Orbán Viktor eligazítást tartott a nagykövetek számára. Mit mondjak, igencsak egyértelmű a dolog: Magyarország miniszterelnöke megmondta az ő nagyköveteinek – félreértés ne essék, az összegyűltek nem Magyarország, hanem az ő nagykövetei – mi merre és hány méter. Ha jól sejtem, a haza bölcse ebben is egyedi. Valahogy nem olvastam arról, hogy más országok miniszterelnökei eligazítást tartottak volna országuk újonnan delegált nagyköveteinek. Persze, az is lehet, hogy valahogy az általa külföldre delegált nagykövetek szájába akarta rágni, hogy’ képviseljenek egy olyan országot, hogy’ adják el, miért van demokrácia ott, ahol nincs demokrácia.

Ahhoz képest, hogy illusztris társaság vette körül, laza volt, viccelődött, és megvilágított néhány, csak általa ismert tényt. Valami olyasvalamiről zagyvált, hogy az európai integráció tkp. nem más, mint a történelmi német császárság, a birodalom, ha úgy tetszik, Róma kialakulása, egy szerveződő birodalom, amit Brüsszel lopakodó központosítással segít.

Mert ugyan élvezzük, hogy kurucok vagyunk – gondolom, ezért keveredik a 2/3 minden létező fórumon konfliktusba, amiért soha nem ők, hanem mi, magyarok égünk, mint a rongy – de tkp. szabadságharc helyett erős érdekvédelemről van szó. A szuverenitás, önállóság, függetlenség meg ilyenek rút liberális értékek.

Viktor végül is muníciót adott a nagyköveteknek: az európai közösségen belül meglévő jogainkat kell megvédeniük. Hogy ki is akarná azokat csorbítani, arról nem szólt. Gondolom, a brüsszeli lopakodók. Közölte, hogy sablonok és egyéni – unortodox – megoldások állnak szemben egymással. Nem kérdés, hogy az egyéni megoldások kitől származnak. Hiába, na, a valóságot rendszerezni csak egyvalaki képes.

Egy korábbi helyzetet is beidézett, hogyan nem szabad egy nagykövetnek viselkedni.

„Miért gondolja, hogy neki, az Egyesült Államok állami képviselőjének az a dolga, hogy megmondja nekem, a magyar nép által megválasztott miniszterelnöknek, hogy mit írjak bele az alkotmányba?” – tette fel a kérdést Orbán Viktor.

Itt két alapvető tévedés van. A rosseb se választotta őt meg miniszterelnöknek, alkotmányunk meg nincs, arról nem is beszélve, miből is gondolja, hogy joga lenne beleírni? Persze, lehet, hogy nem is a szokásos hepciáskodása, hanem egy véletlen elszólás: ebben az országban neki mindenhez joga van

A magyar diplomáciai testület előtt mondott beszédében Orbán Viktor azt mondta, Magyarország tagsága az Európai Unióban és a NATO-ban „megkérdőjelezhetetlen”.

Jó lenne, ha ezt tudatosítaná a szélsőjobban is. Amúgy se tudna kilépni, mert akkor Magyarország simán bedőlne. Persze, Oroszország tagköztársaságaként biztosan más lenne a helyzet.

Viktor azt mondta, az eddiginél pragmatikusabban közelíti meg a  külpolitikát, mert inkább akarja felgyorsítani Magyarország gazdaságát, semmint azon értékek alapján kiválasztani a partnereket, amelyeket azok képviselnek.

„Nem szabad olyan külpolitikát követnünk, amely az értékeket helyezi megfontolásai középpontjába. Az ideológiai  alapú külpolitikát furfangos országok találták ki a buta országoknak” – mondta.

Hát persze. Ugyan nem igazán lehet érteni, mit is akart ezzel mondani, de sebaj, az a lényeg, megint definiált valamit.

„Történelmük miatt a balti államok és Lengyelország kizárólag biztonsági kérdésként tudják szemlélni (az Oroszországhoz fűződő kapcsolataikat)”, de Magyarország számára ez gazdasági kérdés – mondta Orbán.

A gazdasági kérdés persze nem érték kérdése. Hát akkor mi a bánat?

Azt is mondta a nagyköveteknek, hogy ne helyezkedjenek védekező álláspontra, ha Magyarországot kritika éri, hanem, ha kell, legyenek pápábbak a pápánál. Orbán a nagykövetek éves értekezletén azt tanácsolta, hogy: „Magyarország a pápánál is pápább – így kellene érvelnie a nagyköveteknek akkor, ha külföldről kritika éri az országot.”. Aha. Lehet, hogy a Nemzet Esze nem tudja, mit beszél?

Egy valami egyértelműen lejött a beszédből: ő és ő és ő, minden területen egy személyben a (majdnem)mindenható.