Az EP választások visszhangjai alig akarnak elülni. Vagy talán nem is akarnak. Már csak azért sem mert vannak akik inkább kongatják a kinti parlamentarizmus harangjait, mintsem engednék a figyelmet a hazai felé fordulni. De legalább a kormányzati gyökér közös mindkét parlament, hazai vonatkozásban figyelemre méltó történései esetében.

A mottó ezekhez az lehetne, hogy bár a parlamentarizmus gyökerei mélyek, a parlamenti gyökerek sekélyesek. Legyen az akár frakcióvezető, akár miniszterelnök-helyettes. Akikben az olyan fogalmak, hogy demokrácia, meg játékszabályok, meg gerinc, meg morál, meg etika üresen konganak. Majd elülnek. Ami azért akkor is figyelemre méltó, ha már a választási törvények átszabásakor sem sokat foglalkoztak ilyen csacskaságokkal. Mondjuk azzal, hogy a maguknak kedvezés gyanúját is elhárítva a hatalom ne magára szabva alakítsa a törvényeket, hanem legalább egy választásnyival elhalasztva léptesse életbe. De tudjuk, a Fideszt és klerikális platformját az ilyesmi nem zavarta. Hoztak törvényt maguknak, őértük, maguk hasznára és zsebére. Ahogy most az éppen aktuális parlamenti szabályokat gondolták meghekkelni. Mert nehogy véletlenül előfordulhasson, hogy I. Feltsúthy Orbán Viktor pártjának ne legyen kétharmada.

Elvégre! Ami jár, az jár. Nem azért szabták-varrták a körzeteket, törvénykeztek kemény munkával, és puha gerinccel, hogy ilyen csúnyaság történhessen meg velük. Rogán Antal tehát be is terjesztette nagy hirtelen a minden eddigi szokást felrúgó törvényjavaslatot. Arra nézve, hogy immár házelnök is szavazhasson. Nem mintha az egykori MSZMP-ből komcsizásig nemesedett Kövér Lászlót eddig bárki is gyanúsítgathatta volna a pártatlanság látszatával, de legalább a forma adott volt. Most már az sem. Bár tulajdonképpen tekinthetjük ezt a kezdeményezést egy bátor kiállásnak is. Rogán Antal bebizonyította, hogy nem a látszatok embere. A pártatlanság említett látszatára is tesz nagy ívben. S ezt bátran felvállalja. A házőrséggel vigyázott Országgyűlésben, kényelmes többséggel, és a Vezér támogatásával a háta mögött. Bátran, mint a parittyák ellen felvonuló kartácságyús gyarmatosítók.

Alkalmasint gyarmatosítás ügyben is komolyan érdekes, hogy az EU ellen felszabadító harcot folytató Fidesz milyen erőteljesen kepesztett a szavazatokért. Akárcsak a Jobbik. Mert ugyebár van az az EU-képviselői fizetés, amiért még Morvai Kriszta is elfelejti a széltében-hosszában fejtegetett elveket. Bár van azért némi bája annak, ha igazak a pletykák, és iráni pénzből, orosz intenciókra hirdetnek Turul-tollas eszméket. Csak össze ne keverjék a lófarkat a medveprémmel, amikor izzadva tollászkodnak Gábriel pallosának árnyékában magyarázkodva. Habár szinte biztos lesz annyi hangerősítő, hogy bírják szusszal. S annyi gárdista, hogy bírják erővel. Abban az esetben, ha Gábriel, illetve az angyalok kara méla undorral fordulna el. Ahogy Alighanem Semjén Zsolttól máris elfordultak. Aminek egyik biztos jele, hogy az őrangyala figyelmetlensége nyomán piszok messzire gurulhatott el a gyógyszere.

Annyira, hogy a hírTV-s megszólalásig meg sem találta. Így aztán az önkontroll jele sem mutatkozott meg rajta, amikor ostobaságokat kezdett mantrázni bele az éterbe. Orbán Viktor első helyettese arra reagált, hogy a Német Szociáldemokrata Párt elnöke szerint az Európai Néppártban meg kellene gondolni, hogy kivel paroláznak és bútoroznak össze. Sigmar Gabriel (ez a Gabriel nem az a Gábriel) szerint például a szélsőjobbal kokettáló és antidemokratikus Fidesszel nem kellene. Semjén Zsolt ennek apropóján a német szociáldemokrata elnököt az 1944-es német megszállás után, Hitler által a Harmadik Birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottjaként kinevezett Edmund Veesenmayerhez hasonlította, demokratához méltó, párbeszédet kezdeményező gesztussal. A parlamentarizmus hazai apostolaként. A keresztényi türelem példamutató megnyilatkozásaként. Mely megnyilatkozás külpolitikai bravúrjához is csak gratulálni lehet.

Rögtön azt követően, hogy kihevertük Semjén Zsolt nyilatkozatának részleteit. Köztük azt, hogy kiindulópontként leszögezte: „Először is: mi köze hozzá?” Lehet persze, hogy semmi. De az már az óvodai nagycsoportban is elvárható lenne, hogy a megszólított ugassa el a választ először. A jelen esetben illett volna megvárni az Európai Néppárt vezetésének reagálását. A bolha ráért volna utána köhögni. Még akkor is, ha legalább az érvekkel nem kell sokat fáradni. A farok kutyacsóválási próbálkozását például sikerült demonstrálnia a jobb sorsra érdemes énekesmadarak kilövőjének. De az is nyilvánvaló, hogy ahol van először, ott van másodszor is.

Semjén megszólalásában is volt: „Másodszor: nem egy német pártnak a vezetője fogja megmondani, hogy a magyar nép által megválasztott képviselők az Európai Néppártban hova üljenek, vagy hova ne üljenek az Európai Parlamentben”. Amely miniszterelnök-helyettesi kijelentésből következik, hogy a nevezettnek pár dologról fogalma sincs. Az egyik, hogy egy pártcsalád vezetőségének adott esetben jó esélyei vannak megmondani, hogy kivel ül egy frakcióban. Ha Sigmar Gabriel tanácsát megfogadják az Európai Néppártban, akkor a Fidesz repül onnan, mint a jobbikosok által elhajított zászló. A másik, amiről Semjén Zsoltnak láthatóan képzavara van, az maga a választás. A magyar nép ugyanis nem képviselőkre, hanem pártokra szavazott. Ez közjogilag akkor is igaz, ha egyesek Istentől való örökös hűbérbirtoknak hiszik a mandátumot.

Andrew_s