Felforrtak benne a gondolatok. Úgy érezte, már nem bírja tovább magába fojtani az érzéseit és gondolatait. Nekiült írni. Ám sokat tépelődött szokás szerint. Sok téma volt egyébként a fejében, egyet kiválasztott.

Könyvkereskedőként dolgozott, de jó öt éve segélyből meg felesége keresetéből él. Melinda a szép feleség nem küldi „munkába” férjét, Pétert. El voltak kettesben. Ő titkárnő volt. Péternek már több mint negyven elbeszélése jelent meg. Csak mindig azt hangoztatja Melindának hogy még egy fillért sem kapott. A honorárium tehát elkerülte. Nem azért mert rosszat írt, hanem igazság szerint a lapok is szűkösen és szegényen éltek, ahol megjelent. De ő az irodalmat nem azért művelte és csinálta, hanem mert szerette. Szeretett volna segíteni az embereken, a lecsúszottakon, meg hát Péter a szíve fájdalmát is szerette volna kiírni magából. A novella amit írt, egy egyszerű történet volt s felküldte több lapnak, mikor kész lett. Melinda jobban értett a számítógéphez. Egy szép délutánon, mikor Péter sétálni ment, felesége éppen netezett. Nem hisz a szemének amikor ura mailjét nézi, mert ő elárulta neki.

Illusztráció: designtaxi.com.

Legutóbb beküldött novellájáért tízezer forintot kap. Péter épp hazaérkezett.

-Péter! – kiállt fel a feleség

– Mi az? – kérdezte fáradtan

– Tízezer forintot kapsz az írásodért!

– Nem mondod!

– Nézd csak meg!

Péter valóban alig hitt a szemének, mikor olvassa a legújabb beérkezett levél tartalmát.

-Tízezer forint! Ez igen. Nem valami sok, de nem is várhatok többet érte igazság szerint!

– Lényeg hogy már pénzt kapsz!

Péter öltözött. Befújta magát parfümmel, megigazította a haját s búcsúzott.

-Most hová mégy?

– Meg kell ünnepelnem ezt a sikert a barátokkal!

– De ne gyere későn!

– Nem, időben jövök!

Majd elment. Melinda addig tévét nézett, s közben rejtvényt fejtett. Ura késő este sem jött haza. Aggódni kezdett. Éjfél körül hazatért. Felesége leszidta. Őt a hányinger annyira gyötörte, hogy oda sem figyelt. Azért Melinda is belátta részegségének okát, így hamar elhallgatott. Másnap mikor reggel felkelt, kiment a mosdóba s felöltözés közben sírni kezdett.

-Mi bajod van? – kérdezte Melinda

– Öt éve írok s még csak most kapok pénzt!

– Jól van na, – veregette meg a vállát

Melinda dolgozni ment, miután megvigasztalta férjét. Ő továbbra is nekiült írni. Péter próbált tehát olyat írni, amely ennek a lapnak megfelelő színvonalú elbeszélés, vagyis ahogy mondják – az ő profiljukba való. Ám azt megmondták neki, hogy nem minden számba tehetik bele az írását. Teltek a hónapok s egy számba sem tették bele ezután a novelláját. Ezt nem vette valami fair dolognak tőlük. Csak más lapok meg nem fizettek. De töretlenül írt tovább. Egyik írását, amelyet még füzetbe írt, észrevette felesége. A következőek voltak olvashatóak benne:

-Én a szépirodalmat nem a pénzért csinálom!

Melinda igazán meghatódott ezeket olvasva s szánta férjét. De mérhetetlenül büszke volt rá, mint még egy nő sem így – az urára.

 Dinók Zoltán