Magyarországon április 6-án, Québec tartományban pedig április 7-én lesznek választások. És miközben Magyarországon Orbán Viktor kormányfőn kívül valamennyi listavezető kiállna a televíziós kamerák elé vitázni, Québecben meg sem fordul Pauline Marois miniszterelnök fejében, hogy ne vitázzon politikai ellenfeleivel. Az átlag québeci szavazó bizonyára megbüntetné a kihívás elől kibújó politikust, ezért az idei választáson is egy tartalmas és időnként szenvedélyes televíziós vitának lehettünk a tanúi. Pauline Marois, a baloldali-szeparatista Parti Québécois (PQ) miniszterelnöke szállt harcba Philippe Couillard-dal, a Liberális Párt (PLQ) kormányfő-jelöltjével, François Legault-val, a jobboldali Coalition Avenir Québec (CAQ) vezetőjével, valamint Françoise David-dal, a radikálisan baloldali Québec Solidaire (QS) társelnökével. Maroisnak szüksége lett volna kiütéses győzelemre, Couillardnak pedig arra, hogy kevésbé jöjjön le az átlag választó számára, mint szürke technokrara. Egyik sem érte el célját.

Miniszterelnök-jelöltek, balról jobbra: Francoise David (radikálbaloldal), Francois Legault (jobboldal), Pauline Marois (baloldal), Philippe Couillard (liberalis)

Pauline Marois végig roppant harcias volt, időnként üvöltözve vitázott Philippe Couillard liberális ellenfelével, feltehetően ezzel akarta destabilizálni a televíziós vitákban tapasztalatlan PLQ-s kormányfő-jelöltet. Az Anticosti olajfúrásról szóló párbajban (amiben Marois az előző liberális kormány korrupciós ügyeire is utalt) Couillard elegánsan és higgadtan válaszolt Maroisnak. A vita első perceiből kiderült, hogy a 64 éves miniszterelnök-asszony erős és felkészült vitapartner, bár időnként kissé frusztráltnak tünt. Az éppen összeomlás alatt álló jobboldali CAQ vezér – François Legault – baloldali, „etatista” gazdaságpolitikával vádolta a liberális Couillardot, mely váddal próbálta megállítani támogatóinak rapid elvándorlását a PLQ-hoz. „Hoztál Te vala létre munkahelyeket, édesfiam?”–vágta Couillardhoz Legault, aki egy hagyományosan jobboldali államot ígért: alacsonyabb adókat, karcsúbb közigazgatást, beszüntetné az iskolabizottságokat és felmondana a 4,500 iskolabiztosnak. Összeségében 30 ezer közszolgával dolgozna kevesebb, ha Legault hatalomra kerülne. A magánvállalatokat és versenyszférát preferáló politikát követ a CAQ vezére, ezt nagyon következetesen teszi, sőt – majdnem ideológusan. „Maga nem tud ellentmondani az iskolai kommisszárok lobbijának!”–vágta a liberális miniszterelnök-jelölthez Legault.

De Couillard is inkább jobbközép, esetleg centrumpárti gazdaságpolitikát képvisel. A radikálbaloldali Davidnak jelezte, hogy a szegénységet úgy lehet leküzdeni, hogy munkahelyeket teremtünk, David szerint a vagyon újraelosztásra kell koncentrálni, illetve az adók emelésével kell javítani az állami juttatásokon és szolgáltatásokon, különösen az egészségügy, oktatás és nyugdíj területein. David azzal vágott vissza, hogy a munkanélküliek Québecben maximálisan havi 620 dollárt (127 ezer forintot) kapnak segélyben , ami egy nagyvárosban még lakbérre sem elég. Couillard észrevehetően tartózkodott a visszafogott Daviddal való polémizálástól, sokkal nyugodtabb volt vele szemben, mint amikor a meglepően feltüzelt Maroisval vitázott.

Marois azt az imázst építette fel, hogy bár ő is baloldali és Davidra bajtársként tekint, ő mégis a realitás talaján mozog. Ráadásul elmondta a vitában, hogy szerinte azzal, hogy Davidék létrehozták a Québec Solidaire-t, éppen a szeparatista szavazóbázist osztják meg. David viszont rámutatott arra, hogy Marois baloldalisága állandóan változik, van amikor markánsabb, van amikor pedig enyhül. Mint például most, amikor behozta szövetségesként a szakszervezetek nagy ellenségét, a multimilliomás médiamágnást, Pierre Karl Péladeau-t, aki a québeci média 40 százalékát birtokolja.

A nézők számára legérdekesebb témakör a szeparatizmus, illetve a szekularizmust chartája volt. Marois elmondta, hogy ha ismét kormányra kerülne – és ezuttal többséggel – nem lesz referendum a leszakadásról, mindaddig amíg ezt nem támogatja a lakosság többsége. Sem Couillard, sem pedig Legault nem tartotta kielégítő válasznak  amit Marois mondott. Ezzel szemben David büszkén vállalta a  szeparatizmust, ő minél hamarabb népszavazást tartana. Marois viszont a Québecben népszerű, ugyanakkor nyiltan rasszista és diszkriminatív szekularizmus chartájára terelte a szót, mely gyenge pont a liberálisok számára, akik azt ellenzik. A liberálisokon kívül valamennyi párt jelezte, hogy támogatna egy ilyen chartát, bár talán nem annyira szigorút, mint amit a PQ javasol. Marois viszont egy kérdésre válaszolva ígérte, hogy ha el is fogadják a chartát, nem fogja eltávolítani azokat az orvosokat és ápolónőket a kórházakból akik munka alatt kipát, vagy hidzsábot viselnek.

A vita előtt publikált felmérések szerint a kampányban először vezetik a liberálisok a népszerűségi listát, hiszen eddig a PQ volt előnyös helyzetben és ezért is kezdeményezték a Nemzetgyűlés feloszlatását. A Forum Research felmérése szerint a liberálisokra 45, a PQ-re pedig 32 százalék szavazna. A jobboldali CAQ 13 százalék körül gyengélkedik, a radikálbaloldal pedig 7 százalék körül áll és 1-2 mandátumot szerezhet a a 125 fős Nemzetgyűlésben.  Ha akkurátus a felmérés, a liberálisok 78 mandátumot szerezhetnek, tehát abszolút többséget. A legújabb CROP felmérés is liberális előnyt regisztrált, bár koránt sem akkorát mint a Forum.