Színházi fotók 1 – Kurázsi mama és gyermekei- a Katona József Színházban
A fotókat a KMH munkatársa – Gergely Bea – készítette a Kurázsi mama és gyermekei című előadáson, a Katona József Színházban. A darabot Bertolt Brecht, a zenét: Paul Dessau.
„Egyre mélyebbre süllyedünk, és ritka a leves, és ha mások volnánk, tolvajok, gyilkosok, talán tele volna a hasunk! Mert az erény nem fizetődik ki, csak a komiszság; ilyen a világ, pedig nem kéne, hogy ilyen legyen!” – mondja a Szakács Bertolt Brecht 1939-ben írott darabjában. Az, ahogy Brecht az erkölcsről, a pénzről, az üzleti érdek mindenhatóságáról, a túlélési életstratégiákról beszél, legalább annyira aktuálissá teszi ma is a Kurázsi mamát, mint a háború témájának időszerűsége a darab születésekor.” (forrás: Színház)
Kurázsi mama Fullajtár Andrea
Kattrin, a leánya Pálos Hanna
Eilif, a nagyobbik fia Mészáros Béla
Stüsszi, a kisebbik fia Dankó István
A szakács Fekete Ernő
A tábori pap Elek Ferenc
Rendezte: Zsámbéki Gabor
*
Fotók: Gergely Bea
Kurázsi mama és gyermekei
Kurázsi mama és gyermekei
Author: Gergely Beatrix
Gergely Beatrix Budapesten született újságíró. 2007 januárjától a Klubháló fórumát szerkesztette. 2009-től Zöldi Lászlótól átvette Bodor Pál (Diurnus) napi jegyzeteinek szerkesztését. 2010-2012 között az Ellenszék Internetes Magazin kultúra rovatát vezette.
A MUOSZ fotószakosztály tagja.
12:44 de.
˙
A magyarázat a darab és Brecht aktualitására viszonylag egyszerű>
Az újra éledő és a szárnyait próbálgató fasizmus és nácizmus.
Már a parlament(ek)ben is ott fészkelnek. Hatása a társadalomban mélyreható, romboló…
6:30 de.
Elvileg ez egy jó darab.
A rendező sokat tehet „érte”, pro és kontra – természetesen a színészek is, kompenzálva mondjuk a rendező túlkapásait, vagy erősítve a jó gondolatokat.
A képeket magukban nézve némi „kényszeres” modernizálás fedezhető fel, de addig persze nem lehet mit mondani, míg meg nem nézte az ember. Ide, a képek mellé kellet vona akkor már egy kritika az előadásról.
9:59 de.
„Az újra éledő és a szárnyait próbálgató fasizmus és nácizmus.”
Hagyjuk már ezt, kissé unalmas.
Én inkább a nem újraéledő, hanem létező, most visszaszorult, de kitörni akaró (eddig is már nekünk igen sokba került) neoliberalizmustól félek. Mely göbbelsszi módszerekkel nyomul.