Még az múlt év végén kérelmeztem, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatói most a Kopácsi családról szoló jelentésekre öszpontositsanak. Miután idén nincs szándékunkban Europába menni, igy arra is megkértem öket, hogy az iratokat saját költségemre postázzák. Mint kiderült az 2014. január 1.-én történt módósitási szabályzat alapján az ügyfeleknek nem kell posta költséget fizetnie a megküldött iratanyagok után, így irásbeli kérésemre, édesapámra, néhai dr. Kopácsi Sándorra eddig fellelt 91 oldalt 2014. Január 30.-ai dátummal postázták nekem.

Az ügynök élete.

A fellelt másolatokat több un. M-dossziéban találták, melyek a hálozat ügynökeinek, titkos megbizottainak illetve titkos munkatársainak eredeti jelentéseit tartamazzák.

Több M-dossziéhoz tartozó fedőneves hálózati személyt sikerült beazonositaniuk, amelyek iratait szintén mellékelték.

Miután ez, az anyagnak csak egy töredékét tartalmazza, igy szives türelmemet kérték a következő szakasz elkészültéig.

A beazonositott személyek közül csupán egyet ismerünk, egy néhai börtöntárs, és későbbi családi jóbarát is egyuttal. A jelentéseket, az ügynökök neve alatt, dátum szerint csoportositom. Esetenként hozzáfűzöm saját gondolataimat is.

„Meszlényi” nevű ügynök 1956 XI. 14-én egy kézzel irott jelentést egy cirilbetűs nevű egyénnek „cimezte”.

Kopácsi Bp.-i főkapitányának a kislánya Szilágyi Józsefnél van. Szilágyi, a Dániel útón lakik, az ellenforradalom idején a Nemzetörség helyettes parancsnoka volt.

Megjegyzés: Kopácsi megfogása és esetleg felhasználása a kislánya gondnoksága esetén lehetséges lenne.

Ugyanehez a csomaghoz csatolva egy másik jelentés „Meszlényi” ügynök által egy eredeti, kétoldalas gépelt példány az 1956 Oktober 31.-án kelt ”Felkelő Forradalmi Erők megbizottai, valamint a Néphadsereg Forradalmi tanácsáinak küldötteknek kiadott felhívását” 1957. Január 9.-én nyujotta át. Az ügy kezelője a következő megjegyzést füzte hozzá:

Meszlényi nevű ügynökünk a felhívást 1957 Január 6.-án az Ujságiró klubban megszerezte. Mivel az eredeti példányt csak rövid időre kapta kézhez, így arról másolatot készitettem.

A felhívás egyuttal a Magyar Köztársaság Forradalmi Honvédelmi Bizottság Tagjainak a névsorát is közli.

(Meszlényit eddig nem sikerült beazonositani.)

Saját megjegyzés:

Meszlényi 1956 November 14.-i dátumú jelentése és egyuttal javaslata már nem volt időszerű. Ténykérdés, hogy 1956 Október 23-tól valóban Szilágyiéknál voltam. Viszont azon a Dániel úti címen November 14.-ével már senki sem találhatott volna meg. Ugyanis November 4.-ének hajnalán Szilágyiékkel együtt én is egy nagy fekete autóba ültem, és elöször a Parlamentbe, majd a Jugoszláv követségre távoztunk. Én csupán tíz napot tartozkodtam ott, ugyanis sullyos torokgyulladásom miatt úgy döntöttek, hogy miután sem orvos, sem gyógyszer nem állt rendelkezésükre a követségen belül, (az orvost nem engedte be az orosz őrség) no meg félő volt, hogy betegségem esetleg ragályos is lehetett, így engem kiszöktettek a követségről és Kopácsi nagyszüleimhez, Rákospalotára vittek. Ennek a dátuma valószinüleg a jelentéssel esett egybe.

A javaslat, hogy Apámat befolyásolni lehetne az én állami gondozásba vételem által, még ma is hátborzongató ötlet, de egyuttal rávilágít az akkori „elvtársak” gondolat világára is. (Mint ismeretes, a kis Rajk Laci is állami gondozás alatt állt, szülei bebörtönzése után, és Rajk Julia néni szabadulása után legalább hat hónapjába került, amíg sikerült Lacit kikaparnia onnan. Még gondolni sem merek rá, hogy ezek az évek milyen mély sebet hagyhattak Laciban.)

***

„Mároti Lajos”, fedőnevű ügynök, beazonositott Márkus László, (Szül: 1923, Anyja neve: Kaffehr Mária – beszervezés időpontja 1957. November 16.. Beszervező: Bárány Vilmos nny.szds. A foglalkoztatás vonala: kémelháritás).

1958. Julius 1.-én jelenti:

Nagy Imre és társainak itéletével kapcsolatos közvélemény megfigyelése tapasztalatom szerint főleg két kérdés köré csoportositható.

Az első kérdés az, hogy miért ilyen pontatlan közlemény jelent meg, mely sem az időpontot, sem a tanácsot nem tünteti fel, amely az ítéletet kimondta.

A második kérdés pedig, hogy most, amikor különösen a Szovejtunió komolyan fáradozik egy csúcs értekezlet összehozásán, miért hozták nyilvánosságra, illetve miért hajtották végre az ítéletet, amikor ez károsan befolyásolja a nemzetközi helyzetet? Ide tartozik még az is, hogy az ujságok szerint a magyar kormány büntetlenséget biztositott az önként vállalt emigrációba menő Nagy Imrének és társainak. A kormány nem tartotta be igéretét.

A két kérdés minden beszélgetésben felmerült, amely az eseménnyel foglalkozott.

Ismerőseim és azok ismerőseinek véleménye mindkét kérdés találgatása körül mozgott.

Az ítélet nyilvánosságra hozatala megitélésem szerint sem tulzott megdöbbentést nem keltett, mert a vélemények abban megegyeztek, hogy az ellenforradalmi ügyek itéletéhez viszonyitva a biróság nem itélt szigoruan /Kopácsi, Tildy/, de helyeslést sem váltott ki. Főleg a nemzetközi helyzet alakulása miatt.

(Folyt. köv.)

Kopácsi Judith