Már csak egy lépésre a szocialista pénzintézetektől – A bankokkal való elszámoltatásnak nevezett baromság már leszámolásba fordult

Ártunk és qurmányunk „a bankok tehetnek mindenről, de mi leszámolunk vele” propaganda kampánya egyre több kárt okoz. Az egyébként is igen szerény, de az sem korrekt pénzügytechnikai ismeretekkel rendelkező köz hülyítése ezerrel folyik. Kezdve attól, hogy az amerikai nyugdíjasok pénzét kezelő alapok azzal, hogy finanszírozzák az ország hiteleit kizsákmányolnak bennünket, azon át hogy akik beruháztak pénzt, technológiát azok talicskáznak, egészen odáig, hogy az EU-s pénzek formájában a nyugati adófizetők pénzéből való támogatás a gyarmatosítás, ömlik a tömény hülyeség.

A mostani leszámolás és fair bank törvény még erre is rátesz egy lapáttal (arról nem is beszélve, hogy konkrét gazdasági problémákat is okoz). Az igen kiváló – egyébként közgazdász végzettségű – Rogán Toncsi bejelentette: „Csak háromévente lehetne kamatot emelni! […]a bankoknak háromévente is csak úgy lehetne emelni a kamatot, kamatfelárat, ha a bank legalább 90 nappal korábban közli ezt, és meghatároz egy kamatváltoztatási mutatót, egy objektív indexet, amelyet a jegybanknak jóvá kell hagynia. Hozzátette azt is, hogy más költségeket, díjakat csak az infláció mértékével változtathatnának meg a pénzintézetek. A késedelmi kamat mértékét szintén maximálná a Fidesz–KDNP, mégpedig a kikötött ügyleti kamat legfeljebb kétszeresében.”

Innen már csak egy lépés addig, hogy a KB ülésén határozzák meg a gazdaság adatait! =))

Ja és ami a „fair bank” orbáni blődlijét illeti; egy kérdés: a derék cimbi által (persze érdemes lenne megvizsgálni, ki mindenki kaszált a korrekt bankon) kiürített Széchenyiről elnevezett az első példa?

 Korságok ha találkoznak, avagy rongyrázás ezerrel – Egy hír, amiben a kisebbik gond, hogy kormányhivatal szervezi a CÖF-kák birkamenetelését

A 444.hu számol be róla, hogy izgalmas levél jutott el hozzájuk, amiben „a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóság Vadászati és Halászati Osztályának igazgatója, Kiss Zoltán tolmácsolja a CÖF meghívását a megye vadászainak és halászainak, hogy vegyenek részt egy december 20-i CÖF Agapén Budapesten, ahol ingyen, egy szeretetvendégség keretében kéne kiszolgálniuk a Békemenetben részt vevő polgárokat”.

Nos a dolog már magában is elég sötét, ügy amit csak tovább ront az a bugyutya sumákolás, amit az érintett felek előadtak, meg az ügy körüli „nem stimmelések”.

Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy a legmellbevágóbb dolog  – amit valljuk be eddig fel sem tűnt, pedig ott van -, hogy ki volt az illető, aki a hivatal céges papírján ennek a derék (és főleg független) civil-szervezet támogatását szervezte. Igen Wazze, Orbániában az un. kormányhivatalokban, amit igazgatóságokra osztanak (már ez is véleményes), az osztályok vezetőinek igazgatói cím dukál! =))

 Ha lassan is, de tisztul a kép – Még aljas rágalom, de az érintettség már megáll

„Tudom, hogy szerencsésebb lett volna hamarabb kiállnom a nyilvánosság elé, de ez az aljas támadás annyira megrendített, hogy napokig fel sem tudtam fogni, hogy mi történik velem” – ezt a NAV első embere mondta. Mindezt azt követően, hogy „az USA titkos döntést nyilvánossá tevő Fidesz sajtó által tehetetlenné vált Fidesz államigazgatási gépezet (©Tóth Zoltán, nemzetközi választási szakértő” egyik meghatározó figurája érintettségéről a derék főnöke a kizárttól, a magán-problémákig összehordott minden szamárságot.

Nos a helyzet az, hogy az arrogancia viszont még nem csökken, sőt. A NAV elnöke az interjúban elmondta, hogy „nem foglalkozott a lemondás gondolatával, mert azzal beismerte volna a vádakat”. S hozzáfűzte, hogy „vizsgálati csoportot állít fel, amely mikroszkóppal fogja újra átvizsgálni a Magyarországon működő összes számba jöhető céghez kötődő eddigi ügyeket és szálakat”.

Érted Wazze, folyamatos vegzálásra számíthatnak azok a cégek, akik nem paríroztak! =))

 Ezt még én sem gondútam – Az önkormányzati választások után a kormány a főváros helyett inkább vidékre koncentrál

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) bejelentette az M0-ás továbbépítésének halasztását: „A Budakalász és Pilisborosjenő között 2020-ra beígért következő nyolc kilométernyi sztráda építését az Európai Unió szűkös támogatásaira hivatkozva kitolnák a 2022 utáni évekre”.

Tegyük hozzá ismét, újból, megint, etc., sőt azt is, hogy ez jelentheti az Új Széchenyi Tervben, a gyorsforgalmi úthálózat hosszú távú fejlesztési programjában, és a 2030-ig szóló és 2050-ig előremutató nemzeti közlekedési infrastruktúra-fejlesztési stratégiában is változások várhatóak.

Talán már említettem, hogy a 70-es évek elején ifjú matematikusként egy általam kidolgozott sztochasztikus modell segítségével értékeltük a magyar autópálya-hálózat lehetőségeit (főleg egy tenderre érkezett ajánlatok alapján), ennek során a számításaink alapján úgy véltük, hogy az M0-t is (meg egy nagy X-et alkotó 4 autópálya) magába foglaló hálózat hazai megvalósításban az ezredfordulóig nem készül el! =))

 Távszerelem Orbánék módjára – Már megint magamat kell idéznem

Kezdhetném azzal is, hogy „mindenütt jó, de legjobb útközben”, de inkább magamat idézem: „A békés házasság titka a külön hálószoba, egymástól több mint ezer kilométerre”.

Valami ilyesmire jöhettek rá Őfenesége hencikéi. Ráhelt egy éves (na jó ismerjük a családi tradíciót, az atya sem sok levegőt szívott Oxford városában) svájci tanulmánya szólította el párja mellől. S most meg mit nem halok, pontosabban olvasok, Sára is áttért a távszerelemre. Sajtóértesülések szerint: „Navracsics Tibor EB biztos tizenhat fős kabinetjébe három magyar került. Az egyikük Szokira Tamás, aki eddig a gazdasági minisztériumban a Gazdaságtervezésért Felelős Helyettes Államtitkárság titkárságvezetője volt. Még korábban pedig Fidesz Külügyi Kabinetjének európai politikai tanácsadója.”.

A blikk.hu tavaszi beszámolója szerint Őfeneség családi római kirándulásán Sára lánya oldalán az akkor még titkárságvezető Szokirát látták, mármint azok, akik Őfenesége személyes face-book beszámolóját olvasták!

 Szűzanyám, javítom a munkaügyi statisztikákat – Na jó csak akkor, ha beleesek a megkérdezettek körébe

Az egyik nagy szolgáltató ügyfélszolgálata felé battyogva megállított egy jó-külsejű úr, aki felajánlotta, hogy helyettem és a nevemben pikk-pakk elrendezi a dolgomat. Természetesen némi díjazás fejében, ha nagyon kell számlát is tud adni.

A felajánlását nem fogadtam el, de elgondolkoztam. Amióta nyugdíjban vagyok ismerőseimnek, családtagjaimnak és barátaimnak szívesen állok rendelkezésre ügyes bajos dolgaik intézésében, vagy csak elkísérem őket ezekkel kapcsolatos teendőikhez. Természetesen nem díjazásért, de nehéz lenne elhessegetni a gyanút, hogy az ehhez időben közel történt ebéd- és vagy itókázás-meghívás, márkás-szivarral való megprezentálás és hasonlók, minden esetben a segítségtől nem teljes mértékig független események.

Mint ismert – már én is többször írtam róla – a KSH adatgyűjtési előírásai szerint a „végzett-e az időszakban legalább egy óra, jövedelmet biztosító munkát?” kérdésre adandó válasznál „Jövedelmet biztosító munkának számít minden olyan tevékenység, amelyért illetményt, munkabért, fizetést vagy természetbeni juttatást kapott. Idetartozik a segítő családtagként végzett munka is.”. =))