Kiszámíthatóbb, jobb élet reményében

Statisztikai számok – nem kozmetikázva! Ismét a Határátkelő blogot olvastam, áthoztam. Meglepő statisztikai adatokkal szembesültem, elkeserítően szomorú számokkal. Ezt osztom meg most itt, a Kanadai Magyar Hírlap tisztelt Olvasóival!

Tehát:

„A mai poszt később jelent meg, mint általában szokott, ennek pedig az az oka, hogy a blog lehetőséget kapott arra, hogy (együttműködő partnerként) publikálja a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete által a nagy-britanniai magyarok körében végzett felmérést. Aminek akad jó pár tanulsága.

Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete online kérdezett meg Nagy-Britanniában élő magyarokat arról, miért mentek el Magyarországról, miért Nagy-Britanniát választották, mi jellemzi társadalmi-gazdasági helyzetüket, mennyire érzik magukat sikeresnek, illetve hogy mik a jövőre vonatkozó terveik. (Az alábbiakban természetesen nem az eredeti közlemény olvasható, hanem annak megállapításai mellé fűztem megjegyzéseket.)

A 23 kérdésre 5200-an válaszoltak április-május során a SpeakEasy Project által készített Menjek/Maradjak dokumentumfilm-sorozat londoni epizódjához kapcsolódva. A kutatásból (nem meglepő módon) kiderül, hogy a kérdőívre válaszoló magyarok leginkább gazdasági okokból költöztek Nagy-Britanniába, közel kétharmaduk (egészen pontosan 65,1 százalékuk) 2010 után, ezen belül is a legtöbben 2012-ben.

Fiatalok és képzettek

Noha általánosan az a kép él az Angliában élő és dolgozó magyarokról, hogy mosogatnak, takarítanak vagy felszolgálnak, a kérdőívet kitöltők körében ez messze nem igaz (természetesen a kutatás ilyen szempontból sem reprezentatív, de azért érdekes): a válaszadók több mint fele ugyanis felsőfokú vagy posztgraduális végzettségű (53,2%).

A másik nagy csoport (a válaszadók közel fele) a középfokú végzettségűek, és csupán egy százalékuk végzett nyolc általánost vagy kevesebbet. Ettől még persze lehet mosogatni, de az azért látszik, hogy messze nem a képzetlenek keresik a boldogulást Nagy-Britanniában. A nemek szerinti megoszlás tekintetében kiegyensúlyozott a helyzet: a minta 49,2 százaléka nő, 50,8 százaléka férfi.

Ami ennél is izgalmasabb, az a kor szerinti megoszlás: a kérdőívet kitöltők közel háromnegyede (72,2%) 25 és 40 év közötti, az átlagéletkor 33 év. Magyarán éppen az a korosztály, a fiatal, pályakezdő, vagy éppen a pályája első felében tartó, kreatív, teherbíró, és jórészt (mint az előbb is láttuk) főiskolát / egyetemet végzett korosztály megy el, amelyik már pár év múlva is nagyon fog hiányozni, mert ő adná az ország gerincét.

 Nem kérdés, hogy a döntő többség munkát keresni ment Nagy-Britanniába (ők a válaszadók 77,8 százalékát teszik ki. Érdekes, hogy a felük indult el konkrét állásajánlattal, a másik fele viszont csak a kiutazás után kezdett el munkát keresni. Ami a többieket illeti: a megkérdezettek egytizede (9,9%) párját (házas- vagy élettársát) követve érkezett, a többiek vagy tanulni (7,2%) vagy konkrét cél nélkül, „szerencsét próbálni” (5,1%) mentek.

Miért mennek?

Mint az MTA elemzése megjegyzi, a migrációs döntések ritkán vezethetők vissza egyetlen tényezőre, általában okok és célok bonyolult szövevényében alakul ki az elhatározás, hogy valaki hosszabb vagy rövidebb időt külföldön töltsön.

A megkérdezettek tíz tényezővel kapcsolatosan nyilatkozhattak, hogy mennyire játszott fontos szerepet a Nagy-Britanniába költözésükben.

  Mint az az ábrán is látszik, a válaszadók több mint fele egyértelműen gazdasági okokból (magasabb életszínvonal, jobb munkalehetőség ott; rossz gazdasági helyzet Magyarországon) döntött a határátkelés mellett. Az is érdekes, hogy a negyedik helyre (ám még bőven igen látványos arányban) futottak be azok, akik a rossz politikai helyzet miatt mentek el, és elég sokuknak fontos volt a szakmai fejlődés lehetősége is.

Mit csináltak Magyarországon?

Számomra érdekes adat az is, hogy a válaszadók több mint 86 százaléka vagy dolgozott, vagy tanult (előbbi 70,1 százalék, utóbbi 16,1 százalék), és 13,8 százalék volt az, akinek nem volt munkája, vagy alkalmi munkából élt.

Azt kell mondanom, az adatok alapján aki kiment (és kint is maradt…), annak bejött a váltás, hiszen a válaszadók kevesebb mint 10 százalékának (9,5 százalék, egészen pontosan) nincs teljes vagy részmunkaidős állása, és ők is jellemzően vagy (nagyobb részt) tanulnak, vagy (kisebb részt) alkalmi munkákat végeznek.

Így aztán nem csoda, hogy a megkérdezettek elsöprő többsége elégedett jelenlegi helyzetével, különösen, ha a korábbi, magyarországi körülményekkel hasonlítja össze. Alig több mint egytizedük érzi úgy, hogy helyzete nem javult, vagy rosszabbodott amióta Nagy-Britanniában él.

Nem térnek vissza

A végére maradt az egyik legfontosabb kérdés (legalábbis szerintem), jelesül az, hogy (a kormány többször hangoztatott szándékának megfelelően) sikerül-e visszacsábítani Magyarországra a Nagy-Britanniában élő határátkelőket.

Nos, ha röviden kell válaszolnom, akkor az adatok alapján nem. A megkérdezettek háromnegyede (73,1 százalék) soha (!!), vagy a következő öt évben biztosan nem térne vissza. Egyötödük (20,8%) néhány év múlva hazatérne, és alig vannak olyanok (6,1%), akik egy éven belül visszatérnének Magyarországra.

Hát ez a helyzet”.

Georgina Bojana