Ez a mondat nem egy ellenoldali, nem egy kormányember, hanem egy „rendező” szájából hangzott el. A miértre a válasz a cikkben.

A cikk címe először az volt: – Összeszorított szájjal – de rájöttem az a mondat, amit a demonstráción először hallottam, sokkal jobban illik címnek! Késtem…

Mikor megérkeztem a Széchenyi térre, már úton volt a tömeg, és erősen ki kellett lépnem, hogy utolérjem őket. Békések voltak. Nagyon…

Elől ment a tamburmajor és egy tűzoltózenekar (vagy valami fúvós sramlibanda) és utánuk a népek! Na nem sokan, talán két, háromezren… Méláztam is, miért van az, hogy a nyomorult Internet-adó miatt a fél várost ellepte a tömeg, de az oktatás, a jövő tudásának védelme nem csapja ki a biztosítékot?

Láttam fehér mellényes alakokat is! – na ők voltak a pedagógus szakszervezettől… Mit mondjak? Nem voltak sokan! 

Haladt a tömeg és páran úgy vélték, hogy az oktatás célja a demonstráció, és az, hogy kimondjuk, a rendszer helyzetéért a jelenlegi kormány, és legfőképp az országló tolvajkirály – Orbán – a felelős.

Így a hely, és a helyzet megkívánta eszközökkel élve, sokan rámutattak, hangosan kiabálva, hogy mi a véleményük a nemzet dakota Dárius-áról, és ez abban kulminált, hogy elhangzott: – Orbán takarodj! Mindez a színpad előtt, fénylő nappal, és a tüntetésnek mondott esemény közepette!

Micsoda skandalum! Tüntetésen? Szidni a rendszer szétbarmolásáért felelős, legfőbb főgengsztert? Na ne már! Itten érzékeny pedagógusok vannak, akik ezt nem tűrik!

Elénk pattant egy fehér mellényes, „rendező” bilétát viselő hölgy és közölte, hogy viselkedjünk megfelelően, és decensen! Majd mikor rávilágítottunk, hogy ez meglehetősen agyhalott felvetés, és kicsit rajzolja körbe, pontosan mit is akar, akkor elővezette a nap meglepetésmondatát!

Ne szidják Orbánt! Ne kiabáljanak! Mert a rendőrrel vezettetem el magukat!”

Ez úgy megalapozta a hangulatomat! Már épp mélázni kezdtem rajta, hogy rossz helyre tévedtem. Ez itt a Békemenet, és engem megvezettek a rafinált fidesznyikek. Körbekémleltem, hogy ellenőrizzem a felhozatalt, de azt kellett konstatálnom, hogy a hölgyet – velem együtt – többen vizslatják, keresve rajta az elmebaj tüneteit, de ránézésre teljesen egyszerű honpolgár volt…

Majd alaposabban megnézve a pedagógusokat, megértettem a lényeget! Para van. Rettegés…Elemi félelem!

A teljes rendezvény alatt ott ült rajtuk ez a meredt távolságtartás, ami amúgy évek óta fémjelzi a teljes pedagógustársadalom mély, és elvtelen apátiáját, amit most egy olyan demonstrációval fejeltek meg, ami megint dumál, de nem cselekszik!

Na ezért voltak csak pár ezren!

Az emberek nem bíznak bennük, mert a rendszer csicskásaiként, gyáván megalkudtak az elmúlt években, és most odáig jutottak lélekben, hogy a „miniszterelnök úrral” vagy a „köztársasági elnök úrral” meg kéne állapodni, hogy hát mégsem normális az, az álláspont, hogy évek óta nincs infrastruktúrafejlesztés, hogy nincs rendes oktatási terv, hogy a kormányzat toronymagasról szarik a gyerekekre, a pedagógusokra, és mindenre, ami az oktatásról és a következő generációk szellemi fejlődéséről szól!

Egyezkednek! Mintha az akasztott ember alkut akarna kicsikarni a hóhértól, légvétel ügyben! A pedagógusok megalkudtak. Régen. 

Minimális béremelésért, és látszatintézkedésekért! Majd most, amikor a hegynyi gané a nyakukba szakad, rendeznek egy ilyen parádés felvonulást, majd diszkrét köhintés keretében elpanaszolják, hogy hát voltaképp kéne egy kis pénz. Meg figyelem… És igen! Egyeztetés sem ártana… És a Miniszterelnök úr méltányolhatná… És Lázár Miniszter úr azt mondta, hogy mindenki annyit ér, amilye van, ami azért lássuk be teljesen vállalhatatlan!

DE nem kiabálunk, és nem szidjuk a miniszterelnök urat! Megőrizzük a méltóságunk!

A félreértések elkerülése végett! Nem az a bajom, hogy nem kiabálhattam, hanem az, hogy miért nem!? Nem attól érzem szarul magam, mert Orbán kinyírja az oktatást, hanem attól, hogy van és létezik olyan szervezet, ami hatékonyan felléphetne ellene, de ez a szervezet évek óta beszari nyúlbélaként viselkedik, és mára ugyan olyan felelős az oktatás szétcincálásáért, mint a kormányzat.

Mert hallgatott, nem demonstrált, nem lépett fel, és most, amikor szinte már menthetetlen a helyzet, még most is megegyezésről papolnak, és kérnek, sőt kuncsorognak!

Drága pedagógusok! Úgy őszintén!Ennyien vagytok? (húsz szakszervezet állított ki kétezer embert!)

Ennyi pedagógus érti és látja, hogy a gyerekeknek el lett lopva a jövője? Ez a pár száz (pár ezer) ember ma Budapest összes, felelősen gondolkodó tanára? Ennyien dolgoznak az oktatási intézményekben, bölcsitől az egyetemig?

Frankón ti véditek és oktatjátok a gyerekeinket, amikor egy ilyen demonstráción képtelenek vagytok kiállni értük, mert – nem tudok jobbra gondolni – gyáván féltitek az alamizsnaként juttatott béremeléseteket!

Júdás harminc ezüstpénze ehhez képest vajon mennyi lehet?

Ti nem Jézust, de a jövőt adtátok el azzal, hogy ma nem mentetek utcára elegen, és ami a legeszelősebb, akik mégis ott voltatok, összezárt szájjal néztetek magatok elé kövülten, és bénán a rémülettől! (Jelzem a szülők is mélyen magukba nézhetnek, mert az Internet adóért utcára mentek, a gyerekeik jövőjéért meg nem! De ez a cikk nem az elvtelen kisemberről szól azt már ekéztem eleget!)

Szégyellem magam helyettetek is! Tanárnak lenni példa! Életminta!

Na ma pont bebizonyítottátok, sem példa, sem minta nem vagytok, csak levegőért kuncsorgó, akasztottak, akik hiszik, hogy élnek, holott a kormány, az Orbán rezsim juttatott hóhérkézre és bitóra. Kapálóztok, de ez már nem élet, nem létezés, csak valamiféle tudatlan reflex!

És ami igazi gyalázat, hogy haláltusátok végignézik a gyerekeink is, akik ott álnak mellettetek, és a hóhér a kötelet igazgatja a nyakukon!

Mit mondjak? Szeretnék valami igazán felemelőt mondani, de egyszerűen az a nyomorúlt igazság, hogy elemi haragot érzek! És csalódottságot! Én ma a családom helyett veletek voltam! Az édesanyám névnapját, és a saját születésnapom, a vendégeim hagytam ott, hogy veletek együtt demonstrálhassak!

És az első mondat, amit kaptam nem az volt, hogy örültök nekem, hanem az, hogy ha nem kussolok úgy, mint ti, akkor rendőrt hívtok rám!

Én veletek befejeztem!

Majd akkor szóljatok, ha a gyerekemért tesztek is valamit. Amíg ez nem történik meg, számomra erkölcsi halottak vagytok! Én mellettetek soha többet nem állok ki, nem demonstrálok, és nem emelem fel a hangom!

Csak, hogy tudd!

Négy nap és jön a 42. Aznap könnyebb lesz a lélegzés!”

by Shepherd