Cikkünk első részében már kezdtük pedzegetni ennek a különleges szónak a tartalmát. Ám a pontosabb kifejtéséhez, megértéséhez, igazán autentikus forrásból kaptunk segítséget. A szó rejtelmeibe egy hamisítatlan, valódi karioka avat be bennünket, aki ráadásul brazil létére – magyar!

A zajos belvárostól távol, a tengerparthoz közel eső, elegáns Avenida das Américas-on, a Barra da Tijuca negyedben található HAVAS Creative Tours utazási iroda 1989-ben jött létre, Rio de Janeiróban. Tulajdonosa, Franciso Havas, bár Brazíliában, São Paolóban született, kitűnően beszél magyarul. Ez érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy anyai nagyszülei 1922-ben érkeztek Brazíliába, hozták magukkal a kislányukat is. Francisco édesapja, Havas László – bátor ember lehetett – 1926-ban, 19 évesen, egyedül jött Dél-Amerikába! A történet további részét már könnyű kitalálni. Havas úr saját irodája megnyitása előtt az idegenforgalom több, különböző területén dolgozott, egyebek mellett például a Brazil Turisztikai Hivatalnál is. Most saját cégénél különleges érdeklődéssel figyeli a magyar turizmus helyzetének változásait, olyannyira, hogy hivatalos képviselete is van Magyarországon és jelenleg közel húsz magyar utazásszervező irodával áll közvetlen kapcsolatban.

(Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy beszélgetésünk elején az első kérdésünk így hangzott: – Valójában milyen város Rió? Miért jöjjenek ide a magyar turisták?

– Rió az egyik legszebb város a világon – kezdte a válaszát Havas úr. Itt van az óceán partján, de a másik oldalán ott a hegység, a közepén pedig egy hatalmas erdő, a világon a legnagyobb városi őserdő! Ennek a háromnak az összhatása csodálatos, amihez még egy különleges kultúra járul. A Riói Karnevál önmagában is egy csoda. Az egész város másként néz ki ilyenkor, mindenki az utcára megy, mindenki zenél, táncol. A városban vannak „blokkok” – több száz is, mindegyikben kétszáztól akár háromezerig, sokan tartoznak. Egy – egy ilyen blokk még a karnevál előtti napokban felszerel egy nagy teherautót, azon a zenekar szambát játszik és mindenki, akik utána megy, arra táncol.

A szambakultúra átfedi az egész évet. Az emberek, ha összejönnek egy étteremben vagy egy bárban, erről beszélnek, de persze közben beszélgetnek kultúráról, politikáról, a családról – mindenről. A szamba összehozza az embereket és az eredeti, nagyon informális karioka-kultúra alapját adja. A zenéje és a ritmusa a behozott fekete rabszolgák öröksége. Amikor a szamba kezdett elterjedni, 1916-17 táján még be is tiltották. Érezhető volt ugyanis, hogy a karioka nem egy férfi vagy egy nő, több annál. Egy gondolkodásmód, azt fejezi ki, hogyan él ez a nép. Nagyon „tropikális” kultúra, nagyon más, mint az európai. Belejátszik az éghajlat, mindenki kimegy a tengerpartra, nem sok ruha van rajtuk, vidámak, könnyedek, a szabályok nem nyomasztják őket, semmi nem sürgős. A Közép-Európából érkezőket meglepi, de egyben vonzza is az érdeklődő turistát. Ez a két dolog csodálatos: a nagyon szép város és a karioka életstílus! Lehet valaki karioka, ha itt született Rióban vagy akár São Paolóban és csak később jött ide, vagy bárhol, ha idejön és felveszi ezt az életstílust.

Magyarországon sajnos kevesen tudnak arról, hogy van itt egy magyar utazási iroda, a HAVAS, amelyik joggal nevezi magát kreatívnak. Egyik fő működési területe az „incentive tour”, amit leginkább ösztönző- vagy jutalomutazásnak lehetne fordítani. Ilyenkor az szervezők azt kérik, hogy valami különösben, valami újban legyen részük. Ha egy nagy cég az alkalmazottait elküldi ilyen útra, lehetőség van arra, hogy az őserdőben egy XIX. századi, régi farmházban kapjanak különleges brazil gálavacsorát, külön karneváli estet, szambaiskola bemutatót. Valami hasonló megrendezésére lehetőség van a világhírű Cukorsüveg-hegy tetején, étterem, bár ugyanis ott is van. Páratlan élmény onnan nézni a naplemenetét, cukornád-rumból készült caipirinha koktélokat kortyolgatva és helikopterre szállva gyönyörködni az alkonyi, majd a kivilágított városképben. Azt is kevés magyar tudja, hogy Rióban, csakúgy, mint nálunk idehaza, a 65 évnél idősebbek számára ingyenes a tömegközlekedés, ám az ellenőrzés szigorúbb. A metróállomás területén belülre csak rúdzáras fogókapun át lehet bejutni, a jegykártya nyitja. Mindenhol áll viszont egy alkalmazott, aki – ha kell – segíti az utasokat. Az útlevelet nem célszerű állandóan magunknál hordani, de egy jó minőségű másolatot az adatokat tartalmazó oldalról annál inkább. Ezt bemutatva kinyitják előttünk az utat. Autóbuszon a sofőr vet rá egy pillantást.

A magyarok szeretnek jókat enni, inni, Rióban ennek sincs akadálya – derít fényt egy újabb érdekességre Havas úr. Kisebb-nagyobb éttermekkel tele van a város. A brazilok körében népszerű az olyan önkiszolgáló étterem, ahol egyforma tányérokra mindenki maga szed a rendkívül nagy választékból, majd a tányért így megmérik és a kiszedett ételt a súlya szerint fizetik. Az egyik legjellegzetesebb brazil étel a Churrascaria, barbecue-szerű. Odajön a pincér az asztalhoz, kezében egy nagy nyárs, rajta többféle sült hús és arról szeleteli nekünk, amiből választunk. A három legjobb ilyen étterem a Carretăo, a Fogo de Chāo és az Assador. A rendkívül laktató Feijoada alapját rizs, feketebab és ugyancsak különböző húsokat tartalmazó tálkák, zöldségek képezik. A brazilok ezt többnyire szombaton ebédre eszik, mert nagyon el lehet telni tőle. Mivel Brazília tengerparti ország, természetes, hogy rengeteg halat is fogyasztanak.

Az utcákon járva nem lehet nem észrevenni egy különös gépet. Körülötte mindig nagy a forgalom. A kezelője éles késsel levágja egy kókuszdió alját, ráteszi a gépre, az kiszívja a gyümölcs levét, a lé pedig, mire – egyébként gyorsan – átfolyik a gépen, már lehűlve csurog a pohárba. Ugyancsak népszerű hely a Bibi sucos, itt az ananász, mangó, mandarin levét árulják. A lila gyümölcsű, az áfonyára erősen hasonlító açaí levét energiaitalként, olykor más gyümölcslével keverve fogyasztják. Az angolul guava, portugálul goiaba gyümölcse keresztben felvágva halványpiros, belül magokkal. A fekete, szőlőszerű, nagyon édes jaboticaba gyümölcs nevét a politikában is használják, arra mondják, ha egy politikus butaságokat beszél. Aki pedig ódzkodna a számára ismeretlen gyümölcsöktől, válogathat a különféle banánok között. A nálunk is megszokott méretűektől kezdve az három-négy centiméter nagyságúakig. Az íze persze mindnek jobb, hiszen itt éretten szedik le és nem zölden, hogy majd a hajón, a szállításközben megérik.

(folytatjuk)

Révay András