Tán ittam, tán torgok…
Kisasszony, legyen szíves!
Még egy fröccsöt, ha kérhetem!
Nincs? Elfogyott?
Nade, kocsmárosné, arany virág!
Száz szál gyertyááááát, száz icce boooort, ide az asztalraaa!
Jóvanna, értettem, pssszt.
Psssztbe vagyok.
Csak még egy fröccsöt, mert itt száradok el! Hát azt akarja, hogy elszáradjak, kisnagyság? Hát hogy fogok én akkor kinézni? Tessék nézni, már száradok is!
Egy csepp nedvesség sincs a bőröm alatt!
Legyen irgalmas hozzám, szegény szomjúhozóhoz!
Nem? Nem…
Ez esetben ki kell, hogy jelentsem, kiskegyed egy szívtelen nőszemély.
Erre tanúim vannak! Igaz, emberek?
Ez a szívtelen nőszemély hagyna engem, ENGEM, aki azért nem vagyok semmi ember, mer’ már a Sleisz Pubi is megmondta, hogy: te Lajos, te aztán nem semmi vagy, szóval, ez a szívtelen nőszemély hagyna engem szomjan halni!
Jóvanna. Ha nincs több, hát nincs több. Nincs más hátra, mint előre!
Fizetek főúr, volt egy feketém… hihihi, meg egy barnám, meg egypár szőkém is, hihihi…
Mennyi az annyi? A többit tartsa meg! Ne mondja senki, hogy a Lajos egy smucig alak!
Namerazér!
Londonban, sejjj, van számos utca… jóvanna, tudom, psszt van.
Akarja, hogy inkább szavaljak?
Talpra, magyar, hí a haza!
Na, ezzel van egy kis gond. Ezzel a talprával. Mennék én haza, de kurvára mozog a föld. Mert én tudom, hogy Galileji elvtárs is megmondta, hogy mégis mozog, node a franc se gondolta, hogy ennyire!
Volt egy másik nagyon régi elvtárs, aki meg azt mondta, hogy adjatok nekem egy fix pontot.
Na, ez most nekem is jól jönne, hihihi.
Nédamár, az ajtó meg csukva van! Hát hogy menjek én akkor haza, kisnagyság, ha ez az ajtó csukva van? Lássuk csak, mi van ide írva: befelé nyílik… hihihi… nyílik a, nyílik a vadrózsa viráááága, hukkk.
Tán ittam, tán torgok, de részeg, az nem vagyok!
Csak ez a kurva járda, ez olyan keskeny!
Na, majd írok is a tanácsnak, írok én, hogy micsoda dolog, kispórólni a széltét a járdának!
Bezzeg, a hossza, az megvan!
Hoppá…
Nem, asszonyom, köszönöm szépen, nincs semmi bajom, csak elücsörgök ekkicsit, itt, a fa tövében.
Nem, dehogy, nem vagyok én ittas, tessék csak figyelni: radrabintát… rabinatrát… rabindratát… na, tudom én ezt, arról a tagore nevű sétányról van szó, füreden, na, teccik látni, nincs itt semmi baj.
…
Nnna. Itthon vagyunk… hüjje kulcslyuk… melyik lehet az igazi?
Szervusz, anyukám, megjöttem!
Itt van a te drága apucid!
Nézd, virágot is hoztam!
Jóvanna, egy kicsit meg van gyűrődve, naésaztán? A jó szándékot tessék nézni, a jó szándékot!
Hogy én, részeg disznó volnék? Nade anyukám!
Épphogy csak kortyintottam ekkicsit. Egy pár fröccsöt, fröccsöcskét, fröccsicilint, ebben a náthás időben, hát olyan nagy baj ez?
…
Ó, anyám, borogass!!!
12:54 du.
Na, ezt az urat mi is láttuk, mégpedig 1990 nyarán, Vámospércsen, pont délidőben tántorgott volna hazafelé, biciglijére támaszkodva a kedves. Az út egy kicsit hosszabb volt neki, mert egyik lépéssel a falba ütközött, a másikkal a biciklibe, aztán leült egy picit pihenni a földre. Onnan feltápászkodni már gond volt, szóval egy kicsit még pihengetett, mielött megpróbált volna felállni. Épületes látvány volt, mondhatom. Szerintem Anyuci a sodrófával várta Jenőt otthon.
1:03 du.
akkor most tegyük hozzá a kresz megváltoztatását, mi szerint lehet piásan is kerékpározni, hát, vidám lesz az élet!
1:33 du.
Mi a gond? Annyival is kevesebb nyugdijassal kell majd számolni.
1:36 du.
most gondold el, ha hozzá vesszük, hogy nem is biciklivel ment a kocsmába 🙂
2:50 du.
Judith Kopácsi
2014 szeptember 7
12:54 du.
Nem a sodrófával van a gond, hanem ha nincs rajta helyzetjelző lámpa, akkor nehezebb kikerülni.
4:10 du.
Aranyos.:)Persze testközelből, nap, mint nap nem annyira.
6:26 du.
Don, akkor meg lehet válogatni a sodrófa meg a szembejövö forgalom között. 🙂