Íme, Pelikán József címzetes és örökös gátőr Virág elvtársnőhöz írott levele az újmagyar kulturkampf tárgyában.

 „Tisztelt, Tekintetes Virág Elvtársnő!
Alulírott Pelikán József címzetes, és örökös gátőr úgyis, mint a Párt hű gyermeke, azzal a kéréssel fordulok  Nagyméltóságú Elvtársnőhöz, hogy ne tessen már engem állandóan kényelmetlen helyzetbe hozni, tessen engem  visszaengedni a gátra!
Ne tessen mán engem arra kényszeríteni, hogy nekem, a nagy-tajt- és fajmagyar nép, egyszerű gyermekének kelljen  magyaráznom a nagy-tajt- és fajmagyar Duna televízió bizonyítványát Ady Endre, és szegény jó József Attila  ügyéből kifolyólagosan. (ld. Hagyaték c. sorozat, Zsenik vakvágányon, Ady Endre és József Attila)

Nagyméltóságú Elvtársnő!
Hát nem éppen a Nagyméltóságú Elvtársnőnek, és magának Bástya Elvtársnak tetszett mondani, hogy a nemzetközi  helyzet egyre csak fokozódik? Mer’ ha ez így van, akkor beszéljünk végre magyarul, még ha a filmben jeleskedő egyetemi tanárnak nem is mindig sikerül! Monnyuk mán ki végre nyíltan, tiszta szívünkbül, hogy Ady Endre egy zsidóbérenc bértollnok, egy kis vérbajos, alkoholista senki volt, miként József Attila is szociálfasisztaként bátorkodott beugrani az ország kerekei közé. (Vagy? Miként is volt ezzel a szegény kárhozottal?)

De! Nem is itten van az én legnagyobb bajom, hejszen az említett urakat már nem tudjuk utólag – bármennyire is szeretnék! – másodjára is megölni, hogy teret adhassunk végre az újmagyar irodalom Pantheonjában olyan géniuszoknak, amelyek kikerülve a gondolkodó ember magyar vakvágányát, kikerülve az individualista liberálbolseviszta fasizmus vakvágányát, szeretett nemzetünk szerelvényét kívánták hátukon felcipelni a népnemzeti- szittya Parnasszoszra. Itt és most oly nagyjainkra gondolok, mint Nyírő, Wass, Tormay, akik mellett az inkriminált kis költőcskék még inasok sem lehetnek!

Azonban ehhez tessenek mán megtanálni a megfelelő módszert! A szép, nyíltan zsidózós, tiszta magyar hangot! Tessenek mán megtanálni a rendeleti kormányzást, méltóztassanak mán betiltani, indexre tenni, ezt a két tehetségtelen kis senkit. Vagy! Kegyeskedjenek tanulni végre a nagy elődöktől, az egyébként még némi jó ízléssel is bíró Aczél elvtárstól és köreitől, és agyon hallgatni a rendszerellenes uszítást, a nemzetellenes giccset, amit ez a két kis senki, mint életművet eregetett maga alá.
Egymás közt szólva, Tekintetes Elvtársnő, végső soron át lehetne gondolni, meg kéne fontolni a művek bezúzását, vagy még inkább ráengedni a könyvesboltokra az újmagyar SA-t, a békemenetelős, rezsicsökkentős rohamcsapatunkat. Aminek megszervezéséhez, én, Pelikán József gátőr, a Párt gyermeke, a nép egyszerű fia már kevésnek bizonyulok. Éppen ezért Tessen engem visszaengedni a gátra!

Meg amúgy is! Nagy víz készülődik áprilisra a Dunán, meg hát előttünk van még a március 15-i hófúvás is. Ott az én helyem: azon a gáton.

Turulos szívem teljes szeretetével, elvtársi tisztelettel és üdvözlettel:

Pelikán 
sk”

Puskás Zsolt