Szenvedélyeink 2. A kábulat
Alkohol és gyógyszer.
Mottó: akinek inge, vegye magára!
A körúti bérház első emeletén lakott a középkorú házaspár. Irma a feleség, zugivó volt. Alkoholizmusáért ezért férje folyamatosan eltángálta, szomjuhozó feleségét.
A második emeleten lakott Erzsi, aki megértette, átérezte Irma siránkozását. Rosszul értelmezett barátságból ezért mind többször vásárolt olcsó, kannás bort, meg kétdekás (azaz 2 decis) töményet a sarki boltból.
Irma feljött, az alibi mindig megvolt, majd egy kis zsíros kenyér, vagy bármi előétel, s máris előkerült a dugóhúzó, vagy sörnyitó. Irmának sem kellett sok. Egy-kettőre jól érezte magát. Énekelt. Olyan szép népdalokat tudott, Erzsi is rákezdte.
Irma férje, János, sokszor kérlelte Erzsit, ne itassa a feleségét, mert ő utálja, ha kapatos az asszonya.
A magányos fiatalasszony meg sem hallgatta a kérést, sőt mérgesen csapta be az ajtót a kérlelő, majd dühöngő férj előtt.
Irma pedig lassan elmaradt, mert ráébredt, a dádá egyre több, a nedű pedig egyre kevesebb!
Irmának már nem érte meg a színlelt barátság, hiszen Erzsi már többet ivott, mint ő. Igaz, egyedül nem dalalázott…
Jóleső kábulat
Zsófi lelkiismeretesen ápolta nagybeteg, agylágyulásos édesanyját. Zsófi ötvenes éveinek elején szembesült a ténnyel, gondoznia kell a nála húsz évvel idősebb, súlyosan beteg asszonyt.
Az utógondozónak, az elfekvőnek még a gondolatát is elvetette. Beletörődött a mindennapi ápolásba, a 24 órai szolgálatba, a beszűkülővé vált napjaiba.
Édesanyja nehéz természetű, szekánt, olykor gonosz is volt. Ha pedig elment „ippeg” az esze, akkor azért volt kibírhatatlan.
A golyónak mindegy, amikor elengedjük, az mindenképpen gurul… De nem mindegy merre!
Zsófi összeszorított fogakkal, de ápolt, pelenkázott és őrjöngött. Nyugtatót kellett szednie, nem bírta anélkül. Zsófi félt a gyógyszerfüggőségtől, emiatt nem vette be az előírt napi dózist. Ilyenkor zsibbadt a karja, hányingere, szapora szívverése lett. Egyszer a saját fogainak kocogását is hallotta. Kénytelen volt a szerhez nyúlni.
Ma is ezt teszi, de nagyon óvatos. Csak akkor szedi a nyugtatót, ha már a falat kaparja édesanyja szavaitól. Közben azon gondolkodik: jót cselekszel és megvezetnek…
S, ha nem vagy eléggé bölcs, még a gyógyszer is megvezethet.
3:43 du.
Nagyon jó írás volt, gratulálok. Az örök emberi kérdés, mikor teszek jót?