A szerencse végigkísért
A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.
A megoldás: Kamocsay Ákos és a Hilltop Neszmély. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum „Borászportrék” találkozó sorozatának legutóbbi vendégeként nemcsak borkészítési filozófiájának lényegét osztotta meg a hallgatósággal, de betekintést engedett a sikeres életpálya titkaiba is. Megtudtuk tőle, hogy bár édesapja borfelvásárló volt, jó borok tehát mindig voltak otthon, kezdetben ő nem szerette a bort! Székesfehérváron éltek, ott akkor négy középiskola működött – de egyikhez sem volt kedve. A különböző kirándulások során viszont megtetszett neki Budapest és – hogy ide jöhessen – inkább a budafoki Borgazdasági Technikumot választotta. Ott pedig megszerette a szakmát. Az érettségin már elhivatott borásznak érezte magát, így indult a pálya. Az iskolaválasztás nem tudatos döntés volt, inkább csak szerencsés – emlékezett vissza a kezdetekre Kamocsay Ákos – de a szerencse végigkísért.
Vándormadár típus vagyok – folytatta tréfálkozva a visszaemlékezést – életemben összesen két munkahelyem volt. Az egyik a Móri Állami Gazdaság, ahol 23 évet dolgoztam, a másik a saját vállalkozásom, ennek is már 27. éve. Érettségi után a Kertészeti Egyetem következett, kötelező szakmai gyakorlatát Móron töltöttem és diploma után az igazgató visszahívott. Végigjártam a szamárlétrát, 1970-től kezdődően technológus lettem, később már főborász. Ott ért a rendszerváltás, 1993 áprilisában jöttem el onnan – nem egészen magamtól. Abban az időben már igen sok bort exportáltunk a Gazdaságból Angliába. Sokaknak érdeke volt, hogy a Gazdaság rosszul menjen és olcsón hozzájuthassanak. Az évi egymillió palackos virágzó angol exportunkkal „beletenyereltünk” a bukásra játszó privatizációs suskus darázsfészkébe.
Néhány ottani munkatársammal megalapítottuk saját vállalkozásunkat. Megtaláltuk gyönyörű helyen, a neszmélyi Meleges hegy tetején egy kis szövetkezet borászatát, eladó volt és senkinek nem kellett! Magyarország leghosszabb Duna-panorámája terül el alattunk. A borászatnak volt tízezer hektoliter befogadására elegendő acéltartálya, nekünk ez pont jól jött, 1993. augusztus 10-én kibéreltük a borászatot, vettünk hozzá Bécsben még némi felszerelést és szüret után teleraktuk a tartályokat csodálatosan jó borokkal. Megint szerencsém volt, a 93-as év nagyszerű borokat adott. A privatizációs csatározásoknak sajnos a Móri borvidék itta meg a levét, a gazdaság „két szék közül a pad alá esett”. Megvette egy németországi ukrán, aki leszerelte a palackozót és kivitte Ukrajnába. A szőlőültetvényeket kiadták egyéves bérletbe a helyi gazdáknak – a 600 hektárnyi szőlő mind tönkrement.
Angliába az akkori ÁGKER kereskedelmi irodáján keresztül szállítottuk a bort. Amikor az tönkrement, az egyik munkatárs Interconsult néven vitte tovább, saját borainkat is ő adta el. Mi viszont – 1997 táján – a beruházásunk vége felé jártunk, elkészült az étterem is a kis panzióval, akkor adtuk neki a Hilltop nevet, hiszen a hegy tetején van. Azóta pedig már az egész cégünk ezt a nevet viseli. A sikerek is ekkor kezdtek jönni. Angliában 1997-ben „Az év borásza” lettem, ismét csak – részben – a szerencsének köszönhetően. Ott akkor divat volt a borfogyasztás, óriási volt a választék, nekünk is jó boraink szerepeltek. A rendszerváltás okán odafigyeltek ránk, előtérbe kerültek az innen származó borok. Én letten az első kelet-európai borász, aki ezt a címet elnyerhette, ez pedig a cégünknek is roppant sokat számított. Ennek volt köszönhető, hogy a Cserszegi Fűszeresre Magyarországon is felfigyeltek. Angliában 1998-ban 7500 bor közül az év fehérbora lett. Később ugyan nem ezen a néven vált ismertté, Woodcutters wine (Favágók bora) volt a neve, mert eleinte sokan emlegették úgy is, hogy az a kimondhatatlan nevű magyar bor! Idehaza a Hilltop borok, mint „szoktató” borok lettek népszerűek. Elfogadható áron, izgalmas, friss, gyümölcsös borok voltak, Az volt a célunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben megőrizzük az aromavilágot, ami szőlőben megterem. A kevésbé borértők számára bevezetésként szolgáltak. A technológiát ennek rendeltük alá és szigorú, következetes munkával, megalkuvás nélkül meg is valósítottuk.
Eleinte saját szőlőnk sem volt, vásároltunk, szinte az egész országból. A jó szőlőért viszont mindig harc folyt a piacon, ezért elkezdtünk telepíteni és ma már 400 hektárnyi szőlőnk van. Ahogy fokozatosan termőre fordultak a területek, úgy alakítottuk ki a jó minőségű, prémium borcsaládjainkat, ezek testesek, vastagok érleltebbek, de továbbra is gyümölcsösek. Amikor – 1999-ben – megválasztottak „Az év bortermelőjének” elég nagy vitát kavart, hogy szabad-e nagyüzemi borászt ezzel kitüntetni, de mi később is bizonyítottuk, hogy nem került méltatlan helyre a díj. Termékpiramisunk is ezt igazolja. Az áraink nem a legmagasabbak, a Hilltop borcsalád a középkategóriába tartozik és a prémium minőségűek sem sokkal drágábbak. Ma 4,5 – 5 millió palack bort készítünk egy évben, ezek között a legmagasabb minőségűek 30-40 ezer palackot tesznek ki.
Magyarországon nincs fizetőképes kereslet ilyen mennyiségű drágább borra, az exportpiacon pedig a magyar borok sajnos még nem eléggé elismertek! Most a termelésünk fele itthon, másik fele külföldön talál gazdára. A világban, máshol nem azt nézik, hogy melyik pincészet, melyik gazda csinálta a bort, hanem, hogy hol terem a szőlő! Nálunk – főleg a magas minőségű boroknál – még sokáig komoly szerepe lesz a borásznak, a borászatnak, miközben kezdenek tért hódítani a címkéken a fantázia nevek is. Mi például az IHLET Cuvée hátcímkéjén némi titokba is beavatjuk a fogyasztót. Ez áll rajta: „A borász figyeli a természetet, szemmel tartja az ízek, aromák fejlődését, a savak játékait. Kedvenc fajtájának évjáratonkénti alakulását és megjelenik mindig egy vágy…de jó lenne, ha ilyen lenne. Nos, az idén gondos válogatás, nagyszerű szőlőfajták és hozzáértő borászati munka eredményeként kellemes, ízgazdag, intenzív illatú, gyümölcsös, telt, testes bor született, mely a Neszmélyi borvidék jellegzetességeit hordozza.”
Az évek alatt nagyon sok újdonságot vezettünk be Magyarországon. ezeket nem mi találtuk ki, figyeltük, mi történik külföldön. Az egyik ilyen volt a „bag in box” – a dobozban forgalmazott bor, ami idehaza óriási ellenérzést váltott ki. Lassan megismertettük a közönséggel, hogy ez ugyanaz a bor, mint a palackban, csak 4 palacknyi van benne, tehát gazdaságosabb, jól hűthető, nem kell dugókat húzni. Rá is jöttek az emberek mennyire praktikus, vásárolják – szinte már mindenki készít ilyet. Mi most műanyag zsákokban fogjuk forgalmazni a borainkat, olyan lesz, mint a kenguru erszénye, megtakarítható vele a papírdoboz. Sajnos csökken nálunk a borfogyasztás, de új ötletekkel talán megnyerhetők a fiatalok. Divat lett viszont a gyöngyözőbor, mi is készítjük, az országban a legkorszerűbb gép nálunk van hozzá. Mindezek mellett a legfontosabb mégis, hogy a magyar boroknak külföldön is rangot adhassunk. Bármerre járok, azt látom, a boraink nincsenek versenyben. Nem tudom megmondani, mit tegyünk, de hogy valamit nem jól csinálunk, az biztos!
Author: Révay András
Dr. Révay András: (Budapest, 1944. febr. 28.) A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Rektori Hivatalának oktatási vezetője (1979-99.), tíz évig a Magyar Fulbright Egyesület alelnöke, kommunikációs és környezetvédelmi szakember. Mindezekkel párhuzamosan, 1972-től újságíró. Érdeklődési területe: egészségügy, utazás, gasztronómia, borászat, kultúra. Ma már nyugdíjas.
1:20 du.
valaki kitalálta, hogy heréljék ki a borokat, a fehér bor teljesen víz színű az a megszokott és kellemes arany meg óarany árnyalatok már nem divatosak…vöröset csak akkor veszek miután az illatát kipróbáltam, ha ecetillata van akkor már megy is vissza a polcra.
ennyit a mai borászokról
hol vannak a borászok?
1:48 du.
Sajnos a cikk legutolso ket (2) mondata a valosag, barmennyire is elkepzelik a magyarok hogy boraik a vilag legkivalobbjai.
3:07 du.
Az Észak-Amerikában kapható magyar borok legfejebb a főzésre jók.
4:34 du.
Rodeo11 Nem hiszem, hogy herélésről van szó.
A fehérbornál a szín nem feltétlenül mínőségjelző.
A szín technológia vagy érlelés útján kerül a borba de nem minőségjelző feltétlenül. A hordós érlelés komoly pénzbe kerül. Ma mikor sokan megkérdőjelezik a fehér bor létét is, nehéz drága fehér bort eladni.
Az intelligens borfogyasztást ma sznobizmusnak tartják. Alig tudja valaki, mihez milyen bort igyon és annak mi a módja. Az emberek nagy része azért iszik bort (is), hogy ártson, nekik jó lesz a marmonkanna. Occó. Arra nem vesz nemes bort, a piac döntött. Egy fél liter Chateau Dereszla Eszencia 80-100 euro. Egy hét és fél decis Grande Recolte Provence-ből 6-8. Ez még ráadásul dugós nem fémkupakos, bár azzal sincs baj. (Tekintsünk el, hogy az egyik édes a másik száraz). Szerinted melyik fogy jobban?
A magyar borokról nem írnék, mert rögtön hazaáruló leszek.
Viszont elképzelem, amint a Castle Grove-ban (kedvenc éttermünk) a pincér körbe hordja a kannás bort. A nyál is összefut a számban.
Szerintem aki megfizeti mindig kap majd jó bort, mindig lesz igényes borászat. Ha nem, akkor nem iszom több bort. Na bumm.
5:05 du.
látva a palackokat és a bennük levőt, Óh Borzalom Anyja hagyj el… és a borzalmas dizájn a dobozon? kinek jut eszébe ilyen színkombináció aminek láttán nekem rideg maláj pókvacsora és már egyszer megevett spenót főzelék jut eszembe
(nem mintha a niagaraiak jobbak lennének dizájnban és ízben de olcsóbbak és az is igaz amit előttem szóló mond: talán főzésre de én nem arra venném!!!)
a kedves „borász” nak üzenem, ti magatok vagytok a hibásak, a sok technika (hadd ne bosszantsalak azzal amit sóskúti nagybácsim mesélt a saját két pincéjében bor kapcsán, ők árúlhatták is szabadon és minden nap dél körül megjelent a falu fuvarosa és nagynéném kitöltött neki a lopóval egy 2 literes kancsóba aranylóan csörgedező „fehéret” és az egy szuszra lekortyolta, öröm volt nézni amint a napfény megcsillant az aranyló…
olvassaál bortermelő régi bordalokat, és nézzél régi festményeket ahol látszik a kristály kehelyben a bor és ezeket a borzalmas színű netuddjmiket felejtsd el, ha meglátom a polcon sasszézok is tovább
szegény Zach meg csinált kanadai ajkaknak való Unicum ot odaragadt az ajkam a pohárhoz és kihányás előtt kiköptem és visszavittem sikoltozva
bruhahahaha
5:19 du.
szocdem89
2020 január 26
3:07 du.
Aszittem arra csak a rum a jó. A főző-rum.
(Milyen dühös volt a nejem, mikor egyszer megittam.
Hétvégén nem tudott sütni vagy mi 😀 😀 )
6:07 du.
Hol talalsz magyar bort a US-ban ?
Kadar idejeben nehany magyar bor volt kaphato, mint a Badacsonyi Szurkebarat. De azota senki nem imporalja.
S azon nem csodalkozhat senki sem.
Eltuntek mind a Yugo borokkal, na meg a „Yugo” kocsi is csak a regi viccekben talalhato,
Meg a „national”, a legnagyonn ital importalo sem nyulna ahoz mar evtizedek ota.
Nem vagyok bor-ivo, nekem minden bor vagy tul-savanyu, vagy tul szazraz, vagy tul-edes.
A Gallo fiferekenek volt 40-50 eve egy kellems-izu, semmiben nem tulsagos voros boruk, a Flambeou neven.
De mar reg nem produkaljak. Sot a fiverek reg elhaltak.
S a ceg ma mar sok mas termekeket produkal, a nas arusitoik neve alatt.
Ma a borokat sulfa hozza-adasaval keszitik. Ami a gyomromat remesen bantja.
A regi modon csak a hordokat fustoltek ki sulfaval, hasznalataik elott.
A Fold forog, a karavan halad, s minden valtozik allandoan.
2:52 de.
aggódok? kell e az? cikktelenítve vagyunk… pedig annyi minden esett meg… meg az eső és a hó… és a nemzeti gyászról semmi? az smafu?
3:28 de.
Bendegúz79 [A teleki tér… c. sajnos már lezárt írás Gorgonzolának és Málnaszőrnek címzett 10:14-es kommetjéhez:]
Idézve [utólagos engedelmével, alapértelmét megtartva kissé mégis magyarítva]:
„Minden társadalom, embercsoport csupán egy bizonyos . g a z d a s á g i . szint elérése . u t á n . adja ki a rá jellemző kultúra kifejlett jellemzőit.”
Kedves Bendegúz79 Úr! Részemről puszta megállapítás:
Az Ön idézett mondata színtiszta . m a r x i z m u s, de annak is az egyik legfontosabb . a x i ó m á j a . a gazdaság elsődlegességéről minden egyéb, a mellette létező társadalmi bármi sallang felett…
Az, hogy itt, a KMH felületein sok esetben lefolytatott dialektikus vitái, illetve párbeszédei során minden konzervativ előítélete dacára eljutott e sokak által vitatott, haladó tudományos törvényszerűség elismeréséig, az nemcsak az Ön rugalmas hozzáállását, hanem az itteni – KMH-s – általában dialektikus vitakultúra helyességét is igazolja…
Ezért hadd fejezzem ki elismerésem 🙂 , üdvözlettel: -V-
3:40 de.
Ui Voronyezs 3:28-hoz
Hozzátéve és elismerve, hogy Bendegúz79 e nézetének nem csak e cikk kapcsán,de már korábban, más írások alatt is hangot adott…
-V-
8:14 de.
Voronyezs
2020 január 27
3:40 de.
szerencsétlen grizi ha mindezt megtudja? öngyilkos lesz? harakiri?
bruhahaha
grizi egy zseni: marxizmussal a kapitálistapistaság védelmében
4:56 du.
Uraim, igazán nem vagyok bor-szakértő. Mondják már meg nekem, igaz vagy hamis a pletyka, hogy állítólag szőlőből is lehet bort csinálni?
2:31 de.
Rodeo 8:14 😀
Azért mégis! Talán az egyénnek is létezik valami szellemi evolúciója, amelyet a valóság alakít és formál, mint kavicsot a patak sodrása – namegosztán és főleg a többi kavics…
A kardfogú tigris sem vette észre, hogy nem a saját akaratából, de a kisebb préda-választék hatására a szemfogai visszafejlődtek, majd egyszercsak és nicsak, szibériai, vagy bengáli lett belőle… – Azért ragadozó természetét és minden esetre a mimikri-képes csíkjait még megtartotta magának…
-V-
2:39 de.
Rod-ui
A patak sodrása a történelmi szükségszerűség, míg a kavicsok egymásközt, a hétköznapi érintkezések sokasága; mindenki számára kikerülhetetlen. Oszt vagy felismeri, vagy csak sodródik az árral… 😀 / 🙁
7:04 de.
Ez a magyar bor is olyan, mint a magyar fodbal. Hazai pályán elmegy, világversenyen a vásárlók kosarába nem kerülnek bele. Mint ahogyan a selejtezőkön a magyar fodbal se jut túl. Szóval, kár ezt ragozni.
Ami viszont igaz, hogy például a Royal Tokaji 2008-as Essencia borából tavaly egy üveget vettek meg 40 ezer dollárért.
Persze ez két okból nem is volt meglepő: az egyik, mert Tokaji aszú bor, és csak mindössze 18 palack készült. Mivel az aszú bor eláll vagy 100 évig is, egy gyűjtőnek megérte ennyiért is megvenni.
2:09 du.
Voronyezs
2020 január 28
2:31 de.
vastaps neked!
de sohase’ feledd „annak” mértékét számszerűen… vannak olyan értékek (ugye grizi a példa) amelyek ha nem tudjuk a megfelelő szorzószámot kitalálni és beszorozni vele akkor is csak 0,012 maradnak ez az évszázadonkénti fejlődési rátája az ilyeneknek
egyetlen kérdésemre sem képes válaszolni de hadova megy a 12. hatványon (persze ez „arrafelé” a mérce…, lásd a Kongresszus demokrata tagozatát hillárihollárihopp)
3:28 de.
Rodeo 8:14
Mindennek tetejébe:
https://ffdf.hu/hu/2006-1/a-politikaprimatusa-a-gazdasag-felett
3:36 de.
Voronyezs
Maradjunk a cikk témájánál:
A bor szigorúan, ugyancsak a gazdaság, az emberi munka terméke,
ezért még az sem kívánsághangverseny…
BORBAN AZ IGAZSÁG ! 🙂
9:20 de.
Borban az igazság, de sörben a komló..
1:24 du.
Voronyezs
2020 január 29
3:28 de.
csak, hogy tudd, hosszas reagálásomat a Cenz Ura kitüsszentette már megint, ilyetén tudod, hogy írtam neked… lehet, hogy legközelebb rejtjelezve kell majd írjak?
bruhahaha
3:55 du.
Nem vagyok igazán nagy borivó.
Azt azért sajnálom – mivel néha megkívánok 1-2 pohár bort,- hogy a szilveszteri jelképes koccintáshoz kapható 2 dl pezsgőhöz hasonlóan nem készítenek, így nem is kapható 2 dl bor.
Belátom hogy a hozzám hasonlóan alkalmi, néha és akkor is csak keveset ivók, nem vagyunk, nem lehetünk ígéretes piaci szegmens a bortermelők számára.
Sajnálom.
5:24 du.
Sörre bor:
Mindenkor.
Borra sör:
Meggyötör!
2:36 de.
Le5I1eL Gyártanak két és három és fél decis borokat is. A Tokaji félliteres kiszerelésben palackoz. A hiba a kereskedőkben van.
Az tény, hogy az igazán nemes borok hét decis dugós üvegekben készülnek, de van kis kiszerelésű bor, elérhető.
Egyébként egy üveg bor nem romlik meg három nap alatt szakszerű tárolással, az napi egy pohár bor. Ezt még a legrosszabb indulattal sem nevezhetjük alkoholizmusnak. 🙂
Egyszerűen egy kis pumpával kiszívod az üvegből a levegőt, és már hódolhatsz az egy pohár bornak pazarlás nélkül.
3:27 de.
Geyza!
Az igazság édes, 🙂
a komló keserű.. 🙁
10:38 de.
Gorgonzola
2020 január 30
3:27 de.
Ha sok édeset fogyasztasz a keserű ellenpólus nélkül, előbb utóbb hánni fogsz tőle 😀 😀
De fordítva nem.
Max. keservesen nézel magad köré, hol van már egy nápolyi.
10:43 de.
Drizari
2020 január 28
7:04 de.
Minek veszi meg,úgysem issza meg soha !
Akkor meg nem lenne jobb inkább kifaragni fából ?
12:17 du.
Kenny
2020 január 30
2:36 de.
Hja..azok a híres borgyárak..
Csak a fináncok meg ne orrolják a dolgot 😀 😀
3:21 de.
Geyza
10:38
Ugggyan krlekalásssan,én mgis
a kis Beniamino Gigli szavait
idézem neköd a Sánta Lúcsijábó’
OH DOLCE NAPOLI,
OH SOLE MIO !!!
Próbádd meg uyganezt sörrel…
🙂
3:35 de.
Te ….Zola !
A lényeg az, hogy borban az í- gazság.
Nem tehetek róla, de mindig rám jön a röhögőgörcs egy-egy borszakértő böff, akarom mondani blöfftömegén…
Tény, hogy könnyű nekik. Előtte jól beisznak szerelmük tárgyából.
és csak akkor, és csak úgy megy…
Kérdezd meg GEyzát, ő biztos emlékszik még Kazal László borszakértő számára…
3:42 de.
Málnaszőr!
Nem akarom elvenni Geyza folyékony kenyerét, de a YouTube-n
Kazal László: Borkóstoló
címen egyszerűen föllelhető 6 perc tömény röhögés.
😀
10:12 de.
Geyza
2020 január 30
12:17 du.
A leghíresebb a budafoki volt és azt még a fináncok is messze elkerülték! 😀