Egy máig ható világsiker története bontakozik ki a látogató szeme előtt a budapesti Szépművészeti Múzeumban most megnyílt és 2025. március 30-ig látogatható kiállításon. Bátran kijelenthetjük mellbevágó élmény éri a tárlat területére belépőt, amikor megáll egy-egy joggal világhírű, páratlan és csodálatos kép előtt. A kiállítás a múzeum gyűjteményében őrzött alkotások mellett magángyűjteményekből és külföldről kölcsönzött, rejtőzködő remekművek segítségével tesz kísérletet arra, hogy megvilágítsa azokat a művészeti, társadalom- és kultúrtörténeti tényezőket, illetve hatásokat, amelyek a művésznek az 1870-1880-as években kibontakozó karrier- és sikertörténetét befolyásolták. De kiről is van szó?

Kettős jubileumot ünneplünk ezzel a kiállítással – hívta fel a figyelmet dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója -108 éve született Munkácsy Mihály és jövőre lesz 125 éve, hogy eltávozott közülünk. A tárlat végigvezeti a látogatót egy életpályán, ahol az asztalosinasból a világ vezető művésze lett. A legnagyobb művei közül láthatunk jó néhányat, a tizenkét legfontosabb itt van közülük, de először van felvillantva az is, hogy kik hatottak művészetére. Hoztunk képet a világ sok tájáról, és vannak olyanok is, amelyek először láthatók Magyarországon. Megcsodálható a legnagyobb, mozdítható alkotása, a Honfoglalás, a „Trilógiából” a Golgota teljes nagyságban és két változatban a két másik mű is. Így hát nyugodtan mondhatjuk, hogy teljes és átfogó ez a kiállítás. Megtudjuk milyen a Munkácsy-kultusz mai napig tartó utóélete. Az érdeklődés máris óriási iránta – erősítette meg a főigazgató. A kiállítás kurátora, Krasznai Réka, a múzeum főmuzeológusa ezt még azzal egészítette ki, hogy Munkácsyt a világon mindenhol ismerik, ezért jogosan feltehető a kérdés: tudunk-e róla újat mondani? Mozgalmas életútját számos regény és film megörökítette, az őt övező legenda, mítosz már több mint száz éve töretlenül él. Most először látható a legnemzetközibb magyar festő életműve nemzetközi összefüggések mentén. Olyan kölcsönzött képeknek köszönhetően, amelyek megmutatják a hatásokat, amik fontosak voltak az ő karrierjében. Nincs még egy olyan festőnk, aki olyan magasságokig, hírnévig, sikerekig emelkedhetett volna, mint ő! Egy időben a legdrágább művész volt a világon! Itt megfigyelhető, hogyan épült fel ez a karrier. Megtudjuk: két személy segítette ebben, az egyik a műkereskedője volt, Charles Sedelmeyer, a másik pedig a felesége, Cécile Papier.  De mi állt e páratlan siker, művészi érvényesülés hátterében? Munkácsy kétségtelenül rendkívül tehetséges művész volt, ám megannyi, csak halála után elismert magyar és külföldi művész példája mutatja: a tehetség önmagában nem vezet érvényesüléshez. . Ő maga is sokáig kételkedett. A híres Önarckép megfestésére is már csak akkor vállalkozott, amikor biztosan érezte, hogy beérkezett. A kiállítás és kísérő katalógusa olyan kérdésekre keresi a választ, hogy miként vált Munkácsy, kora egyik leghíresebb, legelismertebb és anyagi szempontból is legsikeresebb festőjévé, milyen tényezők és milyen személyek vettek részt a Munkácsy-hírnév felépítésében? Hogyan ragadható meg Munkácsynak az Atlanti-óceánon is átívelő karriertörténete? A látogatásra érdemes hosszabb időt szánni, mivel a tárlat hat nagy tematikus egységből épül fel. Az első, (Egy legenda születése – Az első sikerek) az Ásító inastól, Munkácsy realista főművein (Siralomház, Éjjeli csavargók, Zálogház, Rőzsehordó nő, Köpülő asszony) keresztül a korszakváltó, egy új művészi hitvallást hirdető „Műteremben” című festményig mutatja be. A kép mellett kis műteremsarok idézi meg a mester egykori műtermét, a Munkácsy- hagyatékban fennmaradt művészkellékek és kultusztárgyak segítségével. A „Siralomház” csak 1965-ben került vissza Amerikából Magyarországra. Ez a kép az élethű kortörténet ábrázolása okán a magyar művészettörténet egyik leghatásosabb alkotása, részben a karrier és a Munkácsy-legenda elindítója is.  A századvég Párizsában: út az európai elitig című szekcióban Munkácsy párizsi sikertörténetének mérföldköve – a többszörösen kitüntetett, elsőként az 1878- as párizsi világkiállításon tiszteleti nagy aranyéremmel díjazott Milton története – kap kiemelt figyelmet, illetve az ezt követő stílusváltás és témaváltás. Ekkor a szegényebb társadalmi rétegek életéből merítő, sötét tónusú, realista életképeit felváltották a párizsi élet és saját környezete mindennapjait megörökítő nagypolgári szalonképek. Itt van a tárlat egyik különlegessége: a Magyarországon most először látható, korai, a tájba helyezett „szalonkép”: a Pávák. Ugyanitt kapott helyet a városi táj, mint új motívum a mester munkásságában. A városi tájak azt a környezetet is szemléltetik, ahol a Munkácsy magánpalotája is állt. Munkácsy-6) Hatalmas kihívást jelentett a kiállítás felépítőinek a mester óriásképeinek bemutatása. Munkácsy sikereinek egyik kulcsa kétségtelenül a „kolosszálképek”, ezen belül a Krisztus trilógia, melynek három darabja a bibliai történések sorrendjében: a Jézus Pilátus előtt (1881), az Ecce Homo (1896), de elkészülésben ezt megelőzte a Golgota (1884). A sorozat kezdeményezője a műkereskedő, Charles Sedelmeyer volt. Ezek a képek beutazták a világot, Amerikában több mint két millióan látták, nekik köszönhetően vált Munkácsy valóban világhírűvé. Bármilyen meglepő, de tény, a három képet sokáig senki sem láthatta együtt, még maga Munkácsy sem. Legelőször a debreceni Déri Múzeumban találkozhattak egymással és a közönséggel!

Élete végén, már a betegségével küzdve, 1893-ban készítette el Munkácsy az egyetlen magyar témájú képét. A valóban óriási, 18 és fél méter (1855 cm) hosszú, négy és fél méter (459 cm) magas, monumentális alkotás, midig próbára teszi a szakemberek tudását, ha meg kell mozdítani. Az épülő Országház számára festette, szavakba önteni, leírni a látványt, értelmetlen vállalkozás lenne. Most hogy szerencsénk van karnyújtásnyi távolságból szemlélni ezt a csodát, érdemes egy pillantást vetni az előtte csoportosuló nézők arcára – az is leírhatatlan. A legokosabb, ha nem teszünk mást, csak hagyjuk, hogy hasson ránk ez a kép, bámuljuk az alkotó tudását, ahogyan a vászonra vitte az apró részleteket, melyek azután pár lépés távolságból már örök életre szóló emlékké állnak össze. Aki szereti a feladványokat, megpróbálhatja a vezérek közül kiválasztani, Jókait, Türr István, sőt magát Munkácsyt is. A tárlat további termeiben már pihentetően hatnak a tájképek, melyek a 19. századi magyar tájképfestészet kiemelkedő darabjainak számítanak. Amikor ezeket készítette, mentesülhetett az elvárások és a műfaji kötöttségek béklyóiból, szabadon alkothatott. Ugyancsak a műkereskedője tanácsára festett, portrékat, szalonképeket, melyek mindmáig a magángyűjtemények féltett kincsét képezik. Párizsi otthonát gyakran keresték fel korának hírességei, egy ilyen találkozásnak köszönhető a nem kevésbé híres Liszt Ferenc portré. Végül pedig bepillanthatunk a személyét már életében körülölelő kultusz bizonyítékai közé, például egykori tanítványa, az osztrák Hans Temple 1887-ben készült, Munkácsyt ábrázoló képe segítségével.