A mama rántott csirkéje
Egyszer eljön az az idő, amikor mi is ott fogunk ülni a lassan sötétedő konyhában, és várjuk a gyerekünket, csak várjuk, bizakodva, hogy hátha, mégis…
A fiát várta, ebédre.
Már vagy tizedszer simította le a hófehér abroszt, pedig azon egy ránc sem volt. Az ünnepit, az azsúrosat tette fel, mégiscsak a fiát várta, nem lehet a köznapi kockással tálalni neki!
Nem sűrűn jött, így hát, ha jött, akkor az egy kicsit mindig ünnep volt. Megértette ő, fontos ember a fia, vezető ott fent, Pesten, egy nagy gyárban, sok a dolog, meg tanulmányutak, meg hozzá is jönnek messzi földről, azokat is kísérgetni kell. Megértette ő, csak kicsit sajnálta, hogy olyan keveset látja. Hanem, ha jött, mindig hozott csokoládét, meg virágot, hiába mondta neki, bolond vagy, te gyerek, nem vagyok én eladó lány, hogy virággal édesgess! No meg, ha kell virág, hát itt van a kertben, szedek a magam örömére, de a fia csak nevette. Édesmama, ez kijár magának – kurjantotta -, aztán csak felölelte, forgott vele vagy pár lépést, valami valcert fütyörészve, egészen addig, míg a mama hangosan nem követelte, hogy tegye már le, mert szédül. Boldogan, kipirosodva, a levegőt szaporábban szedve ült le az asztal mellé, kibomlott haját a kendő alá igazgatni.
Csak hát, ez már egy kicsit arrébb volt. De ma, ígérte a fia, ma megkerül, hát ünnepire terített.
A kedvencét főzte, aranyló húslevest, meg rántott csirkét, a kedvéért egy jércét a késnek eresztett, nem sajnálta, pedig csak egy pár káricált az udvar végében, hogyisne, hogy az ő fiának ne legyen meg a kedvence?
Aprajából a levest dúsította, kertből friss répát, gyökeret vont, megmosta, belekarikázta, a kamorából, a deszkáról, amit jófajta vászonkendővel takart, rövid metéltet – maga gyúrta, szálazta -, olyan jó maroknyit készített, hogy ha jön a fia, csak megbuggyantja egy kicsit a levest, különben még szétázna, csipetnyi macskapöccsel bolondította – úgy szerette a fia, ha enyhén csípett.
A mellét meg a combját – azokat kétfelé szedte, úgy kiadósabbnak tűnt – bepanírozta – a panírba belemorzsolt két gerezd fokhagymát, attól olyan jó pikáns ízt kapott – letakarta egy könnyű szalvettával, aztán csak ült az asztal mellett, és várta a fiát.
Olyan jó volt nézni, ahogy a fia evett! Belemerítette az arcát a leves párájába, szinte itta magába, a csontokat fényesre szopogatta, aztán, amikor végzett, nagyot szusszantott, megveregette a pocakját – na igen, domborodott már egy kicsikét – és elégedetten mondta: na, édesmama, ez megint valami fölségesre sikeredett, és kezet csókolt neki. Amikor fia a kezére hajolt, mindig elfogta a vágy, hogy megsimogassa a fejét, csak most az egyszer, úgy, mint régen, amikor kicsi volt, de aztán visszahúzta a kezét. Nem való már ez, hogy tutujgassa a fiát, felnőtt ember, nagy ember, tán még nem is esne jól neki.
Ha autó fordult be az utcába, felugrott, és a konyhaablakhoz sietett – onnan rá lehetett látni a kertkapura – de nem állt meg előtte senki. Az öreg kakukkos óra elütötte már a felet is, meg az egészet is, immár harmadszor. A konyha sarkaiból lassan kúszott elő a sötétség.
Nagyot sóhajtott, és meggyújtotta a gázt. A metélt tésztát visszatette a többihez a kamorába, jó neki az a leveske a nélkül is. Kisütötte a húsokat – közben egyre csak figyelt, hogy a fia, hátha, mégis, micsoda boldogság lenne, frissen forrón – vigyázz, kisfiam, most sütöttem – adni eléje, de nem…
Aztán csak ült a sötét konyhában, ölébe ejtett kézzel, gondolattalanul. A gyomrába belecsavart az éhség: a nagy készülődésben nem is gondolt magával. Kivett a tálból egy felső combot, beleharapott. Rágta, csak rágta a falatot, gépiesen.
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
4:28 de.
Köszönöm. Csak már nehezen olvasom az ilyesmit, hamar párásodik az öregebb szem…
6:12 de.
-en biza mennek ropulnek akar naponta az Anyukamhoz!!!
de sajnos en ulok egyedul sivaran a sotetedo konyhaban,suru konnyek kozt,az egekbe uvoltve azt az irgalmatlanul nagy fajdalmat!!nekem mar nincsen Anyukam!
elvettek elragadtak tolem gyilkos kezek!!bedugtak egy gazkamraba!!
szegenykemnek meg igazi sirja sincsen ahova elmehetnek emlekezni meltosaggal Ember modjara!!ami sir van abban senki-semmi nincsen,az csak jelkepes!!oda nem szivesen megyek ki csak muszalybol!
pedig edes jo istenkem!!de odabujnek most az Anyukam olebe,lehajtva oda megfaradt mar teljesen osz fejemet!!
mar nagyon-nagyon varom az orok almot!!vegre egyutt leszunk oromben gondtalansagban korulveve az O.-rokkevalo kegyelemmel teli szeretetevel!!de jo is lessz!!
de…………..addig marad a sivar egyedullet,a kinokkal keserves gyotrelmes ejszakak!!meg ma is almodom rola ahogy jarok az arcokon!!almaimban ujra es ujra visszaterek a lagerba!!
mi akik „tuleltuk” nem jottunk el onnet teljesen!!mi kettos eletet elunk!!az egyiket itt es most,a masik ott fojtatodik a lagerekben ahol abbamaradt!!
de………….tudom jol zavarok ezzel………….
6:22 de.
asher, nem zavarsz. megemlékezésed őszintén megindító!
6:41 de.
majd masokat zavarni fog!!elore erzem,gunyt uznek meg ebbol is!!nem az o fajdalmuk…………..!
7:11 de.
asher, gondoskodom arról, hogy ne űzzenek gúnyt a fájdalmadból.
9:54 de.
asher alexander
2014 január 26
6:12 de.
Tudod, öreg, te vagy a legjobb bizonyíték arra, hogy a karcos külső hatalmas szívet takar..
Ne változz, és sqard le a nyáladzókat..
9:56 de.
István, ez megint egy megható kis írás.
Valamikor az átkosban úgy haramgozták volna be, hogy ” az életből merítve..”
Gratula.
10:23 de.
volt egy film ilyesmirol csak ott kartacsonyfat es draga aron pulovert vett a mamoka!!azon az aron hogy akar ket hetig nem eszik!!
aztan senki se jott el hozza…………..ott sirt egyedul a szeretet estejen!!
asszem a patkos irma volt a nagyi!
10:25 de.
koszonom kedves szavaid!
az O.-rokkevalo legyen kegyelemmel teli aldassal rajtad es egesz hazad nepen!
10:34 de.
Asher Alexander: Az emlékeiddel nem zavarsz senkit. A tisztességes emberek erre akarják emlékeztetni az egész világ mai és jövőgenerációit, hogy ne ismétlődjön meg hasonló világraszóló és páratlanul kegyetlen, állatias genocide.
Ezzel együtt, remélem és szinte biztos vagyok benne, hogy az életed utolsó 70 éve nem mindennapos szenvedés és emlékezés volt csak, hanem voltak boldog időszakok is.
10:47 de.
Nagyon életszagú ez az írás is. Pontos, kimért, minden szava fontos. Fantasztikus ez az írói fegyelem. És eközben persze kirajzolódik egy teljes film, még a le nem írt részletekkel is. Nem tudom hogy, de zsigeremben érzem, mintha a betűkön túl mesélné tovább valaki, vagy inkább peregne a film.
Az anya saját szintjén megélt személyes tragédiáját nem, is gondoltam, hogy abban a pillanatban felülírhatja bármi, hiszen annyira domináns, percekre elfeledteti, hogy más tragédia, vagy keserűség is létezhet. Érdekes módon én is teljes mértékig azonosultam az ürességbe zuhanó kietlenségbe merevedő várakozó szeretetével, pedig nálam is fordított a helyzet. Én egy szerencsétlen háztartási balesetben veszítettem el édesanyámat, aki a karjaimban távozott végül. Akkor, amikor közel annyi idős volt, mint most én. A mai napig nem bírtam feldolgozni. És hogy visszakössek, pont a levesét ettem a kertben.
Természetesen örökké nagy űr tátongott utána, a fájdalmat mélyen eltemettem a tudatalattimba, de az ilyen írásokból is sugárzó emberi érzések mélyen meghatnak, mert azonosulva velük, átérzem, és közben tudom, hogy porszemnek érzik magukat, amikor a legkisebb dolgoknak is ki vannak szolgáltatva. Védekezés-képtelenek, csak elszenvedni képesek a hasonlókat az életük során megtapasztaltakból tanulva, és kiüresítik szívüket, elméjüket hogy ne rakódjon le lelkükre minden ilyen törés, hiszen különben a súlyuk alatt elméjük a Pokolba zuhanna.
És hogy aktualizáljam, hasonló történik ma sok választóval is, akik a politika mai fertőjébe belebolondulni nem akarnak, így hát elüldözik maguktól még az esélyét is a bemocskolt politikának. Ezért nehéz lehet őket arra is rávenni, hogy szavazataik révén valami nemesebb jöhessen.
11:00 de.
Gyula Bognar, Jr: Ha valami nagyon fáj csak ideig óráig lehet felhőtlenül boldog az ember. A sötét felhő kegyetlenül beárnyékolja még a legszebb perceket is. A fene egye meg.
Minden mikor utazunk ide haza belém mar a félelem, hogy utoljára láttam édesanyámat(88 éves). Fúj de pocsék érzés.
Te Ille, nem tudsz néha mulatságosat írni? Ahogy nézem ránk férne!
11:04 de.
Llanfair: a következő, ígérem, az lesz.
2:14 du.
egyetlen picinyke oromom volt csak!!
a felesegem es a picike lanyom!!orokbefrogadtam,mert a mengele kiserlete utan en mar keptelen voltam nemzeni!
de nem tartott sokaig az orom mert egy terrorista elvette ezt is,amikor felrobbantotta magat tel avivban!!
2:36 du.
TE! TE! ÉdesanyaSZÍVŰ István!!! Mennyire érted, érzed, az anyaszívek dobbanását?! KÖSZÖNÖM! – G.B.
*
Dicsekszem!
Minden vasárnap leröppen hozzám az én Zsúm! Olyankor felmelegszik a szívem és a lelkem is.(( 🙂 ))
2:45 du.
Asher Alexander! Drága jó Nagyanyám, mielőtt örökre elment, az azt megelőző napot végigbeszélgettük. Mindketten tudtuk, következő nap már nem lesz rá lehetőségünk. Akkor Ő azt mondta nekem: „Bumbikám”, – így hívott! – ne bömbölj! – elszakadt a „cérnám”, elfogyott az akaratom, könnyeimet képtelen voltam megtartani, folytak az arcomon. – „Bumbikám, ezek után ha belépsz egy szobába, azt gondolod, hogy egyedül vagy. Ne hidd! Egész életedben ott leszek melletted. Mindenben megsegítelek, fogom a kezed, Veled együtt érzem a sikereidet, de a veszteségeidet tompítom. Rányitom a szemed a szépre, a jóra, a következő akadályra, melyet le kell győznöd. Mert ugye, a nehézségek azért vannak, hogy legyűrjük, majd egy-egy ilyen csata után visszanyerjük önmagunkat, akaratunkat, a soha nem adom meg magamat! – érzetünket. Így tegyél, Veled leszek. Érzed majd”.
*
Édesanyád hiányát érezve gyújts egy fehér gyertyát, szólítsd meg és öntsd ki a szíved örömeit és bánatát, kétségeit. Nem magadban, mondjad ki! A kimondott szavak eljutnak Hozzá. A Szelleme itt maradt örökre. Higgyél nekem.
Amikor álmodban találkozol Vele, ünnepként érjed meg, soha ne bánkódj. Álmodban jön Feléd, hogy ha álmodban, akkor álmodban, de Veled legyen.
Nekem ez segített és segít, mindmáig.
Szeretettel írtam, higgyél nekem! Nagyanyám de sokszor bizonyított.
Nem vagyok egyedül! Igazat mondott.
9:48 du.
nekem,nekunk ott birkenau-ban,nem adatott meg az se hogy elkoszonhessunk egymastol!!
akiknek nincsen megszentelt valodi sirja azok ott maradnak-maradtak orokre kiserteni a multat ahol legyilkoltak oket!!
egy zsido a legnagyobb aldozatot akkor tudja meghozni az UR fele ha felajanlja a sajat eletet,igy elvegzi a „kiddush HASHEM”-et!!
az en anyukam is ott bolyong keresi azt ami elveszett orokre,az idok vegezeteig!!
nincsen mellettem!!
9:52 du.
akik oda megerkeztek,es nem kuldtek direkt a halalba,azok mindossze ket ora multan teljesen egyedul maradtak!!a csaladjaikra emlekeztetett csupan a kemenyeken kiomlo suru buzus feket fust!!
aki ma elmegy oda megnezni,annak mindent megmutatnak!!kiveve ezt az emelyitoen ocsmany buzt ami kilometerekre elment a szellel!!
2:25 de.
Asher!
Meginditoak a soraid.
Bar en,akinek edesapjat,nagynenjeit,
nagybatyait,unokatestvereit oltek meg-visszakaptam
anyukamat- aki visszatert hozzam-ertem-a halalmars
es a lagerek poklabol.
Ma,a Holocaust nemzetkozi evfordulojan-testveri szeretetemet
es megbecsulesemet kuldom a te nemzedekednek,
batorsagotokert,harcaitokert,munkatokert-
a peldaert amit adtatok nekunk es az utanunk
jovo nemzedekeknek.
http://www.youtube.com/watch?v=vZ5WKLRGoDg
http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=26&c=37&v=0&vs=
Nem talaltam a vigasz szavait- de remelem,
hogy valamennyire- bar ez majdnem lehetetlen-
konnyitettem rajtad.
מרים
6:45 de.
Liber Adoni!Israeli!
egy hitsorsos testver szava mindig tobbet nyom a latban,plane ha hasonlo cipoben jar!!
-(a Goyim!!NEM sertodjenek meg azon amit irok-irtam most!!)-
de ez mar csak igy van!!mi zsidok kozelebb allunk egymashoz mert a kozos zsidosors az osztalyreszunk,es mert a Yehudi Neshama-nk altal mi mindnyajan testverek-es-noverek vagyunk mindannyian Avra’am avinu es Sarai Immenu gyermekei!!
todah raba gadol!!
a halottainkert legeloszor is,; BARUH DAYAN h’EMET!!
es kozvetlenul utana,;
Yitgadal veyitkakadash sheme raba!
bealma di-vera kirhute veyamlikh malkhute veyatsma purkanne vikarev meshihe!
behayehay’n!!uvyomehay’n!!-uvhaye bekol det israel baagalo uvizman koriv v’imri,; Amen!
yhe sheme raba mevorakh…………;
Kaddish az elhunyt szeretteinkert!!
ki-ki lelekben enekelje el,;
„El Molej Rahamim..”
12:43 du.
Asher!
Mivel nem Adoni,hanem Giverti vagyok,
ha nem is ugyanabban a minjanban,de Veled
imadkozom, teljes szivvel.
Nem csak szeretteinkert,akik mar nincsenek
velunk, hanem a jelenert es a jovoert,
azert, hogy a „szaraz csontok”-melyek
eletre keltek Izrael foldjen-{Jehezkel -37}
soha tobbe ne szaradjanak ki .
12:52 du.
Amen v’Amen haver!!
moi mème apres de la Shoah je ete engage volontaire pour combattre de la independence de Erets Israel!!-(milhama h’hatsmauth)-
et encore aujordhui…………nous les vieux ,les anciens de palmah,irgun,yehi,et h’ganah,nous disons en haut voix-(pour defendre notre chere mère patrie)-; Anahnu Po!!!!
il y’a rien qui cher pour ce la!!
1:03 du.
אשר!
Megható a leírásod.Ahogy mondod.Mi valamennyien megértünk és testvérünk vagy.Majd minden házból hiányzik az Apa vagy az Anya vagy Mindkettő. Én is elvesztettem Apámat és a családom nagyobbik felét.Ki így Ki úgy,de felülkerekedtünk,mert az élet megy tovább!Soha nem felejtünk!Vigyázunk a Hazánkra BÁRMI ÁRON.Csak akkor sírunk amikor gyilkosaink utódai nem láthatják.A könnyek erősítenek,keményítenek. נצח ישראל לא ישקר
1:25 du.
Megkonnyeztem. Az irast is es a hozzaszolasokat is. Aterzem mindet. Kulfoldon elek, mert igy hozta az elet. Haza evente 4-szer megyek es en is felek eljonni, mert sose tudom mikor latom oket utoljara. Ebbe a fajdalomba neha szinte belegornyedek.
10:18 du.
-en mar sohasem megyek „haza” mert amikor mentem volt-(45-ben!)-elkergettek,lekopkodtek,mert mereszeltem visszaterni a lagerbol!!
azt vagtak a fejemhez,;-„na nezd mar a budoszsidajat!!minek jottel vissza?itt mar mi lakunk!!ami a tietek volt az mar a mienk!!miert nem dogoltel ott mint a tobbi zsido?stb-stb-stb!!”-
10:30 du.
mi zsidok mint oropk buntetest ezt kaptuk az UR-tol,amit viszont vegtelen nturelemmel viselunk!!
minden generacio tovabb viszi egyre gornyedobb hatan az osei vilagfajdalmat!!hogyan lehetseges ez?
azzal amit mi ugy hivunk „neshama yehudi”-(biztosan lessz itt tolem okosabb aki ezt jol elmagyarazza mi az hogy neshama yehudi)-azt mi orokul kapjuk ugy apainktol-mint anyainktol,es ez magaban viseli ugy a jot mint az orokos fajdalmat is!!orokul kapjuk ezt,tetszik nekunk vagy sem!!
gondolom az ide iro zsidok vagy legalabbis zsidohituek nem cafoljak meg azt amit errol irok most!!(?)
1:54 de.
Kedves Asher Alexander!
Iszonyatosan nehéz tudomásul vennünk, hogy mindennek, itt ezen a Földön, árnyéka van. Még a boldogságnak is. Nagyon nehéz ezekkel az árnyékokkal együtt élnünk. De muszáj. A tovább élésünkhöz szükséges az, hogy megtanuljuk magunkat megvígasztalni.
Én is, de sokszor ezt teszem.
Igen volt, hogy perlekedtem Istennel, sőt megvallom az is, hogy „haragban is voltam”.
Természetesen, mint tudjuk, ez a harag nagyon is egyoldalú volt, részemről. Sokat gyötrődtem, sírtam és ápolgattam a fájdalmaimat.
*
Aztán rádöbbentem, egy másik oldalra.
Csak így tudtam elviselni a szeretteim elvesztését. Átgondoltam és ki kell mondanom, hálásnak kellett lennem, sőt köszönetet kellett mondanom azért, hogy Ők voltak a Nagyszüleim, a Barátaim, a Szerelmem. Megadatott nekem az, ami sok embernek soha, hogy megismertem általuk és a tőlük kapott mérhetetlen szeretetet, szerelmet. Utam hosszabb, vagy rövidebb szakaszán EGYÜTT lehettem Velük. Így, erről az oldalról megvilágítva a gyászaimat, mindjárt másképpen éreztem.
Milyen csodálatos volt, hogy megoszthattam velük az örömeimet, a bánatomat, a kétségeimet. Velük együtt, egyszerre dobbant a szívem. Kaptam és adtam örömet és szeretetet.
*
Hidd el, sokan olyan magányosan élnek, van aki soha nem tapasztalja meg az IGAZ SZERETETET, a SZERELMET.
Nekünk megadatott. Igen, átéreztem és átérzem, az időt kevesled,amit velük tölthettem, én is. A boldogság szárnyakon repül, amíg a bánat ólomlábakon jár.
A mi családunkban is történtek ilyen veszteségek. Drága Nagymamám veszítette el a nagynénjeit, édesanyjának a testvéreit, unokatestvéreit.
*
Mostanában is vannak háborúk, veszteségek. Értelmetlen dolognak tartottam és tartom ezeket a vérengzéseket.
Amit a zsidókkal és más népekkel műveltek, sőt ma is, azt soha nem lehet megbocsátani. A Biblia szerint „bocsáss meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” Ezzel a kijelentéssel, de sokszor nem értek egyet. De sokszor!
De átgondolva, mégis igazat kell adnom a Szent Írásnak.
Ha nem tesszük le a Teremtő tenyerébe a gondjainkat, a bánatunkat, a gyászunkat, abból soha nem tudunk kikecmeregni. Ha engedünk a keserveinknek, fájdalmainknak, akkor soha nem tudunk elengedni, a fájdalmat sem. Egész életünket beborítja a mérhetetlen gyász, amit a szívünkben érzünk.
Tovább kell lépnünk az előttünk álló uton. Higgyél abban, amit előzőleg írtam, Szeretteid Veled vannak! Nemcsak a sejtjeidben, ami visszakövethető, de ott vannak a döntéseidben, a mindennapjaidban.
Amikor hiányukat érzed, gyújts meg egy, vagy több gyertyát és beszélj hozzájuk.
Én is ezt teszem. Olyankor mindig megtapasztalom az erőt, a magam körül sűrűsödő levegőt. Igen. Ők vannak körülöttem, még jobban megérzem.
Ez pedig vígaszt nyújt. Higgyél nekem.
Szeretettel nyújtom át a botot, melyre rátámaszkodhatsz, ami engem mindig megsegít. Így, eképpem osztom meg Velük, kimondva a bánatomat, örömeimet és megköszönöm minden alkalommal, hogy velük élhettem. Életem egy hosszabb vagy rövidebb szakaszában.
Szeretettel, megértéssel, barátsággal üzenem.
2:10 de.
Itt, ahol élek, megtörtént az alábbi rettenet.
A helyben élő és munkáját rendkívül gondosan végző temetkezési vállalkozó, hosszú, keservesen elszenvedett betegségében meghalt. Hátrahagyva feleségét és leányát. Példásan szép, szeretettel megélt családi életük, hirtelen összeomlott. A felesége a lányával összefogott, miután együtt szervezték meg a Férj, az Édesapa temetését, továbbra is együtt dolgoztak. A leány, immár alig húszévesen, de beállt az édesapja helyére, munkájával, erős akaratával segítette mindenben az édesanyját.
Őt, aki fájdalmas szívvel, de töretlen lelkiismerettel végezte tovább a munkát.
Abban a hitben, hogy ez már hosszú ideig így lesz.
Nem ez történt.
A lány, egy motorbalesetben meghalt.
Az egész falu egy emberként állt a temetkezési vállalkozóként dolgozó édesanya mellett. A környékben dolgozó többi temetkezési vállalkozó, egy emberként ajánlották fel segítségüket.
Az édesanya hárított. Ő szervezte meg a lánya temetésével járó szolgáltatásokat, dolgokat. Majd beállt a koporsóval szemben és ömlöttek a könnyei.
Felváltva látogatták Őt (a temetés után) a helyiek, de nemcsak ők, a református és evangélikus lelkész, a katolikus pap, a babtisták vezetője és beosztva, a barátok, szomszédok. Mindnyájan féltettük az édesanyát. Mai napig fel nem érem, hogyan tudott talpon megmaradni?! Mély gyászában, mások szeretteinek temetését levezényelni?!
Mai napig, bárhol és bármikor megjelenik, érezzük, tudjuk, ezt csakis angyali segítséggel tehette, teheti meg. Neki is elmondtam azt, amit itt leírtam. Vele vannak, maradtak, s Ő azt válaszolta: érzem, tudom, mert megtapasztalom. A mindennapjaimban.
*
Ezt el kellett mondanom Neked és minden Fórumtársunknak, akiben olyan mélyen égnek a veszteségeik.
8:37 de.
georgina!
ez mind szep es jo!!
de!!!!
csak annak akit valoban eltemettek megszentelt foldbe!!
mindazoknak akiknek a hozzatartozoit elegettek es a hamvaikat osse-vissza keverve tobbezernyi maseval egyutt kiontottek egy folyoba,azoknak ez nem adatik meg soha sem!!
8:40 de.
georgina!
rosszul tudod!!
a hala’ha-(torveny)-vilagosan fogalmaz!!
csak es kizarolag a sajat nevemben tehetek „megbocsajto” kijelentest vagy gesztust!!meg a sajat csaladom neveben sem!!
nem hatalmazott fel ra semelyikuk hogy azt tegyem a nevukben!!
6:57 de.
Ashernak,Gyurinak es mindannyiotoknak-
akik elvesztettek szeretteiteket-
a zene gyogyir.
A csatolt lemez-
„Dallamokat ultettetek belem
Apam es Anyam
Elfelejtett zsoltarokat.
Magrol magra
Hordozta oket a szivem
Most felelednek bennem
es novekednek
Hallgatom messzi
Bolcsodalomat
Melyet anya kuldott leanyanak
Echat es a szombati dalokat
Mikor elhallgatnak
az utolso dallamok
Ujra Veletek vagyok
A szakadek sotetsege felett
A forditas nem teljes, de akartam
hogy azok is, akik nem ertik a nyelvet,
tudjak-mirol szol a dal.
http://www.youtube.com/watch?v=49DL8mTeHe4
12:36 de.
libe mädele israeli!!
dos iz zer sejn far dir,denken far uns!!todah raba gadol!!
when ik will denken,hore ik der sejnste song der welt,;
„majn yiddisher mamele………….”
1:34 de.
Asher!
Keresedre elkuldom neked „majn yiddishe mame”t-
masik kedvenced- Jaffa Jarkoni eloadasaban.
http://www.youtube.com/watch?v=slmQoapcEHQ
1:38 de.
koszonom szepen szivboljovoleg!!
2:04 de.
h’yom ze yom der jorcajt iber mejn tate und mejn bruderle!ik zinge in der beith h’haim der yiskor und der el molej rahajmim!
tate und bruderle tot in der getto in 1944 Februar 04 in der nacht!
ze yom der malakha moves!!
will ik nicht aber doch muss……………muss immer noch vejnen
2:07 de.
aber tate und bruderle habe doch ajn echt kever!!
ima brennt in kzl birkenau mit mejn familie!
6:28 du.
אשר,
A mi bánatunkra nincs gyógyír.Azonban van elégtétel az élettel és a halállal szemben is. Ezt akkor éreztem először amikor a Fiam vállpántjára tűztem a tiszti rangot.Másodszor amikor a Lányom kapta meg a szágám-t.Ez a teremtő ajándéka volt számomra.Azon felül,hogy szolgálhattam a Hazámat 22 éven keresztül.Ez hozzájárul öregségem nyugalmas élvezéséhez.Soha nem felejthető gyászunk mellett értékeljük azt amit a Teremtőtől kaptunk.
6:40 du.
Aser,
A kaddishoz a legfontosabb a végét is hozzá imádkozni: Oszé sálom bimromáv hu jászé sálom álénu veál-kol jiszraél vöimru ámén.
11:19 du.
gyuri10!
echt!!
-„ajszè solajm bimrajmov hu jasszè solajm olejnu vöalkol jisroèl vöimri ,; Omejn!”-
ken-ken!!nakhon!