Hilfe, Frau Merkel!
Pedig olyan nagyon egyszerű ez az egész.
A feladat súlyosságát talán a kapualjból kilépő, fényesre szidolozott rézgyűrűt saját jegygyűrűjeként áruló polgártársunk tevékenységének értékeléséhez lehetne hasonlítani, aki az ellenértéket vidéki beteg nagymamája meglátogatására szeretné felhasználni.
Hát mondd meg, nem röhöghetnékje támad az embernek az első három mondat után?
És mégis, a jó üzletet sokan megkötik, majd bánatosan dörzsölgetik ujjaikról a réz által rajta hagyott nyomot, az ostobaság gyűrűjét.
Politikailag még könnyebb csőbe húzni valakit, hiszen ott elég a szebb jövendőt csillogtatni, a réz polírozására sem kell az időt pazarolni, elég a széles repertoárból előhúzni a leendő áldozatra szabott gagyit, elmondani neki, hogy a szocik ellopták az anyák könnyét, a politikusok mindahányan retkes tolvajok, Szanyi leitta az egyetemi múzeumban a kétfejű borjúról a spirituszt.
Merkel asszony meg akkor fog leghatékonyabban értesülni a hon borús állapotáról, ha ideérkezte előtt tüntetünk egy jót, de még jobb, ha kettőt-hármat, így mindegyiken lesz legalább ötezer ember, hát nem jobb ez, mintha Merkel kinéz a Nándorfehérvári terem ablakán és ott lát százezer feldühödött választót ordítani?
Hogy az összefogás bolsevista trükk, és az egészségügyben is rengeteg a gond, ideje lenne ott is átvenni az irányítást a civileknek, például Julcsa néni remekül vág tyúkszemet zsilettpengével, ki érthetne jobban hát a nyitott szívműtétekhez nála?
Zavarjuk hát a francba az orvosokat, csukjuk be a kórházakat, hogy mi lesz helyette arról azért ne beszéljünk, mondjunk tömören csak annyit, hogy jó lesz, a temetések ügyét meg már elrendeztük, aki a hátán cipeli Apu koporsóját, az nemigen fog lázadozni.
És az emberek nagy száma vevő erre a retkes gagyira, általam okosnak tartott kedves emberek naponta döntik romba a saját ítélőképességemről alkotott véleményemet.
Ha azt mondom nekik, hogy ezzel Orbán szekerét tolják, akkor vérig sértem őket, ha egy blogger kriptofasisztának – tehát a fasisztákat suba alatt támogatóknak – nevezi őket és én a blogot megosztom, hát úgy járok, mint az ominózus pengősmalac, ha azt mondom, hogy ezek a szerveződések nem mind állampolgári dühből jöttek létre, hát úgy elsuhan a fülek mellett, mint a szél.
Pedig a tömegmanipuláció komoly szakma ám szerte a világban, de nálunk valahogy az ment át a köztudatba, hogy ilyet csak Putyin csinál, mígellenben a mi politikusainknak eszébe sem jut az ilyesmi.
A világban lépten-nyomon találkozunk a tömegmanipuláció nyomaival, a délszláv háborútól kezdve (megájj, megájj, kutya Szerbia…) Afganisztánon át Irakig meg Szíriáig, miért lenne éppen a mi országunk kivétel?
Itt mégcsak különösebb erőlködésre sincs szükség, elég a rendszer ellenfeleit, mint maroknyi székelyt elporlasztani, elég úgy tizenhat jelöltet állítani Veszprémben az egy jobboldali jelölttel szemben, megmarad a kétharmad, Tóbiás fizetett forradalmár pedig büszkén akaszthatja szegre a munkásság vörös zászlaját – a tizenhatból egy jelölt szocialista volt, és mi többen vagyunk, mint a Gyurcsányistákok…
És a nép nem fog gyanút, hogy ez azért már mégsem lehet véletlen, és ha valakinek volt annyi esze, hogy negyed századra úgy beásta magát a szocialista televénybe, hogy mikor a pártvezetés pártelnöki castingot tartott legutóbb, úgy kellett őt dinamittal kirobbantani a megkövesedett struktúrából, pedig Laci bácsi még cukorkával is csalogatta, akkor most is illene eszének lenni.
Az se gyanús senkinek, hogy az úgynevezett civilek minden megmozdulására jut valahonnan pénz, mert azt azért ne higgyük, hogy egy tüntetés ingyérbe van, van annak költsége rendesen, kezdve a színpadépítéstől a dekoráción át a hangosítás és a világítás költségén át a takarítási költségekig, öt-hat üldözött civilnek mindenesetre megterhelő lenne saját zsebből kifizetni.
A pártoknak van költségvetésük, és van legális forrásuk, a civilek állítólag gyűjtenek, ami ismerve magyarember takarékos természetét, nem jelenthet valami gigászi összeget.
Itt legutóbb Isaura szemműtétjére sikerült jelentősebb összeget összegyűjteni, azóta talán a vörösiszap-károsultaknak, de az a pénz is eltűnt, tovább erősítve a gyanút, hogy ellopták a magyar alumínium-iparral együtt, de ez nem keltett érdeklődést, mert abba már mindenki beletörődött, hogy az állam lop, mint a szarka.
Az egyén tehetetlen, az állam telhetetlen és ez így van rendjén, ez a világ sora.
A népnek az sem gyanús, hogy minden kiadott száz forintjából harminc a maffiának megy, és senkinek sem jut eszébe elszámoltatni őket, mert a magyar nép hozzászokott a szolgasághoz, és bár a miniszterelnök megnevezése a szolgák elnökét jelenti, ezt még senki nem merte errefelé komolyan venni.
Olyannyira, hogy amikor egy újságíró megkérdezte, hogy milyen alapon költik a közpénzt a miniszterelnök lábtengó-pályájára, akkor a pofátlan pocakos kommunistának nyilvánította a felvetést, merthogy az magánemberek felajánlása a saját pénzükből.
A saját pénz persze nem saját pénz, hanem a maffia által legalizáltan ellopott adó, miközben az országban gyermekek tíz, ha nem százezrei de facto éheznek.
De ez sem izgat senkit, még az éhezőket sem egyelőre, mert a világ megváltozott.
Kádár népe ha nem kapta meg ami megillette, ott verte az asztalt ököllel a Pártbizottságon, a Lenin-szobor kezébe zsíroskenyeret nyomott, az apparatcsikok meg farokfelcsapva rohantak kielégíteni a munkásság igényeit.
Ez a nép nem Dózsa népe, még csak nem is Tiborcoké, ez a nép a kenderesi zsellér unokájának népe, aki könnyeket ejtve emlékszik vissza, hogy a Főméltóságú Asszony milyen kedvesen kérdezte meg tőle, hogy hogy van Julcsa?
Rövid távon itt remény sincs, a magyar baloldal felét megvették kilóra, a másik fele meg belezavarodott saját ideológiai vitézkötéseibe, mint macska a házicérnába.
Viszont egyre félelmetesebb, hogy megjelentek a radikális hangok, cselekvést követelnek.
A cselekvés pedig forradalmat jelent egy olyan országban, ahol nincs forradalmi helyzet, ez pedig vért és erőszakot jelent.
A TEK harcjárműveit elnézegetve egy győztes forradalomnak annyi itt az esélye, mint libának Vuk szájában. Nem szólva arról, hogy Orbán egymillióra tehető imádója között ott vannak fizetett gladiátorai, éppen most kaptak néhány stadiont előlegbe, bármikor megdolgoznak érte, imádják, mikor elborítja az agyukat az adrenalin.
És akkor a neonácikról, a majdani kis Lakatos Rómeó Ronaldó nagypapájáról, Vona nagyapó turbómagyarjairól szó sem esett – velük kell majd szembeszállni a junior sales managerek és negyvenkilós tanárnők hadának.
Ugyan már…
Marad még, mint lehetőség az Unió meg az USA, akiknek doszt elege lehet a kis Mussoliniből, de fékezik magukat, azt várják, hogy tegyünk már végre mi is valamit saját magunkért.
Ezért lenne jó Merkelnek megmutatni, hogy rengeteg embernek nem tetszik, ami itt folyik, az ő látogatásának időpontjára időzíteni minden tüntetést – akár osszák fel a szervezetek a Kossuth teret szektorokra, oszt mindenki lengesse a maga zászlaját.
Erre a napra lehetne időzíteni a blokádot, a pedagógusok, a MÁV és az egészségügyi dolgozók sztrájkját, hogy végre kiderüljön: mi vagyunk többen – mi, demokraták kérünk segítséget Öntől, Frau Merkel!
Vagy, ha ez nem megy, akkor nem kell tovább lázadozni, akkor pofa súlyba és húzza mindenki az igát üdvözült ábrázattal.
Lehet választani.
12:20 du.
Több gond van itt,
egyrészt „mi demokraták” meghatározás már beteg. Mo-on demokrácia van, a parlamentben demokratikusan megválasztott pártok működnek, s demokratikusan választott párt s miniszterelnök vezeti az országot.
Azaz a „mi demokraták” kisajátítás egyszerűen nevetséges.
Ezzel Merkel is tisztában van.
Az, hogy néhány ezer ember kiszorult a hatalomból, s ez őket most erősen zavarja, a lőtéri kutyát nem érdekli.
Tetszettek volna rendesen kormányozni. Kevesebb korrupt politikust forgalomba hozni, s kevesebb panamát csinálni. A reformkommunista baloldal Lengyelországban is elfogyott, hosszú agónia után. Nem is lesz addig, míg a kommunisták/reformkommunisták ki nem kopnak, s felnő egy valódi baloldal. Magyarországon is ez a helyzet. A reformkommunistákból, Apró Klánból, Demszky-udvarból s intézkedéseikből elege lett az embereknek, az ország új irányt vett, nem is rosszat. Ez nem baloldal volt, ez egy baloldalinak álcázott, neoliberálissá átvedlett csapat volt, annak igen kevés előnyével, s minden hátrányával.
Merkelnek atomerőműre van szüksége (nekünk is), kiegyensúlyozott kapcsolatokra és egyensúlyra az oroszokkal és amerikaiakkal, s ebben Orbán a partnere.
Stabil tartós német-magyar gazdasági kapcsolatokra, jól képzett mérnökökre, technikusokra, szakmunkásokre – nekünk meg folyamatosan működő gyárakra. Tehát ebben is következetes partnerek vagyunk. S Merkelnél sem 20% kamat van a hitelen, ezért megérti, nem ördögtől való hogy a neoliberálisok alatt elvadult bankrendszer végre a helyére került.
A win-win típusú üzletek életképesek hosszú távon, Mo jelenleg ilyen modus vivendi kialakítására törekszik, mind a gazdaságban, mint a politikában. Win-win ebben az esetben azt jelenti, előnyös a banknak, a multinak, az EU-nak, de előnyös, egyformán Mo-nak is, mérnöknek, technikusnak, szakmunkásnak egyaránt.
Ezen fog dolgozni Merkel német kancellár asszony és Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Akkor is ha néhány ezren tüntetnek, demokrácia van.
1:13 du.
enterprise: na, most akkor mondja el ugyanezt a saját szavaival is. bár az első mondat blődsége kétségtelen, hogy saját kútfőből fakadt, de azért várom a többit is. kíváncsi vagyok, menni fog-e?
3:29 de.
Ille,
saját szavaimat, gondolataimat felesleges lenne megismételni, úgy gondolom érthetően fogalmaztam – de ha valamit mégsem ért, jelezze.
6:26 de.
enterprise: hát persze.
„A win-win típusú üzletek életképesek hosszú távon, Mo jelenleg ilyen modus vivendi kialakítására törekszik, mind a gazdaságban, mint a politikában. Win-win ebben az esetben azt jelenti, előnyös a banknak, a multinak, az EU-nak, de előnyös, egyformán Mo-nak is, mérnöknek, technikusnak, szakmunkásnak egyaránt.”
értem én, ezek a maga szavai. vajon mi késztet arra, hogy körberöhögjem?
szóval, javaslom, mégis próbálja meg. ha nem megy, hát nem megy.
7:31 de.
Ille,
– a jól működö országoban a jól működő bankok beérték egy-két százalékos marginnal. Ebből megél a bank, s elviselhető a vállakozóknak, hitelfelvevőknek is (kitermelhető szintű)
Ennek Mo-on is így kell működnie (és már így működik)
– hasonlóan, ha egy kereskedelmi lánc(-ok) lefedi(k) egy ország kisker forgalmának jelentős részét(s folyamatosan növeli a volument / egyre több üzletet működtet stb. – nyilván azért teszi, mert megéri…), ezután elvárható, hogy nyereséges legyen >> és ebből adózzon, Mo-on (ne trükközzön).
Ez a magatartás általában elvárható minden cégtől, illetve valódi és átvitt értelmében egyránt az asztal két oldalán „ülő” „üzletfelektől”. Nem ragozom tovább, ezt hívják win-winnek, mindkét fél számára hasonlóan előnyös üzletnek – ezek hosszú távon is működnek (a „kirablás” nem).
Pl. a deviza hitel az nem win-win volt… meg is bukott.
Ezzel jógában áll egyet nem érteni, s kedvére röhöghet is, de ettől ez még így van.
7:43 de.
enterprise
2015 január 6
7:31 de.
Mond picinyem, te láttál már bankot közelebbről is? Kétlem! (a margin az valami nagyon más!!!)Egyébként a költségeket benne az állam által kivetett sarcokat is ki kell ám termelni!
DE hasonló gondok vannak nálad (persze hisz sorvezetőből olvasod)a gazdaséggal kapcsolatban is; milyen befektető az aki nem akarja haszonnal kivenni a befektetését!
Ami pedig a devizásokat illeti: miért is nem visítoztak mikor havi sokezret spóroltak az üzleten? Bár rinyálnak ezerrel, de a legtöbben még így is sokkal jobban jártak, mintha forint hitelt vettek volna fel!
8:04 de.
enterprise: hát persze, ettől az még úgy van. biztosan, ha maga mondja. 😛
a banki kamatot meg a margint jobb lenne, ha nem keverné, ráadásul Matolcsy monetáris politikájának hála, már kevesebb pénz vesz ki a pór, mint amennyit korábban betett.
ez a kereskedelmi-lánc trükközést, gondolom, ugyanabból a brosúrából olvasta ki, mint ezt a devizahitel-dolgot.
kezdem azt hinni, hogy maga mindenhez ért, sőt, mindenhez jobban ért.
maga egy igazi polisztirol. vagy nem így mondják?
9:47 de.
Méghogy ez a nép nem Dózsa népe, de mégcsak nem is Tiborc népe ? Sajnos ez nagy tévedés…
Szerencsére elmondhatjuk, hogy márpedig a Tiborcz család is kiveszi részét a jussból, nem is kicsit, nagyon. Csakhogy ma már Tiborcznak lenni nem jobbágyot jelent, hanem földesurat, nagybirtokost, méghozzá a legtehetősebbek közül, és ha valaki az útjába kerül nekije, mondjuk az akácosa épp ott van, ahol ő szántani akar, hát fogja a legerősebb erőgépét, oszt úgy kiszántja ezt a betolakodó „rőzsehordó asszonyt” a birtokából, hogy csak úgy nyekken beléje… Oszt hiába is menne a Bánk Bánhoz panaszra a nénémasszony, hisz Tiborcz immár maga is gazda, a Bánk Bán család tagja… Ja! Úgy, hogy Rőzse-nénémnek kuss, különben úgy járhat, mint az egyszeri juhász, aki valakinek hitte magát, aztán elütötte egy soselátott, 102 éves vénember osztrák kocsija… Úgy a. Nem is reklamált többet az ő legelője miatt, mert már aztat is alulró szagolja. Jó ha családja ép bőrrel megússza, ha még tovább reklamánának…
9:50 de.
Nagyon jó írás. Élvezet olvasni.
10:01 de.
Egy jó összeköttetés többet ér minden elavult alkotmánynál, ezért a pesti Alkotmány utca új neve februártól: MERKELHILFER STRASSE
12:32 du.
Gyurcika,
bár nem vagyok a picinye, láttam. Ha maga is látott, akkor talán megértette, amit írtam (ha akarta). Azt azért a gyengébbek kedvéért kifejtem, itt szinte egybehangzóan állította a teljes neoliberális csapat, eretnekség az, hogy az MNB alapkamatot akar csökkenteni. És ebből bedőlés lesz, apokalipszis, s elvisznek bennünket az ördögök, s kirántja minden befektető a pénzét, mindenhonnan, s jön az államcsőd és, és, stb., stb., stb.
Ehelyett az MNB konzekvensen (attól a pillanattól, hogy Offshore Simon, nemzetközi hírű, Nobel, Micsurin, Gyurcsány és minden egyéb díjas világhíres közgazdász – elhagyta a fedélzetet), ütemesen csökkentette az alapkamatot, addig a szintig, hogy azért még érdemes legyen magyar állampapírokat vásárolni, s érdekes módon a hitel kamatok is szépen mentek lefele… S ma már egy vállalkozó tud normális, kitermelhető kamatszinten hitelhez jutni.
S közben nem vették ki a befektetők a pénzüket, nem lett államcsőd, sikerült az államadósság jelentős részét forintosítani, megszűnt az IMF függőségünk is.
Emellett átgondolt terv van a deviza hitelek forintosítására, mely majd tovább csökkenti a kitettségünket.
Szóval lehet másképp is (a bankokat ne féltse, kitermelik vagy már kitermelték). Tudják azt is, hogyan lehet tisztességes haszonért működni.
12:58 du.
RónaGyuri, kérlek, kíméletesen bánj ezzel a polisztirollal. a végén még felhólyagosodik 😀
„Emellett átgondolt terv van a deviza hitelek forintosítására, mely majd tovább csökkenti a kitettségünket.”
ez csúcshülye 😛
12:59 du.
enterprise
2015 január 6
12:32 du.
Ezt a sok baromságot honnan idézted, mert ennyi sületlenséget nem semmi összehordnai! =))
2:45 du.
Jól van gyerekek,
ha a szocializmus politikai gazdaságtanán és tudományos szocializmuson nevelkedtek, és esetleg volt hozzá még egy kis foxi-maxi, semmin sem csodálkozom, az bozony nem segíti az önálló gondolkodást…
6:14 de.
majd, ha nem személyeskedik és nem kelt hangulatot, kiengedem a kommentjét a fórumra.
tudja, 2015-ben errefelé is más szelek fúlnak, méghozzá nem keletről.
remélem, ez még a maga számára is érthető. ha nem, majd beszerzek egy rovásírásos code page-t, és magának külön azzal szerkesztem be.
a moderátor
11:32 de.
„Az uniónak azonban keményebben kell fellépnie az Orbán-rezsim ellen. Az Európai Bizottságnak alkalmaznia kellene a 7-es cikkelyt, amelynek értelmében felfüggesztenék Magyarország szavazati jogát az EU-ban az unió alapértékeinek sorozatos megsértése miatt. S ami ennél is fontosabb, az EU vezetőinek el kell ítélniük Orbán akcióit. Az Európai Néppárt túl sokáig védte Orbánékat a bírálatoktól.Vezetőinek, köztük Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének, Angela Merkel kancellárnak, és Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének világossá kell tennie, hogy Orbán megsérti az EU alapjogait…”
http://nepszava.hu/cikk/1044437-elesen-biralja-orban-rezsimjet-a-foreign-affairs
2:57 du.
Independent
2015 január 7
11:32 de.
A Népszava nem Isten szava. A Népszava csak a Népszava (pár elvadult reformkommunistából lett neoliberálisé).