Előre szólók, „békés szándékkal jöttem”. A magam részéről elismerem az árvízzel kapcsolatos munkáját, és hogy összefogva a párt aktivistáit és szimpatizánsait, valódi segítséget nyújtottak a védekezésben. Ez, tagadhatatlanul így van. Viszont úgy látom hogy a népszerűség okozta lehetőségeket vagy nem méri fel, vagy direkt módon óvatoskodik.

Nem hiszem, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezéreként, mindenféle harmadrangú, megafonos seggnyalóval kéne vitáznia, nem pláne, hogy amíg az országot három műszakban teszik tönkre ezek az aljas, röfögő gazemberek Ön, egy ócska csinovnyikkal szálljon vitába, egy esetleges televíziós vircsaft kapcsán. Miért nem használja ki a lehetőségeit? Miért egy maroknyi civilnek kellett kockára tennie az egzisztenciáját és a jövőjét, hogy kiálljon a semmibe vett, szerencsétlen sorsú felnőttek és gyermekek mellett?

Direkt nem Iványi Gábort említettem, mert az ő személye talán nem felel meg a kényes ízlésének, bár, hogy őszinte legyek, ezt sem értem igazán. Na és a 600 utcára tett gyerek? Ők sem? Lassan már csak egy lant kell a kezébe, és akár szerepelhetne is a Bob herceg című remekműben, igaz, a Nagy Gábor sem volt egy eldobni való legény. Kérem, ne haragudjon a szarkazmusomért, de kicsit sok a szelfi és a „leírom a tutit „bejegyzések.

Nekem, a 25. senkinek még talán el is nézik, hiszen „nem vállaltam” többet. Igaz, végül csak kikerekedett az egészből a szeptember 20.-i délután. Fontos volt. Mégpedig azért, hogy lássák, nincs lehetetlen. Hogy még egy jelentéktelen „Marika néni” is meg tud mozgatni egy tömeget, egy igaz ügy érdekében. Nem volt se szelfi, se lófasz, se semmi.

A szervezők a színpad környékére sem mentek, pláne nem hogy a mikrofonba üvöltsék a saját fontosságukat.
Úgy vélem, ha már egy levegővel elfújta a komplett impotens ellenzéket, talán fel kéne mérnie azt az erőt amit a tömeg nyújt Önnek.

Bevallom, reméltem, hogy a napi fél tucatnyi facebook poszt valamelyikében arra buzdítja a követőit, hogy nagy számban jelenjenek meg a rendezvényen, és egy emberként álljanak ki az embertelenséggel szemben. Nem így történt. Ön, ugyan ott volt, de mihelyt elkészültek az újabb fotók, már távozott is. Valóban elég a kormányváltáshoz, néhány csípős bejegyzés és a napi 3-4 fotó?

Amint azt Ön is tudja, MI, nem emberek, mi mocskos, hazug, undorító disznók ellen küzdünk. Hazug, ördögi papok, kilóra megvett, súlytalan celebek, kifizetett mesemondók, és a vályú felett röfögő disznók.

Bevallom, engem ez a műparaszti giccs, aggodalommal tölt el, hiszen a főkondás lassan nem ura a helyzetnek, és egy ilyen helyzetben hívta fel Dolfi bácsi is a francia helytartóját, és tette fel a mára már történelminek számító kérdését: „Ég már Párizs?”

Mert ezek a silány gazemberek, bármire képesek. Amíg egy nép csendben tűri hogy hülyének nézzék, és békésen elfogadják hogy nincs abban semmi kunszt hogy egy makogó Maugli a magyar gazdaság első embere, addig baj van.

Ön, ezt tudja.

Arra kérem, fogadja meg egy 25. senki tanácsát: kevesebb szelfi, több cselekedet. Hiszen jogosan vádolják a kritikusai, hogy épp azt mondja, amit a nép hallani akar. Ettől megnyugszanak, és már kész is a világbéke. ” Péter, megmondta”.

Amint azt korábban írtam is, nem Ön ellen ” jöttem”, de azt beláthatja, hogy egy kritika nélküli vezető, nagyon cudar jövőt eredményezhet.

Szerintem, rossz az irány. Túlzottan el van minden csendesedve. Mert amíg Ön végig bandukolja a kórházakat, és a vasúti kocsikat, csupán egy szokásos cicaharcot idéz elő, ám ettől még az ország kifosztása és az embertelenség még nagyobb szintre emelése, nem áll meg. És amíg a hőmérőn ámulunk és a feszülős gatyón, újabb embereket sodor el, a maffia áradata.

Tisztelt, Magyar Péter!

Bevallom, engem nem érdekel sem a pózolás, sem a mindenféle üzengetés. Ön, mint az ellenzéki erők első embere, legyen végre igazán tökös és a taktika helyett álljon ki, és mutassa meg magát. Felelősége van. Mert ha Önben csalódnak egyszer, az Isten irgalmazzon ennek az országnak.

Üdvözlettel: özvegy Bartos Tivadarné