A szegények megalázása, avagy gondolatok a szociális temetésről…
A világ kultúrái a mai napig mind-mind különbözően és másként viszonyulnak a halálhoz. Köztudott, hogy amíg Európában többnyire a halottak siratása és gyásza a jellemző, addig Mexikóban a jókedv és a vidámság jegyében, hatalmas ünnepséggel búcsúztatják az árnyékvilágából eltávozót. Az angolszász országok – Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Írország, Skócia – halotti kultusza ősi kelta hagyományokból alakult ki, és mára a halloween szinte az egész világon elterjedt hagyománnyá vált. Hazánkban, Magyarországon is a reneszánszát éli. A halloween szimbóluma, a töklámpás, egyre több magyar háztartás portáját ékesíti. Faluhelyen sokan már nem megenni, hanem direkt a halloweenért termesztik a tököt, amit aztán október 31.-én szépen kifaragva a kerítésük tetejére raknak, de legtöbben e tökökből készült műremekalkotásokat az ablakaik párkányára teszik. Amikor aztán besötétedik, gyermekeik legnagyobb örömére a benne lévő gyertyát meggyújtva gyönyörködnek az általuk készített töklámpás-remekekben. Közben önfeledten nevetnek és vígadnak. Ünnepelnek. Egészen másra gondolnak, mint amire szerintem ilyenkor illene, s talán eszükbe sem jut az elhunyt hozzátartozójuk. Hol van már a régi magyar halotti tradíciót felelevenítő, többnyire szomorúságot jelentő gyász? Elmúlt. A feledés homályába süllyedt, ahogy a halottak virrasztásának hagyománya is. Noha egykoron még szigorúan betartandó keresztény hagyomány volt, de manapság sok helyen már szentmise sincs tartva az elhunytak lelki üdvéért. Sőt. Olyan esetekről is tudok, – hozzáteszem, hogy nem garasoskodó szegényekről, hanem aránylag jómódúakról van szó, – ahol az elhunyt hozzátartozói már halotti tort sem tartanak.
Ezek a hagyományok napjainkra szerintem azért tűnhettek el, mert mi most már fizikailag jóformán szinte egyáltalán nem érintkezünk a halottainkkal. Nem mi öltöztetjük, mosdatjuk s rakjuk koporsóba az elhunyt szeretteinket, és a sírjukat sem mi ássuk ki, hanem ezt a munkát a temetkezési vállalkozások szakemberei végzik. Manapság már nem otthon tartják és ravatalozzák fel a halottat sem, ami régen az elhunyt lakásán a tisztaszobában történt. Ez persze valahol jó is, hiszen el lehet képzelni, hogy akkortájt, főképp nyáron egy nagy meleg kánikulában, – pláne, ha a ceremónia több napon keresztül is tartott, – milyen higiénia körülmények uralkodtak. Távol álljon tőlem, hogy sokkoljam az olvasóim, de bizony akkortájt ritka volt az a halotti torra készített tyúkhúsleves, amelybe egy-két döglegyet ne főztek volna bele. Régen, mivel a temetőkhöz nem építettek hullaházat, a halottat otthon is búcsúztatták el. Házhoz jött a pap, aki megtartotta a gyászszertartást, majd érkezett a halottas kocsi és kivitte az elhunytat a temetőbe. Siheder gyermekkori emlékem volt, hogy a halottat szállító lovakat fekete pántlikával díszítették fel, aki azokat szigorúan csak lépésben hajtotta, hogy az utánuk gyalogoló gyászoló menet, élén a pappal és a kántorral, valamint a tömjénfüstöt bőséggel eregető sekrestyéssel, tudják tartani az iramot. Akkor minden munkálatot az elhunyt hozzátartozói végeztek el. Szegény világ volt az. Talán még a kényszerűség is ezt diktálta.
Hogy mindezen gondolataim miért most írom le? Nos azért, mert olvasom, hogy egy budapesti temetőben már megkezdték a szegények temetkezési helyéül szolgáló szociális parcellák kijelölését. Ennek helyszíne pedig náluk egy, a ravatalozótól meglehetősen távolabbra eső és jelenleg még elhanyagolt, régi sírokkal, fákkal és bokrokkal dúsan benőtt területen lesz. Gondolom én, a területet a közmunkásokkal szépen kitakaríttatják, és temetkezésre alkalmassá teszik majd. Mivel a temetők eléggé megteltek, a temetőüzemeltetők szerintem máshol is csak a temető végében lévő parlagon fekvő területeken jelölik ki a szociális parcellát. Ez pedig a gyakorlatban eleve arra enged következtetni, hogy a szociális parcella lesz a ravatalozótól a legmesszebbre eső terület. Bizony, a szociális temetést kérőknek a lelkieken túl még fizikailag is alaposan fel kell majd készülniük arra, hogy a halottjuk koporsóját több száz méteren keresztül vigyék a ravatalozótól a sírhelyig. Ráadásul a törvény ezt úgy írja elő, hogy az elhunyt koporsóját a szociális temetést kérők hozzátartozóinak kézben kell vinnie, s attól eltérni, még ha tűz a nap, vagy szakad az eső, akkor sem lehet. Felmerül a kérdés: – vajon a hozzátartozók fogják bírni erővel, vagy útközben a sírig a koporsót esetleg párszor a földre is leteszik majd?
A jövő év január 1.-től hatályba lépő törvény értelemében a szociális temetéshez az állam ingyen biztosít sírhelyet, koporsót, urnát és sírjelet. Továbbá az elhunyt hűtéséről, szállításáról, de ha a hozzátartozója történetesen azt kéri, akkor a hamvasztásról is az állam gondoskodik. Cserébe az elhunyt hozzátartozójának a sírt kell kiásnia, és annak visszahantolását is neki kell elvégeznie. És persze mosdatnia, vagy ha az elhunyt személy netén férfiember volt, akkor még beretválnia és öltöztetni is családtagnak kell az elhunytat. Ha valaki nem tudja saját maga beretválni, felöltöztetni a nem egészségügyi intézményben (pl.: lakáson, szociális vagy öreg otthonban, hospice intézetben, elfekvőben) elhalálozott hozzátartozóját, vagy nem ássa ki és nem hantolja vissza a sírhelyet, vagy nem helyezi a sírba az elhunytat, vagy nem viszi kézben a koporsót vagy az urnát a temetőn belül a ravatalozótól a sírig, úgy megszegi a személyes közreműködés szabályait. Ha a hozzátartozó a szociális temetési törvényben rá háruló feladatok bármelyikét megtagadja, kihagyja, vagy nem végzi el, akkor nem jogosult a szociális temetés igénybevételére és a temetés során felmerült összes költséget meg kell fizetnie annak az önkormányzatnak, ahol a szociális temetést igényelte. Lehet, hogy lesznek arra megbízott önkormányzati bürokraták, akik részt vesznek majd a szociális temetéseken, és azt ellenőrizni is fogják? Ha bármiféle törvényszegésre fény derül, nem kérdés, hogy ez esetben miből fogja tudni visszafizetni a temetés teljes költségeit: az állam a javunkat akarja. Ha örökölt, akkor abból, ha nem, akkor a temetési költség összegének értékében, és gondolom annak kamataival együtt, jelzáloghitellel terhelik meg az illető ingatlanát, lakását. Új-régi Urambátyám világ jő kedves szegény magyar honfitársaim!
Szomorú, hogy a rendszerváltás óta hazánkban a szegénység már olyan mértéket öltött, hogy olyan súlyos össztársadalmi problémákat vet a felszínre, amelyek egyike az elhunyt szeretteink temetési költségeinek ügye. Persze lehet érveket felhozni pró és kontra a szociális temetés bevezetésének szükségessége mellett, de ahogy azt az Orbán-kormány kigondolta, abból egyértelműen kitűnik, hogy a törvényalkotóinkat a szegények megalázása motiválta. A közmunka után pedig jövő év januárjától kezdődően most itt a nemzeti köztemetés intézménye is, amit hivatalosan szociális temetésnek mondanak. Teszik azt, mert a mai magyar társadalom annyira megosztott és úgy tele van gyűlölettel, hogy a törvényhozóink még arra is hivatkozhatnak, hogy a szociális teendőkre hazánkban mostanság már nincs pénz. Ez a „projekt” társadalmilag nem fontos. Nem olyan volumenű nemzeti érdek, mint mondjuk Orbán Viktor miniszterelnök úr hobbija, a focistadionok építésének ügye, amelyeket bármiféle megszorítás ellenére sem lehet szüneteltetni, vagy abbahagyni.
Tudom, mi emberek sem vagyunk egyformák. Vannak közöttünk szegények, gazdagok, vallásosok és ateisták, és persze akadnak szolgalelkűek, meg akik különleges emberi hajlamaik révén olyasmire gerjednek, amelyre mások bizony egyáltalán nem lennének képesek. Ők viszont, mondjuk ki, hogy közönséges szadisták. Hogy még durvább jelzővel illessem őket, – mert ugye demokrácia van és manapság már mindent ki lehet, sőt, ki is kell mondani, – szóval, ezek az emberek agyilag betegek lehetnek, degeneráltak, akiket, – hogy ne okozzanak veszélyt a társadalom egészséges tagjai számára, – szerintem mielőbb kezeltetni, gyógyítani kellene. Újra meg kellene nyitnunk Lipótmezőt! És vidéken is építsenek sok-sok pszichiátriai intézményt, a külföldön dolgozó magyar orvosokat pedig maradéktalanul hívják haza, mert szerintem szükség lesz rájuk. Ez az ország nemsokára egy nagy diliház lesz!
Egyáltalán felfogták ésszel a szociális temetést propagálók, kiváltképp Rónaszékiné Keresztes Mónika, a szociális temetés fő-fő eszmei támogatója, hogy milyen veszélyt is jelent ez a törvény a magyar társadalomra? Szerintem egyáltalán nem. Akkor kedves doktor urak, tessék szépen felkészülni, mert jövő év januárjától a Fidesz-kormánynak köszönhetően ugrásszerűen meg fog nőni a depressziós beteg emberek száma. És az öngyilkosoké is. Ha ugyanis egy halott hozzátartozójával érintkező ember a lakásában egyedül marad, még ha az illető történetesen mélyen vallásos is, a gondolatai révén az agya hallucinálni kezd és rövid időn belül halálfélelme lesz. Ez régen is így volt, csak akkor egy lakásban többen is laktak, és a gyászolókat a rokonok és az ismerősök nem hagyták magukra, hanem „ma nekem, holnap neked alapon” az akkori emberek úgy fejezték ki a gyászolók iránti együttérzésüket, hogy vigasztalva egymást összejártak. Ez ma már nincs így. Éppen emiatt az emberek zöme szerintem lelkileg nem tudja majd kezelni és feldolgozni azt a számára negatív élményt, amit a halott hozzátartozójának olykor nem éppen túl szép látványa vált ki belőle, és pszichikailag, idegileg, kártyavárként fog összeomlani. Sok ember még megnézni is képtelen a halott hozzátartozóját. Azt mondja, hogy halottként már nem akarja látni, mert szeretné őt úgy megőrizni az emlékeiben, ahogy élő emberként ismerhette. Aki rokona, vagy ismerőse révén szembesül a halállal, annak a tudatalattijában önkéntelenül is ott motoszkál az önmaga elmúlásának gondolata is, ami lidércként telepszik rá, és onnantól kezdve már semmi másra nem tud gondolni és koncentrálni, csak a halálra. A halált, senki nem képes feldolgozni. Aki azt állítja magáról, hogy ő márpedig igen, az hazudik. Hogy közhelynek minősül-e, vagy tabunak számít, nos, én tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb halottal érintkezni kényszerülő ember, legyen az sírásó, vagy egészségügyi dolgozó, hogy oldja a gátlásait, alkoholhoz nyúl. Ez náluk szakmai ártalom, és rájuk még csak az a mondás sem érvényes, hogy majd az idő felejt. Emberként gondolkodni tudó és halálunkig én tudattal bíró társas lények lévén, hogy a minket érő jó vagy rossz élményeinket egyáltalán képesek legyünk valamilyen szinten feldolgozni, ahhoz bizony szükségünk van az embertársainkra is. Rokon, szomszéd, jó barát, ilyenkor teljesen mindegy, hogy ki az illető, csak mellettünk legyen és kiönthessük neki a lelkünket. Ha nem tudjuk kivel megosztani a lelkünket nyomasztó bút és bánatot, akkor menthetetlenül ránk tör a depresszió. Tudok egy olyan hetvenes évein túl járó városon élő volt értelmiségi özvegyasszonyról, aki már hat éve annak, hogy elveszítette a férjét, és elmondása szerint azóta az otthonában éjszakánként egy szemhunyást sem bír aludni. Egyfolytában csak jár, kattog az agya, és nem jön álom a szemére. Az orvosa már a legerősebb altatókat írta fel neki. Többfélét is kipróbált, de nála eddig még egyik sem hatott. Egyedül él és senki nem nyitja rá az ajtót. Van egy kutyája és egy cicája is, beszél hozzájuk, ám ők mégsem adnak számára olyan lelki megnyugvást, amit az emberek társasága tudna neki nyújtani. Sokszor már úgy érzi, hogy meg fog őrülni. Nagyon szégyelli, hogy templomba is csak azért jár, hogy valahol emberek társaságában legyen. Olyankor egy kicsit tud aludni, igaz, hogy csak picikét szunyókál, de az is jól esik neki. Tudja, hogy az ő szorongásos pánikbetegségének oka van. Ő tehet arról, senkit nem okolhat érte, mert maga okozta saját magának a baját. Noha nagyon szerette ugyan, most mégis bánja már, hogy a ravatalon a koporsóban megnézte elhunyt férjét. Az a látvány őt lelkileg úgy felkavarta, hogy hat év elteltével máig sincs nyugvása. Ha lehunyja a szemét, egyből a halott férjét látja a koporsóban.
Isten az embernek szabad akaratot adott. Ha valaki közülünk szabad akaratából végez valamit, vagy tesz olyat a hozzátartozóiért, amelyben örömét leli, vagy csak lelki indíttatású kötelességének érzi azt megtenni, netán vezeklésképpen a lelkiismeretén akar így könnyíteni, az egy szép és nemes, Istennek is tetsző cselekedetnek minősül. Ha viszont egy embert a szabad akaratában korlátoznak, az bűnnek tekintendő.
Jövő év január 1.-től a magát kereszténynek mondó kormányunk egy régmúlt és sokak számára akkor sem éppen dicsőséges szegényvilágának nosztalgiájától indíttatva, szociális temetés ürügyén, a szegény emberek megalázásában éli ki alantas ösztöneit. Nekik az a világ csak egy szép múltidéző nosztalgia, semmi más. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Debrecen egyik négycsillagos szállodájában található óriásfreskó tanulsága, amelyen Kósa Lajos úr, a város Fideszes politikusa és polgármestere lovon ülve, huszártisztként ábrázolnak. Tudom, nosztalgiázni ugyan még nem bűn, s a Fidesz-kormány közmunkaprogramjára is talán van mentség. Ha viszont egy kormány, valamiért cserébe törvényileg olyan kegyeletsértő dolgokra kötelez embereket, hogy azok csak, mert szegények olyasmit tegyenek, ami nekik egyáltalán nincs ínyükre, amitől ők testükben-lelkükben viszolyognak és legszívesebben nem is akarnának megtenni, nos, az ilyen tettekre való kényszerítés, túl azon, hogy az emberi méltóság meggyalázása, ami a keresztény értékrend szerint halálos bűnnek minősül, súlyos betegségről, un. agyi aberrációról is árulkodik.
Én a szociális temetés bevezetésének gondolata óta már egyfolytában csak azon tűnődöm, hogy ez a fajta torz emberi értékrend, amely egyes politikusainkat megfertőzte, vajon a hatalom mámorától való elbutulás következménye lehet? Vagy könyveljük el súlyos és kezelendő pszichiátriai esetnek, amely nemcsak számukra kóros, de a társadalomra is kifejezetten veszélyes emberi jellemhibára utal? Cezarománia, amit gyógykezeltetni kellene? Nos, ezt a hazánkban uralkodó és sokunkat emberi méltóságában megalázó állapotot én pontosan definiálni ugyan nem tudom, ezért biztos, ami biztos alapon, hátha betegség és kezelhető, továbbra is fenntartom azon álláspontom, hogy nyissuk meg újra a Lipótot.
Az interneten régóta keringenek olyan kósza hírek, amelyek szerint Orbán Viktor miniszterelnök úr valamilyen pszichiátriai betegségben szenved, akit ha arra neki szüksége van, titokban egy ausztriai klinikán gyógykezelnek. Én ezt sokáig egy rosszízű pletykának, egy ellene irányuló aljas és gyalázkodó provokációnak tartottam, és hát őszintén bevallom azt is, hogy mivel azt az irományt, amit többnyire mindig a választások előtt szoktak bedobni a köztudatba, én a magyarországi baloldali pártok szánalmas vergődésének könyveltem el. A Fidesz-kormány által bevezetni szándékozó szociális temetési törvényük óta azonban e kérdéskör megítélését illetően már magam is meginogtam, mert ilyen szörnyűséget az embertársaival szemben köztudottan csak egy kezeletlen pszichiátriai beteg ember képes megtenni. Az ő agyuk ugyanis, ha elfelejtik, vagy ha tudatosan nem veszik be a gyógyszereiket, egészen másként forog, mint ahogy azt mi, normális tudatú emberek jónak és elfogadhatónak, tehát normálisnak tartunk. Az ő agyuk, szemben a miénkkel, nem képes különbséget tenni az önnön képzelgésük és a valóság között, tehát ezek az emberek az álmaikat, vagy akár a rémálmaikat is, valóságként élik meg. Mondok erre egy példát.
Ez az eset, ha jól emlékszem rá, vagy tíz évvel ezelőtt Csákváron történt. Egy ott élő és a helyi általános iskolában dolgozó, matematika-fizika, valamint informatika szakos tanáremberről van szó. Ez a nős, kétgyermekes középkorú tanárember, akinek a felesége szintén értelmiségi volt, (ő Pesten egy bankban dolgozott) szégyellte és titkolta betegségét, de mivel szedte a gyógyszereit, mindaddig nem is történt semmi baj, és remekül álcázhatta betegségét. Kollégái példás családapának, nyugodt és kiegyensúlyozott életvitelű embernek tartották, az ő kis tanítványai és azok szülei pedig tisztelték és szerették őt. Egy napon azonban a mindenki által tisztelt Dányi Ferenc, csákvári tanárember idegileg végképp összeroppant és brutális szörnyű tettet hajtott végre. Majd ezután a 41 éves ember az autójába ült, és Csákvárról Budapestre ment, ahol a Batthyányi-téri állomáson a metró elé vetette magát és azonnal szörnyethalt. A rendőrség a zsebében, egy csekkszelvény hátulján néhány soros üzenetet talált, amelyben leírta, hogy mielőtt a fővárosba utazott volna, Csákváron megölte családját, a 39 éves feleségét, valamint a 11 és 15 éves lányait. A lakást bezárta, a kulcsot pedig elrejtette. Autóját a Keleti pályaudvar parkolójában hagyta. Az ügyével foglakozó és alaposan megdöbbent rendőrjárőrök Budapestről azonnal az öngyilkos házához mentek, ahol is az egyik szomszédasszony segítségével a jelzett helyen megtalálták az eldugott kulcsot. A ház emeletén, külön szobákban rábukkantak a két kislány, odalent pedig a feleség holttestére. Mindhármukat megfojtották. Csákváron pedig az emberek, e szörnyű bűntett kapcsán egyből találgatni kezdtek. Vajon mi lehetett az indítéka? Miért ölte meg Dányi Ferenc hidegvérrel a családját, hogy aztán magával is végezzen? Találgatták ezt is, azt is. A rejtélyt, végül a családját kiirtó és a magával is végző tanárembert kezelő háziorvosa fejtette meg. Az orvosa tudta ugyanis csak egyedül, hogy páciense pszichiátriai beteg volt, mert Dányi Ferenc mindenki más elől titkolta a betegségét. Ő jött rá tehát e szörnyű titok nyitjára, hiszen mivel a gyógyszereit több hónapon keresztül nem íratta fel, így azokat már eleve nem is szedhette be, tehát az idegrendszere is vélhetően emiatt omlott össze. Ezek az emberek, ha nem szedik rendszeresen a gyógyszereiket, bizony megborul az elméjük, és onnantól kezdve már nem normális emberként tudják kontrollálni a cselekedeteiket, ami veszélyt jelent úgy önmagukra, mint a családtagjaikra nézve, de nincsenek biztonságban a közvetlen környezetében élő emberek sem. Dányi Ferenc egyáltalán nem akart rosszat a családjának. Ellenkezőleg. Ő, mivel szerette őket, jót akart nekik, és csak megvédeni szerette volna őket a rájuk leselkedő gonosztól. Attól a gonosztól, ami valójában soha nem is létezett, és ami csak a megborult idegrendszerének szüleménye volt, és amit csupán ő képzelt be önmagának. Úgy akart jót tenni a családjának, hogy megölte őket. Ezek a beteg emberek, akik, ha a gyógyszereiket nem veszik be, csakhamar a saját maguk elképzelt világába fognak zuhanni, és onnantól kezdve ők már egy a miénktől merőben eltérő dimenzióban élnek. Számukra a fikció és a valóság között nincs különbség. Mi, az ő agyuk logikáját, képtelenek vagyunk felfogni.
Én a magam eszével pedig még azt sem vagyok képes felfogni, hogy a Fidesz-kormány szociális temetkezési törvénye ellen a magyar társadalom tagjainak zöme még csak nem is lázad. Őrült lennék, ha azt képzelem be magamnak, hogy Magyarország a Fidesz-kormány hatalomra kerülése óta egy nagy diliházzá lett, ahol sok ember már Cézárnak képzeli magát? Sajnálatos módon azonban van egy rosszabb, egy szolgalelkű embertípus is, aki szintén nincs tudatában annak, hogy bűnösök közt cinkos, aki néma.
„Az a feladat, hogy észrevegyük, mit tehet napjainkban a szolidáris szeretet” – fogalmazott Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek a keletnémet menekültek befogadásának 25. évfordulója alkalmából a Befogadás napján tartott ünnepi szentmiséjén magyarul és németül is elmondott beszédében pár nappal ezelőtt, 2014. augusztus 14.-én a zugligeti Szent Család plébániatemplomban.
Bizony meglehet, hogy olykor-olykor néha kihagy az én memóriám is, amit ugye talán nekem is kezeltetnem kellene. Ezért én bocsánatot kérek mindenkitől, ha elfelejtettem volna, ha nem emlékszem rá, ha kiesett az emlékezetemből, hogy a kormány szociális temetési törvénye ellen a kedves katolikus bíboros-érsek úr valaha is tiltakozott volna. Minket, keresztény embereket úgy tanítottak és bennünket olyan szellemiségben neveltek, hogy nem lehetünk közönyösek. Mi, felelősséggel tartozunk embertársaink tetteiért. Ha nem védjük meg őket a Sátán kísértésétől és a bűnbeeséstől, akkor magunk is elkárhozunk.
Kedves Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek Úr! Kérem Önt, ha nem akarja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök urunk lelke örökre elkárhozzon, úgy figyelmeztesse őt, ha egyáltalán hisz Istenben és féli a Mindenható Teremtőt, úgy álljon el a kormánya jövő év január 1.-től bevezetésre szándékozó, szegényeket sújtó szociális temetési törvényétől!
Author: Bogdán Géza
Magyarországon él, egy kis zalai faluban. Középfokú végzettségű roma származású özvegyember. Három felnőtt, ám még nem házas gyermeke van, s velük él egy háztartásban. Jelenleg közmunkásként tengeti életét: árkot ás, bozótot irt, "a dolgozó népet szolgálja". Írásai testközeli élményekből születnek, mert mindaz, ami ma Magyarországon kormányzás címszó alatt megy, amit NER-nek hazudnak, annak következményeit a bőrén érzi. Véleménye neki is van.
3:36 de.
nem értem az aggodalmad, géza barátom!
tudomásom szerint már készül a törvény módosítása, amolyan dakota rend szerint.
mészáros lőrinc birtokán lévő erdőt jelölik ki a dakota öregtörvény végrehajtására. amikor a pór úgy véli, eljött a végórája, önként és dalolva kimegy az erdőbe, és jól meghal.
a távolabb lakók a MÁV-tól állami hozzájárulásként one way ticket-et kapnak. a természet meg elvégzi a többit.
3:42 de.
Úgy tudom, a legtöbb ember gyűjt a temetésére.
Aki olyan szegény, hogy mégsem teheti-talán a módosabbak felajánlhatnának egy nagyobb összeget ezen elhunytak hozzátartozóinak, az egyszerűbb temetési szertartásra…
Mondjuk, ismeretségi, vagy szimpátia alapon…
Mert mostanság nagyon sokba kerül…
Az adófizetőknek sok egyéb kiadásra kell a pénzük…
3:43 de.
A Halloween nem a gyaszszertartasok helyett van. Ravigyorognak a halalra. Inkabb az alszent halottaknapi temetoroham helyett. Mikor is az egesz evben elfelejtett halottnak viragot KELL vinni. Itt megmutatjak a halalnak, hogy nem gyozott. Sokkal jobban kezelik a halalt. Itt nincs a korhazban latvanyos osszeomlas. Itt a halal az elet velejaroja. Utana a halott hazaban „wake” (virrasztas) van, ahol az ismerosok reszvetlatogatast tehetnek, es tesznek is. Az orakat megallitjak, a tukroket a fal fele forditjak. Termeszetesen esznek es isznak, hiszen egesz napos.
Tulelni segitenek, nem elkeseredni.
Es a halottakrol szol, hidd el Geza. Meghato volt latni, az ir rendor gyaszat es felhaborodasat, egy roman ciganyfiu ertelmetlen halala miatt. Pedig nem ismerte. Itt videken igy tortenik.
4:27 de.
Kedves István Barátom!
Pontosan ez a törvény aggaszt engem.
Ha januártól bevezetik, akkor ebben az országban megfog nőni a skizofrén emberek száma, akiket ha nem kezelnek, akkor veszélyt jelentenek a magyar társadalom minden tagjaira is. Ez a létező jelenség eddig tabunak minősült, de szerintem ideje lenne komolyan foglalkozni a problémával. A Orbán úr dakota módszerei pedig szerintem minden tekintetben elítélendőek.
4:38 de.
Kedves Fenyvesi Glória!
Igen, erről én is tudok. Csak sajnos most már a helyzet, hogy egyre kevesebben képesek a saját temetésük költségeit megspórolni, ugyanis a mindennapi, nem éppen túl olcsó világunk miatt, sokan az erre szánt pénzüket is felélik.
Valóban így van, egyetértek Önnel.
Sajnos nálunk mostanság már minden nagyon sokba kerül.
Csak a focistadionok olcsók…
Érti ugye, hogy mire céloztam ezzel kedves Glória?
4:57 de.
Kedves llanfair!
Ott nálatok, ahol Te élsz, a Halloweennek ősi hagyományokra épül, nálunk azonban mindez keveredik a keresztény halotti kultúrával. Ez pedig bennem ellenszenvet vált ki. A félreértések elkerülése végett, nekem nem a Halloweennel van problémám, hanem azzal, ahogy azt nálunk, Magyarországon művelik. Amúgy minden gondolatoddal egyetértek. Megjegyzem, hogy bár ez mostanság már a környezetünkben élők körében szinte már-már ellenszenvet vált ki belőlük irántunk, de mi, cigányok is tartjuk a halottak virrasztási szokásunkat.
7:07 de.
Magam amikor először olvastam ezt az egész szörnyűséget, képtelen voltam komolyan venni. Különös tekintettel arra, hogy egy ilyen „őskeresztény országban”, ahol a „ki kerül a menyországba és ki a pokolba” kérdése a legfontosabb filozófiai talány. Ez egy anakronisztikus helyzetet idéz elő, hisz a temetetlen halott lelke a kerszt(y)én(y) tanítás értelmében addig bolyong, amig valaki meg nem szánja és a megfelelő rítusok szerint(!) majd el nem földeli az illető porhüvelyét…
Hol vagytok keresztény „demokraták”, amikor az élet, ill. a halál eme nagy kérdései lógnak a levegőben ??? Tudom, fidSS barátaikkal egyetemben azt halandzsázzák országnak világnak, hogy falun már régen ez (volt) a szokás, nem lesz nehéz visszaszoktatni a zembereket… Nade kedves ájtatos uraimék, városi körülmények között hogyan képzelik el, ahol a temető akár 20-25 kilóméter távolságra is leledzik ? Betesszük a nagyi- már bocs de – a hulláját az anyósülésre, avagy a csomagtartóba összehajtogatva, oszt elvisszük egészen a sírhelyig, aztán mindenki úgy öltönyben, fátyolban, ahogy ilyenkor illik ásót és kapát ragad ??? Vagy hogy a francba gondolják ??? Félelmetesen álszent, hazug banda maguk, az egyszer biztos… És a plebánosúr az alatt hol áll, míg mi ásunk, lapátolunk??? Na ilyen temetést kívánok kedves mindnyájoknak, de minél előbb !!! Gondolom, magoknak ez nem egy rossz kívánság, hisz magok tanálták ki. )) 😀 ((
8:01 de.
Kedves Dubois!
Köszönöm az értékes és felettébb elgondolkodtató hozzászólásod! Egyetértek. Ezek min-mind olyan problémák lesznek majd, amelyekkel a szociális temetést kérőknek szembesülniük kell. A lényeg, hogy aki ezt kitalálta, az egyértelműen skizofrén betegségben szenvedhetett. Mert ugye, szociális temetés volt máskor is, de így, ahogy ezt most az Orbán-kormány megváltoztatta, azt csak egy megbomlott, őrült elme képes kitalálni. Ez az ő világuk, nem a miénk, normálisan gondolkodó embereké.
9:07 de.
Dubois !
Ne finnyáskodjunk !
Én Itáliában egy alagútban, párhuzamos közlekedés szomszéd sávjában láttam megdöntött hátsó ülésen utazó halottat üvegablakos koporsóban.
– Lásd, ők már előbbre járnak nálunknál, de hát igaz, Róma közelebb is van az Istenhez.
10:26 de.
Igen, kedves DonGolo, az olaszok valóban előbbre járnak nálunk.
Olaszországban ugyanis Silvio Berlusconit elítélték, aki jelenleg a megérdemelt büntetését tölti egy öregek otthonában ápolóként.
„Én Itáliában egy alagútban, párhuzamos közlekedés szomszéd sávjában láttam megdöntött hátsó ülésen utazó halottat üvegablakos koporsóban”.
És törvényi úton, az olasz jogalkotók kényszerítették arra, hogy így szállítsa a halottat? Mert szerintem nem, hanem ez az illető szabad akaratából cselekedett így. Ez pedig kedves DonGolo, egy nagyon lényeges momentum. Azért lényeges, mert Magyarországon sem volt megtiltva soha senkinek, hogy maga öltöztesse, mosdassa, vagy a sírját kiássa, stb. a halott hozzátartozójának. Jövő év januárjától viszont, az arra rászorulókat, ha nem akarják, hogy a kedves halottjuk temetetlen maradjon, ami ugye abszurd, akkor az illetőt arra már törvényileg kötelezik rá, hogy megtegye. No, ez az kedves DonGolo, ami nem mindegy. Ilyet csak egy beteg, skizofrén elme képes kitalálni. Íme, itt egy újabb példa rá, ami bizonyítja, hogy az Orbán-kormány tagjainak sajnos elgurult a gyógyszere:
http://www.hir24.hu/belfold/2014/08/16/a-magyar-isten-kivalasztott-nepe-mondta-balog-romaniaban/
10:50 de.
Hogy a legegyszerűb legyen, Orbán Vezér választhatta volna a himalájai „árják” módszerét, úgyis szeretjük az árjákat utánozni, akik a halottaikt fölviszik egy hegycsúcsra, vagy kőpárkányra, hogy kitegyék őket a keselyűk és más dögevők éhségének… Aztán a maradék, hófehérre tisztogatott csontokat egy barlangban szépen egymásra rakják és tisztelik őket…
Itt nálunk viszont tény, hogy az ország házának tetején, illetve annak „ősi” gótikus fiatornyaiban például a csókákon kívül valóban fészkelnek még kerecsensolymok is – na tessék, mindjárt egy spéci magyar vonatkozás [biztosan Árpádékkal jöttek be] – akiknek az etetése még külön nemzeti dicsőség számab menne, egy igazi „hungaricum” az Orbán-éra dicsőségére: maga az emberi erőforrás. A túristáknak pedig külön látványosság a szegény halottal táplálkozó turulmadár, ami a temetői helyspóroláson kívül, szép bevételt jelnthetne a NER-nek is. – Micsoda összhang, micsoda harmónia, á’lá Orbanisztán ! 🙂
+1
Nem kamu, esküszöm. A saját szemml láttam. Etettem is őket: a londoni Towerban az egykori vesztőhely helyén hollókat tenyésztenek csak azért, hogy joggal elmondhassák a bédekkerek, hogy a vesztőhely felett még ma is ott köröznek a hollók… – Este aztán ezek a félelmetes halálmadarak jó tyúkok módjára feltotyognak a létrácskájukon a kizárólag nekik rendszeresített tyúkólakba, hogy éjszakai nyugovóra térjenek, hisz’ másnap is nehéz munkanap vár rájuk… 🙂
10:56 de.
Ja, hogy mivel etettem a hollókat ? Hát az útra magammal vitt isteni szárazkolbásszal. Nekem egy hét után, már kezdett elegem lenni belőle.
11:17 de.
Mellesleg Kedves Géza, a videó témáját adó Boldogasszony a honfoglalást megelőző hitvilág behozott momentuma. Az ókori, illetve népvándorláskori – tehát pogány – istenanyát nem cél nélkül, a római keresztény egyház befogadta, amint más pogány emlékeket is befogadott az eltelt majd kétezer (1700) év alatt azért, hogy a megtérített helyi népek otthonosan érezzék magukat benne.
Először Gellért püspök javsolta, hogy Szüz Máriát lássák el az „ősi” boldogasszony titulussal.
Szegény zsidó Mária, ha ezt előre tudta volna, hogy egy pogány istenség címével tisztelik majd meg…
12:01 du.
A szociális temetéssel kapcsolatban:
Orbán nyilván a régi közmondás szövegét értelmezte a saját szájíze és szükséglete szerint, amely így hangzik: „KAPARJ KURTA, NEKED IS JUT”.
A kurta ebből a szegényember, aki akár a tíz körmével is kikaparhatja a saját sírját…
12:18 du.
Kedves voronyezs!
Bizony ezek nagyon érdekes gondolatok.
A római keresztény egyház, amikor I. Istvánnak koronát adott, az addig pogány magyarokat is befogadta, így most hazánk Mária országának mondhatja magát.
12:35 du.
Ebből is világosan látszik, hogy psziho- és szociopaták ezek, mert mint az közismert, azokra jellemző az empátia, együttérzés teljes hiánya. A lelkiismeretfurdalásról már nem is beszélek, mert ezeknek olyan nincs, mármint lelkük.
Ez a bizonyíték rá: „Ráadásul a törvény ezt úgy írja elő, hogy az elhunyt koporsóját a szociális temetést kérők hozzátartozóinak kézben kell vinnie, s attól eltérni, még ha tűz a nap, vagy szakad az eső, akkor sem lehet”
12:46 du.
Ezt egyszerűen nem hiszem el! Itt egy másik cikk, ami az én „agyrémemet” támasztja alá.
Széles Gábor nagyvállalkozó Facebook-bejegyzést tett közzé, amelyben Orbán Viktor politikai sikerét magyarázta. Széles úr szerint, idézem: „a parlamenti választások megnyerése óta Orbán Viktor spirituálisan egy magasabb síkra jutott. Ennek nagyon sok jelét lehett már látni korábban is de a választások megnyerése óta a konkrét megnyilatkozásain keresztűl már a külső-belső ellenségei számára is ez egyértelmű” – tette hozzá, s majd így folytatja:- „nem is azért támadják újult erővel az ellenségei mert hülyék lennének, hanem….mert egyszerűen csak gonoszok.”
Erre szerintem már nagyon nehéz lenne szalonképes szavakat találnom.
Könyörgöm, Uraim! Tessék már bevenni a gyógyszereiket!
http://nol.hu/belfold/szeles-gabor-orban-mar-elemelkedett-1480643
12:58 du.
DonGolo
2014 augusztus 16
10:50 de.
Kedves DonGolo!
Szerintem anyagilag mi is jobban járnánk, ha követnénk az angolok példáját, és focistadionok építése helyett, inkább turulmadarak tenyésztésébe kezdenénk. Aztán ha ez az őrület országos szinten is elterjedne már, rendezhetnénk turulröptetési olimpiát. Az lenne ám csak az igazi hungaricum. 🙂
1:17 du.
Kedves Géza!
Ezeknek nem gyógyszer kell, hanem seprű. Mindet kiseprűzni még az országból is, állampolgárság megvonással, mert arra sem érdemesek. Ne ezek után ítéljék meg a magyarokat.
1:27 du.
Persze, hogy magasabb szintre emelkedett, gondolom romlott az állapota. Mert hála a sorsnak, azért minden akarnok, hatalommániás előbb-utóbb teljesen bekattan. Láthatjuk, hogy hosszú ideig eltünik – eldugják -, majd előkerül, puffadtan, szájnyalinkázva.
Szélest, ezt a volt kommunistát azért ne urazzuk már. A mi álltalunk létrehozott állami vagyont lopta két kézzel. És megint a husosfazék mellett van, a többiekkel együtt.
1:49 du.
Kiszely Anna Mária
2014 augusztus 16
12:35 du.
Kedves Kiszely Anna Mária!
Igen, világosan látszik rajtuk, hogy ők psziho- és szociopaták, de gyógyszeresen kezelhetőek lennének, ha elismernék a betegségüket. De sajnos letagadják azt, és nem őszinték. Ahelyett, hogy tiszta vizet öntenének a pohárba, itthon és külföldön is, össze-vissza hazudoznak. Az Orbán-kormány tagjai szerintem nem akarnak gyógyulni. Úgy döntöttek, hogy ők a saját maguk által elképzelt világukban fognak élni. Ezt építik most, s ennek része ez az embertelen szociális temetési törvényük, amelynek mi, szegényebb sorsú magyar emberek leszünk a kárvallottai.
Találtam erről a betegségről valamit a webbeteg oldalon, ami szintén az általam írottakat támasztja alá. Íme, egy rövid idézet a cikkből, és mellékelem hozzá a linket is:
„Sajnálatos módon a skizofréniás betegek egy része nem hajlandó a kezelési utasításokat betartani, és tagadja, hogy bármi problémája is lenne. A betegség jellegéből fakadóan sajnos azonban sok beteg nem fordul orvoshoz és nem hajlandó az utasításokat követni”.
http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/229/a-skizofrenia-kezelese
4:30 du.
Kiszely Anna Mária
2014 augusztus 16
1:17 du.
Kedves Kiszely Anna Mária!
Megérdemelnék, hogy kiseprűzzük őket, de azt demokratikus úton gyanítom, hogy nem egyhamar fogjuk. Sajnos, úgy bebetonozták magukat a hatalomba, hogy tartok tőle, kiseprűzni őket a bársonyszékükből, legfeljebb csak a népharag fogja tudni őket. 🙁
Kiszely Anna Mária
2014 augusztus 16
1:27 du
„Szélest, ezt a volt kommunistát azért ne urazzuk már.”
Sokan feltették már neki azt a kérdést, de ő mindig tagadta, hogy valaha is tagja lett volna az MSZMP-nek. Tehát ő soha nem volt kommunista. 🙂
Azt mondja kedves Kiszely Anna Mária, hogy nem kellene őt urazni? Nos, tartok tőle, hogy pár éven belül egy olyan „szép” urambátyám világ lesz hazánkban, hogy őket, köztük a Széles urat is, bizony nem simán úrnak, hanem fokozva az ő uraságuk titulusát, méltóságos, és tekintetes úrnak fogjuk szólítani. 🙁
10:33 du.
Kedves Géza!
„legfeljebb csak a népharag fogja tudni őket” – igen valóban, ezért is, hajrá OGYM.
Az, hogy ez a széles mit hazudozik, az nem számít, tények igazolják azt. Egyébként ha mindenkit megtudnánk kérdezni, hogy párttag volt-e, nagy tétet tennék rá, hogy senki nem vállalná fel. Akkor megkérdezném, hova tünt kb. 800 ezer párttag és hova tüntek a munkásőrök????? Merthogy voltak, az tény!!!! Hiszen az ország esze is kisztitkár volt a nemkedves szülei meg párttitkárok!!!!!
” “szép” urambátyám világ lesz hazánkban, hogy őket, köztük a Széles urat is, bizony nem simán úrnak, hanem fokozva az ő uraságuk titulusát, méltóságos, és tekintetes úrnak fogjuk szólítani.” SZÓ SEM LEHET RÓLA!!!!! Ezért is hajrá OGYM.
4:30 de.
Ami Orbanini felsőbb szintre emelkdését illeti, abban azért lehet valami. Az ő szellemi színvonala megfelel a fizika által I. kozmikus sebességnek nevezett állapotnak, minek során az a gyarló test részben kiszakad Föld – azaz a realitás – vonzásköréből de még nem képes azt teljesen elhagyni. Így aztán a gravitációs mező és a centrifugális erő között kering egy fantáziafelhőkkel díszített felemás állapotában – a Puskás akadémia dísz-mezében megdicsőülve.
A Vezér II.kozmikus sebességének elérése is mindannyiunk érdeke. Hisz’ akkor már olyan szférákat – Széles szavaival élve, szinteket – érinthetne az ő géniusza, amely igenkevés földi halandó számára adatik meg. Ehhez a szinthez egy Puskás-akadémiai tizenegyes gól a maximális alapkövetelmény. Valamint, ha a test egy akkora lökést kaphatna hátulról, például egy bátor futballcipőtől, hogy képes lesz e vacak sárgolyót is itthagyni, és vele együtt minden földi bajt, amit ő idézett elő nemzetének, majd szabadon száguldhatna és keringhetne a naprendszeren belül. …De lássuk be, úgy istenigazából az igazán neki való szféra egy dicsőséges Napba zuhanás lehetne, amit sajnos majd csak a Budai Várban történt megkoronázása után lehet majd nyélbe ütni, feltéve, hogy addig nem lép működésbe az a bátor futballcipő…
– „…sok szegény legénynek szabadulására…” 🙂
4:34 de.
Bogdán Géza: Kedves Géza! A más mindig ellenszenvet vált ki a magyarból (is). A túl hangos gyászotok ugyan úgy, mint a zsidók látványos gyásza. Minden nép úgy éli meg a halált ahogy tudja. Nem tudom, hogy fogom elviselni a nagy gyászt, megkímélt a sors tőle (még). De nekem ráér ez a megtapasztalás.
De a veletek szemben tapasztalt ellenszenv az nem a gyászotok miatt van, ezt Te is tudod. Valós vagy nem valós okok miatt, a magyar (is) ellenszenvesnek lát mindent, amit csináltok. Legyen jó, vagy rossz. Ez nem jó, de most ez van.
Azért tudod, mikor megszálljátok a kórházakat, és harmincan – negyvenen hangoskodva fenyegetitek a személyzetet, halállal fenyegetitek az orvost, ha a halálos beteg rokon meghal, az nem szül szimpátiát. Nem mese ez, többször tapasztaltam. Mint tudod, az emberek általánosítanak. De már az is rossz, ha ez a csapat napokon át hangoskodva tönkre teszi a betegek gyógyulását. Ezt nehéz tolerálni.
A pogány ünnepeket nagyon jól lehet párosítani a kereszténységgel. Jó példa Írország. Ez tényleg keresztény ország, mégis jól elfér a Halloween. Nem az a baj, ha egy ország átvesz szokásokat. Az a baj, ha rosszul.
Nekem a Valentin nap is tetszik. Sosem elég kimutatni szeretettünket a másik felé. Nálunk minden nap Valentin nap.
4:38 de.
E.T. rögtön tudná
Minde esetre, ha egy földönkívüli idetévedne a jelenlegi Kárpátmedence földjére, nem lenne nehéz dolga, hogy már a fentiek tükrében is megállípítsa; ez bizony a hülyék földje – legalábbis azok uralják.
7:23 de.
Kedves llanfair!
Őszintén bevallom, hogy most egy kissé elképedtem ezen a hozzászólásodon. Hogy tudd, valamit nagyon alaposan benéztél, ugyanis ez az írásom abszolút nem erről szólt. Hogy lásd, hogy engem nem olyan fából faragtak, aki megfutamodik a neki szegezett kényes kérdések elől, én most uralkodva a bennem dúló indulataimon, megpróbálok Neked, szalonképes választ kipréselni magamból.
„A más mindig ellenszenvet vált ki a magyarból (is). A túl hangos gyászotok ugyan úgy, mint a zsidók látványos gyásza.. Minden nép úgy éli meg a halált ahogy tudja.”
Kedves llanfair! Az utolsó mondatoddal nincs semmi bajom. Nem is vitatom, hanem elismerem, hogy az úgy van. De… Miből gondolod, és pláne mire alapozod azt az állításod, hogy mi, cigányok, más népekhez képest, túl hangosan gyászolunk, ami másokban mindig ellenszenvet vált ki?
Kedves llanfair! Ez egyszerűen nem igaz! Tény, azt magam sem vitatom, hogy vannak közöttünk olyan cigányok is, akik a gyászukat talán egy kissé hangosabban élik meg, de ez az egész cigányságra viszont egyáltalán nem jellemző. Mi, igenis kulturáltan gyászolunk! Ami érthetetlen a többségi társadalom tagjai számára, az szerintem nem más, mint az a hagyományunk, hogy mi a halottainkat megvirrasztjuk. Tapasztalatból mondom, hogy amikor ők azt látják, hogy mi gyülekezünk virrasztani a halottas háznál, az bennük viszont egyáltalán nem ellenszenvet vált ki ellenünk, hanem éppen ellenkezőleg, ők emiatt irigyelnek minket. Irigyelnek, hogy ezt a régen, a magyarok által is tisztelt és náluk már feledésbe merült hagyományt, mi, Magyarországon élő cigányok még mindig megtartjuk. Elmondok erről egy személyes történetet. Amikor 4 évvel ezelőtt meghalt a feleségem, természetesen mi is virrasztottunk. A falu cigány embereinek zöme eljött, de megtiszteltek a jelenlétükkel, elég szép számmal, a nem cigány származású barátaim és ismerőseim is. Megkérdezték, hogy ilyenkor nálunk mi a szokás, és én elmondtam nekik. Ők utána tisztelettel és becsülettel viselkedtek. Egy hangos szóváltás, vagy veszekedés nem történt. A temetésen úgyszintén.
„Azért tudod, mikor megszálljátok a kórházakat, és harmincan – negyvenen hangoskodva fenyegetitek a személyzetet, halállal fenyegetitek az orvost, ha a halálos beteg rokon meghal, az nem szül szimpátiát. Nem mese ez, többször tapasztaltam. Mint tudod, az emberek általánosítanak. De már az is rossz, ha ez a csapat napokon át hangoskodva tönkre teszi a betegek gyógyulását. Ezt nehéz tolerálni”.
Kedves llanfair! Ezeken a cigányságot általánosító, és megalázó, részben igaz gondolataidon most aztán végképp elképedtem. Áruld el, ha személyesen még nem volt szerencséd megtapasztalnod a gyászt, akkor Te most mégis honnan veszed, mire alapozod ezeket az agyrém-történeteket? Mert ilyen és ezekhez hasonló, cigányokat gyalázó sztereotípiák tömkelegét lehet olvasni egyes szélsőséges nézeteket propagáló internetes portálokon. Nem vitatom, hogy amit írtál, annak nincs valóságalapja, és hogy ilyesmi nem történt volna soha. Biztosan történhetett. De… Én, cigányemberként kijelentem Neked, hogy az én közösségemben, ahol én élek és lakom, ilyen és ehhez hasonló eset még soha, de soha nem történt. Továbbmegyek kedves llanfair! Cigányemberként én ilyen és ehhez hasonló eseteket még a szomszédos falvak cigány közösségeitől sem tapasztaltam. Elmondom én, hogy hol olvastam ilyen történeteket: a kuruc. infón. Ott nyomják ezeket kedves llanfair, és úgy látom, hogy most egyre Te is ráharaptál.
Tisztelettel megkérlek kedves llanfair, hogy ezentúl, ha lehet, ne gerjesszünk a cigányok ellen indulatokat. Ne alaptalan és közhelyes sztereotípiákkal rágalmazzuk a cigányságot, és ha kérhetem, csak azért ne általánosítsunk, mert történt egy-egy olyan kirívó és botrányt keltő eset, amit józan tudatú emberek, köztük a cigányok is, mélységesen elítélnek.
Kedves llanfair! Kérem, hogy fogadd el a válaszom! Köszönöm!
7:58 de.
géza barátom, llanfair hajlamos megfellebbezhetetlen és általánosító véleményt mondani leginkább bármiről, amiben úgy érzi, fölényben van és tudása megalapozottabb, mint vitapartneréé, ezért ne neheztelj meg rá. ez az ő véleménye, és senki kedvéért nem fogja megváltoztatni. kétségtelen vannak olyan esetek, amit felhoz, de az általánosítás valóban túlzás, ami meg fogalmazásilag szerencsésebb lett volna – elvette volna a csöppet felsőbbrendű élét a kommentnek – az a cigányok mint harmadik személy említése. de így, közvetlenül neked címezve és általánosítva bizony, meglehetősen sértőre és rasszista élűre sikerült.
a fene se tudja, mi hozta ezt ki belőle.
viszont a javára írható, hogy kedveli a tweed-et, ért a whiskey-khez, komoly komolyzenei műveltsége van és szereti mona lisa mosolyát.
8:53 de.
A rasszista, etnikai sztereotípiák sajnos nem számítanak szélsőségesnek Magyarországon, ezért nem meglepő hogy NEM csak a kurucinfós és hasonló nyíltan náci, fasiszta környezetben lehet találkozni velük. Újabban a demokratikus jogállamiságot elárult „ellenzéki” ( no meg persze baloldali/liberális ) „pártok” is ebbe a szennycsatornába süllyedtek bele, ezzel még egy minimális emberi értékrendet és tisztességet is elvetve. Végignézik ezek egy kis júdáspénzért például a miskolci romák kitelepítését ( sőt ők maguk is beállnak cigányozni ), a civil szerveztek maradékával való leszámolást, a második világháborús magyar történelem meghamisítását, az ország legalább 30-40% -át kitevő szegények ( romák és nem romák ) teljesen nyílt, cinikus eltaposását és még sok minden mást is fognak a pondrók.
9:03 de.
Az előbbi bejegyzés utolsó mondatához:
Feltéve persze ha nem zavarják el roma és nem roma, zsidó és nem zsidó, szegény és tehetősebb magyarok a FideSS/Jobbik fasiszta bandával EGYÜTT ezt az álellenzéki, álbalodali, álliberális bandát is. Ez lenne az igazi EGYÜTT kétezervalahány… De lehet hogy csak utópia.
9:10 de.
Nem haragszom én llanfairre kedves István Barátom!
Csak tudod, olvasva az ő whiskeykről szóló nagyszerű sorozatát és a posztom kapcsán most nekem címzett hozzászólását, egy kicsit meglepődtem rajta. Elismerem az ő tudását, csak ugye én azzal is tisztában vagyok, hogy az a kór, amit rasszizmusnak neveznek, nemcsak a buta és iskolázatlan embereket fertőzte meg, hanem az intelligenseket és művelteket is. Tökéletesen tisztában vagyok tehát azzal a divattrend-jelenséggel, hogy manapság a rasszizmus fertője a diplomás emberek tudatát is uralja, ami persze nem csoda, hiszen már a főiskolákon, egyetemeken is, az előadók többsége ezt propagálja és tanítja. Erről a jelenségről, a saját blogomban én már régebben is írtam, talán Te is olvastad azokat. Egyik ilyen írásomért a kurucon pedig a Népszabadság kirakatemberének nevezve, gyaláztak engem. De az nekem egyáltalán nem fájt, és csak mosolyogtam rajtuk. De… Elárulom Neked kedves István Barátom, hogy én abban a nolblogos cikkem kapcsán egy ottani Barátomban, a Navigátorban csalódtam először, és az bizony fájt nekem, de nagyon. Ugye, elismered István, hogy ő is egy művelt ember? Mert ehhez semmi kétség sem férhet.
Visszatérve llanfairre. Én egyáltalán nem haragszom rá, és remélem, hogy ő is megértette az én válaszom. Tudod, mivel az ember tudástárháza véges, vannak dolgok, amelyekhez én sem értek. Olyankor döbbenek rá, hogy mennyire kevés tudással bírok, és hogy még mennyi mindent kellene tanulnom. Többek között én a whiskyfőzéshez sem értek. Sőt, elárulom Neked kedves István Barátom, hogy én whiskyt, életemben még soha nem is ittam. Ennek ellenére én csodálattal olvastam llanfair erről szóló KMH-n megjelent nagyszerű sorozatait. Nem szóltam egyszer sem hozzá, és nem véleményeztem az írásait. Azért nem tettem, mert én ahhoz a témához nem értettem, így nem is akartam hülyeségeket írni. Persze megtehettem volna, de jobbnak találtam inkább hallgatni. Hogy is szól az a szép magyar mondás? Az sem buta, aki hallgat! Végezetül még csak annyit, hogy bennem llanfair iránt egyáltalán nincs harag. Sőt. A téma részemről lezárva!
9:25 de.
Bogdán Géza: Kedves Géza: Hahó, nyugodj meg. A kutya sem akart bántani. Vagy nem értettél meg, vagy (ez a valószínűbb)én fogalmaztam rosszul.
A hangosabb gyász tény. Már Flavius leírta, hogy a zsidóság gyászát a rómaiak ellenszenvvel fogadták. Ruhatépés, hamuszórás és hangos „ajvékolás”. Nem azt írtam, hogy rossz ez a gyász, hanem azt, hogy mivel most a cigánysággal szemben nagy az ellenszenv, így MINDEN, más számára negatívum, felerősödik.
Ebben semmi sértőt nem látok. A hangos gyászt sem ítélem el, mindenki úgy éli túl, ahogy tudja.
A Károlyi kórházban éltem át, mikor az igazgatót megfenyegették. Hangos volt tőle a pathológia.
És személyesen a mentőknél éltem át, hogy nem halhat meg a beteg. Nem vidéken ez igaz. Budapesten. Ez nem indulatkeltés, hanem személyes tapasztalat.
De azt is leírtam, hogy ez általánosításra készteti az embereket. „Mint tudod, az emberek általánosítanak”. Pont ezt írtam.
Az is igaz, hogy pl egy valamiért művésznek tartott valaki is megcsinálta ezt (Zalatnay az Árpád kórházban), de az valahogy elsikkadt a sajtóban. Az emberek nagy része pedig ezért őt sajnos nem ítéli el.
Nem olvasom a Kuruc infót. Sosem olvastam. De emberek között dolgoztam 40 évet, sok mindent láttam. A megoldás nem a tapasztalataim meghazudtolása. De az igaz, hogy ha tíz fehér csinál egy disznóságot, az kisebb baj, mintha egy cigány csinálná. Ez tény, nem én tehetek róla. Ha Te ebben a kijelentésemben rasszizmust látsz, akkor rosszul látod.
Én ne fogd vissza magad. Nem várom el tőled. Ha bajod van, írd le.
Még hozzátenném, a más nem cigányokat jelent. Magyarországon most úgy nagyjából minden nemzetet. Sajnálom, hogy a sok bántás miatt úgy érezted a cigányságot bántom. Én a magyarságot kritizáltam merev magatartásáért, a más kultúra nem elfogadásáért. Te a vidékkel bizonyítasz. De sajnos az emberek szemete a nagy városokban van. Ott könnyebb elbújni. De hangja is a nagyvárosoknak van.
Szerintem ha úgy olvasod, hogy nem Téged vagy a cigányságot akarom bántani, más lesz a végeredmény.
De azért azt leírnám, hogy ha a tapasztalataimat nem valóságnak bélyegzed, attól még igazam van. De én más vetületben próbáltam használni. Ezek szerint nem sikerült. A kritika nem rasszizmus.
A rasszizmus az lenne, ha nem beszélnék veled néhány rossz tapasztalatom miatt. Ilyet pedig nem tapasztalhattál tőlem.
9:55 de.
Kiszely Anna Mária
2014 augusztus 16
10:33 du.
Kedves Kiszely Anna Mária!
Örülök, hogy végre, valakinek, akit nevezzünk nevén, mert megérdemli, Ő dr. Szabó Gábor, alias Taureg blogger volt, eszébe jutott, hogy az Orbán-kormány diktatúrája ellen tenni is kéne valamit. Én, ezt a nemes kezdeményezést maximálisan támogatom. Azonban vidéki ember lévén, csak lelkiekben tudom azt megtenni és ebbéli szándékomat is csak így tudom feléjük kinyilvánítani, személyesen a tiltakozásokon sajnos nem tudok részt venni.
Hajrá OGYM!
10:46 de.
Bogdán Géza
2014 augusztus 17
7:23 de.
llanfair kissé eltért a témától. Az általa leírt dolgok nagy általánosságú valós dolgokat is tartalmaznak, de inkább a különböző kultúrák egymás mellett élésének probléma köre.
Talán azért is tért el a témától, mivel maga a cikk egy nagyon precízen megírt tanulmány, és nem igazán maradnak benne nyitott kérdések. Csak kategorikus állásfoglalást enged az írás, vagy igen, vagy nem, és nem vitaindító teleírva nyitott kérdésekkel.
A magam részéről egyetértek, ilyen törvényt csak egy beteg elme képes megalkotni. A miérteket, és a társadalomra, egyénre gyakorolt hatásait kökéletesen körülírja a cikk.
llanfair ugyan nem valótlanságokról ír, csak egy egészen más problémakör. Inkább szocializáció. Még a tradicionális cigány halotti tor sem tartozik a szociális temetés témakörébe, noha a halállal foglalkozik, az is inkább a eltérő kultúrák megítélése. Igaz, ez a mai viszonyok mellett már szolidabb, ritkább.
Összességében a cikk egy nagyon jól megírt tanulmány, amivel nem lehet vitába szállni. Így marad a kalandozás más témakörökben.
Gratulálok az íráshoz!
11:20 de.
géza barátom, navigátor, sajnos, beteg. nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. minden, a zsidóságot illető legcsekélyebb kritikát személyes sértésnek vesz. mániákus dühhel támad mindenre és mindenkire.
12:37 du.
Don Ovuz
2014 augusztus 17
10:46 de.
Kedves Don Ovuz!
Tudom, magam is tisztában vagyok vele, hogy a példaként felhozott tradicionális cigány halotti tor sem tartozik a szociális temetés témakörébe. Én ezt csak azért hoztam fel, hogy válaszoljak llanfair azon állítására, akinek állítása szerint, a cigányok gyásza a többségi társadalom tagjai körében ellenszenvet vált ki irányunkban. Ez nem fedi a valóságot. Amint azt válaszként megírtam neki, szerintem ennek éppen az ellenkezője igaz. Nem igaz továbbá az sem, hogy mi, cigányok, mindannyian úgy viselkednénk a kórházakban, ahogy azt llanfair állítja. „Ez nem indulatkeltés, hanem személyes tapasztalat”.- írja és érvvel ekként llanfair egy nekem címzett válaszában, akinek sajnos, noha ugyan művelt embernek tekinti magát, mégsem ér a tudatáig, hogy ő is ugyanolyan retorikát és jelzőket, illetve érveket alkalmaz a cigánysággal szemben, tehát uszít és indulatokat gerjeszt ellenünk, mint ahogy azt a szélsőséges nézetű rasszista érzelmű emberek is teszik.
„Kedves Géza: Hahó, nyugodj meg. A kutya sem akart bántani.” Ezt szintén llanfair írta nekem kedves Don Ovuz, és ezek után, mivel én a vitáim során nem óhajtok lemenni kutyába senkivel sem, ilyen és ehhez hasonló számomra méltatlan színvonalú szellemi párbajban senkivel nem óhajtok megmérkőzni. Ennyi.
Köszönöm az elismerést!
1:06 du.
Lám, lám. Készen is van az ítélet. Rasszista vagyok. Ezt is túlélem. De ha leírnátok a vádak alapját, az szép lenne.
Mert ezek szerint nem értitek mit írtam (mert abban ez nincs benne). Vagy csak nem akarjátok?
1:27 du.
llanfair: maradjunk annyiban, hogy nem értjük. én a magam részéről még csak érteni szándékozni sem akarom, mivel eleve nem vagyok hajlandó elfogadni a kinyilatkoztatásokat.
de – mint mondtad – ezt is túléled, ahogy onoda hiroo is, aki még 29 évig harcolt a fülöp-szigeteken az után, hogy országa kapitulált. egyedül, mindenkivel szemben. persze, neki is igaza volt, pedig senki nem tartotta valóságnak.
2:12 du.
Bogdán Géza: Kedves Géza! Írd már le, mi volt a rasszista. Még egyikőtök sem írta le. Nem tartom magam művelt embernek, de sajnos, te zsigerből védekezel valami ellen, ami nem is hangzott el. Sajnos a tapasztalatot nem tagadhatod meg. De ha elolvastad volna az írásomat, nem általánosítottam. Hanem azt írtam, az emberek általánosítanak. Teljesen félreértelmezted az írásomat, és ezt nem vagy hajlandó felülbírálni. Nem mész le kutyába? Ugyan már. Nem vagy kicsit túlérzékeny? Megint írom, kutya sem akart bántani.
Ügyes tényleg. Ha valaki kritikát fogalmaz meg, akkor rögtön rasszista a válasz, és ezzel el van intézve? Rossz irány. Így semmi nem változik.
De a számodra méltatlan azt is jelentheti (ha rosszindulatú vagyok), hogy többnek tartod magad másoknál. Ilyen könnyű valamit félreértelmezni, ha akarjuk. De mindegy mit írok, már eldöntötted a végét. Nem kell válaszolnod, nem óhajtom, hogy méltatlan helyzetbe kerülj.
2:18 du.
„A túl hangos gyászotok ugyan úgy, mint a zsidók látványos gyásza. …
De a veletek szemben tapasztalt ellenszenv az nem a gyászotok miatt van, ezt Te is tudod. …
Azért tudod, mikor megszálljátok a kórházakat, és harmincan – negyvenen hangoskodva fenyegetitek a személyzetet, halállal fenyegetitek az orvost, ha a halálos beteg rokon meghal, az nem szül szimpátiát. …”
áh, ez dehogy általánosítás…
3:03 du.
llanfair
A kórház abszolút nem idetartozó téma. Noha a jelenlegi barátnőm a magyar egészségügyben dolgozik, így van információm a problémáról. Csak a csendes hozzátartozókat viszont észre sem veszed, mivel belesimulnak a tömegbe. Nemrég „ekéztük” a miskolci polgármester jelöltet, aki egy problémakört szintén kiáltalánosított. A tradicionális cigány halotti torban információim szerint leginkább a zeneszót nem értik.
A cikk viszont két dologról szól. &-Lázár- Mindenki annyit ér amennyije van.
Ennek alapján a halálban is megalázzák mind a halottat, mind a túlélőket.
A másik dolog inkább egy emberi tulajdonságra épít. A lealázott, kiszolgáltatott embernél a senkik is többnek érezhetik magukat. Vagyis a társadalom további felaprózása, mesterséges ellentétek, viták generálása.
Arról nem is beszélve, hogy így elterelheti más dolgokról a figyelmet. Valahogy senki nem értette, ezekhez hogy kapcsolódott a kommented. Ez mellékvágány, nem arra megy a vonatod.
3:51 du.
Ille István: A találkánk óta zaklatsz, hogy megunjam az itt létet. Örömmel értesítelek, hogy meguntam. Sajnos azért nem tudok és akarok elnézést kérni, mert szándékosan félre akartok érteni.
De az, hogy itt óvodás szinten összefogtok valaki ellen, az nem az igazságotokat jelenti. Rasszista ez, rasszista az. Már az egész világ rasszista, ha kritikát mer megfogalmazni valaki ellen. Akkor mostantól rasszista vagyok. Ha ti azt mondjátok. Átmegyek a Kuruc infóra, ott liberálisabb a légkör (ha még van).
Ott még titokzoknit is vehetek a szandálhoz, nem parasztoznak le érte.
2:51 de.
Tekintettel arra, hogy ezen a fórumon most másfelé kalandoztak el a gondolatok, én, mint ezen írás szerzője most kísérletet teszek ezt a sokunkat érintő fontos témát a helyes medrébe terelni. A teljesség igénye nélkül idemásolok egypár olyan véleményt, amelyekből mi is tiszta képet kapunk arról a lelkületről, hogyan és miként vélekedtek és érveltek, pró és kontra, honanyáink és honatyáink a szociális temetés bevezetésének szükségességéről. Íme, a magyar parlamentben elhangzó egypár gondolat:
Wittner Mária (Fidesz): „Én üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot… egy-egy ember halála után olyan embertelen – és most a kommunisták szavaival élek – kizsákmányolás történik a családokkal szemben, hogy az már minősíthetetlen. Ezért örülök a kormány e határozatának. Ez egy nagyon jó határozat. Köszönöm.”
————————
Rónaszékiné Keresztes Monika (Fidesz): „Ma olyan világot élünk, hogy már nemcsak a halottjainkról gondoskodnak mások, hanem az élő hozzátartozóinkról is… Amivel elkíséri az ember a saját hozzátartozóját – túl azon, hogy fizikailag részt vegyen ebben a folyamatban és ne az államra várjon –, ennél sokkal többet jelent. Ez közelebb viszi az embereket az élőkhöz is, mert ha valaki tudja, hogy neki kell majd eltemetni, akkor nem biztos, hogy berakja szociális otthonba.”
—————————-
És íme, a kontra, vagyis két ellenvélemény e kegyetlen törvényről:
Szabó Timea (független): „Ez egy nagyon durván szegényellenes beadvány. Nem elég, hogy a szegényeket megbélyegzik az életükben, még a halálukban is a megbélyegzés vár rájuk. Ne úgy segítsünk nekik, hogy még jobban megalázzuk őket. Ha egy szülő autóbalesetben elveszti a gyermekét, akit darabokra szaggatva kell eltemetni, akkor a szülő fogja összerakni a gyermekét és asszisztálni fog a temetéshez? (Wittner Mária közbeszól: Ez esztelenség!) Ez nem esztelenség! Én ilyen szívtelen dolgot még soha nem láttam.”
—————————-
Lendvai Ildikó (MSZP): „Sokféle kritikám volt a Fidesz-kormány felé, de azt hittem, hogy a szimbolikus politikának mestere. Azt hiszem, hogy ezzel a törvényjavaslattal éppen azt nem vették figyelembe, ami egy jogszabály szimbolikus és érzelmi jelentése. Ez még holtában is két részre osztja a társadalmat. Van, akit ide és így kell temetni, van, akit meg amoda és amúgy. Az amúgy is meglévő szociális szakadékot egy érzelmi szakadékkal tetőzi meg. Ezt nem tehetjük!”
————————–
Wittner Mária (Fidesz): „Aggodalomra semmi ok, Szabó Tímeát és Lendvai Ildikót valószínűleg el tudják majd temetni.”
Egyelőre ennyi.
3:08 de.
A parlament június 11-i plenáris ülésén a Fidesz vezérszónoka, Balla György úr pedig így fakadt ki:
„Képviselőtársaim! A koporsó vivése nem teher, nem kényszer a barátok számára, hanem a legnagyobb megtiszteltetés. A legszebb hagyományainkat eleveníti fel.”
5:41 de.
Don Ovuz:Tisztan leirtam, hogy sajnos az emberek ezert gondolkodnak igy. Tisztan leirtam, hogy nem ertek az emberekkel egyet. Nem a cikkre valaszoltam, hanem egy kommentre irtam. De meghazudtolni tapasztalatot eleg vicces. Ezert rasszistazni pedig baromsag. De ha olvastad illenek irt valaszomat, elegem van a szerkeszto bosszuhadjaratabol, szemelyeskedesebol. Erre ott van Marcsi.
Neked azert valaszoltam meg, mert tisztellek.
Megyek unnepelni, felesegem hibapont nelkul ment at az elso vezetoi vizsgajan. Ahogy vartam (en tanitottam).
8:07 de.
Találtam még egypár gondolatot, hogy érveltek pró és kontra, kormánypárti és ellenzéki politikusaink a szociális temetési törvény mellett és ellen. Íme:
Berényi László (Fidesz): „Ma vidéken igenis az a gyakorlat, hogy a családtagok részt vesznek a temetkezésben. A legintimebb dolog az, hogy a halottat saját maguk készítik fel az utolsó útra, nehogy rossz képben tűnjön fel Isten előtt. De a lehetőséget meg kellene hagyni, hisz a lehetőség azért jó, mert akik ezt a szokásjogot gyakorolják, azoknak lehetőségük van, ahol viszont már a szolgáltatásokat teljes mértékben igénybe veszik, ott meg a törvény adjon lehetőséget arra, hogy ezt a fajta szolgáltatást is igénybe vehessék.”
———————–
Lendvai Ildikó (MSZP): „Ne tévesszük meg egymást, ugyanis nem egy népszokás életben tartásáról szól ez a törvényjavaslat. Aki az ilyen szokásoknak megfelelően valamilyen részvételt vállalt eddig is a halottja eltemetésében, az nem tilos ezután sem. De életveszélyes, hogy a szociális helyzethez kössük – méghozzá városon és falun egyformán, mert pillanatnyilag nem látunk ilyen megkülönböztetést a törvényben –, hogy neked így kell csinálni. Ez a törvényjavaslat a szociális temetésről szól és nem a megbecsülendő falusi népszokások egyik eleméről.”
———————
Rónaszékiné Keresztes Monika (Fidesz): „Akik szerényebb anyagi körülmények között élnek, sokszor sokkal jobban érzik a közösségi szemléletet.”
———————
Szabó Timea (független): „Mondok egy borzalmas példát: egy szülő viszi a gyereke koporsóját. Képzeljük el, hogy egy 70 éves néninek kell vinni a gyereke koporsóját. (Wittner Mária: Nem ez van benne.) Mária néni, tessék elolvasni a jogszabályt!”
———————-
Wittner Mária (Fidesz): „Nem tudom megállni szó nélkül azt, hogy Szabó Timea képviselő asszony azt mondta, ennél embertelenebb dolgot még nem látott. Nem, mert még fiatal ahhoz. Ne is lásson soha olyan embertelen dolgokat, amik ebben az országban történtek. Olyat, hogy a kezeit hátul összedrótozva, a lábait összekötözve, arccal lefelé temetnek egymásra öt-hat embert, akik még mindig úgy fekszenek. Ez egyébként Lendvai Ildikó MSZMP-s képviselőnek is szól, aki pontosan tudja, hogy miről beszélek. Érti, miről van szó, hölgyem? Magát valószínűleg el tudják majd temetni, meg Lendvai Ildikót is el tudják majd temetni, de gondoljunk arra, hogy az elmúlt negyven-ötven év kaparj kurta, neked is lesz alapon olyan embertelenségre és közömbösségre szoktatta az embereket, aminek a levét isszuk immár húsz éve.”
———————
Szabó Timea (független): „Kérem, hogy ne oktassuk egymást tiszteletről! Megpróbálok nyugodt maradni. Mária néni, köszönöm a hozzászólását, de nem az a megbeszélés tárgya, hogy ki milyen borzalmakat élt át. Ennek a törvényjavaslatnak semmi köze nincs ahhoz, hogy ki hogyan van eltemetve, arccal lefelé vagy miként. (Wittner Mária közbeszól: Pedig voltak ilyenek!) Ez valóban borzalmas, de nem erről beszélünk, az isten szerelmére! Már bocsánat! Elnök urat pedig arra kérem, hogy az olyan hozzászólások után, amelyek MSZMP-znek, utasítsa rendre a képviselőt, mert ez olyan fokú tiszteletlenség, amit ebben a bizottságban nem volna szabad megengednünk magunknak, mert akkor én is elkezdhetek bárkire jelzőket mondani. Álljon meg a menet, mert úgy beszélnek az ellenzéki képviselőkkel, mintha nem tudom, honnan rántották volna ki őket. Nem tisztem nekem Lendvai Ildikót megvédeni, mert pontosan tudom, hogy ő ki tud állni saját magáért is, de kérem, hogy ne becsméreljük egymást.”
8:41 de.
Kulcsár Gergely (Jobbik): „Egy özvegyasszony is elveszítheti a fiát, és ha őt a szociális temetés keretében arra kötelezzük, hogy ássa ki a saját fia sírját, az véleményem szerint enyhén szólva is felháborító. Bizonyára faluhelyen a mai napig is vannak olyan temetések, ahol a hozzátartozók, rokonok, barátok vagy a szomszédok ássák ki az elhunyt sírját, de itt törvényben lenne előírva az, hogy aki a szociális temetést választja, annak kötelező a saját szerettei sírját megásni. Szociális temetés címén ilyet előírni enyhén szólva is arcátlanság.”
————————-
Berényi László (Fidesz): „Ma vidéken igenis az a gyakorlat, hogy a családtagok részt vesznek a temetkezésben. A legintimebb dolog az, hogy a halottat saját maguk készítik fel az utolsó útra, nehogy rossz képben tűnjön fel Isten előtt. De a lehetőséget meg kellene hagyni, hisz a lehetőség azért jó, mert akik ezt a szokásjogot gyakorolják, azoknak lehetőségük van, ahol viszont már a szolgáltatásokat teljes mértékben igénybe veszik, ott meg a törvény adjon lehetőséget arra, hogy ezt a fajta szolgáltatást is igénybe vehessék.”
————————-
Lendvai Ildikó (MSZP): „Ne tévesszük meg egymást, ugyanis nem egy népszokás életben tartásáról szól ez a törvényjavaslat. Aki az ilyen szokásoknak megfelelően valamilyen részvételt vállalt eddig is a halottja eltemetésében, az nem tilos ezután sem. De életveszélyes, hogy a szociális helyzethez kössük – méghozzá városon és falun egyformán, mert pillanatnyilag nem látunk ilyen megkülönböztetést a törvényben –, hogy neked így kell csinálni. Ez a törvényjavaslat a szociális temetésről szól és nem a megbecsülendő falusi népszokások egyik eleméről.”
—————————-
Wittner Mária (Fidesz): „Ahogy Lendvai Ildikó képviselő asszony nagy hévvel beszélt, eszembe jutott, hogy az elmúlt években helikopterrel köröztek a településeken és azt figyelték, hol szüretelnek kalákában a barátok, a családok. Önök tehát valahol megölték és megfélemlítették az embereket, mert az összefogást úgy atomizálták le az elmúlt nyolc évben, hogy az döbbenetes. Kérem, hogy ne meséljünk szépeket, mert itt nagyon durva dolgok történtek az elmúlt nyolc évben.”
—————————-
Lendvai Ildikó (MSZP): „Én is csak a szövegnél szeretnék maradni, a szöveg egy olyan eleménél, amire eddig semmiféle igazolást nem hallottam, ami arról szól, hogy a köztemető üzemeltetője külön szociális parcellát kell hogy kijelöljön. Miért is? Miért kell külön helyre temetni azt, aki olyan szegény, hogy szociális temetést igényel? Hát a holtakat elválasztjuk szociális helyzet vagy jövedelemigazolás szerint a temetőben? Számomra ez tetőzi be azt az érzelmi megalázást és különbségtételt, hogy ötven év múlva még mindig tudja az egész falu, hogy ez egy olyan szegény család volt, aki nem tudta kifizetni a temetést. Hát mi ez? Hogy lehet ez? Ahogy elnök úr helyesen mondta, a szociális temetés nem kötelező. Igényelni lehet, de ha igényled, mert rászorultál – benne van a 24. § (7) bekezdésében –, nyilatkoznod kell, hogy magad látod el a sírásást, az urnaszállítást, a sírba helyezést stb. Ha mégsem tudod megtenni, mint kiderül a további paragrafusokból, akkor ezt igazolnod kell… Ugyanennek a paragrafusnak a (10) bekezdésében az van, hogy ha igazolható körülmény merül fel, ami a személyes közreműködést vállalót megakadályozza a személyes közreműködés ellátásában, az eltemettető más személyt kérhet fel és erről tájékoztatja az önkormányzatot. Szó nincs itt tehát arról, hogy a nagycsalád, a szomszédság és a baráti kör valamifajta idillben – ha ezt a szót egy temetés során egyáltalán lehet alkalmazni – összefog, hanem arról van szó, hogy ha te magad, te szerencsétlen nem vagy képes, mert még öreg és beteg is vagy, akkor ezt majd igazolod, és igazolható körülmény esetén esetleg más is besegít a sírásásba. Kinek mennyije van, annyit is ér, még a temetőben is.”
10:14 de.
llanfair: akkor fogalmad sincs, mi a zaklatás! viszont te meg azt nem érted meg, hogy nem kritikát fogalmazol meg, hanem kinyilatkoztatsz, méghozzá fensőbbséggel.
az, hogy kinek van igazsága, és kinek nem, már megbocsáss, nem a te kompetenciád megítélni, különösen akkor nem, ha a te igazságod természetesen megfellebbezhetetlennek ítéled.
szerencsétlenül fogalmaztál, ennyi, de a büszkeséged nem engedi, hegy beismerd.
titokzokni és szandál, mint világnézet…na, erről beszélek…
10:16 de.
wittner elmebeteg, és minősíthetetlenül pimasz!
10:27 de.
mária néni? ezt a kétes előéletű hazug némbert még tisztelni is kellene?
http://kanadaihirlap.com/2013/11/06/wittner-mariska-erenyessegerol/
http://www.magyar-valosag.hu/csamcsogo/eloterben/3045-1956-didergo-langjai–wittner-maia
10:52 de.
Ille István
2014 augusztus 18
10:14 de.
Hagyni kell lehiggadni. Pár mondat nálam is beragadt, de nem látom értelmét meddő vitát folytatni. Elmondta a véleményét, ezen nem változtat. Ennyi. Kicsit túlérzékeny, erről meg nem tehet.
De azért remélem, elnézést kért, amiért nyilvánosan pellengérre állította a kirándulás miatt? Ha már megvan a privát, legalább ott.
10:54 de.
wittner meghasonlott, vagy mindig köpönyegforgató volt?
10:59 de.
kedves donom, nem az a fajta. sőt, privátban is én voltam a zsidó templomban az utálatos kép 🙂
11:00 de.
wittnernek soha nem volt valódi meggyőződése, cserébe igencsak jó lakáj…
12:09 du.
Don Ovuz: Érdekes felfogásod van ebben az esetben. Ille sértett meg, majd itt a honlapon azóta folyamatosan gúnyolódik. Kérjek bocsánatot, mert megsértet és azóta kötekedik? Kedves Donom, ezt komolyan gondolod? Nem kell lehiggadnom, és nem vagyok ebben az esetben túlérzékeny. Engem sértettek meg, de Ille ügyesen játssza a megsértettet. Írtam privát levelet, Ille itt folytatta. A levél tartalmáról pedig nem mondott igazat.
Le vagyok higgadva, de Ille visszaél szerkesztői mivoltával. Ennyi. Én meg nem fogadom el a játékszabályait. Majd észreveszed, ha egyszer ellent mondsz neki.
Itt nem erről a kommentről van szó. Itt sokkal mélyebb dolgokról van szó. Nem akarjátok érteni a kommentemet. Na és? Más megértette. Lényegtelen.
Tudomásul vettem, hogy rasszista és felsőbbrendű vagyok. Mit akartok még? Maradjak, hogy Ille kiélhesse hajlamait és folyamatosan kioktasson? Ő nincs ebben a helyzetben, mert valahogy nem áll felettem, nekem meg nincs kedvem eltűrni ezt a gúnyolódást. Nem vagyok Marcsi és Figyelő, hogy mindent lenyeljek. De Te higgyél neki nyugodtan. Nem leszek ettől szegényebb, csak Te ítéltél háttértudás nélkül.
12:22 du.
llanfair: „Ő nincs ebben a helyzetben, mert valahogy nem áll felettem,…” na, ezen még dolgozzál egy kicsit. gúnyolódás lenne, ha idézlek? szerintem valóban kóros az érzékenységed, mivel bármilyen kritika sérti felsőbbrendűségedet.
nekem nincsenek játékszabályaim, de, ha lennének is, nem igazán érdekel, hogy a szerint játszol-e, vagy sem. ne értékeld túl magad.
ha meg akarnálak sérteni, azt írtam volna, hogy nagyképű arrogáns sznob vagy, de még csak nem is céloztam rá.
egyszerűen nem jól fogalmaztál, ennyi.
arra pedig nem vállalkozom, hogy kioktassalak. nincsenek ilyen értelmetlen dologra fölös energiáim.
2:04 du.
llanfair
2014 augusztus 18
12:09 du.
Úgy láttam Illével annál a nem szerencsés megnyilvánulásnál kezdődött egy kölcsönös sértődés. Ebben Illének elsősorban nem a véleményed volt a sértő, hanem az, hogy nyilvánosan tetted, ami egy fórumon már több mint egy baráti vélemény. Ha privátban tetszed, nem fajul el a dolog. De alapból a kettőtök dolga, túl mélyen nem akarok belemenni. Csak ha már a fórumon cikizted ki vele, rákérdeztem. Ugyanis onnan nyílt vitatéma, amikor kitetted.
A cigánykérdés elemzésénél az etnikum megjelenésénél kell kezdeni ha korrekt képet akarunk kapni. Noha részt vállaltak a történelmünkbe, 1848-ban külön cigány századok is voltak, de a történelmi viszonyok soha nem alakultak úgy, hogy letelepedési jogot kapjanak mint a hajduk, jászok, kunok, vagy más népek. Így a legvégsőkig megtartották nomád jellegüket. A nomád jelleg az, ami egyrészt az etnikum társadalomhoz való viszonyát jellemzi, másrészt az életmódból adódó konfliktusok azok ami miatt a társadalom soha nem fogadta be. Ugye, a nomád felfogás szerint szerezd meg ami kell. Később, amikor kezdték feladni a nomád életmódot, az évszázados ellenérzés, és a hivatalos politika is gátolta a beilleszkedést. Sőt, a zsidókkal együtt ki is akarta irtani őket. Azok a ma már tisztességes családok akik beilleszkedtek, a Kádár korszak cigány-politikájának köszönhetik tisztességes mivoltukat. 1970-es évek eleje.
Ez történelmileg még nem nagy lépték, és statisztikában sem éri el az etnikum többségét, így idő kell a beilleszkedés kiszélesedéséhez. Ebben mi akkor tesszük a legtöbbet, ha a már megváltozottakat következetesen megkülönböztetjük, szétválasztjuk a még tisztességtelenektől. Ezzel mintegy demonstráljuk a még ingadozóknak, hogy érdemes változni.
Az a probléma élő dolog ugyan ma is a kórházakban, de vannak igazán példás családok nem is kevesen, akik ugyanúgy viselkednek mint más ember. Így nem a gondolataiddal, hanem a megfogalmazás módjával van probléma. Ezt két mondatban helyre tehetted volna, egy vitaáradatot megspórolva. Szerintem itt zárjuk be a vitát, nincs értelme elmenni egymás véleménye mellett. Harag részemről nincs, csak nem óhajtom tovább ragozni a kérdést.
Üdv.: D.O.