Ez nem afféle galád híresztelés – Maga a Fityesz-KB központi napilapja számolt be róla

„Még 15 ezer tankönyv hiányzik az iskolákból” – tájékoztatta a Magyar Nemzetet a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kello). Az érintett iskolákkal egyeztetni fognak, hogy a hiányzó tankönyvek milyen kiadványokkal pótolhatók, és azokat sürgősséggel szállítják majd ki.

Érted Wazze így november közepén már fel is merült bennük a gondolata, hogy talán egyezetni kellene! =))

 Az életnek tanulnak – Még a kisiskolások pénzecskéjéből is lenyúltak

Az Emmi (a sz..) úgy is, mint a gyermekeink és unokáink (már akié!) testi és szellemi fejlődésért is felelős minisztérium egyértelmű bizonyítékát adta annak, hogy gondosan ügyel a felnövekvő nemzedék helyes úton tartására. Nem, most nem arra gondolok, hogy lassan már ismét a Bölcs Vezér vigyázó tekintete alatt vonulnak szundikálásra a bölcsiben is. Nem, hanem az életre való nevelés fontos szándékára. Nem akarják, hogy a felnövekvő nemzedék mindenféle idejétmúlt, ne lopj, meg ne kívánd meg más jószágát valóságtól elrugaszkodott ideák mentén serdüljenek. Már kisiskolásként is szembesítik őket magával a nagybetűs ÉLET-el.

A minisztérium illetékesei kénytelenek voltak elismerni, hogy A 2010-ben történt kolontári vörösiszapömlés után az iskolás gyermekek között szervezett „százforintos” adománygyűjtő akcióban befolyt 73 millió forint összegből, csak mintegy 62 millió 630 ezer forint adományt osztottak szét, azaz 10 millió forinttal nem tudnak elszámolni!

Egy rosszindulatú cimborám szerint a pénz az általános iskolai békekölcsöngyűjtés felélesztésének előtanulmányaira ment el! =))

 Stabil az fiam, stabil – Tanmese az öröm-mámorban fetrengő derék magyar média bornírtságáról

Mintha a Kánaán beköszöntét érzékelnék öröm-mámorban úszik a derék matyar média. Úgy ünneplik a hírt, hogy stabilan a bóvli kategóriában vagyunk. Jó-jó a megfogalmazásaikban a stabil jelzőt kiterjesztik olyan dolgokra is, aminek épp az ellenkezője igaz. A dolgot színesíti, hogy már újabb ünneplés is van: „A nemzetközi hitelminősítő – amely a magyar államadós-osztályzat kilátását a minap szintén stabilra javította – helyi idő szerint kedden éjjel Londonban bejelentette azt is, hogy a budapesti besorolás kilátását is stabilnak minősítette.”.

Áll az oldalból kilógó gyökércsonkon Arisztid egyre remegőbb térdekkel a pöcegödörben. A fejét felfelé fordítva épp nem éri el a száját. A helyzete stabil: nem, nem a gyökér tartása és/vagy a térde ereje. A szar szintjéről, bűzéről és az időnkénti hullámzásáról mondhatjuk el, hogy stabil! =))

Egy Lovas, kezeit csókolom – S képzeld Wazze, ha nem lenne ikonikusan kiváló magyar

Bayer és Lovas, no meg nem kevés cimborájuk, de ők kiemelten „áldozatai” annak bugyuta vélekedésnek, hogy egyébként ők kiváló újságírók, sőt igen tehetséges írók is lennének, de a fene löttyös indulataik elviszik őket. Nos, úgy olvasgatva irkodmányaikat nem igazán könnyű benne valamit a fröcsögés és a propaganda mocskolódáson túl.

A derék Lovas mai irkodmánya így kezdődik: „Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász hétfői budapesti előadásával ismét nagy napjuk volt azoknak, akik ünnepelnek, ha Magyarországot hazugságok árán vádolják”. Nos persze ennek a mondatnak a butasága közelében sincs a „Demokrácia minősége” bornírtságának, csak jól okadatolja, hogy biza ennek a derék hazafinak komoly nehézségei vannak a magyar nyelvvel.

 Az „és mit csinál most?” viccek újabb gyöngyszeme várható – Valahogy megpróbáljuk túlélni a veszteséget

Mikor valami nagy ember eltűnik a közfigyelemből mindig vannak találgatások. Komolyak; emlékszem egy tanító-nénire, aki zokogva mondogatta, mi lesz velünk Sztálin-atyánk nélkül. Vannak/voltak viccesek is; Hruscsov menesztése után kérdés volt, mit csinál Adzsubej (veje és az egyik vezető moszkvai újság főszerkije): Önéletrajzi regényen dolgozik, Szerelemi házasságot kötöttem címmel.

Hogy pontosan mi lesz a módja: kell egy akadémia, esetleg megelégszik egy terjedelmes szakkönyvvel, még nem tudni. De igen nagy a valószínűsége, hogy az unortodox pékipari tudományoknak szenteli az életét. Új értelmet adva a kifli-csücsöktől a vaníliás karikákig a világ rejtelmeinek!

Szójátéknak is blőd lenne – Hablatyolás egy el nem készült Kertész interjú kapcsán

Nem, eszem ágában sincs beszállni abba a hangzavarba, ami pro és kontra – főleg kontra; mikor zsidóként elkönyvelt, úgy tűnik, hogy zsidózik, azt mindig szeretik a népek =)) – a Kertész afférjával a NYTimes meg nem nevezett újságírójával témájában folyik.

Azonban a vonatkozó egymásra utalgató írások említik, hogy „Kertész Imre 2012-ben Berlinben helyezte el a kéziratait, hogy nem politikai okokból, hanem mert ott „van apparátus arra, hogy ezt a művet megőrizzék, és ez meg is történik. Magyarországon nincsen erre apparátus és nincsenek anyagi lehetőségek, úgyhogy ez a legjobb, amit tehetünk.” . Mondjuk az is érdekes, hogy akkor azt nyilatkozta: „Itt szükség van arra, amit csináltam, otthon, Budapesten pedig még nem kezdték el (az életmű) feldolgozását”.

A dolgot színesíti, hogy The Hungarian Quarterly idén tavasszal megjelent Holokauszt-számában  (a The Hungarian Quarterly és Kertész Imre által jóváhagyott fordításban) az olvasható: „Lehet, hogy Németországban nagyobb az érdeklődés a műveim iránt, de hangsúlyozni szeretném, hogy a kézirataimat két ok miatt adományoztam az Akadémiának. Elsősorban azért, mert megkértek rá, ami azt illeti, már egy évtizede folyamatosan kérnek. Másodsorban pedig azért, és ezt talán még fontosabbnak tartom, mert tudtam, hogy ott jó kezekben lesznek. Szó sincs arról, hogy nem akartam Magyarországon hagyni a műveimet, a magyar intézmények egyszerűen sohasem tartottak rá igényt. Ha felkerestek volna, akkor talán megfontolom, hogy itthon hagyjam az anyagot, de tudom, hogy Németországban megfelelő gondossággal kezelik a kéziratokat. Mindenki számára elérhetőek lesznek kutatás és tanulmányozás céljából.” majd „arról van szó, hogy nem kérték. Ha igényt tartottak volna az anyagokra, és bizonyos lehettem volna afelől, hogy megfelelően képzett szakemberek kezébe kerülnek, akkor itt hagytam volna őket, Magyarországon”!

 Na, ez az igazi pávatáncos – Mikor a kis Stumpli is rátesz egy lapáttal

Nagyon sokadszor kell felemlítenem  a nomen est omen valódi jelentését, igen – függetlenül attól, hogy van-e és ha van az milyen, mármint a rokonság – a Heti Válasz üdvöskéje (aki mint tudjuk a ballib megmondó-emberei kis kedvence, sőt az ATV számára maga megtestesült csoda) úgy viselkedik, mint a kedves névrokona az AB-ben. Szájára vette, azaz tollára, pontosabban klaviatúrájára vette a „Mentsétek meg Kertész a köcsög amcsiktól” témát. Mondhatnánk rátett egy lapáttal.

Kedvenc cimborája Amblonczy Bálint írást rittyentett „A The New York Times cenzúrázta Kertész Imrét” igen csak hatásvadász címmel. A dolog érdekessége, hogy a derék szerző most olvasott el (pontosabban csak egy visszautalást látott) egy tavasszal készült beszélgetést. Hogy vette-e fáradtságot az eredeti elolvasására is, de ha tette is meglehetősen speciális szövegértéssel állt a szöveghez. Thomas Cooper (MTI???) –el arról beszélgettek, hogy miért van az, hogy életművének anyagát, például a kéziratait és más anyagait a Berlini Művészeti Akadémiának adományozta. Kertész kifejtette az ismert korrekt álláspontját (lényege: nem is kérték egyébként sem adottak a feltételek). Majd nevetve kifejtette, hogy „Múlt nyáron felkeresett a The New York Times egyik riportere”, neki sem panaszkodott, majd hozzátette nem is lett belőle cikk.

Nos, ez már Amblonczynál így jelent meg: „Nem a magyarországi közállapotok szidalmazását kapták tőle, ezért nem jelentették meg a vele készült interjút – mondja a vezető amerikai lapról Kertész Imre.”. Nos, erre a méretes csúsztatásra tett rá a Stumpli még egy lapáttal, „Ne tiltsák ki Kertész Imrét!” című irkodmányával. Nos ha eltekintünk Bayer ocsmány stílusától, magát a cikket akár ő is írhatta volna; ragaszkodott ócska propaganda-pamflett  színvonalához.

„Nagy ám most a csodálkozás. Hogy a New York Times és Kertész Imre. Hogy elhallgatták. Hogy nem közölték a vele készült interjút. Csupán azért, mert nem azt mondta, amit elvártak volna tőle”, majd hozzáteszi: „Pedig ez cseppet sem meglepő. Nem csak odakünn, gyakran itthon is így megy ez a magukat egyébként legszabadabbnak gondoló szerkesztőségekben”.

Igen Wazze van bőr a pofáján a nem direktben a kormány alfelét púderozó csekélyke média szemére vetni, hogy nem közöl mindent, miközben nem csak a direkt propaganda pártmédia, de a magát közszolgálatinak csúfolók is naponta hallgatnak el és ferdítenek el tényeket.

Hogy a ferdítésre ne kelljen messzire menni ő maga is prezentál egy méretest: „Sokszor tapasztaltam már, hogy ha leminősítik az országot, akkor szabad és független kollégák a Rohadjon meg a kormány, avagy a Mondjon le a kormány rovatban elhelyezve teszik címlapra az ügyet, ha azonban stabilnak minősítenek, akkor gazdaság rovat, kishír.” – írja derék fírkász, úgy csinálva mintha a gazdaság stabilitásáról lenne szó, pedig csak a bovli minősítésünk stabilitásáról van szó, amin tényleg nem lenne mit dicsekedni! =))

Nem ismerem a lapjuk szerkesztési szokásait, de azt tudom, hogy az NYTimes szerkesztői szépszámú profi és ellenőrzött írásból válogatnak! =))