Egy szegény fiúcska ül árván kint a lépcsőház előtti kőtömbön. Gondolataiba mélyedt, a varjak meg csak károgtak a világoskék égen. Hideg októberi nap volt. Egy öregember épp arra sétált s feltűnt neki a kisfiú. Lassan lépkedett feléje. Majd mikor emberközelbe ért, megkérdezte:

-Miért ülsz itt? – kérdezte szánakozva

A kisfiú szemein könnyek cikáztak. Sóhajtott aztán azt mondta:

-A szüleim veszekszenek!

Az öregember meg is hallotta a zsivajt, ami a szobaablakon áradt ki. Gondolkodott, mitévő legyen. Nem volt mersze közbeszólni. A kisfiú, Palika azonban azt mondta:

-Kérem szóljon nekik, hogy hagyják abba!

– Igen, erre gondoltam én is!

Lukisan / Crying Boy

Rezső és Mária már ott tartottak hogy majdnem kávéscsészéket dobáltak egymás fejéhez. Az ajtó nyitva volt. Tudta melyik házba kell menni, mert csak úgy áradt az ordibálás hangereje. Kopogtatott.

-Ki az? – kérdezte Rezső

– Nem tudom! – válaszolt nagyokat nyelve Mária

– Engedd be!

Az öregember ott állt árván, mikor Mária ajtót nyitott.

-Mit akar? – kérdezte az asszony

– A maguk kisfia a ház előtt magára van hagyva és könnyezik. Ez magukat nem zavarja?

Mária megfeledkezett a fiáról. Rezső is megnézte, ki az.

-Mit akar itt maga vénember?

– A kisfia könnyezik a maga durvasága miatt a ház előtt.

– Mi köze hozzá?

– Nem szégyelli magát?

– Na takarodjon innen!

Mária csillapítani akarta urát. Az öregember épp távozni akart, mikor Palika feljött a második emeletre. A két szülő zavarban volt és úgy szégyellte magát, hogy szinte elsápadtak. A kisfiú az öregember lábához dörgölőzött. Mária szerette a kisfiát s ezért magához hívta:

-Gyere ide, Palika!

– Miért veszekedtetek?

– Nem lényeges. Már abbahagytuk.

Rezső bement a konyhába s ivott egy pohár narancslevet. Kiszáradt a torka a sok fecsegéstől. Majd az öreg megsimogatta a fiú feje búbját s elment.

Marika becsukta a lakásajtót. Rezső látva a vézna gyereket, sírva fakadt.

-Tehetek én arról hogy szegény vagyok!

– Már nem tudtam a sok gondomat ital nélkül feloldani.

Marika nem felelt. Ráhagyta. A fiú bánata jobban aggasztotta.

-Ne haragudj ránk! – mondta Marika

– Azért ivott apu, mert szegény?

Marika először kapásból még nem felelt.

-Igen! – mondta végül is

– De miért az? – kérdezte a fiú

Erre az asszony nem tudta hogyan győzze meg a kisfiát, hogy ezt megértse.

-Azért mert a munkahelyén keveset kap!

– Nekem azt mondta egyszer apu, hogy az igazi az ha népuralom van! Meg azt is hogy az asztalosok jól kerestek valaha!
-Hát igen, de nem egészen!

– Menj játszani!

Palika most már feloldódott s a szobájába ment a kisautókkal játszani. Rezső a konyhában dohányzott. Marika bement hozzá.

-Ne haragudj!

– Én nem haragszom!

– Jó! Valami új meló után kell, hogy nézzek!

– Szerintem feküdj le, mert még nem vagy józan!

– Jól van!

Rezső leheveredett s rögtön álom jött a szemére. Palika meg átment a nagyszobába s a hasán elkezdett az autóval játszani. Marika rászól:
-Hagyd békén aput! – mondta halkan és mosolyogva.

– Rendben! – s visszament a szobájába.

Rezső meg úgy csinált mintha nem vette volna észre. Csendben viháncolt majd végre
elaludt.

Dinók Zoltán