A clevelandi helyzet felmérése–a Szent Imre Egyházközség bezárása
Tisztelt Magyar Testvéreim!
Szeretnék egy-két gondolattal hozzászólni a clevelandi Szent Imre Egyházközség körül zajló eseményekhez. Úgy, amint a szerkesztő urat – Ádám Christopher-t – érzékenyen érinti ez a kérdés, úgy engem is, hiszen én is Kanadában születtem, és most egy kanadai magyar közösség vezetője vagyok. Roppant szomorú vagyok, hogy ez az ügy idáig elfajult. Egyrészt, azért vagyok szomorú, mivel nem tudok egyet érteni a clevelandi püspök úr minden lépésével, amelyek valóban sokak ellenszenvét váltották ki. Másrészt, a magyarok magatartása szomorít el, amely más közösségben is tapasztalható. Ahhoz, hogy megértsék mire gondolok, engedjék meg, hogy bővebben fejtsem ki érveléseimet és gondolataimat.
Amint olvashatjuk a szerkesztő úr által megfogalmazott és közzétett cikkekben, ő sokszor az egyházközség anyagi helyzetére és annak stabilitására hivatkozik. Az lehetséges, hogy az egyházközség jó anyagi helyzetnek örvend, de ezzel nem merül ki az egyházközség fogalma. Az egyházközség nem egy vállalkozás, amely anyagi javaival tudja mérni sikerét és életképességét. Az egyházközség elsősorban hitközösség, amelynek elsődleges célja az Istent dicsérni, az evangéliumot hallani, művelni, továbbadni, majd Isten tanítását elmélyíteni és elsajátítani. Ha ez nem áll fenn, akkor az egyházközség gyakorlatilag halott és megszűnik létezni, anyagi helyzetétől függetlenül.
Sajnos, tudjuk nagyon jól, hogy a clevelandi Szent Imre Egyházközségben évek óta nincs hitoktatás, mivel keresztelő sem volt. Ez azért van, mivel a fiatal magyar keresztény katolikusok nem igen vesznek részt az egyházközség hitéletében. Csupán attól, hogy a cserkészek egyszer-egyszer felvonulnak, és nagyobb ünnepeken megjelennek a szentmisén, nem jelenti azt, hogy aktívan vesznek részt az egyházközség életében. Lehetetlen állapot az, amelyet több egyházközösségnél tapasztalható, ahol egyes érdekcsoportok (pl. néptáncegyüttesek, cserkészcsapatok, stb.) összesen kulturális központnak tekintik az egyházközséget. Az egyházközség által nyújtott lehetőségeket kihasználják, és élnek vele sokszor anélkül, hogy tevékenyen bekapcsolódnának az egyházközség HITéletébe!
Továbbá, ismét csak szeretném hangsúlyozni azt, hogy a clevelandi magyar egyházközségek lehetőséget kaptak arra, hogy egyeztessenek egymás között, és megoldást találjanak az összevonásokra és az egyházközségek megmentésére. Azonban, közismert tény, hogy a szóban forgó egyházközségek tagjai, vezetőikkel együtt, nem beszélgettek egymással. Így, semmiféle jövőkép nem született, és mulasztásuk miatt, Lennon püspök úr kedvezőtlen döntést hozott.
Amint látható, a ballépések sorozatának, a felek önző magatartásuknak, és a magyarok impotenciának köszönhető az, hogy a clevelandi ügy idáig jutott el és, hogy tanúk lehetünk egy magyar egyházközség zárásának. Álláspontomat ismét hangsúlyozni szeretném, hogy ez az eset elsősorban nem nemzeti kérdés, hanem hitbeli. Való igaz lehet az, hogy Msgr. Richard Lennon túlnyomó részben nemzeti egyházközségeket zárt be, de a magyarok esetében ez bennünket nem érdekel. Ami minket érint az, hogy a magyarok nem folytattak hitbeli tevékenységet egyházközségükön belül, de nem is igyekeztek ezen javítani, amikor tudták, hogy a helyzetük súlyos.
A clevelandi eset valóságkép. Ezért felszólítom az észak-amerikai magyarokat, hogy térjenek vissza Szent István hagyatékához, és a magyar gyökerekhez. Magyarságunk, ahogyan azt Szent István ránk hagyományozta, Jézus Krisztusra épül, és keresztény lábakon áll. Isten nélkül, magyarságunk elpusztul, de Istennel tovább élni tud, ahogyan az már bebizonyosodott a több mint ezeréves magyar történelem viszontagságai alatt. Szervezzék át, és építsék újjá egyházközségeiket, hogy fiataljaink a keresztény magyarságot ismerjék meg. Így, reméljük, hogy hosszú éveken át, élő magyar hitközösségek lesznek, amelyek ápolni tudják keresztény magyar hagyományainkat. Isten áldd meg a magyart!
Köszönettel és őszinte tisztelettel,
Androvich Tamás
Plébános (Montreál)
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
1:07 de.
Szerintem a plébánoson is múlik, hogy a fiatalokat mennyire vonja be az egyházközség életébe. Egy karizmatikus ember rendkívüli vonzerővel rendelkezhet…
9:53 du.
Tisztelt Lakatos Úr!
Köszönöm hozzászólását. való igaz, hogy a plébános atyán is sokminden múlik. A kérés ill. felszólitás mindenkihez szól. Egyetemesen át kell tekinteni azt, amit teszünk, és át kell alakitani mindent, amit végzünk. Lehet a múlthoz ragaszkodni, amely – ahogyan látjuk – az elmúlást hozza, vagy a jövőbe tekinteni, hogy élet legyen.
További jó munkát kivánok,.
Isten áldja,
Androvich Tamás
8:28 de.
Tisztelt Plebanos Ur!
Mivel a Szt. Imre Egyhazkozseg aktiv tagja vagyok 1956 ota, valamint a Szt. Imre Penzugyi Bizottsag Tagja, egy par gondolatot szeretnek kommentarjahoz szolni. En voltam egyike azoknak, akik bezartak magukat a templomba, aki magatartasa Ont szomorit. Vegtelenul sajnalom hogy szomoritottam, de vannak pillanatok amikor allast kell foglalni, amikor a bekes kompromisszum nem lehetseges. Legy meleg, vagy legy hideg, de ne legy langyos mert kikoplek.
Egyet ertek azzal, hogy kulonbozo testuleteknek igen is, elso sorban a hiteletben kellene reszt vegyenek. Azt szeretnem tudni, mivel Lennon bezarta templomunk ajtajat, hogy fognak reszt venni bar milyen hiteletben a fiatalok? Apropo, hogy keresztelo nem volt evek ota Szt. Imreben, ez nem fedi a valosagot. Siklodi Sandor atya szivesen tudna felvilagitast adni errol.
Igen, egyet ertek azzal is, hogy nem anyagi vallalkozas volt a Szt. Imre Egyhazkozseg. Nem kevesbe, a Puspoksegnek sem kellene ugy viselkedni mint egy anyagi vallalkozas. Sajnos, legmesszebbmenokig es minden alkalomban ugy viselkedett a Puspokseg hogy a leghidegebb, legszivtelenebb kapitalista vallalkozasnak peldat tudna mutatni.
Amennyiben nem anyagiakrol szol a nota, jo lenne az amerikai hatasagoknak elarulni, hogy csak viccelt a puspokseg amikor tobb milliardot sikkasztott, lopott, csalt. Erre mit tanacsolna, plebanos ur, hogy csak mint birkak becsukjuk a szemunket? Talan nem tudja plebanos atya, hogy havi egy millio dollart kolt Lennon jogaszokra, detektivekre, igen, havi, nem evi, szegenyszemre mi ellenunk, a hivok ellen. Errol is jo lenne ertesulnie. Amennyiben nem anyagiakrol van szo, talan a pedofelia milliardos karairol is jo lenne elbeszelgetnunk.
Sajnos, sem alkalmat sem audienciat nem adott Lennon arra, hogy targyaljunk vele. Arra szolitott fel, hogy valasszunk, a clevelandi harom magyar egyhazkozseg kozul, melyik kettot vegezze ki? Mi azt mondtuk, hogy eggyiket sem. Az, hogy nem beszelgettunk egymassal harom even at, ez abzurdom. Valyon a Szt. Imre bezarasaval milyen erdeket vagy celt ert el Lennon?
Szep es jo hogy plebanos ur felszollit arra, hogy Szt. Imre hagyatekahoz terjunk vissza . Valyon a Szt. Imre bezarasa, maga szerint, hogy segit bennunket e nemes celban? A nyitvatartas kriteriumait Lennon tuzte ki, meghozza azt hogy anyagilag stabilak legyunk, hogy legyen hitelet. A kirteriumnak minden fele kepen megfeleltunk. Hansulyra melto az a teny, hogy 2010et irunk, es a varos kozpontjabol regen kertvarosokb koltozott a magyarsag, de megis vasarnapi Szent Misere vissza tertek a 106 eves templomba.
Szereny velemenyem szerint nagytakaritasra van szukseg a clevelandi puspoki palotaban. Plebanos atya, legyen szives indokolja, hogy miert nem lenne erre szukseg, amikor gonoszsag es korrupcio a napi rend? Sajnos, a rabszolgak megtanultak irni, olvasni es gondolkodni. Mikor lessz a puspoki palotaban kereszteny elvekrol szo? Ezt az ugyet akar hogy magyarazzuk, osztjuk, szorozzuk, Isten elleni cselekedet.
Mely tisztelettel,
Juhaszne Simon Edit
4:51 du.
Tisztelt Asszonyom, Juhászné Simon Edit!
Köszönöm megtisztelő válaszát. Örülök, hogy állást foglal, hiszen – ahogyan Ön is említi – állást kell foglalni.
Levelem, amire válaszolt nem az Önök önkényes akcióra utalt, hiszen az előbb fogalmazódott meg, mint hogy Önök elfoglalták volna a Szent Imre templomot. Szomorúságom oka, tehát nem az Ön vagy csoportjának viselkedése, hanem elsősorban – ahogyan levelemben utaltam – az észak-amerikai magyarok magatartása. Sajnos, az Önök helyzete nem egyedi, hanem más magyar katolikus Egyházközségeknél is található, vagy annak küszöbén állanak. A szomorú tény az, hogy a külföldi magyarok – és természetesen most az észak-amerikaikra gondolok- nem tudták átadni a magyar keresztény értékeket, Szent István hagyatékát (nem pedig Szent Imréjét, ahogyan válaszában tévesen utalt). Templomaink ürülnek ki, fiataljaink – korombeliek – nem tartják fontosnak se Istent, se Egyházközségüket. Számukra, a magyarság csupán táncból, zenéből, és a cserkészetből áll, majd mint egy külön vallás, Isten nélkül. Szomorú vagyok, mivel az idősebbik korosztály, sok esetben nem volt képes ezt a helyzetet előrelátni, és IDŐBEN tervet kidolgozni, hogy ezt a folyamatot megállítsák és megfordítsák. Önök, Clevelandban, lehetőséget kaptak, hiszen Ön említette, hogy a Püspök Úr megkérdezte Önöktől, hogy a három templomból, melyik kettőt zárják be. Az Önök válasza pedig az volt, hogy egyiket se, amely egy természetes válasz. Azonban, a valósággal kellett volna szembenézni, hogy haldokló közösségekről van szó, és egy életképes tervet kellett volna kidolgozni a megújuláshoz, de ez nem történt meg. Sajnos, a templomzárást Montrealban is ismerjük és tapasztaljuk. Sokan, egyes negyedekből, elköltöztek, és ezért azon területen talált templomokba kevesen járnak, és helyükbe nem katolikus emigránsok költöztek be. A hívők – legyen az nemzetiségi közösségből, vagy helyi közösségből valóak – tudomásul vették, hogy, bár a közösség anyagilag jó lábakon áll, a közösség mégis halott, mivel a hívek száma csakis csökken, a fiatalok pedig nem járnak abba a közösségbe, hanem máshová. Belátták, hogy erejüket össze kell vonni, és egy tervet ki kell dolgozni a jövő építésének érdekében. Tehát, Önöknek már rég kellett volna egy konkrét tervet kidolgozni, amely biztosította volna, hogy a magyar keresztény életet tudják megmenteni, a Szent Istváni értékeket a fiataloknak továbbadni, és nem pedig utólag, amikor már a baj visszafordíthatatlan, jajgatni saját mulasztásuk miatt. Erre van egy magyar közmondás: „eső után köpönyeg”.
Szomorú vagyok azért is, mivel sokan a pénzre fektetik a hangsúlyt – ahogyan Önök is – megfeledkezve arról, hogy az Egyházközség elsősorban hívekre van szüksége, főleg fiatal hívekre, hogy ha jövőt akarunk, bár természetesen pénz is kell annak fenntartásához. Egy bizonyos kedves tüntetőtársa említette nekem, hogy a másik plébánián, amelyet be fognak zárni, régebb óta nincs hitoktatás, stb. A kérdés, amely felmerül tehát, hogy milyen jövőképük volt, milyen tervük volt a jövőre, hogy ha ilyen elemi dolgok hiányoztak a fiatalok és a többi hívek hitéleti neveléséből? Hogyan akarták az Egyházközségek jövőjét biztosítani?
Sajnos, csakis önmagukra lehetnek mérgesek, mivel több lehetőséget, hosszú évek során, elszalasztottak. Mérgesek, sőt dühösek lehetnek, hogy fiataljaik elhagyták az Egyházközséget. Dühösek lehetnek, hogy nincs jövőképük, és nem is volt. Ez engem is felbosszant, mivel ez a tény sokmás magyar Egyházközségnél fennáll.
Azzal kapcsolatosan pedig, hogy a Püspök Urat mivel vádolják jobb, ha nem ilyen nyitott fórumon tárgyalják meg. Minden vádat alá kell támasztani konkrét tényekkel. Egyébként is, ezek a vádak ebben a helyzetben nem érintenek bennünket, hiszen semmi közük egymáshoz, két külön dologról van szó. Továbbá, az amerikai hírügynökségek híresek a propagandájukra, és mostanában az egyházelleni hangulatkeltésnek; a gépezet működik, amely sokakat megemészt. A vitát tartsuk tisztán, és az előttünk álló helyzetről, az Önök Egyházközségükről, ill. a clevelandi közösségekről beszéljünk és tárgyaljunk, hiszen, sajnos, az Önök esete jelkép lett az észak-amerikai magyarság jelenlegi helyzetének; veszítünk!
Tehát most is, és ismét, felszólítom az észak-amerikai magyarokat, hogy térjenek vissza Szent István örökségéhez, hiszen csakis így, Istennel, nem pedig Isten nélkül tudjuk magyarságunkat megmenteni és átmenteni. Szervezzük újjá életünket és közösségeinket, egyházközségeinket, hogy azokat megmenteni tudjuk, még mielőtt késő, és végkép nem lesz kinek ezeket az értékeket – mind lelki, mind anyagi – átadni.
Maradok őszinte tisztelettel,
Androvich Tamás
Montreal. 2010.07.23.
3:40 du.
Kedves Juhász Edit, Kedves Tamás Atya!
A Szent Imre templom bezárása valóben felrázta az észak-amerikai magyar közösségek nagy részét, hiszen ismét szembesültünk azzal a ténnyel, hogy vesznek el szorványságban épült intézményeink. El tudom fogadni azt az érvelést, hogy egy templom legfontosabb feladata a hitélet fenntartása, elmélyítése és ammenyiben ennek jelei már nem látszanak, az adott egyházközség létjogosultsága megkérdőjeleződhet. De a gond korántsem sem csak az, hogy a nemzetiségi ünnepekre és kulturális tevékenységre helyezzünk a hangsúlyt szorványságban működő egyházközségeinkben, hanem az hogy a Katolikus Egyház egyes vezetői nemigen veszik a fáradtságot, hogy az íly módon levezényelt templombezárások következményeit átgondolják, az érintett hívekhez felnőttként viszonyuljanak.
Az sajnos látszik–és nem csak a Szent Imre körül kialakult helyzetből–hogy a katolikus egyház egyes vezetői attól sem tartanak, ha visszatetszést keltő magatartásukkal elidegenítenek egész nemzetiségi közösségeket és társadalmi rétegeket, sokszor olyan embereket, akik alapvetően mély keresztény hitet ápolnak és aktív, konstruktív tagjai lehetnének az egyháznak. Lennon püspök ugyanazzal a vakmerőséggel bánt el a Szent Imre templommal (és még kb. 50 egyéb egyházközséggel), mellyel a tágabb egyházvezetőség sikeresen megsértett számtalan katolikus nőt átgondolatlan, a pedofiliát érintő dokumentumával.
Szerintem Szent István támpont lehet magyar katolikusok számára, de mint ahogy Szt. István is bátran elfogadta a modernizációt, úgy a mai egyház vezetőség is jól tenné ha a modernvilágot elfogadná, minden kihivásával, nehézségével és komplikációval együtt. Ehhez hozzá tartózna az is, ha a clevelandi püspök felkarolná az egyházmegye híveit, valóban nyitott lenne a hívek véleményeire és a lenéző arrogancia leghalványabb jeleit is kerülné. Ugyanis ezzel a magatartással a katolikus egyház és a clevelandi püspök fog leginkább veszíteni. A XXI. századhoz az is hozzátartozik, hogy egy idő után a hívek a pénztárcájukkal és a lábukkal szavaznak.
Köszönöm a hozzászólásokat!
Christopher
12:45 du.
Tisztelt szerkesztő úr! Kedves Christopher!
Örülök, hogy odáig eljutottunk, hogy a cleveland-i helyzettel kapcsolatosan, belátják, hogy két külön téma keveredik össze, nevezetesen a Szent Imre templom zárása és annak körülményei, és Lennon püspök atya magatartása. A kettőt szét kell választani – amint azt a szerkesztő úr meg is tette utolsó válaszlevelében – hiszen mindkettőt külön kell megtekinteni, mivel nem függenek egymástól, amint látni fogjuk.
Először tisztelettel megkérem, mind a szerkesztő urat, mind a többi hozzászólókat, hogy a pedofil és hasonló ügyeket tartsuk távol ebből a vitából, hiszen semmi köze nincs a Szent Imre templom ügyéhez. Továbbá, kényes és nagyon fájdalmas dolgokról van szó, amelyet nem illik játékszerként bánni, és olcsószerként az egyházellenes támadásokban felhasználni, ahogyan azt főleg az amerikai hírügynökségek teszik a populista egyházellenes propagandájukban, és alaptalan támadásukban, amelyet gusztustalan módon, szenzáció hangulatkeltésre használják. Kérem, erről is lehet beszélni, de egy másik fórumon.
A szerkesztő úr szerint „a gond korántsem sem csak az, hogy a nemzetiségi ünnepekre és kulturális tevékenységre helyezzünk a hangsúlyt szorványságban működő egyházközségeinkben, hanem az hogy a Katolikus Egyház egyes vezetői nemigen veszik a fáradtságot, hogy az íly módon levezényelt templombezárások következményeit átgondolják, az érintett hívekhez felnőttként viszonyuljanak.”. Nem szeretem magamat ismételni – de mégis megteszem – hiszen valóban nem feltétlenül szerencsés volt az, ahogyan Lennon püspök úr intézkedett, de ez más téma, és külön lehetne erről beszélni. Ami bennünket érint az, hogy hogyan jutottunk el idáig. A probléma pontosan az, amelyet a szerkesztő úr gondként tagad, hogy a szórványságban élő magyarok kulturális központként tekintik templomaikat és egyházközségeiket, nem pedig elsősorban a hit zálogának. Engedjék meg, hogy egy kézzel fogható példával éljek, hogy élesen lássuk, hogy az alapvető probléma hol rejlik.
Tudomásom szerint, a szerkesztő úr Ottawában él, és amint említette a 2010. június 23-án kelt válaszlevelében, katolikus hívőnek vallja magát. Ezek szerint, a szerkesztő úrnak tudnia kellene, hogy már több mint egy éve, az ottawai magyar katolikus közösség vezetője lettem és, hogy minimum – tehát van, amikor havonta többször is – magyar nyelvű szentmisét mutatok be a magyar katolikus hívőknek. Tehát, a logika azt diktálná, hogy mivel a szerkesztő úr Ottawában lakik, magyar és katolikus, akkor a több mint egy éves szolgálatom alatt, legalább egyszer találkoztam volna Önnel. Sajnos, ez nem valósult meg. Talán egy elfoglalt személy Ön, vagy egy másik templomba jár. Azonban – a logika szerint – ha fontosnak tartaná katolikus magyar hitét, akkor az egy év alatt legalább egyszer találkoztunk volna, de ez nem történt meg. Ha már lenéző arroganciát említ a kedves szerkesztő úr – hiszen utolsó válaszlevelében így fogalmazott – akkor pontosan ez az: amikor valaki fennhéjázó és kioktató módon arról beszél, hogy nekem, és az egyházvezetőknek mit és hogyan kellene cselekednie, mi a jó és mi a rossz, közben jelenlétével nem támogatja magyar katolikus közösségét, amelyről azt vallja, hogy annak tagja. Tisztelt szerkesztő úr, ne vegye ezt személyeskedésnek, csupán –ahogyan a fentiekben említettem – egy kézzel fogható példával élek. Ez a példa viszont megmutatja az alapvető problémát. Nyílván nem csupán Önről van szó, hanem kortársairól, még itt Montrealban is. A fiatalok támogatását egyszerűen nem tapasztaljuk, holott én személyesen meghívom őket, és kérem, hogy kapcsolódjanak bele az egyházközség lelkiéletébe is, ne csak az egyes kulturális eseményeken és bulikon vegyenek részt (de sajnos sokszor azokra se jelennek meg). Ne gondoljuk, hogy természetes, hogy van egyházközségünk és templomunk. Megérkezésemkor a montreali érsekség jelezte, hogy ha nem javulnak az egyházközség mutatói, nem lesz hosszú élete az egyházközségnek. Sajnos, most is, a hívek túlnyomó része idős emberekből áll, amelyre jövőt nem lehet építeni. A kérdés tehát, akkor miért vagyok itt, fiatal papként, amikor más egyházközségekben, ahol élet van, nincs pap?! A tragédia az, hogy a fiatalok túlnyomó részét – tisztelet a kivételnek – nem érdekli se az Isten, se a magyarság. Tehát, ha nincs érdeklődés, kinek tartogatjuk intézményeinket? Milyen felnőtt kereszténységről beszélhetünk ilyen magatartással? Beszéljünk Windsorról, ahol az idén mind a görög, mind a római katolikus templomokat bezárták, a fent említett okok miatt. Erről miért nem hallunk és tudósítanak?! A hívek tudták és elfogadták, hogy ez lesz a sorsuk. Tudták, hogy fiatalok nincsenek és, hogy egyházközségüknek nincs nagy jövője. Montrealban, a szlovák görög és római katolikus templomokat az idén bezárják, mivel a fiatalokat nem érdekelte se a templom, se a kultúra, a megmaradt hívek pedig tudomásul vették. Nem szívesen fogadták el, de muszáj volt, mivel belátták, hogy jövőjük nincs. Clevelandban is ez történt, és csakis magukat okolhatják – ahogyan a windsoriak és a montreali szlovákok is – hogy idáig fajult az ügy. Örülni kell, hogy Clevelandban egy magyar templom maradt – nem, mint más városokban, pl. Windsorban, ahol már nincs magyar templom – ahol magyar életüket és hitüket gyakorolni tudják. Sajnos iránytű, hogy más magyar közösségekkel mi fog történni, ha nem változunk meg.
Szent István nem támpont lehet – ahogyan 2010. július 29-én kelt válaszlevelében említette a kedves szerkesztő úr – hanem kell lenni MINDEN magyarnak, nem pedig csupán a katolikusnak, hiszen ő adta meg első alkotmányunkat – Európa második alaptörvényét – amely Jézus Krisztusra és az Ő tanítására épül. Ő valóban felkarolta a modern világot, de ugyanakkor, Krisztus igazságával legyőzte mindazt, amely a modern világban rossz volt, amely ellentétes volt Krisztus tanításával. Csupán azért, hogy modern világ volt, nem jelentette azt, hogy minden jó volt. Róma, az ő korában, modern birodalom volt, de nem igaz világ. A reneszánszkor, modern világ volt, de nem igaz világ. A felvilágosodás korszaka modern világ volt, de nem igaz világ. Azok mind elmúltak, de ami megmaradt, az Jézus Krisztus igazsága, amelyre Szent István építette országát és a magyarságot, hiszen Krisztus az örök modern; Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Az Anyaszentegyház mindig felkarolta a modern világot, hiszen annak része, de soha nem fogadta el azt, amely Krisztus tanításával ellenkezik. Tehát, ez a Szent István magatartás, amit nekünk, magyaroknak itt külföldön is fel kell karolnunk; azaz Jézus Krisztusra kell újjáépíteni életünket. Jó lenne, hogy ha a modern világ felkarolná Jézus Krisztust, az Istent és az ő tanítását, nem pedig, hogy a modern világ akaratát akarná Istenre ráerőszakolni.
Zárószóként pedig csak annyi, hogy az már valóban nagy baj, ha a XXI. század katolikusa, pénztárcájával gondolkodik és cselekszik, és lábával szavaz, és nem pedig a szívével és eszével tevékenykedik, és összekulcsozott kezével imádkozik.
Maradok őszinte tisztelettel,
Androvich Tamás
montreali plébános
2010. augusztus 5.
Ui. Az ottawai magyar katolikus közösség nevében, szeretném meghívni a kedves szerkesztő urat az augusztus 22-én esedékes 16 órai szentmisére, amelyet az új ottawai magyar pap fog bemutatni, a Saint Elizabeth’s Parish templomban. Szeretettel várjuk!
11:56 du.
Kedves Tamás Atya!
Válaszomat a címoldalon olvashatja.
Üdvözlettel,
Christopher
12:13 du.
Áldott, békés Húsvétot mindenkinek!