Tehetséges család.

Mert, hogy a miniszterelnök lánya pályázatot nyer, az majdhogynem természetes, – azzal a génkészlettel nem kunszt!

Az a génkészlet eleve magasabb pozíciókra predesztinálja tulajdonosát, és percig se legyen kétségünk, ezt nem is ússzuk meg.

Ami a csodálatos, hogy nem csak a vér szerinti leszármazottak részesülnek az áldásból, hanem a rokonságra is kisugárzik a Vezér karizmája, bizonyítva természetfeletti képességeit.

Itt van mindjárt ez a Vitézy gyerek, aki gyermekkorában négykézláb mászott az asztal körül, a kanyarokban csilingelt és hibátlanul bemondta a hatos villamos megállóhelyeit – teljesítménye nagyságát az sem csökkentette, hogy a Széll Kálmán teret Moszkva térnek hívta.

Rokonság ide, rokonság oda, mindent azért nem sajátíthatott el, a jövőbelátás képességét megtartotta magának a Fényességes.

Mindenesetre a történelem legfiatalabb vezérigazgatója lett azok közül, akik nem az apjuk vállalatában érték el ezt a címet, de meg is érdemelte!
Eleinte ugyan még gondjai voltak az időbeosztással – nehéz volt a figyelmét megosztani a Budapesti Közlekedési Központ és a kis fekete golyók gyártása között, de legyőzte a kihívást – ez a család egyébként is mindent legyőz.

A Csodálatos Kisugárzás leányágon is terjed, aminek szép példája Ráhel sógora, aki a királyi esküvő után az informatika terén olyan viharos szakmai fejlődésen ment keresztül, hogy jelenleg a NAV informatikai fejlesztési főosztályát vezetheti.

Tegyük hozzá az igaság kedvéért, hogy a jogi végzettségű sógor a politikában már régóta szerepel, mindig a Fidesz szekerét tolta, és valószínűleg az eszével sincs baj, mint ahogy a családja sem trógerekből áll, azt a közismert kis falopást meg tekintsük kisiklásnak, majd a jogászok elsikálják.
Nem egy nagy baj az, ha a NAV-on belül van valaki, aki hozzáfér az adatbázisokhoz, ezt már Simicska is tudta anno, mikor megrendezte a hosszú bájtok éjszakáját az adóhatóság informatikai rendszerében – hát nem kizárt, hogy a fagyi most visszanyal…

A nepotizmus régi, szép kifejezés, a római pápák unokaöccseiről kapta nevét.

Ez az a jelenség, mikor a magas hivatalba jutott személy kistafírozza rokonait a gondjaira bízott vagyonból, juttat nekik ezt-azt, stallumot, földet, libacombot, miegyebet.

Ha megnézzük a mai elitet, hamar kiderül, hogy a Fidesz holdudvarában, de szinte az egész mai magyar politikai elitben mindenki mindenkinek rokona, itt aztán egyikük sem szavalhatna Adyt:

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Ami azt illeti, a pápák unokaöccseinek lenni is irigyelt állapot volt, és bár a Tündökletes nem kívánja betölteni földi helytartóinak posztját, de a bevált módszereket mindenkitől szívesen átveszi, legyen az Don Vito,  Lenin, Sztálin, Hitler vagy Mussolini, de hívhatják Noam Chomskynak is akár…
Nem könnyű dolog közel állni a hatalom birtokosaihoz, erről időnként Medgyessy Péter lánya szokott moralizálgatni, kifejezve mély együttérzését Orbán Gáspárnak.

A fiatal labdarúgó képtelen volt beváltani apja reményeit, neki – szerintem – apja sikeresen tönkretette az életét – nagy szerencséje lesz, ha fel tudja majd dolgozni csalódását.

És még van egy kocsideréknyi Orbán-lány, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy a Paksi Atomerőmű megkapja a történelem első női atomerőmű-vezérigazgatóját, hiszen aki barackmagot már tört, az atommaggal is megbirkózik majd valahogy.

Ezzel a génkészlettel?

Naugye!

A nepotizmus virágzásához szorosan hozzátartozik a szervilizmus is, mely szépen virágzik ezeken a területeken is.

A hatalomnak van segge, most éppen jókora példány, és ahogy amíg lószar van, addig veréb is akad, ha van egy segg, akkor azonnal előkerülnek a seggnyalók is.

Mert azt azért tegyük hozzá, hogy Orbán Ráhel  talán soha nem kapott volna „Az év turisztikai témájú szakdolgozata pályázaton” első díjat, ha konzulense nem a Nemzetgazdasági Minisztérium turisztikai főosztályvezetője – vagy kapott volna, ki tudja, milyen mezőnyben, milyen pályamunkával nyert?

Mindenesetre van erről egy vicc, a nyuszika a barlang előtt ülve írogat.

Arra megy a róka és megkérdi:

– Mit írsz nyuszika?

– Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!

– Ez hülyeség! Gyere a barlangba és mutasd meg!

A róka csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!

Arra jár a farkas is és ő is megkérdi a nyuszikát:

– Mit írsz nyuszika?

– Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!

– Ez hülyeség! Gyere a barlangba és mutasd meg!

A farkas csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!

Arra jár a medve!

Megkérdi:

– Mit írsz nyuszika?

– Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!

– Ez hülyeség! Gyere a barlangba és mutasd meg!

A medve csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!

Kijön utána az oroszlán és így szól:

– Látod nyuszika, nem az számít, hogy miről írsz szakdolgozatot, hanem az, hogy ki a konzulensed!

Szóval, nem egyszerű dolog ez, mert a nepotizmus a társadalom minden szintjén jelen van, hiszen mindenki szeretné két lábon járó fél génkészletét minél jobb körülmények között tudni, és ha mód van arra, hogy előrébb taszigálja, akkor nem mindenki tud ellenállni a kísértésnek.

Aztán van gyerek, akit ez zavar, van meg, aki él, sőt visszaél vele, ez már leginkább jellemkérdés.

Mindenesetre érdekes lenne egy olyan táblázatot látni, melyen az állami vagy önkormányzati pozíciókat betöltő vezetők rokonai szerepelnek, attól tartok, meglehetősen kiábrándító képet kellene nézegetnünk.

Vazallusok, rokonok, rongyrázás – a dzsentrivilág éled újjá – dzsentrik nélkül.

Urizálnak a prolik, a cselédek, de nem tanulnak.

Hogy lesz ebből itt épkézláb társadalom?