Élménynapló : Lengyelországi hétvége (1.)
Az úgy kezdődött, hogy vettem egy hotelcsekket.
Az egy olyan állatfaj, hogy több értékben lehet vásárolni – én 1-7 naposat vettem, 3.500 huf-ért, ami azt eredményezte, hogy max. hét éjszakát tölthet el vele az ember az Eurorest szállásain, ami fizetővendéglátótól szállodáig terjed, egész Európát lefedően, de csak a napi érkezésért (félpanzió)kell – kötelezően – fizetni. No, én megkínáltam vele Doremit születésnapi ajándékként, hogy ugyan már, válasszon kedvére valót. Mondta, hogy még nem volt Lengyelországban, hát akkor menjünk oda. Rendben. Irány Malopolska, Poronin, Magdalenka vendégfogadó, három éjszaka. Felhívom őket, egy kedves női hang közli angolul, hogy szeretettel várnak, de nem baj-e, hogy amikor mi mennénk – május 2-től – vélhetően sokan lesznek, mivel hosszú hétvégéjük lesz. Mondom, nem baj, mert az, hogy sokan, az Montenegró tengerpartja főszezonban, nem egy 12 szobás vendégfogadó. Jó, akkor beírja a naptárba. Mondjam a nevem? Nem kell, beírja, hogy magyarok, két fő. Igaz is, minek több?
Fotó: Ille István
Pénteken hajnali nyolckor indultunk, 322km, a gugli szerint 5,5 óra – gondoltam, a hegyi utak miatt. Erre Doremi közli, hogy semmi hegyi út, E77-es, ott tesz le a sarkon. Közlöm ezt Hókefélkével is, aki máris tervezi az utat, de ő is annyit saccol.
Útnak eredénk, alig kevésbé felcuccolva, mint mikor Párizsba mentünk, annyi különbséggel, hogy Doremi ülése alatt nem figyelt ott 5 kg. Ellakrumpli. Határátlépés Sahynál –kellő képpen lepusztulva, egy lélek sehol. Azután jött egy csomó egyforma nevű szlovák falu, minden másodikat úgy hívták, hogy Túl Gyorsan Mész. Elsuhantunk az Oravánál épült fellegvár mellett – majd hazafelé megállunk – majd egy gerendaházakból épült falu mellett – majd hazafelé megállunk – egy elágazás mellett, amire ki volt írva, hogy Zakopane arra (Poronin Zakopáne előtt van) – majd hazafelé arról jövünk , valamint egy aztaa, eztnézd – domboldalban nyújtózkodó temető mellett, amire Doremi hívta fel a figyelmemet, mire én odakaptam a fejem, az autó meg – szerencsémre – gellert kapott a járdaszegélytől, ami heveny dudálásra késztette a mögöttem jövő Audit – amit meg is értettem.
Doremi közölte, hogy akkor innen kezdve ő néma lesz. Csak később vettem észre, hogy Hókefélke leállt, nem fogyasztja a kilométereket, de még az E77-esen voltunk. Nosza, kiállok egy benzinkútnál, hogy megkérdezzem, merre az arra. A kútoszlopon egy cédula: kártyával nem lehet fizetni. Az eresz alatt egy motoros srác, cigarettázva – benzinkúton! Az ajtó zárva. A harmadik kirakatablak résnyire nyitva, egy fazon, aki dús bajuszával meglehetősen sikertelenül próbálta foghíjait elrejteni, közli, hogy zárva vannak. Fényes délben, zárva! Kérdem angolul, merre az arra, nem érti. Kérdem németül, úgy se. Oroszul? Pláne. Na, kérdem szlovákul – elvégre egyesek szerint a szlovák a lengyel egyik dialektusa – hogy merre van Zakopane? Erre felvidul, és közli – lengyelül – hogy menjek tovább 2 km-t, majd forduljak jobbra, és az oda visz. És lőn. Elérünk egy kereszteződésig, ahol tovább Krakkó, balra vissza Zakopane. Összesen három autó várta előttem, hogy beengedjék a forgalomba, de eszük ágában sem volt. Akkor még nem ismertem a lengyelek közlekedési kultúráját, ami nem ismeri az előzékenységet és az udvariasságot. Na, végül irányba álltam. Hókefélkét oldalba vágtam, erre újra tervezett. Kétsávos autóút, rohanásra csábít, de, ha a kanyar előtt az van kiírva, hogy 60, akkor meg se próbálj bemenni 65-tel, mert nem tudod tartani a spurt. Doremi rendesen kapaszkodott a majrévasba, én meg ráadásul láttam, amit Hókefélke előre jelzett, hogy az nem s-kanyar, hanem egy s-be oltott 180 fokos visszafordító egy sikánnal a végén. A táj csodaszép volt, csak hogy én azzal voltam elfoglalva, hogy túléljük a hegyi utat, Doremi meg ugyan időnként ki-ki pillantott az ablakon, de, ahogy emlékszem, olyan semmit látó szemmel.
Zakopáne-Karakkó / Fotó: Ille István
Végre Poronin – távolban már a havas csúcsok, csodaszép látvány – és Hókefélke tényleg a ház előtt tesz le! Egy tipikus lengyel (szőke, kékszemű) asszonyka fogad, mosolyog: maguk a magyarok? Tak. Akkor isten hozta magukat, 5 órakor vacsora, 8 órakor reggeli, itt a kulcs, érezzék jól magukat, szoba 2. Semmi luxus, de a fürdőszoba leválasztva, az ablakok a hegyoldal fenyőire néznek – nomeg a szomszéd udvarára. Minden esetre a távolból idelátszanak a havas hegycsúcsok. Kipakolunk, berendezkedünk. A vendégfogadónak nincs szeszmérési joga, de Helenka – a tulajdonosnő – közölte, hogy három házzal arrébb van egy kisbolt, ott mindent megvehetünk, nyugodtan behozhatjuk, ott vannak a tálalón a poharak, használjuk. Szót fogadtunk. A kisboltban lényegében minden kapható volt, tán csak 95-ös benzin nem, de a benzinkút meg az utca végén volt. Vagy 20 féle sörből kiválasztottam két doboz 8%-os Karpackie-t, azután kérdeztem a pultos csajtól, hogy valami igazi minőségi pálinkafélére vágyom. Erre a kiscsaj – volt vagy 150cm, 35 kg és 18 éves – mutogatja, hogy Bols, meg Finlandia, meg Cezar konyak, JB…végre felfedezem a jó öreg Vodka Zuborovka-t (tudjátok, címkén a bölénnyel, üvegben a fűszállal, nevetséges 18 zlt-ért. Győzelem!
Irány az étkező, beöntjük az aperót, jön a vacsora. Gombakrémleves, rántott hal, krumpli gombóccal. A hal tonhal, de valódi, és nem kockára fagyasztott cba-s. Doremi persze kijelentette, hogy ezt le kell járni, különben is, nézzük meg Poroninban a Stary Grad-ot – amilyen neki, persze, nincs, de azért menjünk. Ha Doremi, akkor persze, templom. Merre is? Hát, irány a harangjáték – mert az volt neki – meg a trombitaszó, a toronyból. Egy templomi ember létráról nemzeti és vatikáni lobogókat tűzköd a tartókba, kérdezem, szabad bemenni? Szabad hát! Ő is jön be, és udvariasan tartom az ajtót, míg befordul a létrával. Doremi, persze, fényképez.
Ille István
A templomi ember közli, hogy teljesen felesleges, mert úgysem fog sikerülni, de várjunk csak!. Eltűnik a sekrestyében, majd visszatér egy fényképes ismertetővel a templomról. Miután veszi, hogy nem lengyelek vagyunk, jó hangosan, hátha úgy jobban értjük, elmagyarázza, hogy ez a templom piszok régi, 1828-ban építették, egyszer, 1990-ben átépítették, maga II. János Pál szentelte újra, egyébként ő már 42 éve szolgál itt a templomban, eddig négy pápát is túlélt. Majd továbbra is kedélyesen üvöltve közölte, hogy oldalt, a templom mellett van egy kegyhely-emlékmű, II. János Pál pápa szobrával. Megtekintettük.
Akkor tűnt fel, hogy majd’ minden házon a pápa képe, felvirágozva, a Vatikán színeivel díszítve, a kertekben apró házi kápolnák, szintúgy, kiderült, hogy a szenté avatása alkalmából volt ez az áhítat.
A szállás felé menet útba ejtettük a temetőt: annyi művirágot én még temetőben nem láttam, mint ott, de érdekes módon, nem tűntek művinek! A kis olvasólámpa nem működött, ettől Doremi teljesen kétségbe esett, hogy akkor ő most hogy’ fog elaludni, mert a tv se működik! Dehogynem működött, csak éppen be kellett dugni a konnektorba. Volt vagy 20 csatorna, csakhogy mindegyik lengyel. Az egyiken ment egy sorozat – asszem, a Démonvadászok – de alámondásos volt: egy férfihang szinkronizált férfit-nőt, meglehetősen érzelem nélküli hangon, de legalább néha átjött az angol szöveg, így valamit értettem belőle 🙂
Fűtés, na, az nem volt. Hogyisne, május 2-án? Viszont volt jó vastag vattapaplan, nehéz, mint a kő, meg olyan pléd, amit az erdélyiek árulnak a kínai piacon. Odaadtam Doreminek a távirányítót, no, drágám, szörfölj, ahogy szoktál. Mit mondjak, 10 perc múlva már mélyen aludtunk mindketten.
Másnap irány Zakopane.
Folyt. köv.
Ille István
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
7:03 du.
Szép utatok lehetett, Kérem a többi részletet is. Kedvet csináltál nekem is Lengyelorszéghoz, következő Europai utunk majd odavezet. Ott majd találkozhatunk…
7:34 du.
judith: évám úgy gondolja, hogy legközelebb majd felcsalinkázunk a tengerig, és odafelé itt-ott megállunk egy-egy napra. persze, a kibicnek semmi sem drága…
7:37 du.
Csak egy megjegyzés:
Az Eurorest trükkös cég, mert a fentieket hirdeti, de gyakorlatban a kötelező fogyasztásba van beépítve a szállásdíj is. Ha utána számoltok, ezt szinte kivétel nélkül láthatjátok. Főleg a drágább szállodáknál feltűnő.
9:50 du.
e-migrans: utána számoltam. az étkezésre fejenként 50 zlt-t kértek el, ez kb. 3.600 huf. egy ebéd – akár csak egy karczmmában is – 25 zlt. gondolod, hogy 25 zlt-ért kapok szállást? kapok: egy ágyat egy menedékházban vagy egy ötödosztályú panzióban, wc a folyosó végén. egy szállodában – mondjuk, egy kommersz inn-ben, stutgart külvárosában egy szoba, reggeli nélkül 13.000 huf, és nem eurest-es.
9:59 du.
Ezek nagyon jó árak. Én most egy erdélyi utat tervezek június végére és ha nem egészen lepusztult, a világvégén fekvő panziókban akarok megszállni – vagy random házakban kiadó szobákban – akkor éjszakánként olyan 65 euróra számíthatok pl. Kolozsváron, mely ár csak a reggelit foglalja magába. Amúgy ez sem rossz tarifa, pláne hogy ezért Romániában már négy csillagos hotel is lehetséges, de azért így már kanadai/amerikai árakhoz közelít kis romániai kiruccanásom.
12:36 de.
István! Csuda klassz az élménybeszámolód! Már az idejét sem tudom, olyan rég voltam Lengyelországban, akkor is csak Varsóban, úgy hogy nagyon tervezzük mi is Krakkó és környékét! A Zurowka kitűnő választás de a tonhalért kicsit ágálok! 🙂 ))))))))))))
4:25 de.
Elugrottunk Krakkóba operába. A jegy és az útiköltség annyi volt (autóval), mint ha jegyet váltottunk volna a pesti operába.
A szálloda, a taxi és az étkezés rendkívül olcsó és jó minőségű volt. A Wawel, a sóbarlang és az erős ideggel rendelkezőknek Oświęcim. A Visztula partján laktunk. A közelben Tarnow Bem apó sírjával. Szép volt. Csak a közlekedési morál. Az még messze van Európától.
6:42 de.
a közlekedési morállal kapcsolatban két komment a nolblogról:
„Ezt az utat mi is megtettük 3 éve, csak ott Zakopane helyett Krakkóba fordultunk. Az E77 hajmeresztő, sokat kellet előzni nagy teherautókat a Zakopane, Krakkó 2+ 2 sávoson meg a lengelek, már akinek jó kocsija van nagyon nekiengedi, pedig gyalogos átkelőhelyek is vannak radarral.
Nejem végig majrézott, előzés és vad hajtás, másoké, nem ingerli fel.”
én még odakint véleményeztem doreminek, hogy lehet, hogy túl korán kaptak nagy, erős nyugati autókat a seggük alá, és még nem tanultak meg bánni velük?
„Nagyon sok ismerősöm abból indul ki, a mostani hosszú hétvégén 2 óra alatt lehetett egy 40 kilométeres szakaszt megtenni, hogy inkább külföldre megy, mert jobbak az infrastruktúrális feltételek és összességében ugyannyi idejébe kerül, csak a kilométer lesz jóval több.”
na igen. krakkó 88 km. 4,5 óra alatt abszolváltuk.
7:19 de.
Ille István: Tudod Fusernek tonhalfóbiája van. Tudod, védd az erdőt egyél hódot!
7:21 de.
Fuser. Varsót is szépen kipofozták. Tetszett. Tudod, hogy egy templomban ott van Chopin szíve eltemetve? A teste Párizsban.
7:38 de.
llanfair: talán a francia felirat tette – nomeg, a lengyel – de ezt az információt nem tudtuk levenni a per la chez-ben, pedig ott voltunk chopin sírjánál…
7:55 de.
Ille István. No a lengyel nekem sem erősségem. Varsó belvárosában egy templom oszlopában van. Szép emléktábla van az oszlopon.
Kétszer meglátogattam Chopin urat Párizsban is. Gyönyörű sírja van.
Az egyetlen zeneszerző aki minden darabjában zongorát használt.
Mi innen vesszük az információkat. Utazás előtt mindig átnézzük.
http://www.findagrave.com. Névre, országra és városra is lehet keresni. Írni is lehet nekik, idáig mindig válaszoltak.
8:20 de.
llanfair
2014 május 7
7:19 de.
Határozottan álságos hasonlat barátom! Ha az erdőt védeni akarod akkora a hódokat kell védeni. A hódok kitermelnek néhány fát, de a beépítésükkel olyan vizes élőhelyeket hoznak létre ami elengedhetetlenül fontos része az erdei ökoszisztémának! A tonhalakat meg nem csak azért kell védeni mert vonóhálós halászatuk közben egész delfin családok fulladnak meg a hálókban hanem azért is mert a túlhalászás miatt a kipusztulás szélén állnak ami ha bekövetkezik lévén, hogy a tenger egyik csúcsragadozói, a tengeri ökoszisztéma összeomlásához vezethetne.
Ismersz! Ha a tengerről van szó, nem ismerek tréfát! 🙂
10:19 de.
Fuser: Tudom. Ezért mindig lelkiismerettel falatozom a tonhalas szendvicsemet. Moralizálni nem szeretnék, de nem két ember él halászatból. Az Ő gyerekeinek is kell enni. Azt hiszem mint olyan sok esetben, nem a halászattal van baj, hanem a technikával és a „túlhalászattal”.
Azt látom, hogy nem ismered a tréfát. Pedig ez a hódos „nadon” jó.
Lazacot ehetek? Azt is szeretem. Vajban párolva.
12:56 du.
Kedves István,
Neked úti- és kalandkönyvet (is) kellene írnod!
Színes, élvezetes, faltam a soraidat. Örülök annak, hogy jól sikerült az út.
(Hja, az alámondásos „szinkron”-os filmről csak annyit, ki emlékezik, vagy ha igen, ne tagadja le az első magyarországi szexfilmeket! 🙂 Olyan „uncsi” férfihang mondta a szöveget, amit – ilyen módon „szinkronozott” az csupa tűz és „esemény”. – De ahogyan meghallottuk, mindentől sikeresen elvette a kedvünket.
No olyan lehetett az a „szinkronos” film is.
Tutti!
A leírásod olyan, szinte láttam magam előtt nemcsak az utat, a benzinkutat a cigarettás sráccal, de mindent.
Megköszönöm!
(( 🙂 )) G.B.
1:50 du.
llanfair
2014 május 7
10:19 de.
Lazacot ehetsz, annak döntő hányada mesterséges tenyészetekből származik! Azt meg hagyjuk már, hogy a mindenféle harmadik világbeli országok zászlói alatt hajózó Norvég, Angol, Francia, Német, stb. halászflották azért tarolnak le mindent az apró szemű, mélytengeri vonóhálóikkal mert különben nem lesz mit enni adni a gyereknek! Ezek nem Hemingway öreg halászai vaze! Műholdakkal követik a szardínia, szardella, stb rajokat, euró milliókkal fizetik le az eus parlamenti képviselőket, hogy ne szavazzák meg a kvóták szigorítását, netán az összeomló populációk regenerálódását biztosító egy-két éves tilalmakat de a csemetéket az éhezés veszélye fenyegeti? Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?!
2:25 du.
Fuser. Hát itt élnek elég sokan halászatból, de nem hiszem, hogy ők pusztítják ki a delfineket. Ha még egyszer káromkodsz megmondalak a feleségednek ám.
2:39 du.
llanfair
2014 május 7
2:25 du.
Jól van na! 🙂 egy picit kényes vagyok erre a témára és biztos árnyaltabban kellene hozzá állni de ebben a kérdésben tolerancia képtelen vagyok.
3:15 du.
Fuser: Csak ebben kedves barátom, csak ebben?
10:22 du.
llanfair
2014 május 7
3:15 du.
Kedves llanfair, fuser még azt sem tudná tolerálni, ha fordítva tekeredik le a wc-papír.
10:47 du.
Remek lehetett az időjárás arrafelé, ille, nagyon jó színed van:)
1:46 de.
dakota
2014 május 9
10:22 du.
Igazad lehet dakota mert rólad is többnyire a wc papír és a hozzá „kapcsolódó” dolgok jutnak eszembe, és egyre kevésbé tolerállak! 🙂
2:32 de.
dakota: hozott anyagból dolgozom, bugriskám. ez mogyoródi rézbőr 🙂
4:37 de.
Dakota. Kedves Dakota. Megint ellent KELL mondanom. Fuserné és Fuser nagyon szívélyes és figyelmes vendéglátók. Tolerálták a vendégek szűk idejét és alávetették magukat az időpont meghatározásának. Az étrend kialakítása sem okozott nekik gondot, pedig vendégei nem bírják a magyar húst megenni (fene tudja mi van benne). Az állataik életterét is jelentősen megkurtították mert vendégeik nem szeretnek túl közel kerülni idegen állatokhoz. Nem utolsó sorban nem erőszakolták rá véleményüket a vendégekre, pedig voltak vitás pontok (Nem úgy a vendége, aki mereven elhatárolódott az Ő zenei ízlésüktől). Igaz, vendégei sem nyilas sem náci elvet nem vallottak, és a vendégek is tolerálták az Ő ideológiáját. A wc-papírt nem figyeltem meg, mert lekötötte a figyelmemet a két delfinbarátja fényképe, melyekkel együtt úszott a tengerben. De legközelebb megfigyelem ígérem. 🙂
Nem utolsó sorban. Háromszor találkoztunk, de nagy szájával ellentétben alig ivott alkoholt. Ennyi lenne a védőbeszédem.
6:33 de.
llanfair: dakotával kapcsolatban miért fárasztod magad? csak egy aberrált beszólogató. nálunk, mogyoródon, a jobbikos kocsmában már rég padlót fogott volna 🙂
ja, és annak ellenére, hogy ismerik a nézeteimet, még senki nem mert pimaszkodni velem, nem úgy, mint ez a távvezérelt fehérjehalmaz…
6:44 de.
llanfair
2014 május 10
4:37 de.
Barátom, köszönöm az értem való kiállásod, de egyébként az égvilágon semmi jelentősége nincs, hogy egy ilyen szerencsétlen mit őrjöng össze az óceán túloldaláról. Ahogy István tökéletesen megfogalmazta, csak egy aberrált beszólogató, ennél nem lehetne pontosabban leírni a lényét, és ez mindent el is mond arról, mennyire tekintendő relevánsnak a srác véleménye!
6:53 de.
fuser: el tudom képzelni a tesco gazdaságos agyúját, amint reggel felébred, és az időeltolódás okán frusztráltan, remegve rohan a gépéhez, nyitja meg a KMH-t: jajistenem, ezek a gaz libisibolsik már megint miket hordtak össze! pedig tegnap este – helyi idő szerint, mielőtt még elégedetten ágyikójába bújt, és ujjacskáját szájába szopva a fal felé fordult – milyen karakánul beszóltam mindenkinek!
az pedig, hogy neki véleménye lenne -kedvenc hasonlatommal élve – barokkos túlzás. csak sima zsigeri pimaszkodás. többre nem telik neki. még soha, semmikor érdemben nem szólt egyetlen cikkhez sem.
nem véletlen. mitől is lenne érvrendszere – ráadásul átfogó ismeretrendszere – valakinek, aki egy híresen gátlástalan, lótolvaj indián törzs nevét választja nicknek?
arra nem is merek gondolni, hogy egy másik törzshöz, a hazai szlengben szintén dakotaként emlegetetthez tartozik 😀
6:59 de.
Ille István
2014 május 10
6:53 de.
István! Nincs mit hozzá tenni ehhez a jellemrajzhoz! Rám már csak a gyógyszer felírás maradt. Asszem a ketamin nevű lónyugtatót fogom javallani mert indokolt esetekben ökröknek is adható! 🙂 ))))))))))
7:04 de.
Fuser & Pisti: Normálisan szólt hozzám, nincs okom az elhatárolódásra. Ti is megvédtetek már, miért akarjátok elvenni Tőlem a viszonzást?
7:05 de.
fuser: az ökör, kérlek tisztelettel, egy haszonállat. dakota ellenben…
7:45 de.
llanfair: tisztelem az álláspontodat.