Forradalmárok és igavonók.
Forradalmárnak lenni – maga a csoda.
Láng, lobogás, intuíció, hevület, mennydörgés és villámcsapás, kardvillanás és hősi halál, egyik kezünkben lángpallosunk, másikban szerelmünk pihegő kebele ötszáz köbcenti szilikonnal turbózva, belegondolni is jajdefincsi!
Ellenben a hétköznapok szorgos robotosának lenni szürkeség, spleen, undor és unalom, rabság és kényszermunka, monotónia és beletörődés, szenvedés felsőfokon – jujjdeszörnyű.
És mégis valahogy úgy van ez, hogy a forradalmár általában éhendöglik, ha nincsenek mögötte a hétköznapok szürke robotosai, az aktivisták, a különféle PR, reklám és szervezési szakemberek, a politika boszorkánykonyhájának névtelen rabszolgái, kiknek – ha jókedve van – hősük odavet egy morzsát a dicsőségből, – vidulj rabszolga! Persze a forradalmárok általában rosszkedvűek és gondterheltek, emellett meg vannak győződve arról, hogy az emberiség őket szolgálni tartozik, miközben csodálja végtelen bölcsességüket, tisztánlátásukat.
Aztán vannak forradalmárok, akik azt hiszik, hogy önmagukban is elegek a robbanásszerű változások elindításához, akik azt gondolják, hogy személyük fáklya és fárosz, ők a fény csiholói, a tömegeknek meg elég, ha isteni bölcsességük világánál ütemes léptekkel masíroznak utána.
És vannak szorgos robotosok, akik egyszer, valamikor eltalálták már a labdát életükben, ezért aztán a továbbiakban labdazsonglőrként kívánják folytatni az életüket. Ők adtak találkozót egymásnak az önkormányzati választások alkalmából, meglehetősen izgalmas összetételben, hiszen itt mindenki forradalmár, a tetejében csupa olyan forradalmár, akinek nincs szüksége a szakértelem bolsevista trükkjére, ellenben remekül ötletelnek mindahányan.
Ez egy olyan hadsereg, amelyikben minden katona minimum dandártábornok, de a hadseregekből hiányoznak az utászok, a híradók, a hadtáp, hiányzik a fegyelem, a szervezettség, hiányzik minden, ami egy hadsereget hadsereggé tesz. Itt mindenki a fajfenntartó hadsereg tábornoka szeretne lenni, baka nuku. Nem is folytatom, döglött lovat verni nem egy kellemes mulatság, talán még csak annyit jegyeznék meg, hogy ami itt történt, történik, az nagyfokú pofátlanság nemcsak a választókkal szemben, de azokkal az aktivistákkal szemben még inkább, akik hóban-fagyban, esőben-sárban, rekkenő hőségben ott álltak és állnak a tereken, utcákon, és a lelküket tették bele a munkába.
Ha ez az első eset lenne, akkor talán elnézően legyinteni is lehetne, de ez nem az első eset – attól viszont lehet tartani, hogy az utolsó.
Lehet, hogy rosszul gondolkodom, de legutóbb akkor ütött meg a guta, amikor a Nagy Trió tagjai saját magukkal láthatólag felettébb elégedetten bejelentették, hogy teljes négy órán keresztül tárgyaltak a szükséges kompromisszumokról, úgy hetvenegy nappal a választások előtt.
Teljes négy órát. Megrázó élmény lehetett ennyi időn keresztül konkrét dolgokról beszélni, nem kevésbé dönteni, nem általában rohadt okosnak lenni, hanem némi felelősséget is vállalni.
Csak tájékoztatásul mondanám, hogy V. Fülöp francia király befalaztatta a bíborosokat, mikor töketlenkedtek a pápaválasztás során, talán ez követendő eljárás lehetett volna ez esetben is.
Az sem lett volna baj, hogy ezek a „pápaválasztók” inkább hasonlítanak Hugyos Józsi bácsira,mint Dueze bíborosra, ők a mieink, már szinte megszerettük őket.
Ha csipet kis eszük lett volna, akkor a választásokat egyetlen folyamatként kezelik, egy választási szövetség jól megválasztott cégére alatt viszik végig, egy testület irányítja. Ha így csinálják, akkor az országgyűlési választások előtt száz nappal tudja minden érdekelt, hogy ki lesz a képviselőjelölt, ki lesz a jelölt az Európai Parlamentbe és ki lesz a demokraták polgármester-jelöltje Lúdváron, az önkormányzati választásokon.
Ha emellé rendeltek volna egy tisztességes választási büdzsét, egy színvonalas propaganda-tervet felelősökkel és határidőkkel ellátva, média-tervet mellérendelt költségekkel, felállítottak volna valamiféle ütőképes, hatékony végrehajtó-szervezetet, ellátták volna őket módszertani segítséggel, akkor – talán – lehetett volna esély. De ebben a formában, egy erős és jól szervezett, nyomasztó médiafölénnyel rendelkező ellenféllel szemben esélytelenek vagyunk.
A kampány irányítását meg egy személyre kellett volna bízni, mert még a rómaiak is diktátort neveztek ki a nehéz helyzetekben, márpedig egy politikai párt számára nincs nehezebb helyzet egy választásnál. Egy néha több, mint a három. Ebben az időszakban a politikusoknak már kuss kell, hogy legyen, volt idejük pofázni négy éven át, innentől már csak azt mondhatják, oda mehetnek, azt ehetik, ihatják, nyilatkozhatják, akkor és amit a kampánystáb mond. És nekünk kell meghatározni, hogy miről szóljon a közbeszéd, nem gumicsontokat ropogtatva, összevissza dumálva semmitmondani.
Aki pedig ezt nem hajlandó elfogadni, az nem jelölt sem a miniszterelnöki, sem a lúdvári önkormányzati képviselői címre. Nem vagyok olyan tehetséges választási guru, mint például Szigetvári Viktor, de azt azért minden beképzeltség nélkül mondhatom, hogy ha a két kezem a fenekembe dugom, és a fogaimmal tartom a ceruzát, akkor is különbül szervezem meg ezt az attrakciót, mint akik most csinálták. Ennyire ostobának ingyen nem lehet lenni, úgyhogy körül lehetne nézni, hogy az érdekeltek kinek a fizetési listáján szerepelnek, szerepeltek, visszamenőleg egészen az emlékezetes szocialista miniszterelnöki castingig…
Na, most már mindegy, sorakozzunk fel a Falus főorvos úr által fémjelzett csapat mögött, mosolygós tekintettel, fegyelmezetten és optimistán, és biztassuk a hezitálókat, aztán majd meglátjuk. A választás után meg új lapot lehet nyitni, rengeteg a feladat…
Mindenesetre az egyik kellemes kommentelőm nagy igazságot írt le azzal, hogy ha el akarjuk zavarni Orbánt, akkor első lépésként ezt az ellenzéket kell világgá küldenünk. Lesz min töprenkedni választások után, lesz munka dögivel, de a gyászmunkát az ellenzék mai vezetői nélkül javaslom elkezdeni, mert ha rajtuk múlik, akkor ehhez is csak a következő választás (ha lesz még, ugye…) előtt hetven nappal látnak majd hozzá.
Ja – és mivel sok kritikát kaptam, hogy nem vagyok eléggé optimista, hát akkor hajrá!
Author: Fényes István
Hatvanöt éves vagyok.
Voltam hivatásos katona, dolgoztam biztosítótársaságnál, vezettem gazdálkodó szervezetet, voltak vállalkozásaim, kereskedtem, kábeltelevíziót üzemeltettem, volt az egészségügyhöz köthető vállalkozásom is, most átmenetileg nyugdíjaztam magam, de már nehezen bírom...Jogot végeztem, van tanári végzettségem, és hát katona sem lehettem főiskola nélkül.
Láttam ezt-azt, megtapasztaltam az emberi tisztességet és aljasságot egyaránt.
1999-től jelen vagyok az interneten, évekig az Index polidilin próbáltam érvelni vélt igazam mellett, aztán elkezdtem blogot írni, www.pupublogja.hu -n
Minden, ami politika és közélet, érdekel, és majdnem mindenről van véleményem is, - ezt szoktam megírni és megosztani azokkal, akiket érdekel…
7:59 de.
marhasag a forradalom mert utana jon az ellenforradalom
8:00 de.
fulkeforradalom meg nincs , az csak jatek a szavakkal
8:16 de.
laci, csak a kádári értelmezésben…
8:17 de.
nade, kérem! a nemzet lángesze NEM JÁTSZIK a szavakkal!
ha ő azt mondja, fülkeforradalom volt, akkor az az volt!
8:24 de.
azota tenyleg ha ha ragaszkodsz hozza Istvan ur
8:56 de.
burkus laci: áruld már el nekem, pritvátim – megígérem, hogy nem élek vissza a valódi e-mail fiókod címével – hogy mi az oka annak, hogy hónapok óta ekézel minket, most meg teljesen elfogadhatóan kommentelsz?
de, ha nem bízol bennem, itt is válaszolhatsz, nem fog a fórumra kikerülni.
9:55 de.
Nem értek ezzel egyet! A forradalmak, ha szörnyűek is voltak, mégis előre vitték a történelmet. Ha nem lett volna francia forradalom például, még ma is királyság lenne ott.
Vagy ha nincs 1917-ben orosz bolsevista forradalom, még ma is cár ülne a tronon az oroszoknál.
A forradalmárnak NINCS idje magára, pénzszerzésre gondolni, mert őt az „eszme” élteti!
1:29 du.
Ille Istvánnak a „fülkeforradalomhoz” A lángész ugy beszél,ahogy éppen az esze viszi. Szeretem a blogjait.
1:50 du.
Na de a nemzet lángesze azt is mondta, hogy nem volt forradalom. Most akkor volt vagy nem volt? Ezt az egész díszes társaságot kellene elhessenteni, mint a tehén seggéről a legyet. Ezek, hozták ránk az egész rohadást. Az pedig, hogy a díszes „ellenzék”, honnan kapja a gázsit, nyílt titok. Az illiberálistól!!!! Én már régen mondom, hogy az egész bagázs egykapura játszik.
4:35 du.
Elzavarhatjuk a mai ellenzéket, de az a szomorú helyzet, hogy nincs más. Ez jön ki a magyar népből, a magyar viszonyokból, a magyar kultúrából, a magyar történelemből. A jobboldal borzalmas, a baloldal valamivel kevésbé, de az sem matyóhímzés.
Én tökéletesen úgy gondolok egy választási kampányt, ahogy a cikkíró leírja. És mivel 18 évet lehúztam az MSZP-ben, tudom, hogy reménytelen elvárni ezt a hozzáállást, ezt a metódust. Pitiáner, kisszerű, ócska taktikázgatások, huszadrandú szempontok, amik az első helyre tolakodnak, gusztustalan marakodás a pozíciókért, és aki azt mondja, hogy talán nem erről kéne szóljon a politika, hanem az ország és a nép sorsáról helyben és tágabban, azt a párttagok kiröhögik és lenaivozzák.
Nem véletlen lett elegem a pártéletből.
Falussal semmi baj, amennyire ismerem, európai demokrata és kultúrlény, és aki egy országos főhatóságot el tudott irányítani, az megbirkózik Budapesttel is – majd beletanul, ha megnyeri. Tarlós is csak egy mélyépítő mérnök volt, mikor az óbudai szadi polgármestert csinált belőle 1990-ben.
6:33 du.
8:56 de : Edesanyam halala utan mostanra oldodott meg a hugommal es a hivatali burokraciaval folytatott verbalis „harc” . Azonkivul Chris Adam Ur cikke is segitett a kanadai Cyber Bully torvenyrol , mintha miattam hoztak volna . SORRY
3:21 de.
Az első eset, hogy Figyelővel (9,55) mindenben egyetértek.
Ám feltehetően például ’56-ról nem lenne ilyen egyértelmű a történelem-szemléletünk. Mert azt én nem forradalomnak tartom…
Az a baj, hogy manapság a zendüléseket és felkeléseket is – a tartalmuktól, céljaiktól és kimenetüktől függetlenül forradalmaknak mondják, ill. állítják be. Az ő szemléletükben – tudásuk zerint – ahol egpuskis esül, az már forradalom, de ahol a világon először, csak egy gőzmozdony indul első útjára az ne is forradalom… Pedig az aztán az igazi revolució. Ami hatásával „sarkából fordítja ki a világot – az addigi állapotokat – és merőben új dolgokat produkál az addigi évszázadokhoz képest, az forradalom.
Ami viszont már lejárt, kudarcot vallott társadalmakat akarnak visszaemelni a piedesztálra, azok az ellenforradalmak. Az úgynevezett fülkeforradalom egyértelműen ez utóbbi kategóriát tükrözi, amikor ’56-ra hivatkozva nyíltan kel a Horthy rendszer védelmére. Ha óvatosan, ha halk léptekkel, és éjjeli besurranásokkal is, de annak a politikáját követi,- persze amennyire idejébe belefér – szép komótosan a rendszerét és külsőségeit építgeti ujjá. Azt a rendszert, amely önmagát öszintén ellenforradalomnak nevezte…
7:01 de.
Figyeló
2014 augusztus 5
9:55 de.
Ez egy tárgyilagos hozzászólás volt Kedves Figyelő! Lájkolom!
Annyiban árnyalnám, hogy az oroszoknál ma megint egy „cár” ül a trónon, de nincs azzal baj, bár az én ízlésemnek túl kapitalista… 🙂
Ja! Javítsa ki a nicknevében az ó-t, mert bele fognak kötni!
9:57 de.
málnaszőr.
Valóban nem értek egyet 56 -os véleményével.
Mivel tanúja és átélője voltam, és ma is igy áll a magyarok emlékezetében, 56-os forradalom, nem akart SEMMI régi rendszert VISSZA, egyetlen egy dolog miatt tört ki az akkori baloldali intelligencia sugallmára: Menjenek ki az oroszok ss nem akarjuk Rákosit és Gerőt. Ennnyi!
Hogy Kádárt kaptuk helyettük, az már egy másik fejezet.
5:01 de.
Figyelő !
Horthyt és társait, meg Szálasit és Eichmannt nem kellett volna követelni, hogy menjenek ki – teszemazt egy forradalom, vagy legalább egy fegyveres zendülés keretében ?
Az idő-beli különbség mindössze 11-12 év. Történelmi léptékkel számolva a másodperc töredéke volt – és mégse. Senki, de senki, még a füle botját se mozdította ez ügyben… Bezzeg egy évtizeddel később; állítólag az egész nép kelt fel. Nem voltak konzekvensek, ammán biztos.
5:05 de.
Figyelő !
Arról nem is beszélve, hogy 44-ben a semük láttára hurcoltak el gyerekeket, öregeket és édesanyákat, a közvetlen szomszédaikat, oszt mégse robbntottak ki se forradalmat, se szabadságharcot ezek a hősök… Hogy a túróba ?!
5:12 de.
Ja ! Meg, hogy lépünk ki a gyilkos háborúból, azt se követelte az istenadta nép. Két évvel korábban még volt ilyen próbálkozás is (A Petőfi szobornál: azt szétverte a Horthy rendszer), ami ellen legalább tovább kellett volna lázadni minden hazafinak. Eszük ágában nem volt.