Magyarságteljesítmény
Ez az a kifejezés, amit a magukat jobboldalinak tételezők gyakran számon kérnek a többiektől. Szerintem ennek a kifejezésnek a világon semmi értelme nincs, ugyanúgy, mint a lengyelség-teljesítménynek, vagy a kanadaiság-teljesítménynek sem lenne.
Igen jó eszköz azonban arra, hogy elbódítsa azokat, akik önmaguk szerint nem kapják-kapták meg azt az elismerést, ami megilletné őket. Hogy miért? Hát… azért, mert magyarok. Ezt a roncsoló kábítószert alkalmazza mesterien a jelenlegi miniszterelnök, ezt a mákonyt hintette beiktatási beszédében is, amikor sokat szenvedett, nemes, meg mit tudom én milyen népről beszélt.
A valóság persze ebben az esetben is árnyaltabb – enyhén szólva. Élesen világít rá a probléma lényegére a Csak mítosz a jól képzett magyar munkaerő (Népszabadság 2014. április 28.) című cikkben egy vállalkozó. A magyar származású üzletember 1 milliárd forintot érő beruházást hajtott végre egy főváros közeli faluban, hogy reményei szerint világszínvonalú fémipari termékeket állítson elő. Ehhez keresett hegesztő szakmunkásokat, akiknek próbamunkát is kellett végezniük. Az eredmény lehangoló lett: a megjelentek 60 százaléka egyáltalán nem tudott hegeszteni, a maradék is csak alig, a minősített színvonalat senki nem érte el. Volt olyan aspiráns, aki bevallotta: tanulóként egyáltalán nem került hegesztőapparát közelébe, mert az iskolának nem volt pénze gázpalackra.
Fotó: panoramio.com
A jelenség sajnos nem egyedi. Évek során hallottam már olyan baromfifeldolgozó üzemet vezetőtől, hogy be kellett zárnia a gyárat, mert az egyszerű betanított munkára sem talált elég alkalmas munkást. A Nyírségben, ahol az országos átlagot jócskán meghaladó a munkanélküliség! De magam is megtapasztaltam, amikor jópár éve sajtószemlézéshez kerestem embereket. (Még nem volt internet, a számítógép, a fax viszont már működött.) Akkoriban sok száz újságíró vált munkanélkülivé, de a jelentkezők között alig akadt, aki ismerte volna a számítógépet, sőt olyan sem volt, aki vállalkozott volna az „ördögi szerkezet” kezelésének megtanulására.
Valami baj lehet itthon a teljesítmény fogalmának megítélésében, és ezt a bajt csak fokozza, aki a probléma okát kizárólag külső körülményekben, a trianoni békében, a turáni átokban, esetleg valamilyen misztikus háttérhatalom ármánykodásában látja.
Való igaz, évek, évtizedek hosszú sorának mulasztásait nem lehet egyik napról a másikra bepótolni, az oktatás olyan közjószág, amely csak évek alatt fordul termőre.
A probléma azonban az, hogyha – maradjunk a mezőgazdasági allegóriánál – a palánták gondozása helyett azok egyformára nyírását tekintjük üdvösnek. Nem beszélnék a felsőoktatásról, az abban résztvevők gyakran hallatják a hangjukat, bár elég eredménytelenül. Ennél fontosabbnak tartanám szót ejteni arról, hogy vajon miféle képzettségű, képességű emberekkel képzeli el a regnáló rendszer a „munka alapú” társadalom felépítését?
A lózungok szintjén kétségbeejtő kép alakul ki az emberben. Úgy tűnik, az erről fecsegőknek halvány dunsztjuk sincs arról, miféle munka zajlik manapság a versenyképes gazdaságokban a földeken, az üzemekben. Az oly szívesen hangoztatott „értékteremtő” termeléssel tán utoljára a hetvenes években találkoztak, egy téesz melléküzemág szögegyenesítő műhelyében – és akkor sem biztos, hogy 5 méternél közelebbről. Legalábbis erre utal, hogy például a szakképzést egy olyan csempeárus hitbizományába adták, aki csődbe vitte a saját kereskedelmi vállalkozását. Parragh László, a Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke – mert róla van szó – szerint ugyanis a szakmát tanulóknak nincs szükségük közismereti tárgyakra: magyarra, történelemre, idegen nyelvre például. Jó, nem egy minősített hegesztőtől várja az ember mondjuk Petrarca és Ady költészetének összehasonlító elemzését. De könyörgöm, matematikára, fizikára, kémiára sincs? Ezeket heti 3 órában összevonva legalább tanulhatja a jövő szakmunkása, de az informatikát teljesen megszüntették a szakképzőkben.
Vajon hol élnek ezek az emberek, és miféle „munkát” képzelnek el? Eredeti, vasas szakmám tanulása közben el kellett sajátítanom a forgácsológépek kezelését is, így tudtam bánni az esztergával, a köszörűvel, gyalu- és marógéppel. (Hegesztettünk is, de abban én antitalentum voltam.) De akkor – a hatvanas években – itthon még alig voltak NC, sőt CNC vezérlésű gépek. Pár éve megcsodáltam egy műhelyben egy szikraforgácsolót – és rá kellett jönnöm, hogy bekapcsolni sem tudnám. Elképzelni is nehezen tudom, hogy egy forgácsoló szakmunkás – ma már nincs külön „drehás”, marós stb. – hogyan lesz képes munkás évtizedei alatt folyamatosan megtanulni az új és új technológiákat, kezelni a gépeket? Láttam már olyan esztergapadot, amelyen képernyőre vetítve jelent meg a munkadarab műszaki rajza, és az esztergályos a klaviatúrán programozta be a gépet a megfelelő lépések elvégzésére. Hogyan lesz képes egy szakmunkás a szükséges programozást megtanulni, ha nincs tisztában az informatika alapjaival sem?
Természetesen itthon is élnek megbízható, jó minőségű munkát végző munkások, sőt, nemzetközi elismerést kiváltó teljesítményt felmutató tudósok is, mint például a Magyar Tudományos Akadémia nemrégiben megválasztott elnöke. A baj az, hogy egyre kevesebben. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint immár elérte a 600 ezret a külföldön munkát vállalók száma, de vannak ennél súlyosabb becslések is. Hiszen a KSH adatai főleg az Európában munkát vállalókra vonatkoznak, az USA-ban, Kanadában boldogulni próbálók nagy részéről nem is tudunk, sokan illegálisan próbálkoznak.
Pedig a magyarság teljesítményét – így, külön írva! – meghatározó módon csökkenti minden hiányzó munkáskéz, gondolkodó fő. Az pedig kiváltképpen rémisztő, hogy sokan éppen amiatt fordítanak hátat ennek a hazának, mert reménytelennek látják, hogy megbecsülést találhassanak a nemzeti trikolórt sálként, derékmelegítőként magukra csavaró, köpködő, ordítozó „magyarságteljesítők” hordájával szemben.
Rátesi Margit
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
11:43 de.
pedig a vezér éppen dunaujvárosban csacsogta, hogy a magyar munkás tudása összehasonlíthatatlan, és teljesítményének köszönhetően a régió sereghajtójából a régió vezető állama lettünk!
magyarország jobban teljesít!
kétségtelen, betanított és közmunkások hadával értünk a csúcsra! mi lenne, ha hozzáadott értéket is termelne az a csodálatos magyar munkás?
3:14 du.
Ezt a magyarságteljesítmény kifejezést még Csurka találta ki, mi több mérni is akarta, és például neki „köszönhetjük” az idegenszívű szavunkat is. Szóval elmondhatjuk, Csurka nem csak lefektette a radikálisnak becézett jobboldal komplett náci ideológiai alapvetését de drámaírói tehetségét kamatoztatva feldobta szókészletüket is. Hiába na, mi sem jellemzőbb jobban a lajbis srácokra, minthogy egy komplett elmebeteg tévelygéseiből élnek a mai napig!
3:29 du.
Egész Magyarország az öncsalásra épül – ennek egyik legstabilabb oszlopa a jól képzett magyar munkaerő mára elenyészett mítosza.
Pedig abban az átkos „komonizmusban” még nem volt ez így, de a rendszerváltás után hatalomba került új elit gyerekei nem szakmunkásképzőbe, hanem egyetemre jártak, ezért aztán a szakmunkásképzéssel alig törődött valaki. Le is rohadt. A végső kegyelemdöfést pedig megadta neki az Orbán-Parragh duó a maga végletekig kártékony, joggal mondható, hogy nemzetellenes felfogásával. Igen, nemzetellenes, mert a XXI. század követelményeivel szöges ellentétbe megy, és nem jól képzett, önállóan is gondolkodni képes munkásokat, hanem betanított biorobotokat akar képezni.
3:56 du.
És az „idegenteljesítők hordája”talán nem rombolta évtizedekig a munkamorált,a teljesítményt,a színvonalat?
A mai helyzet hosszú évek áldatlan tevékenységének a következménye…
4:23 du.
Fenyvesi Glória
2014 május 21
3:56 du.
„A mai helyzet hosszú évek áldatlan tevékenységének a következménye…”
Ez mondjuk igaz! Valóban, két évtized szellemi züllése, morális posványa, népbutítása juttatta ide a társadalmunkat, hogy túltelítődött a magadfajta végtelenül korlátolt agyrémekkel!
4:27 du.
Glória!
Ne izgassa magát,itt sokan semmilyen szinten sincsenek,ahhoz hogy véleményt nyilváníthassanak,de megteszik…..
Se a betanított,se az általuk lebecsült…(milyen alapon?) közmunkások szintjén
nincsenek,de nagyon „demokratikus balosok”.
Az nem zavarja őket,hogy az ötvenes években sok értelmiségi
intelligens,de kuláknak kikiáltott ember volt osztályellenségként segédmunkás…(akinek mindenét jogtalanul elvették).pedig akkor nem volt munkanélküliség!!!!Na itt tárgyilagosságra ne is számítson!
4:56 du.
Kiegészítés!
Pontosan Rétesi Margittól a szülei múltja ismeretében furcsa…ez cikk!
Na ma is vannak jobb sorsra érdemes emberek a közmunkások
között,mint régen csak akkor másképp nevezték!és nem volt válság,munkanélküliség!
Ez vitathatatlan,több munkahely kell,de
vannak kisebbségiek akik csak segélyből szeretnének megélni…milyen alapon?Hát az igazság bizony összetett…dolog!
5:05 du.
Ma már nem lehetne megépíteni a Kossuth hidat (fiatalabbak kedvéért: az hegesztve volt).
5:24 du.
Dreher Lólika,
már megint bizonyítgat két dolgot:
1.Abba is belekotyog amihez halvány lila gőze sincs.
2.Az emberi butaságnak csak alsó határa van.
5:45 du.
pesti gúnár: egyetlen hidat sem. se iparunk nincs a hídelemek legyártásához, se keszonosunk, de talán még hídépítő mérnökünk se. persze, a közgép azért biztosan megkapná a munkát.
5:48 du.
rátesi, maga agyilag zokni! de ha már a szülőkkel foglalkozik: a maga szülei múltjának ismeretében az is furcsa, hogy maga egyáltalán megszületett 😛
az igazság valóban összetett dolog, de annak megismeréséhez, nyuszó-muszó, a maga agyacskájának képessége, bizony, édeskevés!
7:00 du.
Hát, ha még azt is tudná Marcsika, hogy a család nemesi címmel is rendelkezik! De a kutyabőrhöz nem jár automatikusan az agysorvadás, mint azt a neves magyar arisztokraták leszármazottja Eszterházy Péter példája is mutatja. Arra meg igen kíváncsi lennék, hogy az írás melyik mondatából olvasta ki betanított munkások, vagy a közmunkások lenézését. Ahogyan imádott Bolseviktoruk beszél a munkáról, az azt mutatja: a „termelő munka” mibenlétéről legfeljebb a marxista-leninista középiskola (nem az egyetem, az már színvonalasabb volt) meghatározásaiból tájékozódott.
Ja, Ille – létezik még a volt Ganz-MÁVAG acélszerkezeti gyárának utóda, ahol anno a hidakat gyártották. Azt nem tudom, hogy vajon van-e még Domanovszky – még egy nemesi család sarja -, aki a termelési főmérnök volt ott, és a hegesztő tanszékfélét (nem így hívták nyilván) vezette a műszaki egyetemen. Nemzetközi hírű hegesztési szakember (remélem él még, nem volt olyan öreg), és ő dolgozta ki a csapatával az NF szegecselési technológiát, amellyel viszont az Erzsébet híd épült.
7:42 du.
Marcsi! „Pontosan Rétesi Margittól a szülei múltja ismeretében furcsa…ez cikk!” (Rátesi egyébként). Ez az a mentalitás, amitől kiver a víz. Édesapám szegény élete végéig nem heverte ki a csapást, hogy elveszett az üzlet (Anyu nagybátyjától vették át különben). Anyunak nem volt sok iskolája, sem szakmája, ezért tartotta fontosnak, hogy mindhárman szerezzünk szakmát. Egyszer – már újságíró voltam – Apu megint panaszkodni kezdett, hogy bezzeg, ha meglenne a bolt! Anyu meg a maga harcias modorában felcsattant: Ja, akkor a Margit legfeljebb a legügyesebb kasszírnő lehetne a Ferencvárosban, nem újságíró! (A Bakáts téren volt a nevezetes intézmény.)
Úgy látom Marcsika azokhoz tartozik, – hú, de sokan vannak ilyenek itthon! -, akik örökké a „régi idők dicsőségén” boronganak, és közben elszalasztják, hogy megismerkedjenek az új lehetőségekkel, megbirkózzanak az új kihívásokkal. Viszont követelőznek, azon az alapon, hogy miféle sérelem is érte az őseiket,szüleiket,vagy saját magukat. Ezt a sehová sem vezető mentalitást erősíti sajnos a jelenlegi miniszterelnök álnokul, és ha lehetséges a nemzet ellen bűnözni, akkor ez súlyos hazaárulás.
10:28 du.
talalom: marcsi képtelen elválasztani egymástól a cikk és egy hozzászólás tartalmát. olyan szemellenzője van, hogy egy sörösló megirigyelhetné. én írtam ugyanis a köz- és betanított munkásokról, korántsem lenézően, de tényként kezelve, hogy csak mennyiséget jelentenek, de minőséget nem. lévén, hogy hozzáadott értéket nem termelnek, se a GDP-hez, se az ország élre kerüléséhez – ami nettó hazugság, de orbán az ilyesmiért soha nem ment a szomszédba, főleg, ha látványosan tehette olyan helyzetben, ahol a hallgatósága ájult áhítattal csüggött ajkán – nem járultak hozzá. persze, lehet, hogy marcsi – aki közgazdásznak is kiváló – ki tudja mutatni, hogy pl. a samsung gépsora mellett, ahová még kisujszállásról is autóbusszal hordják az asszonyokat, akik egy ebédszünettel és szükség szerinti toilet szünettel – csak csínján vele, mert a túl gyakori kikéredzkedés nem tesz jót a munkaviszonynak – nyomják le a műszakot, mennyivel is járulnak hozzá a gdp növeléséhez.
szóval, marcsi irántam érzett múlhatatlan szimpátiája az oka, ha időnként marhaságokat ír.
amúgy tévedsz: marcsi – bár mindent a „régi időktől (é.m. szocializmus)” kapott – iskoláztatást, állást, karriert,férjet, nyugdíjat – nem sírja vissza. valami nagy trauma érhette – talán jelentkezett a pártba, de nem vették fel, mert valaki látta, amint kisurrant a templomból – mert olyan gyökös fidesz drukker lett, hogy a szőke, a fradi b-közép vezérszurkolója sírva könyörög nála a receptért! kíváncsi lennék, mi vezérelte, mert a 348 ft-os rezsicsökkentés egy ilyen öntudatos, bár cselédlelkű asszonyt nem sodor csak úgy egy zászló alá!
4:29 de.
Hopp Ille! Rajtakaptalak! Benned is élnek a régi reflexek – ahogyan egyébként mindannyiunkban. „bár mindent a “régi időktől (é.m. szocializmus)” kapott” -írod. Demokráciában az ember nem „kap” semmit a rendszertől, államtól – főként nem az épp regnáló kormányfőtől. Ellenkezőleg: ő „ad” az államának, nemzetének, hazájának: adót, munkát, teljesítményt, szerencsés esetben hírnevet (pl. Rubik Ernő). És cserében elvárja, hogy működjön az államigazgatás, a közszolgáltatások, a TÖRVÉNYES rend. Ezért hívják a legtöbb nyelven a végrehajtó hatalom (kormány) tagjait „minister”-nek, ami magyarul szolgát jelent, a köz szolgáját.
5:29 de.
rátesi: igaz. nem kapta, hanem egész életét a szocializmus áldásainak köszönhette. most viszont, orbán – irányított – demokráciájában bevett dolog, hogy azon kevesek, akik megérdemlik, kapnak: adókedvezményt, trafikkoncessziót, földbérletet, állami megbízást, stb.
ennek szellemében lennék rá kíváncsi, hogy marcsinak mit osztottak?
5:33 de.
íme, kedvenc elmebetegem, burkus laci újabb emelkedett stílusú hozzámszólása:
vegyeske
[email protected]
79.122.119.94
Hozzászólás: 2014-05-22 – 4:24 de.
ille .. kurva anyad keptelen nem a marcsi te ALLAT
szomorú, hogy a szanatóriumban, ahol gondozzák, az ápolói néha-néha odaengedik a számítógéphez. hiába, az USA nyugdíjából meg tudja engedni magának a magyarországi privát gyógykezelést – ugyanis most éppen itt eszi a fene – így a pénzéért néha ki-kiengedik a gumiszobából. ilyenkor csökkentik a gyógyszeradagját is, hogy azért valamennyire mégis tisztuljon fel.
ahogy érzékelhető, nem sok sikerrel 😀
3:16 du.
Lehet, hogy szakember meg értelmes ember már alig van, viszont a magyarságteljesítmény végre mérhetővé – érdemjegyekben mérhetővé — vált:
http://huppa.hu/okleveles-magyarok/
Ha nekem valaki azt mondja 10 évvel ezelőtt, hogy lesz ilyen (és nem a kabaréban), hát nem hiszem el.
4:52 du.
Tudja valaki, hogy hogy mondják a magyarságteljesítményt angolul? Megköszönném.
12:15 de.
„Tudja valaki, hogy hogy mondják a magyarságteljesítményt angolul?”
Még magyarul is csak körülírni tudnám: annak fokmérője, hogy valaki Délibábország téveszméit, valóságidegen gondolkodásmódját mennyire teszi magáévá és fejleszti tovább.
Esetleg: degree of irrationality.
2:11 de.
Ego
2014 május 23
12:15 de.
„valaki Délibábország téveszméit, valóságidegen gondolkodásmódját mennyire teszi magáévá és fejleszti tovább.”
Körülírni? Ez a legtalálóbb definíció amit az utóbbi időkben hallottam! Érdemes lenne feltenni a Wikire! 🙂
3:08 de.
Mondjuk angolra esetleg így is lehetne fordítani:
Dirty deeds done dirt cheap! 🙂 (by AC/DC)
8:35 de.
Ja! Megnéztem ezt a linket amit Ego feltett, hát baszki ez nagyon durva! Nem akarom elhinni, hogy ez az ország ilyen hülye lett! Az meg vérlázítóan megdöbbentő, hogy azok az őrült rohadékok több mint hatszázezerre lehúzzák félévente a szerencsétlen lúzereket akik abban a mitomán hazugsággyárban akarják megtalálni a kiutat a szellemi, szociális és egzisztenciális zsákutcájukból! Bayer Zsolttal, Papp Lajossal az élen az összeset aki ott ténykedik tényleges életfogytra küldeném csak ezért, és semmi felülvizsgálat! (ha már…)
8:43 de.
pesti gúnár: sehogy. a nem létezőt nem igazán lehet idegen nyelvre lefordítani.
8:59 de.
fuser: nem az ország hülye, csak azok, akik ezt az „egyetemet” megalapították, és azok, akik be is iratkoztak. talán nem véletlen, hogy eddig meg sem merték kérni az akkreditációt – pedig 2004 óta léteznek (!), csak mostanitól, de még orbánék is húzzák-halasztják a megadását.
3:33 du.
Kedves Fuser,
örülök, hogy tetszett. Az első közelítésem az volt, hogy „értelmes szavaknak tűnő értelmetlen betűhalmaz”, úgyhogy egyetértek Ille Istvánnal, ilyen állat márpedig nem létezik (ahogyan a lányom mondta kiskorában a felfedezett, de ebéd előtt tiltott csokira: „ha van, akkor se sincs”).
Ami az akkreditációt illeti, ez a párbeszéd ugrott be:
„Végzettsége?”
„Okleveles magyar!”
Tiszta Kazohinia.