Bizonyára kevés olvasónknak tűnt fel, hogy antigravitációs erőmű kivitelezésén fáradoznak nemzettestvéreink. Talán még az un. nemzeti média fenntartásai is hozzájárulhattak ahhoz, hogy ez a zseniális kutatás- és kísérletsorozat ne kaphassa meg az őt megillető nyilvánosságot.

Kedves Polgártársaim! Mit polgártársak! Véreim! Magyarok! Magyar Testvéreim!

A minden rosszban van valami jó bölcsességét erősítendő, a sok hallgatás, elhallgatás után engedtessék meg nekünk, a Magyar Krónikának, hogy első kézből tájékoztassuk önöket az antigravitációs erőművünk első, kísérleti üzeméről.

Igen kérem! Látva még a jobboldal hitetlenségét, kétkedését, nagyszerű népünk, lánglelkű vezetője, a megtestesült Isten, ha isteni energetikáját nem is, de nemzeti vagyonunk egy jelentős hányadát adta az antigravitációs kísérletekre, és az első erőmű felépítésére. (Természetesen az összes kapcsolódó iratot, jogszabályt, jogszabály tervezetet ezer évre titkosítani volt szükséges, nehogy a baloldali liberálbolsiplutokratabibsi ármány megakadályozhassa egész univerzumunk további sorsát befolyásoló, azt felvirágoztatni kész találmányunk kivitelezését.)

Most pedig! Kedves olvasóim, lépjenek be velem, lépjenek be velünk, a Magyar Krónika jóvoltából először a tudomány szentélyébe, a MAKK-ba: a Magyar Antigravitációs Kutató Központba. Furmányos kormányunk nagygóbé vezetője sokadszorra tett tanúbizonyságot bölcsességéről, miszerint a legtitkosabb dolgok a szemünk előtt zajlanak. Ennek szellemében bérli – szuper biztos, szuper titkos, szuper ellenőrizhetetlen költségvetési keretéből! – 2.8 Md. HUF. / hó bruttó számlaértéken a MAKK épületét, a Kodály Körönd 11/C II. lh. 3. em. 11 szám alatti, 43 négyzetméteres lakrészét a Miniszterelnöki Hivatal. De! Ne csigázzam tovább önöket! Lépjünk is be!

Az átkozott. Illusztráció: dweebist.com

Az egyterű lakrészben a központi helyen, középütt csupán egy műanyagból készült, kb. 2 cm. magasságú, világítós Turul totem helyezkedik el, amely az emberfiában tisztára a Máriás kulcstartó képét hívja elő. Tudják kedves olvasóink, azt, amelyet az éjféli misén osztogatott egy országgyűlési képviselő polgártársunk, nagy magyar testvérünk, nagy magyar Máriás – Istenes, Szent Koronás hitbéli társunk.

Körötte matyó hímzéses terítőkön ülnek a Kossuth térről jól ismert, a Kossuth teret korábban bőséggel megáldó és megtrágyázó honfitársaink. Hallga csak! Hallga! Mintha mantráznának! Jól hallom? Mintha hároméves korom egyik kedvenc mondókáját mantráznák ezek a nagy lelkeink, mit nagy lelkeink: mahatmáink?! Igen! Igen! Igen! „Emese, Emese. Nem áll jól a szeme se!” Kísérőm, a világhírű ufológus, Kocsis Irma is megerősíti: jól hallom, mantráznak.

És! Ekkor – erősítve, hogy ekkora malacom csak nekem, a Magyar Krónika kiküldött helyszíni tudósítójának lehet – szinte egyszerre kezdenek felsüvölteni a helyiség oldalfali mentén, körben, az egész szobában felállított telexgépek, faxok, és mindenféle hírközlő apparátok!

Izgalmam palástolására képtelen, mellkasom közepibül ippeg kiugrani kívánó szívvel, üstöllést ugrok is a legközelebbi apparáthoz! Ha hiszik, ha nem: menten elájulok! A telexgépből a szemem láttára bontakozik ki az első hír, miszerint a Kékestetőn felállított, nemzeti színű magasság jelző követ megtalálták a Kancsündzöngán! (A hitetlenkedők kedvéért: Kékestető felirattal)

Igen kérem! A Kancsundzöngán. Most miért újra ez a kishitűség? Nem jutott fel az Everestre, a Kancsundzöngán fennakadt. Miért? Miért? Hát azért, mert a Kossuth téri parkművelő csoportból, akik már a nagy „fülkeforr” óta a MAKK főfoglalkozású, munkanapi nyolcórás státuszú kutatói, az egyik kutató betegség miatt, igazoltan otthon volt. Hiányában kevésnek bizonyult az energia.

Most pedig, kedves olvasóim, ha nem vennék rossz néven: elbúcsúzok, engedjük kiteljesedni a nagy magyar csodát, a nagy magyar levitációt! Holnap, ismét jelentkezek, holnaptól folyton folyvást folytassuk!

„Kinyílott a rezeda? Megírom!”

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok! Az Erő velünk van!

(OK, alias Obivan Kenobi)

Puskás Zsolt, a KMH vendégszerzője