INTERNET korában még el lehet adni könyvet ??!
a válasz:
.Hogyne aranyoskám, ma is eladtam másfél méter zöldkönyvet,kandalló fölé. Veszik mint a cukrot.
4:52 de.
Én a Rejtő könyvekkel voltam így! Kiskamasz és serdülő koromban faltam őket, pedig a középiskolai irodalom tanárom szerint ezek csak „hatásvadász, ügyes nyelvtani tréfákkal feldobott ponyvák” és ezen mondása hatására dafke bojkottálni kezdtük a valóban világirodalmi értékű kötelező olvasmányokat. Szerencsére ez nálam nem tartott sokáig, de volt olyan fanatikus évfolyamtársam, aki a rajongását odáig vitte, hogy az Idegen Légióban végezte. Egy pár éve megint kiváncsiságból a kezembe akadtak ezen remekek, de ma már a kamaszkori röhögö görcs helyett csak csodálkozni tudtam, hogy mitől voltam anno annyira elájulva! (Sokak megnyugtatására megsúgom, hogy a Svejken vagy a „Henderson az esőkirályon” még az ötödik olvasatra is tudok nevetni, pedig nagy részét már kívülről fújom!)
6:18 de.
Kedves Göllner András!
Rózsi néniről szinte semmit sem tudok. Óbudán lakott, és a 30-as évek óta (vagy talán már korábban is) a nagymamám egyik barátnője volt. Ők németül beszéltek egymással, azt pedig én nem értettem.
Tudja, a mi környezetünkben nagyon sok zsidó ember volt, akikkel baráti kapcsolatokat ápoltunk – öt személyt pedig a családunk tagjai bújtattak a vészkorszakban – de nálunk a zsidó-lét nem volt téma, természetes volt, mint az, hogy vannak szőke meg barna, meg vöröshajú emberek is. Azok a történetek, amelyek a vészkorszakban lejátszódtak, a mi családi beszélgetéseinkben elsősorban nem a szörnyűségekről szóltak, hanem humoros, megmenekülős kalandokról. Már szinte felnőtt voltam, amikor az auschwitzi tábor felszabadításáról készült orosz filmet a mozikban vetítették. A gázkamrák, a buldózerrel görgetett emberi csontváz halmok… Az igazi borzalmat én csak akkor értettem meg igazán…
Rózsi néni magas, sovány, teljesen fehérkonytyos, egyenes tartású hölgy volt, úgy 60 körül lehetett 1950-tájban. Szép, ódivatú selyem nyári ruhái voltak. Úgy emlékszem, egyedül élt. A férje talán meghalt, gyerekei meg talán nem voltak. Őt nem az én családom bújtatta.
6:23 de.
@Göllner
Az „Alma” nálam csak nicknév, az alliteráció kedvéért… 😀 😀
9:33 de.
Inkább Bibi
2019 február 5
4:52 de.
Hát ez a baj pajtás.
Hogy már csak kínos érzéseid vannak ha egy Rejtőt veszel a kezedbe.
Nekem viszont mind a mai napig ugyanazakat az élményeket adják mint kamasz-koromban.
Igaz már nem röhögök fetrengve rajtuk,
(elvégre betéve tudom a legtöbb marrrhaságot)
és mégis egy élményt adnak nekem.
Ebből mi derül ki ? Semmi.
Hacsak az nem hogy megöregedtél lélekben (is).
Az pedig hiba. Öreg hiba.
11:13 de.
Geyza
2019 február 5
9:33 de.
„Ebből mi derül ki ? Semmi.
Hacsak az nem hogy megöregedtél lélekben (is).
Az pedig hiba. Öreg hiba.”
No, azért még egy kis vidám csibészségért nem megyek a szomszédba! A nőkkel is úgy vagyok, tehetségem már alig, de az esztétikai érzékem még magasan áll! Az is valami, nem? 😀
11:38 de.
Az a helyzet szerintem,hogy itt, a „pinyóban”, meg az „alsóbb néposztályokban”, az olvasás, a könyv volt a legjobban hozzáférhető kultúra-forrás. Nemcsak az ára miatt – bár MO-n és a többi népi demokráciában ’90-ig nagyon olcsó volt – hanem a legjobban hozzáférhető.
A Rómeó és Júlia, Tímár Mihály, vagy Nana életét, kalandjait a konyhaasztalnál, mackóban, a Duna mellett vagy a Tiszánál is követheted. Nem kell puccba vágnod magad, elviselned, hogy pl Tímár Mihály pocakos, Rómeó meg úgy deklamál az erkély alatt, mint az ószeres az udvaron. (A filmnél ezt azért kiköszöbölték, többnyire.)
No persze, ha az ember felmenői nem iskolázottak, a nagymamája meg írni is elfelejtett, mert az elemi óta nem volt szüksége erre, akkor úgy közlekedik a betűk világában, mint az alkoholista, aki a poharak alján maradt piát is kiissza.
Szerintem nem történt más, minthogy megváltozott a gondolatok tecnikai hordozója. A romlékony papír helyett a titokzatos szilícium-szemcse, a szürke betűtenger mellett színes, mozgó képek közvetítenek, miután az ehhez szükséges eszközök birtoklása nem néhányak privilégiuma már.
A kalauz a fontos: a szülő, a tanár, a könyvtáros – hogy ne az alkohol mámorát keresd, hanem pl. egy jó bor (sör, pálinka) ízének élményét tudd élvezni.
Nem anyanyelvi közegben nyilván fontosabb a könyv, hiszen a mindennapos kommunikáció más nyelven zajlik. De ahogy itthon se lehet rávenni – még rendszeresen olvasó fiatalokat sem – egy Jókaira, úgy nyilván Kanadában is nehéz. Ráadásul ezek már nem sokat mutatnak a mai Magyarországból.
90 után találkoztam olyan Nyugatról jött, magyar szülőktől származó fiatallal, aki ugyan bírta a nyelvet: de elcsodálkozott, hogy mi itt nem a pusztákon rohangálunk lovon, mint a János vitéz-ben.
Elnézést a terjedelemért.
12:00 du.
Kedves Alma, meg kell hogy feddjelek, ugyanis klasszikusokat csak helyesen illik idézni!
Te alantabb ezt írád: „tudod mit, adok neked nokedlit!” Az „adok” egy másik gyermek mondókába való, ide az „sz” betűvel kezdődő és „arok” végű szó hiteles! 😀 (Erre határozottan emlékszem, pedig már én is bőven elmúltam hátulgombolós! 😀 )
12:14 du.
talalom
2019 február 5
11:38 de.
„Az a helyzet szerintem,hogy itt, a “pinyóban”, meg az “alsóbb néposztályokban”, az olvasás, a könyv volt a legjobban hozzáférhető kultúra-forrás. Nemcsak az ára miatt – bár MO-n és a többi népi demokráciában ’90-ig nagyon olcsó volt – hanem a legjobban hozzáférhető.”
Én, mint egy pinyóban szocializálódott alsóbb néposztály beli ezt igazolom, mert az édesanyámtól kapott és összegyűjött 8 darab kifli árából még 20 fillért vissza is kaptam egy 3 ft-os könyv árából! (Lehet, hogy ezért maradtam vissza a növésben? 😀 )
1:50 du.
A képi információ egyrészt sokkal inkább kontrollálható – kontrollálják is – másrészt jóval kevesebb és sematikusabb, főleg a tömegfilmek. Másképpen is használja az agyat, ezt sem árt tudni. Szerintem az olvasást nem pótolja, nem mindig lehet visszamenni egy-egy jelenethez. Én mostanában a neten régi filmeket keresgélek, és tapasztalom, hogy egy-egy jelenet, színészi mozdulat megértéséhez többször is vissza kell „lapoznom”… Tévét nézve erre nem mindig van lehetőség.
4:25 du.
Inkább Bibi
2019 február 5
12:00 du.
Nagyanyám ÚRINŐ volt. Mi úgy mondtuk, „adok”… 😀
6:03 du.
Inkább Bibi
2019 február 5
12:00 du.
Némá a nagyokos.
Kiguglizta az eredeti szöveget hehehe
Aki művelt az idéz, mégha nem is szószerint,
aki meg csak ugattya a műveltséget az epésen kijavítja.
6:19 du.
talalom
2019 február 5
11:38 de.
Érdekes ez az „olcsó könyv” dolog.
Én is ebben voltam tegnapig,hogy olcsó volt anno a könyv.
De ez egycsapásra megváltozott egy holdas éjen tegnapelőtt.
Egy vékony , a hetvenes évek elején vásárolt kis bőrkötésű könyvet tanulmányoztam , különös tekintettel a váltóáramú körfrekvencia mibenlétére. Címe: ” G Ross:Rádiósok Képletgyűjteménye”.Mikor nehány vodka és pár óra méregetés meg számolgatás után becsuktam, szemembe ötlött az ára :
17 Forint.
Ha ezt átszámoljuk mostani pénzre, az bizony kb. 1700-2000 Forint. Egy kisalakú vékonyka könyvért.
Akkoriban egy kezdőfizetés kereken 1000 forint volt.
Egy kiló kenyér 3,60. Egy liter tej 3—3,60. Egy liter benzin 3—4—5 forint volt, oktánszámtól függően..
Szóval nem biztos hogy manapság olyan drága a könyv, inkábbcsak nehezebben adunk ki rá pénzt mert nem könnyű eldönteni nem e valami szemetet sóznak ránk.
Most ez az eléggé jól használható kis könyvecske hatszázért nem kell senkinek se.
http://antikvar.hu/termek/a-radiosok-kepletgyujtemenye/
6:26 du.
Inkább Bibi
2019 február 5
12:14 du.
Nem édesapám, te másért maradtál vissza
-legalábbis a szellemi növekedésbe- , nevezetesen azért mert végtelenül megalkuvó vagy.
Ez az attitűd nem használ sem az önbecsölésnek sem pedig a szellem szárnyalásának.
Csak arra jó hogy úgy sikerüljön lefrusztrálódnod hogy még büszke is lehetsz rá.
7:25 du.
A korosztályom, a 30,- 40,- 50-esek alulolvasottságán is ledöbbenek időről időre, de főként a 10-en 20-on évesekért aggódom.
Akikkel napjainkban találkozom, de a tv-ben a celebek ismerethiánya ledöbbent rendszeresen. De ugyan így a külföldieké is, akikkel sürü utazásaim során szoktam beszélgetni….
5:12 de.
Geyza
2019 február 5
6:26 du.
Apuci, szerintem az én boldog lelkek táncán szárnyaló szubjektiv attitüdöm sokkal ártalmatlanabb, mint a Te hörögve csapongó objektive önkielégítéses sunyi uszításaid! 😀
5:30 de.
Inkább Bibi
2019 február 5
12:00 du.
_____________
Tévedsz, kedves BIBI… A hiteles gyerekmondóka is finomabban fogalmaz, mint te, mert abban a „tojok” szerepel…
9:20 de.
Olcsó-drága ügyben. Mások voltak az arányok. A fizud 99%-a elment lakhatásra,élelemre, néha ruhára. (Az olcsó lakbér meg kaja – népmese.) De a megmaradt 1 szalékból kijött egy könyv – olcsó könyvtári, vagy antikváriumi három is.
Kanadaiaknak: az Olcsó könyvtár sorozat csak árában volt olcsó – 2,70, majd 3 forint kötetenként. Amúgy klasszikus művek voltak: Jókai, Mikszáth, Csehov, Zola, Hemingway, Show stb.)
Regényt régóta nem veszek – kivárom,amíg töredékáron adják. A fiamtól kapok karácsonyra: Esterházyt, Závadát. Legutóbb a Magyarország története-t kértem Romsitstól – 10 ezer forint volt.
Nagyon izgalmas – szinte letehetetlen – mégis muszáj letennem, mert 500 oldal, nehéz, és nem bírom sokáig tartani. Szívesebben olvasnám képernyőn, de nincs e-változata. DDD
9:50 de.
Inkább Bibi,
mindent,amit geyzának írtál,felesleges klaviatúra koptatás. Legközelebb csak annyit írjál,hogy geyza.Máris kézenfekvő lesz miről és nem kiről van szó!
11:50 de.
Talalom:
Az biztos hogy akkoriban rengeteg könyvet vásároltam.
Bújtam az antikváriumokat és persze képes voltam a könyvesboltban állva olvasni negyed órákat is, mielőtt a kasszához vittem a kiszemeltet.
Szokás volt ez anno, nem lepődtek meg az eladók rajta.
Aztán utána az utcai handléktól vásároltam rengeteg könyvet, akik kipakolták a portékáikat ahol csak lehetett, míg az istenverte szürke patkányok a közgyűlöletnek örvendő közterület fenntartók el nem kergették őket.
2006 után a Novákpiacon vásároltam sokat míg a SZOCI kerületi vezetés be nem záratta.
Most nincs forrásom. De már nem is kell mert kb 25 évre előre van olvasni valóm.
Egy vicc az akkori időkből.
Színhely a könyvesbolt.
Egy sznob az eladóhoz fordul, finomkodó hanglejtéssel:
-Kéremszépen ideadná a polcról azt az EDÁJ kötetet?
mire az eladó:
-De kérem..az nem Edáj, hanem ADY..egy régi magyar költő…
Erre a sznob fagyosan, felvont szemöldökkel:
-Igen?.. Akkor nem kérem..
3:33 du.
Almási Alma
2019 február 6
5:30 de.
Sorry, de én echte proli környezetben nőtem fel, annak ellenére, hogy nagyszüleim -akik a II. világháború alatt haltak meg- valószínű még arisztokraták, üldözöttek vagy mindkettő lehettek, de erre szigorú szülői feddés miatt, még rákérdezni sem lehetett, mert valamilyen rejtélyes ok miatt ez szigorú családi tabu volt, ezért aztán öcsémnek és nekem a népi mondókáknak csak a nagyon népi, pejorativ változata jutott. 😀
4:16 du.
Almási Alma
2019 február 6
5:30 de.
Pardon: nőttem!
4:41 du.
gyuri10
2019 február 6
9:50 de.
A tudálékos jótanácsaiddal tele van a padlás.
Menj kisbarátom és nyald tovább a nácik hátsófelét.
Ha ügyes vagy, úgy sikerül kinyalnod nekik hogy viszonylag kevés fekáliát kell lenyelned ,
3:49 de.
gyuri10
2019 február 5
1:13 de.
_____________
Kedves gyuri10!
Ez arról szól, hogy vannak, akik úgy küzdenek, hogy mindig überelnek egy lapátnyival. Ahogy sokszor te is… 🙂
Nekem más a stílusom, én lehetőleg mindig ragaszkodom a jóhiszeműségemhez, különösen fórumokon, még akkor is, ha már ez majdnem tarthatatlan. (Ezt, remélem, te is megtapasztaltad… 🙂 ) Ennek meg az az értelme, hogy kellő türelem esetén visszautat biztosít a normális vitához, és az egészséges emberi kapcsolathoz. 🙂
Szóval ne is törődj vele… 🙂
8:21 de.
gyuri10
2019 február 5
1:13 de.
Szeretnél te is hencegni vele.
Dehát amivel nem lehet azt kár erőltetni.
Te jajveszékelő kis gurl 😀
11:48 de.
@ Alma
Köszönöm tájékoztatását Rózsi Nénivel kapcsolatban. Nem biztos, hogy ugyanaz a hölgy akivel rokonságban voltam amikor még e földön járt. A férje, a Laci Bácsi, gyerekorvos volt, elhagyta a Rózsi Nénit, de ettől függetlenül, a háború után megmentette az életemet hogy idelenn tudjak majd néha néha játszani. A Rózsi Néni két kisfiát, nagybáttyáimat a családom tagjai bújtatták Szálasi nyilasai elől 44 végétől 45 tavaszáig.
Kedves tisztelőjnek, az izraeli lábvízkereskedőnek csupán annyit üzennék innen Alma, hogy bezárt a bazár. Vigye a kecskéjét és a lavórját. A kijáratnál hagytam neki egy doboz tetején egy pár szál nagyon kóser csalánt, azzal verheti holnap reggelig, amikor újra nyitva a bót.
11:59 de.
@ Geyza
A gurli egyfolytában a nyelvére harap a lapátfogaival idelenn. Többen próbálták már innen is rábeszélni a barátjai, hogy csináljon már valamit a szájával, de képtelen a jó szóra hallgatni. Képtelen megérteni hogy azzal ahogy idelenn viselkedik csak Ábrahám népét gyalázza. Azt hiszi, hogyha benyal az Almának vagy a Figyelőnek, akkor nem lesz annyira bibis a szája. Nem lehet vele mit kezdeni. Egy lúzer. Ennek a srácnak még a diszkóban sincs helye…
12:04 du.
Kedves Alma,
Neked van igazad!Gondolom,hogy két olyanra is gondolsz itt akik nevének leírása is megközelíti a köztörvényes bűnt.
„Szóval ne is törődj vele…” 🙂
1:54 du.
@Göllner
Rózsi néni Óbudán lakott. Hogy pontosan hol, azt nem tudom, de mint kislány, egyszer jártam nála, emeletes gangos hát volt. Ilyenek csak a Zsigmond tér környékén, a Lajos utcában és a Pacsirtamező utcában, meg néhány mellékutcában – például a Kiscelli utcában – voltak. Másutt földszintes házak voltak, esetleg kerttel…
3:28 du.
Alma!
Ez egy nagyon érdekes,őszinte,elgondolkoztató cikk(most csak átfutottam…nincs több időm most sajnos)amire
majd reagálok,ha lesz időm!
Gratulálok!
Kellemesen csalódtam benned (a régebbi hozzászólásaid után..)
3:36 du.
Kedves Alma,
jól kifogtuk ezt a két pinyászt.Bár elmotoroztatná ezt a @-ot az alsó fertályi bűntársa.
3:39 du.
Alma,
javítok:mind a kettő @.
4:08 du.
Kedves Alma,
sok mindenben igazad van.Itt egy kicsit mellé lőttél.”Emberi kapcsolatokra” csak emberekkel vagyok képes kötődni.Az idejáró két @ @ nem alkalmas még a kísérletre sem.
Egyébként a nyilaséra előtt a családom egy része Lajos utcai- Pacsirtamező utcai-Kiscelli utcai és Filatorigáti lakosok voltak.Filatorigáton Övék volt a Krausz G. Károly fatelep,mielőtt Auschwitzba,Bergen Belzenbe „költöztek”.A 11 tagú családból 4-en maradtak meg.A Dédnagyanyám szerencsés volt.1943-ban nagyon öregen halt meg.Mindezt csak az ismert utcanevek idézték fel.
Elnézést!
7:22 du.
talalom:
„Legutóbb a Magyarország története-t kértem Romsitstól – 10 ezer forint volt.”
Tisztelt talalom, ezt hogy csinálták?
https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=22&id=295918
talalom:
„Nagyon izgalmas – szinte letehetetlen – mégis muszáj letennem, mert 500 oldal, nehéz, és nem bírom skb.okáig tartani. Szívesebben olvasnám képernyőn, de nincs e-változata.”
De van. Egy csomó helyről letölthető, a papíralapú könyv áránál talán egy nagyon kicsit olcsóbban. Nem próbáltam, de talán akad a net.-en olyan hely is, ahonnét talán ingyen is; bár arról egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy – mivel a Romsics-könyvet még copyright védi – ezek a site-k legálisak.
Európában a szerzői jog a szerző halálát követő 70 évig védi a könyvét, ezt követően bárki digitalizálhatja és ingyen letölthetőként fölteheti a net-re. Sok-sok szerző van, aki engedélyezi az egyébként védett művének is az ingyenes letöltését. Számtalan magyar- és idegennyelvű szépirodalmi és szakkönyvet lehet a net-ről teljesen legálisan letölteni.
9:58 du.
@ Almási
Én nem tudom hol lakott a Rózsi Néni. Én akkor voltam pelenkás. Úgy látom az izraeli lábvízkereskedő most lett az. Remélem majd kitakarít maga után a kisklambó 🙂 Kár, hogy pont azokra hoz szégyent ebben az alúljáróban a heves fröccsölgetésével akiknek a legnagyobb tisztelet jár ide lenn és fenn a sztrádán.
4:30 de.
„Egy vallomással kell kezdenem. Nekem egy kicsit mindíg gyanussak azok az emberek akik…”
Kedves Göllner András!
Szinetár Mikóssal, az operaház hajdani igazgatójával sok évvel ezelőtt csináltak egy riportot, amelyben szóba kerültek a sznobok, akik nem értik és nem is élvezik a zenét, de azért rendszeresen járnak operába a látszat kedvéért. Szinetár erről azt mondta, hogy ne ítéljük el ezt a sznobságot, egyrészt mert anyagilag áldoznak a zene fenntartásáért, másrészt pedig azért, mert egy idő után a sznobságból operába vagy koncertre járó embereket is megérinti a zene, és akkor átlépnek egy másik kategóriába, az igazi zenebarátok közé, ők maguk boldogabbak és értékesebbek lesznek, és az ország kultúráját is magasabb szintre emelik. A sznobság tulajdonképpen motiváció arra, hogy a zenehallgatás kezdeti nehézségeit legyőzzék.
Én úgy gondolom, hogy a könyvolvasással is így van. Ha valaki televásárol egy polcot könyvvel, egyet-kettőt talán el is olvas, hogy beszélni tudjon róla társaságban, akkor esetleg meg is szeretheti az olvasást. Ha úgy vesszük, ötéves koromban nem élvezetből, hanem azért bambultam esténként a Vénkisasszony Titkára, mert a felnőttek, akik imponáltak nekem, ugyanezt tették. Hiába, én már korán lettem sznob…
És hogy a férfiúi erényekről is beszéljünk: Ha valaki túl akar lépni a 69-elölről-háturul sematikus pornóforgatókönyvön, mert talán egy filmben igazi szerelmet lát, akkor meglehet, hogy eljut egy gazdag, humánus szexuális élethez, és bizony az is érték, és boldogságforrás…
Szóval soha, semmi emberi dologban ne fölényeskedjünk, hanem próbáljuk meglátni a dolgok másik, jobbik oldalát is…
5:16 de.
Göllner András
2019 február 7
11:59 de.
Az még hagyján.
Nade nyal a fajtám gyilkosainak is.
Undorító.
5:28 de.
gyuri10
2019 február 7
4:08 du.
Meséld el nekünk hány,
kezében szatyorral kenyér után battyogó
öreg nénit buktattál fel ’56-ban lefűrészeltcsövűvel ?
Te „forradalmár” .
Figyelőt kábíthatod
az ócska dumáddal de engemet nem.
Kevés vagy hozzá mint szarban a vitamin.
Ennek a köpedelem alaknak
nem véletlenül kellett elfutnia
Magyarországról. Szaladt az igazságszolgáltatás
elől és odakinnt előadta hogy ö itten „forradalmár” volt.
Azért kell menekülnie.
Saját elmondása szerint
1957-ben, gyorsított eljárással
már egy megnem nevezett másik ország
állampolgára volt.Most meg mocskolja a volt hazája
ittmaradt állampolgárait, akik élnek dolgoznak
adóznak és kínlódnak itt, idézem : ” A te gyilkos néped”..
Ráadásul idejár szavazni a gyilkosok unokáira,
minekutána lófaszt nem tett a Hazáért
8:13 de.
Kedves Almási Alma,
elnézésedet kérem,hogy Veled tárgyalok ki bizonyos témákat,de..
előre szeretném bocsájtani,hogy az 56-os forradalomban sem lelkileg,sem fizikailag nem vettem részt.Az első pillanattól tudtam,hogy nekem ehhez semmi közöm.Az egy dolog,hogy Figyelő valami cikket olvasott és nagyon benézve azt rám értelmezte. Mint sok egyébben,ebben sem értette meg,hogy ki és mit írt. Újfent csak azt mondhatom Neked és nem a két @ @-nak,hogy bár nagy dicsőség MANAPSÁG 56-os hősnek lenni,nekem sokkal kevesebb részem volt benne,mint a két @ @-nak. Egyetlen részvételi tevékenységem volt,hogy sok évi vágyakozás után elhagyhattam a jányi gusztávok szent hazáját. Ugyanis 10 éves koromban ismerkedtem meg a Cionista mozgalommal és azóta álmodtam alijáról,Izraelbe településről..Az 56-os magyar forradalmárok azért legyenek áldottak,mert közreműködésükkel ez sikerült is.
A másik @ forradalmaskodó meséire majd akkor válaszolok,ha kinő a félcipőm szára.
Nos a másik,ami szintén egy dolog,hogy a szakmámban dolgoztam le az egész életemet.Egyszerű szerszámkészítőként.Az utóbbi időben(közel a 80-hoz)lettem csak előléptetve izraeli lábvíz kereskedővé.Mindezt boldogan elfogadom,mert ezzel is igazolást, bizonyítékot kaphat rá mindenki,hogy Izraelben még egy lábvíz kereskedő is kulturáltabb,mint Kanadában egy „egyetemi @ tanár”
9:15 de.
Geyzám, nem szeretnélek megbántani, de ez a hozzászólásod nemcsak igazságtalan, de ráadásul akkora ostobaság, mint ide Lacháza…
Egy szóval sem állítom, hogy gyuri10-zel nincsenek problémák, de azért jó lenne, ha az emberségről és a JÓÍZLÉSRŐL nem feledkeznél meg… Legalább a magad kedvéért…
10:32 de.
@ Almási
A Szinetár-féle érveléssel egyetértek. Szerintem is sokkal jobb könyvekkel telerakni a könyvespolcainkat mint mondjuk fekáliával töltött befőttes üvegekkel (volt is egy ilyen nagy magyarunk, csak mos nem jut eszembe a neve. Asszem a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Talán maga hallott róla kedves Alma ?)
Az olcsó könyvek, szinházjegyek eszközölését arra hogy csőkkentsük a műveletlenek számát – az olvasás, a szellemi, művészeti termékek kritikus fogyasztása, e fajta tevékenység ápolása – számomra is az emberi túlélés alapkövetelménye. Erre a logikára neveltem saját gyerekeimet, több ezer diákomat az évek során, és arra, hogy ne arról beszéljenek, hogy hány könyv van a polcukon, hanem azt mutassák meg nekem, hogy mit tanultak azokból.
Vannak könyvek és emberek amelyeknek nincs jó oldaluk. Ha csak azzal törődünk hogy minden ember jó oldalát keressük oda jutunk ahová Donald Trump jutott Charlottesville-ben – ahelyett hogy keményen odacsapott volna a rasszisták közé a jó oldalukról szövegelt fűnek fának.
Kedves Alma. Én csupán arra akartam rávilágítani korábbi hozzászólásommal, hogy azzal a fajta kereszténykedéssel amit maga képvisel, énnékem tele a hócipőm. Én más utakon járok. Folytassa kérem tovább a jótékonykodását, biztassa, karolja fel az izraeli lábvízkereskedőt, elvégre ő is ember. Ne zavartassa magát azzal, hogy az az alma nagyon messzire gurult a fájától, s már csak arra képes hogy idelenn kukacoskodjon, idelenn járassa le fajtáját, mongyuk a pirospozsgás Jonatánokat, vagy azokat a különlegesen édes-keserű Birscheket.
10:52 de.
@ Geyza
Ellentétben kedves Almási véleményével, én Téged egy nagyon jól nevelt fiúnak tartalak. Magatartásodat idelenn, ha rajtam múlna, akadémiai érdemrenddel tüntetném ki és egyáltalán nem azért mert netán minden szavaddal egyet értenék. Gyakran nem értek Veled egyet, de ez nem számít. Az élet dögunalmas lenne ha mindnyájan egyformán látnánk a valóságot. Az számit, hogy lejössz ide, és nem nyeled le ha valaki a szarból birsalmasajtot csinál és azzal eteti az átjárókat. Egy olyan srác vagy akinek nem csak a diszkóban hanem idelenn a helye. Beszélni fogok a Zoltán Erikával hogy ezt énekelje el Neked az operaházban.
3:49 du.
Göllner András
2019 február 8
10:52 de.
zsák a foltját…
kedves Nagyérdemű Közönségünk a Politbűró Vélemény Diktáló Alosztályának Agitproptitkárát olvashatták, mikor a naplóvezető geyzusska és az agitproptitkár andriska egyetértenek akkor ki az a marha aki még bármit is be merészel illeszteni…azonnal el lesz mondva mindenféle kótyomfittynek és hogy mit merészel a …. (és ide bármit behelyettesíthettek) aki egyébként is ….
hahahahaha
most lesz dolga a cenzornak…
teljesen egy szinten vannak a bendegizivel és a bodamarcsival, hogy a drága kedves fidelőt nehogy kifelejtsem
kukucs meg a papagájkommandó
4:34 du.
@Göllner
„Szerintem is sokkal jobb könyvekkel telerakni a könyvespolcainkat mint mondjuk fekáliával töltött befőttes üvegekkel (volt is egy ilyen nagy magyarunk, csak mos nem jut eszembe a neve. Asszem a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Talán maga hallott róla kedves Alma ?)”
__________________
Sejtem… Bizonyára valami nagyon-nagyon hatalmas professzor lehet, akinek tele van a hócipője a keresztényeskedéssel a lábvízkereskedőket illetően…
8:36 du.
Göllner András
2019 február 8
10:52 de.
remélem nem kell lefordítanom? mondjuk visszájára vagy katalá ra esetleg bask ra?
az élet szép, tenéked magyarázzam… hahahaha
„….
Here is where the irony descends into farce. France is blustering with rage at Italy’s alleged meddling in its sovereign affairs while at the very same time the French government is party to an international effort led by the US to bring about regime change in Venezuela. The hypocritical arrogance is priceless.”…
brühühü
7:29 de.
Kedves Alma,
látom jól elszórakozol a két @-cal.Egyenlőre Téged még nem átkoznak túlságos vehemenciával,de ha így folytatod,”ami késik az nem múlik”.
8:49 de.
gyuri10
2019 február 9
7:29 de.
Ne keverd a szart öreg.
8:56 de.
Kedves gyuri10, veled az a főbaj, hogy egyáltalán nem érted, mi történik. Geyzával kimondottan jóba vagyok, ezért néha figyelmeztetem a saját méltóságára. Göllner András pedig odáig vetemedett az imént, hogy engem… ENGEM, aki közismert ateista liberálbolsi, sőt KOMCSI vagyok, keresztényeskedéssel vádolt meg… 😀 Mit tehetek én ezek után? 😀
8:57 de.
gyuri10, ha te is játékra vennéd, bölcsebb lennél…
8:58 de.
Bírom az ilyen lúzereket:
Rodeo meg Gurltiz.
Azt sipákolják hogy nem olvassák hozzájuk intézett építő jellegű kritikáimat
(melyeket ha megfogadnának, emelt fővel haladhatnának át azon a kevésen ami még hátra van nekik).
Aztán minden nap kiderül hogy guvadt szemmel nyálazzák át szellemi színvonalukhoz képest kissé magasröptű írásaimat azért, hogy valami siránkozás-féléket zokoghassanak ide .
11:48 de.
Alma:
Hát nem bánom.
Mostantól szólíthatsz ” Méltóságos uram” -nak.
(Majd szólok ha végre elnyertem a „kegyelmesi” címet)
11:53 de.
Alma:
Komolyra fordítva:
Én hiszek a marxi államelméletben
de nem hiszem hogy az elkövetkezendő
három-négyszáz évben létjogosultsága lenne neki.
Ahhoz még sokat kell(ene) fejlődnie az emberi tudatnak.
Csakhát nincs idő.
Az Emberiségnek egész eddigi
története folyamán még soha nem volt ennyi
és ilyen jó minőségű fegyvere mint mostanában.
Félő hogy valaki el fog durrantani egy nukit és
odalesz az egész eddigi viharos, ellentmondásokkal
terhelt fejlődésünk.Aztán lehet előlről kezdeni mindent.
11:55 de.
Geyza
2019 február 9
8:58 de.
Szó, ami szó, repülsz, mint a dodó…
1:20 du.
Geyza
2019 február 9
8:58 de.
lúzer a nénikéd az a pudvás… fel vagy fuvalkodva még majd megrepedsz… hahahaha
szerencsétlen
1:42 du.
Göllner András:
„jobb könyvekkel telerakni a könyvespolcainkat mint mondjuk fekáliával töltött befőttes üvegekkel (volt is egy ilyen nagy magyarunk, csak mos nem jut eszembe a neve. Asszem a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.”
Vajda János (1827-1897), szerintem a maga korában igenjelentős költő volt (pl. a két híres Gina-ciklus, és még pár kitünő vers), bár a kutyának sem kellett. Az MTA-nak biztosan nem volta tagja.
2:17 du.
Almási Alma,
a félkegyelmű,méltóságos soha nem kapja meg a „kegyelmes”címet. Ketten együtt a másik @-cal tesznek ki egy egészet.Ilyenekkel régebben a homokban játszottunk,miután a macskák elásták maguk után,amit oda erőlködtek.Azóta megkomolyodtunk és meg tudjuk különböztetni az aranyat a macskák sárgájától.
5:58 du.
gyuri10
2019 február 9
2:17 du.
Erölködik a seggfej 😀 😀
6:01 du.
Rodeo11
2019 február 9
1:20 du.
Idegesnek látlak.
Gondolom azzé is me Venelúzeriában
dettó kezdenek rosszra fordulni a dolgok.
Szegény lúzer Rodeo.
Most rossz neki szegénynek.
Akinek lelke van itt most elkezdi sajnálni ezerrel.
6:03 du.
Almási Alma
2019 február 9
11:55 de.
várjál..visszanézem..
Aha..télleg 😀
8:08 du.
Geyza
2019 február 9
6:01 du.
mi van geyzusska, ez már az aggódó szerelem, úgyse úgy lesz hahahaha! csak mert cum trucc beeee
ne üldözz a szerelmeddel, nem vagyok rá fogékony!
hahaha
írjál a gizinek az szereti, attól jön meg neki és olyankor ideborítja
10:05 du.
Geyza
2019 február 9
6:01 du.
szeretném kérni, hogy ne molesztálj a szerelmeddel és bármilyen irányú vonzalmaddal, magam részéről liberális vagyok, sok mindent megértek de nem vagyok partner a te vonzalmaidhoz
lécci, ha ellen tudsz állni?
hahahahaha
próbálkozz a gizinél? az kitárulkozik bárkinek, neked is… és akkor lehet némi sikerélményed