– Na szóval, Józsikám, akkor most fogod magad, és szépen kimensz a faluba, és regisztráltatsz.

– Nade, Tóni bátyám…

– Semmi nade, semmi Tóni bátyám! Ez most hivatalos, és én vagyok a tanácsel…izé, a polgármester, hát akkor mensz, és kész!

– Jóvanna, megyek!

– Nnna. Így mindjárt jobb. Oszt listád van-é?

– Van.

– A Gáboré?

– Azé.

– Na, akkor tiszta ügy, azokho nem mensz. Hanem, elsőbben is, mensz a Paptagba, a Zsíros-Kovácsékho! Tudod, ha az öreg Zsíros-Kovács regisztrál, akkor a fél falu is azt teszi. Szóval, odamensz, oszt kacsintasz egy jó nagyot, hogy ugyi, Pesta bátyám, aztán majd tunni fogja, hogy hova tegye az ikszet!

– De Tóni bá…azaz, polgármester uram, hát odafele csak el kell mennem a Karakas Örzse portája előtt, az meg, tudod jól, mekkora egy hírharang, ha nem megyek be hozzá, hát kibeszél az egész falu előtt!

– Márpedig, nem mensz be hozzá! Tud az még járni, ha a szagos misére el tud menni vasárnap – igaz, úgy gurítják, de az mindegy – , akkor majd ide is betérül! Nnna. Akkor értve vagyok?

– Értve.

….

– Te, Teri, hallottad ezt a regisztrálásos dolgot? Gyün házhoz a jegyző!

– Nem úgy van a! Csak ahho gyün, akinek valami kórsága van, mint a Sánta Balognak!

– Úgy-e?

– Úgy, biza!

– No, akkor szólok az embernek, hogy mondja meg a kisboltban a Katusnak, hogy az mondja meg a jegyző úrnak, hogy ugyan, gyűjjön be hozzám is, mert igencsak szaggat a derekam!

….

– Isten hozta, jegyző úr!

– Jó napot, Pesta bátyám!

– No, foglaljon mán helyet, ne vigye el az álmomat, ide, erre a székre, a másiknak bicegős ekkicsit a lába!

– Köszönöm. Pesta bátyám, de nem nagyon időznék, tudja, sok a nép, az idő meg kevés, itt tessék aláírni, oszt én már mennék is!

– Nem addig a, édes öcsém! Julis, eriggy mán le a gádorba, oszt hozz egy lityivel a jobbikból, csak nem engedjük el csak úgy a jegyző urat, ha már megtisztelte a házunkat!

– De Pesta bátyám, nekem tényleg mennem kell!

– Node, jegyző úr, csak nem teszi meg velem azt a csúfságot, hogy nem koccint egyet! Micsodás dolog ez, még a szájára venne a falu, hogy a Zsíros-Kovács Pestába még annyi illem se szorult, hogy megkínálja a mi jegyzőnket!

– Rendben, de csak egy pohárkával!

– Ha annyival, hát annyival! No, isten, isten!

– Isten, isten!

– Oszt ízlik-e?

– Hát, nem rossz!

– Hogy nem rossz? Csak ennyi?! Nade, jegyző úr! Tudja, milyen szőlőből van ez? Hát a legjobb irsai olivérből! Látja ezt a színt? Érzi ezt a zamatot? Méghogy, nem rossz!

– De Pesta bátyám, én igazán nem…

– Tudom én, hogy nem, csakhát, üres gyomorra tényleg nem gyün ki a zamattya! Te Julis, szeljél mán egy csíkot abból a fáin tokaszalonnából, ahogy elnézem, ráfér a jegyző úrra egy-két falat! Már megbocsásson, jegyző úr, de olyan kákabélűnek láccik, no, falatozzon bátran, meglássa, mindjárt jobban fog csúszni az a borocska!

– Hát, tényleg, minta…

– Nnna, montam én, ugyi, hogy fájintos kis borocska ez! Hanem, ha már itt van a jegyző úr, tuggya, van nekem az a kis ügyem, ügyecském, a Bagó Janival, tuggya, aki vagy két sornyit elszántott a földemből, no, kerítsünk már sort ekkicsit átbeszélni azt!

….

– No, Józsikám, most azt énekeljük, hogy: kecskebéka, felmászott a fűűz-fááá-ra!

….

– No, Józsi  fiam, milyen volt a napod?

– To-to-toni bátyám, po-pol-gor-gármester úr, e-red-mé-nyesss, hukk!

– Mégis, hun a francban vótál eddig?

– Hát a Zsiros-Kovácséknál, hukk!

– Csak ott?

– Hát…

– Látom, jó a bora az öregnek!

– Hát, az.

– Oszt legalább regisztrált?

– Ja.

– És az iksz?

– Milyen iksz?

– Amiről beszéltünk, te tulok, a kacsintás, meg a többi!

– Jaaa, az? Hát, az megvolt, isten bizony, megvolt!

– Holnap hun kezded?

– Ágyban. Kurvára fájni fog a fejem…