Skanzenvilág – magyar táj házhoz jön 1.
Új sorozatot indítunk – amolyan fotóriport félét – házunk tájáról, hazánk tájáról (a szerk. megjegyzése)
Az idézőjelek nem véletlenül kerültek oda, ahová. Először is az alcímhez: túl hosszasan vagyok úton, a munkahely ezáltal olyan, mint a „második otthon”, szinte több időt töltök ott, – ébren biztos – mint itthon. Aztán ott, így mondjuk, a „házam”, azaz a terület, amit rám bíztak…
Reggel 6 óra 20 perckor a Kis – Duna partján, ahogy jön értem a kishajó.
Az Észak – Magyarország Tájegység, az én „hazám” és majd következik benne a „házam”…
A „szomszéd falu” balról, azaz Perkupa, ide érkezünk először, mert az öltöző és a pihenő…
Egy távolabbi „szomszéd falu”, Filkeháza, az egyetlen hely, ahol bármihez hozzányúlhatsz…
Íme a „házam”, „az én falum”, Nemesradnót. A ház maga egy kisnemesi ház, szemben a többi parasztházzal, kontrasztként a módos ember lehetőségeit mutatja. Úgy építészeti szempontból, mint a ház berendezését tekintve az 1930-as évek idejét és divatját idézi.
A távolba nézve, az út…
A ház teljes nézetben oldalról, a bejárat…szép, oszlopos ún. lopott tornáccal…
Pillantás a „szomszéd faluba”, Novaj (Hevesből, nagyparaszt háza)
A novaji hátsó udvar, a tüzes óllal, itt aludtak a férfiak, az állatok mellett és télen tüzet is gyújtottak,
A portám disznóóla és a csűrök
Az istállók…
A szomszéd Perkupa az istálló ajtóból fényképezve…
Néhány szobabelső a „házamból”, a tisztaszoba
szerintem nagyon szép a csillár
Itt látszik a vendégszoba is
A lakószoba, azaz hálószoba ,különleges darab a komódon látható porcelán ételhordó.
Részlet a konyhából, a fantasztikus kemence, nagy kedvencem, szeretem a kemencéket, ebbe be is szoktunk gyújtani…
Egyenlőre ennyit fényképeztem…a fények nem voltak éppen tökéletesek, és még én sem vagyok elég gyakorlott, de majd lesz ez jobb is, meg borús idő volt, bent pedig „autentikusan” nincs világítás…
Az eredeti sorozat itt olvasható: Úton, „megérkezés, második otthon”
Comments are closed