A szakmateremtő
Van egy szakma, amelynél a munkavégzés eredményével lépten-nyomon találkozunk, de szinte egyáltalán nem figyelünk rá. Pedig a helyszíneit minden nap látjuk, ha akarjuk, ha nem. Elmegyünk mellettük, olykor egy percre talán meg is állunk előttük, de már lépünk is tovább. A városképhez tartozónak tartjuk, természetesnek vesszük, csak az tűnik fel, ha egyik vagy másik éppen hiányzik. Az üres, törött vagy eltakart kirakat már bántja a szemet, felhívja magára a figyelmet. A szakma pedig, amiről szó van, valójában nem is egy, hanem három területet ölel fel, a dekoratőrt, a kirakat- és a kiállításrendezőt.
Valljuk be, „az utca embere” mindezekről nem sokat tud. Ám a Gléda Kft. és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum közös kiadásában nemrég megjelent egy könyv, ami nemcsak a szakemberek számára tartalmaz értékes ismereteket, de felkeltheti a szép iránt érdeklődők figyelmét és méltó emléket állít a szakma egyik legkiválóbb magyar képviselőjének. Az önálló kirakatrendező és dekoratőr képzés megteremtése Gábor Béla nevéhez fűződik. Rajztanárként kezdte 1937-ben, de Budapesten csak 1940-ig taníthatott. Kolozsváron, a ZSIDLIC Izraelita Gimnáziumban egy ideig még végezhetett tanári munkát, ám itt sem maradhatott sokáig. Munkaszolgálat, szovjet fogolytábor következett. Mire onnan hazatért, a családját elpusztították.
Életét Budapesten folytatta, a Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára volt. A Kirakatrendező és Dekoratőrképző Iskola létrehozására 1954-ben kapott megbízást a Belkereskedelmi Minisztériumtól, 1957-ig volt az iskola igazgatóhelyettese. Ekkor pár évig külföldön élt, egyebek között ő készítette Brüsszelben a „Csárda” magyar étterem belsőépítészeti és grafikai arculati terveit, 1962-ben jött vissza. Volt gimnáziumi tanár, szakfelügyelő, majd ismét a Kirakatrendező és Dekoratőrképző Iskolában dolgozott. A most megjelent – gazdagon illusztrált – könyv „Életút és alkotás” című fejezete felöleli munkásságát. Teljes egészében tartalmazza az általa alapított iskola számmára írt első tankönyvét, a „Kirakat”-ot. Egész Európában egyedülálló, szilárd alapja lett a későbbi oktatásnak is. 
Témája volt a kirakat fejlődése, az optimális kirakat, a színelmélet, a tervezés, a dekoráció és a grafika szerepe, valamint az árucsoportok szerint sorba vett rendezési elvek. A dekoratőrök tantárgyai között szerepelt a kereskedelmi gazdaságtan, reklám és ábrázoló geometria, később az esztétika, reklám-marketing és technológiai ismeretek. Az iskolaalapítás jól sikerült, Gábor Béla neve összeforrt a dekoratőr és kirakatrendező szakmával. A gyakorlati képzés már a kezdetektől megindult. Könyvében megállapítja: a kirakat hatása azért jelentős, mert közvetlenül az eladás helyszínén befolyásolja a vásárlókat. Felfogható, mint plasztikus információs plakát és hangsúlyozottan emeli ki: „A kirakat az üzlet lelke.” Bemutatja a kirakat kialakulásának történetét, célját és feladatát, rendszerezi jellegét és támpontot nyújt a sikeres kirakattervezéshez.
Külön fejezetet szentel a kiállítás témakörének. Először is tisztázza, mi a különbség a kiállítás, a vásár és az árubemutató között? Az olvasó nyelvészeti ismeretekkel is gazdagodhat. Kevesen gondolnák például, hogy a vásár német neve – Messe – a mise szóból származik, mert évszázadokon át szokás volt – még a magyar falvakban is – a vasárnapi mise után a templom előtt még egybegyűlni, megbeszélni a világ dolgait. A szentmisét: Missa Sacra így követte a Missa Profana. A latin fórumból pedig a foire, fair, fierra – ugyancsak vásárt jelentő szavak származtathatók. A kiállítások történetének áttekintése után szó kerül azok céljáról, a tervezés, a rendezés szempontjairól, legfontosabb követelményeiről, az eredményességét fokozó egyéb tényezőkről. Taglalja a kiállításoknak a közművelődésben elfoglalt ízlésfejlesztő, tudatformáló szerepét is. 
Gábor Béla szerény ember volt. Nem kereste a rivaldafényt, kitüntetésekkel sem tisztelték meg a „magasabb körök”. Pedig az általa alapított és határozott fejlődést felmutató iskola sikerét jelzi, hogy meghívták Európa legnagyobb kereskedelmi reklámkiállításaira, tanárai külföldre jártak tanítani, az iskola, mint intézmény, tagja volta legnagyobb európai szakmai szövetségeknek. Életében csak néhány kisebb elismerést kapott, a szakszervezetektől, az iskolától, ahol tanított. Ám a neve nem merül feledésbe, „A Dekoratőr Szakma Jövőjéért Alapítvány” GÁBOR BÉLA-DÍJat alapított, amit a legjobb dekoratőr szakvizsgakirakat rendezője kap meg. Az elsőt az 1994-95 tanév végén adták át. Gábor Béla munkásságának eredményét legjobban két számmal érzékeltethetjük. Iskolája tanári karának létszáma 1955-ben 10 embert számlált, míg 1986-ban, nyolc tantárgycsoportban, 52 tanár tanított. A végkifejlet viszont annál megdöbbentőbb- tudjuk meg a könyvből. Amikor már létrejött volna az együttműködés a Képzőművészeti Egyetemmel, 2007-ben, a várható országimázs és presztízsvesztés ellenére lakat került az iskola kapujára.
GÁBOR BÉLA
KIRAKAT ÉS KIÁLLÍTÁS a kezdetektől
GLÉDA Kft. 2021
Nyomda: STÁB-STUDIO Kft.
ISBN 978-615-01-3207-5
Author: Révay András
Dr. Révay András: (Budapest, 1944. febr. 28.) A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Rektori Hivatalának oktatási vezetője (1979-99.), tíz évig a Magyar Fulbright Egyesület alelnöke, kommunikációs és környezetvédelmi szakember. Mindezekkel párhuzamosan, 1972-től újságíró. Érdeklődési területe: egészségügy, utazás, gasztronómia, borászat, kultúra. Ma már nyugdíjas.
11:35 de.
Ma már a külföldi tulajdonú, degeszre tömött raktáráruházak dömpingjében nincs szükség „művészi” kirakatokra, mert értékes helyet foglalnának el a hasznot hozó árúk elöl. Maradt még egy-két hülye, minimális megélhetési haszonban reménykedő -nem stratégiai partner, ezért nem kedvezményezett- magyar balek garázsbutikokban, de ott meg nagyon hülyén nézne ki a szakadt kocsi mellett egy nívós kirakat.
5:29 de.
Orsós!
281135
Javaslom hogy a belvárost, a Nagykörutat, a Váci-utcai
promernádot stb kirakat és üzletsorait alakítsátok át
garázsokká… 🙁
Egy város arculatához nélkülözhetetlen a kirakatok
kultúráltsága. A hetvenes években a kiratokanak is köszönhetően
ragyogott Budapest…
Többekközt a te szűklátókörű szemléleted hozta be ezt
bunkóságot az egész hazai kereskedelembe …
– Megjegyzem persze valóban méginkább a pláza-kultúra.
6:01 de.
˛
A szakmai iskolában ez volt a jelszó, ezt tanították:
A . K I R A K A T R E N D E Z Ő . A Z . U T C A . M Ű V É S Z E
A kirakatok nemcsak ragyogtak, de mutattak is. Szép volt…
Hiányoznak !!! a végzett ‘rendezők.
Egy ismerősöm pl. az „ántivilágban” vállalatuk vidéki boltjait
rendszeresen járta kirakatot rendezni. Gyönyörűek voltak a hazai
kirakatok.
Ma a „tulaj”, v.alkalmazott lazán b……a be az árut: nesztek.
Érdemes végigmenni a „Váci utcán, Váci utcán”: hányás (bocsánat)
12:29 du.
Ne feledd, a vasarlok uraljak mindeg a kerskedelemet!!!!!
NE tamogasd penzeddel amit nem kedvelsz!!!!
A Te penzed-nelkjul majd ehenhalnak!!!!
2:59 du.
FORTIMBRAS
2022 január 31
5:29 de.
Valami idétlenül röhögő trendi szmájlit kellett volna kiraknom, mert anélkül már a gúnyt sem lehet felfogni? Ilyet: 😀 ? Most már így utólag képzeld oda és utána értelmezd! Bocsásd meg ha nyers voltam, de teljesen egyezik a véleményünk -csak más előadás módban- és nyugodtan hajitsd ki az idézőjelet is, mert azt is félreérthetően alkalmaztam. 🙁
„Egy város arculatához nélkülözhetetlen a kirakatok
kultúráltsága. A hetvenes években a kiratokanak is köszönhetően
ragyogott Budapest…”
Bizony, bizony! Olyannyira hogy, még a hétköznapi Közértek, Zöldértek, Piértek kirakataiért is érdemes volt megállni! Sőt még a reklámokon is lehetett néha nevetni, nopersze nem az ilyen idétleneken mint teszemazt: „Cipőt a Cipőboltból!”
2:38 de.
FORTIMBRAS
01.31.5:29
Orsós kolléga bár kissé smirglisen fogalmaz, mégis van abban igazság, hogy a „plázák” beszabadítása egy működő városszerkezetbe, ill. közvetlen fölépítésük a gyakorlatilag gyönyörű városaink szívében, kegyetlenül agyoncsapta a city-k városképet szabályzó pozitív esztétikai, mondhatni turisztikai szerepét és velük együtt azonnal a kirakatokat üzemeltető cégeket is passzra dobva.
A bevásárláló központok, plázák megszűntették a promenádok, körutak, pigalle-ok, stb. hangulat-és idillteremtő visszahatását az egész város jellegére nézve s a sétáló közönséget beterelték a zárt-terű mesterségesen kiagyalt, városfélére hajazó, azt messziről utánzó,kamu világ szintetikus fény és lég-viszonyaiba, ahol már semmi nem emlékeztet adott városnak az otthonos és hazai, „heimlich” jellegére, hanem onnan csupán csak az emberi pszichét kizárva, ill. módosult homo plasea (pláza cica stb.) típus szaporítására törekedve, egyedül és csakis az árut, és annak is csak a koncentrált eladását tekinti céljának.
Ezekben a kirakatrendezőnek, ha van még cég, aki egyáltalán alkalmaz ilyen művészfélét, már nem is kell számolnia a távlattal, mert az ott egy rendezett kirakat összhatása tekintetében maximum 10-15 méter lehet, mely a mégicsak zárt folyosói perspektíva – béka segge – tekintetében fejezi ki egy üzlet jellegét.
Az alacsony és zárt térnek a polgárra gyakorolt pszicho- és szomatikusan káros, egyéniséget is torzító hatásáról már nem is szólva, aki már elképzelni sem tudja a szabadban való sétálva vásárlás valóban üdítő, szórakoztató és szabadító hatását… Ehelyett ma már sokan a hétvégéjüket családostul a Jánoshegy helyett is, gyerekekkel – önálló programként(!) – valamely „pompás” pláza borzalmas folyosólabirintusában oxigén és természetes élmények hiányában töltik el gyengén, vagy egyáltalán nem rendezett, behányt kirakatok rontó hatása alatt..
Gyerekkoromban úgy volt, hogy pl. naponta a hatoson kellett megközelítenem az iskolámat s olyankor a boltok homlokzati cégtábláin gyakoroltam a gyorsolvasást… Ma is tudom, hogy az akkori szaküzletek, boltocskák a városban is hol honoltak… Jellemző volt, hogy még a Közért, de a hentesáru üzletek kirakatai is rendezetten voltak dekorálva úgy, hogy időközönként és szenononként a kirakataik is „témát” váltottak, tematizálva a sétáló embereket… Az emberek pedig bóklásztak és kirakatot néztek… Ha valami megtetszett bementek oda…
Engem ma mindenképp meglep, hogy a mindenható kapitalizmus, a „”demokrácia”” ilyen uniformizációra ösztönzi, sőt kényszeríti bele annyira felmagasztalt és oly szabad pógárait…
11:33 de.
Cukihara
2022 február 1
2:38 de.
Én még a frencsájzok belbecsével, azaz hogy az általuk forgalmazott vagy gyártott árúk vagy szolgáltatások minőségben, kinézetben és mennyiségben is teljesen ugyanolyanok legyenek az USA-ban, Kínában vagy Alice Spingsben is maximálisan kiegyezek, de szerintem a külcsint azért lehetne a helyhez igazítani, mert kurva unalmas lehet mindig ugyazokat a külső jegyeket megtapasztalni a védett márkanevek alatt egymástól 10000 kilométerre is! Nopersze én nem vagyok mérvadó, mert csak a magyarországi frencsájzokból tudtam leszűrni fenti -biztos hogy primitiv, de legalábbis feletébb konzervativ- véleményemet!
10:16 de.
T. Révay András és Christopher Adam !˙
˙
Nem hajszálra e témába vágó, de művészettörténeti téma, amely az imént [ígéret ellenére korán] lezárt, Utazás egy meghamisított … című cikkhez kapcsolódó témában lenne kívánatos esszé most a KMH művészeti szakírójának pl. 1919.plakátművészete címmel. Azon túl, hogy rendkívül attraktív műveket láthatnánk illusztrációk gyanánt, megismerhetnénk a plakátfestők nevein kívül azok életét és egyéb munkásságát is…
Azzal kezdtem, hogy hajszálra nem témába vágó, viszont tudjuk, hogy a Tanácsköztársaság óriás dekorációi posztamensei és drapériái, a kor hírességeinek a gipsz szobrai, stb amelyek akkor szinte ellepték a pesti utcát, Révay úr számára igazán testhezálló téma lenne – kicsit a „Ludovika-cikk” ideológiai ellensúlyaként is.
Üdvözlettel:
Málnaszőr
10:45 de.
Toth Andras
2022 február 1
4:17 du.
„….mennyire tele van onigazolo, zart gondolkodasu masokat becsmerelo, ad hominem hazugsagokkal meg ez a vita forum is…”
A megjegyzésed eredetileg a „Riport” cimu cikkhez szólt, késön irtam be, mire épp végeztem lezárásra kerül
Hagytam volna is veszni, de aztán elolvastam a masik épp lezárt cikknél elharapózott még marakodóbb vitákat.
Hát mit mondjak, tudtam, hogy ahhoz a cikkhez jobb ha hozzá nem szólok.
Igy csak a hozzászólásodra a megjegyzésem – merthogy eléggé érvényes ugy nagy általánosságban az, amit kifejeztél:
Sajnos már az a cikk, vagyis a „Riport” ezzel indít – ráadásul mint „k ö n y v a j á n l ó” melyet elsösorban külföldön élö szerzök raktak össze szerencsétlen külföldi diákok agymosása céljából.
Vagy külföldi kiadványnak álcázott magyar szerencsétlenek megtévésztésére, ámitására; is!
Személyeskedéssel, mások ócsárlásával, másokra mutogatásással – innentöl mi másról szólhatnának a hozzászólások is?
Sajnálom pedig nagyon, és föleg az a megdöbbentö hogy maga a „riportalany” a „szerzö” is sajnos ugyanebben a csapdában vergödik.
Nyilván nem kevés részben Freud-i alapokban keresendö az ö canossa-ja is – a riportban elhangzott szavai a napnál világosabbak:
„Arról a helyről, ahol születtem. Édesapám, aki a magyar földművesek jobb sorsának érdekében akár az életét is feláldozta volna, Kanadába vitte családunkat az ’56 utáni megtorlások elől..”
Az elhangzott szó nyilvános, tehát nyilván nincs kivetnivaló benne ha visszaidézem.
Ez is csak egy példa arra a sajnálatos jelenségre, hogy mennyien képtelenek lezárni, leszámolni magukban a mult sokszor félresikerült és hibás eseményeivel – mennyien mennyire kevéssé képesek magukat a jövö épitésének szentelni.
Keringenek akörül, hogy évtizedekkel azelött az apákat, a nagyapákat a momentán alkalmakkor az úszitásoknak, a felhergeléseknek a részigasságai vagy a cselekvések hibái merre és miért vitték el, elemezgetik ujra és ujra aminek se füle se farka se jelene se jövöje nem volt akkor – viszont az erröl megalkotott parttalan következtetésekkel megássák a melegagyát az ujabb jövöbeli uszitásoknak.
Magyarul féltöen inkább ápolják az ördögtöl való rosszat, nehogy elvesszen az a jövöre nézve.
Ha már a Polányi név emlegetésre került „az Alany” részéröl, inkább látttam volna hasznot Polányi Mihály filozófiáját felemlegetni:
„A mese, a mitosz felszabadít az alól, hogy a világot tévesen annak lássuk, amik látszólag vagyunk”
10:48 de.
Orsós Elemér
A különféle kereskedelmi vállaltoknál működtek dekorációs műhelyek is, ahol a csoportvezető dekoratőr a gazd.vezetők instrukcióit figyelembe véve, határozta meg egy-egy adott cég összlátványát, arculatát… A kirakatrendező ezt az elvi egységet vitte tovább boltonként, ahol a boltvezzel megtárgyalva vitte bele a saját „művészetét” a rendezésbe… S mivel egy cégnél több rendező is működött, ez maga is garantálta, az egyéni meglátást, ill. az „uniformizáció” kizárását, pláne más és más vállaltok összehasonlításában.
A kirakati installáció (állvényok, babák, stb) a dekor műhelyben készült, ez adta a cégjelleg, az arculat érvényesülését, a többi a rendezőkön múlott… Valójában ez a vegyesség volt képes az egész város, v ország konzervatív(!) kirakatképét megadni.
Ellenben ma, a gyári világ-installáció biztosítja, hogy kevésbé változatos berendezések tegyék unalmasan álmodernül uniformizálttá a kirakatokat éppúgy New-Yorkban, mint Nyíregyházán is…
˙
Ui:
Más lapra tartozik a márka gyártótól szigorúan elvárt dizájnja, azt kötelező betartani, ill. használni…
1:38 du.
ELEMER;
Kivancsi lennek hogy mifele es hany „magyar frencsajzok” mukodik ma a vilagon, s fokent magyarorszagon kivul?
Az ugyes, szorgalmas s az olcson termelo nemzetisegek, (fokent azsiaban) igazan sikereskednek.
Manapsag minden vilgszerti cegek termekeiket Kinaban keszitik.sot ma mar meg a kinai-cegek is koltoznek ,olcsobb-termelo-orszagokba.
A US a vilg leg-nagyobb piac-a. Minden US cegek termkeiket Kinaban es mashol Azsiaban keszitik.
A kerdesem ismet, mint mar tobbszor tettem itten, hogy a magyarok miert nem gazdagodtak-meg azon a lehetosegen??????
Kina terve a „belt and road” letrehozasaval elarasztani az europai piacot is.
Miert semmibe-ment a magyar dolgozok kepessege es szorgalma????
A kritakan megeggyezek, a nemzet-vezetosege ostoba es elmaradt, de a lakosssag is am annak is az oka!!!!!!!!!!!!!!!!
4:17 du.
Bendeguz79
2022 február 2
1:38 du.
Amiket írsz az mind igaz, D E most az egyszer nem gazdasági, hanem „haszontalan” esztétikai kérdéseken lovagolunk! 😀
Mellesleg hál’ Istennek egyetlen “magyar frencsajzok” nem léteznek, de itt is előfordul ALDI, Tesco, Auchan, Praktiker, IKEA, McDonald’s, KFC, Wendy’s(ja, az már nem, mert valamelyik riválisa ügyesen felzabálta).
4:27 du.
Cukihara
2022 február 2
10:48 de.
„S mivel egy cégnél több rendező is működött, ez maga is garantálta, az egyéni meglátást, ill. az “uniformizáció” kizárását, pláne más és más vállaltok összehasonlításában.”
Sőt, még a dekorációkat is -mielőtt megúnhattuk volna- még aktualizálták és frissítették is!
4:53 du.
Bendeguz79
2022 február 2
1:38 du.
Bocsánat a CBA és a MOL magyar franchise, bár az elsőt mintha már eladták volna Lázárék nemmagyaroknak?
2:37 de.
Elemér
Amely dizájnt te unsz, unalmasnak találsz, az egy modern sznobnak fontos státuszszimbólum.
Egyes fazonok a . g l o b á l i s . világdivatot követik, illetve azt fejezik ki, legyen szó autóról, vagy férfi karóráról, stb…
A divatkövető,pedig qvára büszke az ő úgymond'”egyéni”ízlésére.
Az ún. „városi teprepjáró” 😀 gazdája is, amikor az ő márkás dzsogingjában beül a „verdájába”, tök’azt érzi, hogy ő egyenlő a kocsimárka pléhkasznija által képviselt korízléssel, vagyis a napkirály szavaival: „a kocsim én vagyok”… Így aznosul, teszi a holt tárgyat fétissé, könnyedén eldobva magától a keresztény bűnlajstrom legmindennapibb válfaját, a kevélység főben járó bűnét…
– És tényleg, amilyen metálosan sötét a kocsi, vezetője fejében is oly sötétség uralkodik. Kivéve amikor hatalmas bummszli arany, világmárkás kar-kronométerét „pipajelű” tréningje ujja alól könnyedén kivillantja, csak olyankor fény árasztja el a „luxusverda” fülkéjét. Viszont sajnálatára, a gyalogosok és szériakocsisok éppen az ő elsötétített üvegei miatt nemcsak őt, de még ezeket a számára annyira fontos szimbólumokat sem láthatják soha… 🙁
E ténytől kedvét vesztve inkább behajt egy útjába eső pláza parkolójába, hogy annak „egyedi” műdesign reprezentatív betonfolyosóin az ő „frencsájzos” divatú edzőcipőjét is és a maga többi státuszszimbolumát felvonultatva végre megcsillogtathassa, s így önmagát a bámuló plázanépség szemeinek átadva értelmet adjon a saját, amúgy silány létének is…
Emlékszel még?: HA BEMEGYEK, JÓL KIJÖVÖK. ))) 😀 (((
11:25 de.
Voronyezs
2022 február 3
2:37 de.
Ez telitalálat volt! Köszönöm, jót kuncogtam! 😀
10:34 de.
ELEMER;
Nem egy ottani elkobzot vallalatrol van szo, hanem hogy mi Magyar otlet mukodne sikeresen nemzetkozileg masok penzeibol!!!!
A „Rubick-cube” volt talan az egyedulli?!