Megríkatás is visszajár. Egy nem egyedi anekdota

Azt írja az újság – naná, hogy a Párt lapja, bár ezt még ők is csak név nélkül vállalták  -, hogy „Áder János minden mondata után hatalmas tapsvihar tört ki a közönség soraiban Lipcsében. A köztársasági elnök mellett ott állt a Fényünnepség pódiumán Kozma Imre atya is, aki mélyen elérzékenyült a szeretetteljes és baráti fogadtatás közepette”.

Hic & nunc nem foglakozom az alaptémával, hogy annak a magyar „elitnek” két reprezentánsa ünnepeltette magát a németekkel, akik  manapság hála és köszönet helyett mocskolják a német adófizetőket. Sőt még kétségbe vonják Közép-Európához való tartozásukat. Nem röhögöm körbe a csornai Csársz-(le)-Brunzolt ökörségét sem: „itt áll mellettem Kozma atya, aki 25 évvel ezelőtt, három hónapon keresztül, közel 50 ezer kelet-német menekült ellátásáról gondoskodott” (ami lássuk be, eltörpül attól, hogy Őfenesége húsz évvel a születése előtt kirobbantotta a népfelkelést), csak elmesélek egy néhány (van az már vagy egy tucat is) éve megtörtént esetet. Amiről több forrásból tudom, hogy nem egyedi.

Egy kedves (nem önként) München környékén élő ismerősöm családjában (a nő a húga lánya, ha jól emlékszem) egy fiatal pár dolgozott Kozma & tsai. alkalmazottjaként. Mikor hazajött a fiatalok kimentek elé a reptérre kocsival, s rendszeresen hurcolászták is még kirándulni is kocsival. Mikor megpróbált hozzájárulni a költségekhez azok közölték, hogy nekik ez egy fillérükbe sem került, mert a cégük fizeti. Sőt a nyakló nélkül használt (itt akkor még ritkaságnak számító – szerz.) mobiltelefon költségeit is a cég állja. Heidi ezen nagyon csóválta a fejét, de mikor megtudta, hogy ez a gáláns cég a magát Máltai Szeretetszolgálatnak nevező társulat éktelen haragra gerjedt, s nem éppen szalonképes szavak kíséretében kifakadt: Én a saját mobilomat használva telefonálgatok és a saját autómba magam által vásárolt benzinnel járom a környéket, hogy adományokat gyűjtsek, ezek meg ingyen furikáznak!

 Sutyesz-anyó ismét megaszonta. Ma is Seszták Ágnes rittyentett a vezércikket a Fityesz-KB központi napilapjában

Mondanom sem kell, hogy olyan Harraghosan („örömteli tény, hogy a baloldallal ellentétben az egyéni ambíciók kezelése és a közjó szempontjainak érvényesítése eredményes volt. Mindez fontos, de a legfontosabb a leendő tisztségviselők értékrendje és munkájuk hatékonysága”) kárál és lelkendezik „Így ősz tájékán, látva a dolgok menetét, nem biztos, hogy egy kétharmad minden helyzetben szuperhasznos, mert az rendben van, hogy cipóvá vertük a baloldalt, mégpedig úgy, hogy felállni sem képes, viszont nincs a koalíciónak ellenfele. Mert azt nem lehet mondani, hogy egy narkós, egy minden hájjal megkent szélhámos, aki csak azért nincs vád alatt, mert úgymond elévültek a disznóságai, vagy kotnyél kisasszony, aki ugyanazt a szöveget mondja fel minden fényképezés előtt, komoly ellenfelek lennének.”. Azonban egy gondolata még tőle is túlzás: „Sutyeszfalván, ahol se metró, se rendes járda. Nehéz elhitetni az emberekkel, hogy talán az önkormányzati választás az egyik leghasznosabb, legfontosabb történés a köz javára. Négy évig lehet bánkódni, veszekedni, sajnálkozni vagy éppen örvendezni, ki mindenkit választottunk, illetve nem választottunk meg.”

Az igazat megvallva engem ez a „4 év” fogott meg igazán, különös tekintettel arra a tényre, hogy fityesz-fun trollok az ilyetén gondolatokat szerteszórják, mint ha métely lenne! Különösen azért, mert: „Önkormányzati és polgármester-választásokat Magyarországon a 2012. január 1-jétől hatályos új alkotmány értelmében (a 2014-es önkormányzati választástól kezdve) öt évente tartanak.”

 A legfontosabb kérdés most is lemarad, pedig naponta tucatszám készülnek írások a témában

Szájjártató regnáló külügyér (óvatosan írom le ezt a szót, mert egy fórumon nagyon kikaptam e kifejezés miatt, bár ezt szerénységemen kívül olyan neves író is  használta, mint Tom Clancy az „Utolsó parancs” c. regényében) vityillója méreteit is meghaladja a körülötte kavart szócséplés. Szó van mindenről – persze pro és kontóra is – nagyság, rongyrázás, miből, etc., csak egy dolog marad ki. Elhangzott, hogy a daliás 2/3isten maga is támogatta az ötletet (naná majd a vásárlást, ő nem olyan), mondván: egy külügyminiszternek méltó módón kell tudja fogadni a vendégeit. Nos ezen az „érvelésen” többen fennakadtunk, de meg kell valljam ennek oka – részemről biztosan – csak konvencionális gondolkodás volt az ok. Nem ez lenne a legvadabb, legunortodoxabb újítás ártunk és qurmányunk fejétől.

Értsd Petyusa otthon fogja vendégül látni – vagy legalább is nem zárják ki a lehetőségét – bizonyos vendégeit. Hic & nunc nem rugóznék sem diplomáciai, sem más szabályok és szokások citálásával, csak egy apró kérdésem lenne: Ki fizeti a révészt, s mennyit! =))

Azon a címen, hogy esetleg, talántán, vagy megesik ilyetén látogatás mennyi átalány, költségtérítés és más a ház-fenntartás költéseit segítő pénzzel járulunk is hozzá mi adófizetők az objektumhoz!

 Ejnye Eszter, kiskegyed ennél sokkal okosabb. Babarczy Eszter írása a mandiner.hu-n

’ A „világösszeesküvést szövögető gonosz kapitalista spekulátor” retorika bevetése után – akár elő is vehetnénk a kapitalista pénzeszsákokat megörökítő karikatúrákat a sztálinista sajtóból vagy a náci pártlapból – eltűnődtem, funkcionálisan mi szüksége erre a Fidesznek. Vagy valóban maffiaháborút látunk – ahol nem tudjuk, kit lőttek le a sarki fagyizónál és kinek szánt fenyegetés Soros előhúzása, elvégre ő vette a Fidesz első fénymásolóit –; vagy az egész norvég alapos hajcihő súlyos tévedés, fölösleges muszklizás,…’.

Ezt a gondolatot Babarczy Eszter eszmetörténész, szerkesztő, egyetemi oktató „Túlélő ország vagyunk” című tegnapi keltezésű írásából vettem.

Nos azzal kezdeném, hogy az unortodoxiának kb. annyi köze van a funkcionalitáshoz, mint a Makovecz féle organikusságnak (hogy a fogalom valós jelentéséhez sincs túl sok, azt most hagyjuk), így a Fideszről és a funkcionális szükségekről elmélkedni teljes mértékben értelmetlen. De ez – ahogy mondani szoktam – ez legyen a hölgy baja. Azonban a „Soros előhúzása” sem nem tévedés, sem nem felesleges (sőt még csak nem is fölösleges), hanem Orbán igazi pávatánca, amivel TGM féléket persze el lehet vakítani ( mert ő ezt nagyon szeretné), egy igen csak átgondolt stratégia (annak tényleg zseniális, még akkor is ha ocsmány). Az embereknek mindig azt kell mondani, amit hallani szeretnének  credo mentén a zsigeri antiszemitizmusra építeni kicsiny hazánkban igen nyerő stratégiának tűnik, mert az is!

Róna György jegyzete