Apátia, félelem, Merkel
Ez itt a legnagyobb veszély – az apátia.
A szó az értelmező szótár szerint közöny, érdektelenség – a kislexikon szerint minden benyomás iránt való érzéketlenség; érzelmi közönyösség, mikor a lélek teng s a benyomások nem találnak benne kellő visszhangra.
Számos foglalkozás hordozza magában kialakulásának lehetőségét, de a politika is okozhatja, főleg akkor, ha az érdekérvényesítés ellehetetlenül, ha az állampolgár úgy érzi, hogy reménytelen küzdeni az őt körülvevő világ negatívumai ellen.
Ha azt kell gondolnia, hogy ő tehetetlen báb, játékszere a nála nagyságrendekkel erősebb hatalmaknak, ha úgy érzi, hogy bármit tesz is, úgysem sikerülhet változtatnia a világ folyásán.
Az apátia általában nem a passzív természetű emberekre jellemző, hanem éppen azokra, akik a munkájukat, hivatásukat nagy elkötelezettséggel végzik, aktivitásuk meghaladja az átlagot, csak éppen rájönnek, hogy bármit tesznek is, eredmény nem mutatkozik.
Elfáradnak a kilátástalan harcban, és ez a fáradtság nem olyan, melyet ki lehetne pihenni, hanem egy állandósult állapot, mellyel az érintett nem tud mit kezdeni.
Azok, akik politikával foglalkoznak ilyen diktatúrával fenyegető időkben, könnyen áldozatul eshetnek ennek a lelkiállapotnak, amit nem is lehet nagyon csodálni.
Itt van például a magyar belpolitika, mely arról nevezetes, hogy az állam egy megalomániás szociopata kezébe került, egy bűnöző kezébe, aki a tetejébe még küldetéstudatos is, csak az a titok a társadalom előtt, hogy mi a küldetése, merthogy ami érzékelhető, abból csak a Horthy-rendszer feltámasztása jön ki, esetleg még Mussolini fasizmusának XXI. századi változata.
Aki demokrata, az az első perctől érzékelte, hogy a dolgok nem a demokrácia felé mennek, de illúziókba ringatta magát.
Azt képzelte, hogy rendben van, megválasztottuk, de a nép nem azt nézi majd, amit mond, hanem amiit csinál, és akkor majd felemeljük szavunk és világgá zavarjuk a despotát, aki ezt majd demokratikus módon tűri.
Hát tévedtünk, nem kicsit, nagyon.
Ott szaladgáltunk az utcákon, skandáltuk a jelszavakat, ezer és ezer okos, vagy okosnak gondolt cikket, posztot írtunk, már azzal is beértük volna, ha a Nemzet Elmebetege észbe kap és visszavesz az arcából, de ebben is tévedtünk.
Ez az ember csak megy előre, mint egy tank, melynek vezetője képtelen letérni az önmaga által kijelölt menetvonalról, mindent és mindenkit eltiporva, – csak akkor áll meg kis időre, ha valamiféle értéket lát, mert akkor kiszáll, ráfogja a pisztolyát a tulajdonosra, davaj csaszi, mondja, majd visszaül a harckocsiba és törtet tovább.
Senki és semmi el nem térítheti a céljától, mely gyanúm szerint maga a hatalom, az ő egyszemélyi hatalma, mely állandó gondoskodásra szorul.
Amit már megszerzett, azt védelmezni kell, amit meg nem, azt meg kell szerezni.
Őt nem kell szeretni, számára bőven elég, ha félnek tőle, márpedig – a fene se hitte volna – de az emberek félnek ettől a faluszéli kis suttyótól, akit egyébként a felcsúti kocsmában is pofán vágnának a megalázott és meglopott emberek, ha nem tartanának retorzióktól, melyek a megélhetés elvesztésétől a kocsi tetejéről leeső létráig terjedhetnek.
Ha erre gondolnak, nem sok harci kedvük marad, mert az élethez az eszmén kívül kenyér is kell, ezért aztán – miként őseik ezer és ezer alkalommal – megpróbálnak kiegyezni a hatalommal.
Megpróbálják sunyin kijátszani, nem fizetnek adót, a háta mögött kinyújtják rá a nyelvüket, de szembefordulásra nem képesek.
Beletörődnek.
A magyar társadalom arra viccbeli emberre emlékeztet, aki panaszkodott az orvosának, hogy mindig becsinál.
Az orvosa minden gyógyszer kipróbál, de a betegen semmi sem segít, míg csak egyszer a feldúlt beteg be nem szed egy marék nyugtatót.
Másnap eldicsekszik az orvosnak, hogy hogyan kezelte magát.
Az orvos kérdezi: akkor most már nem csinál be?
Dehogynem – mondja páciense mosolyogva – de kit érdekel?
A magyar társadalom is bevette a nyugtatóit.
Ismét csak ezeréves tradícióit használva a sok szerencsétlen egymást üti-veri, rugdalja, feljelent és bejelent, és minden módon igyekszik elnyerni a despota kegyét.
Akit ez a legcsekélyebb mértékben sem érdekel, hiszen ő csak azt figyeli, ki nem retteg tőle, mert azokat kell megtörni, azok a veszélyesek.
Azok pedig, akik nem félnek, egy idő után belefáradnak a harcba, mert összes egyéb bajaikra ráadásképpen ott vannak közöttük a despota megbízottai, akik pontosan tudják, hogy mit kell tenniük, hogyan kell egymással és a társadalom rettegő tagjaival szembefordítani ezeket az embereket.
Egy ötéves óvodás is tudja, hogy az óvoda rosszcsontját egyedül képtelen elverni, de ha öt-hat kislány összefog, akkor gond nélkül kékre-zöldre fegyelmezhetik, miközben az óvónéni elegánsan elfordul.
De ehhez össze kell fogni, és nem szükséges előtte hosszasan megvitatni azt, hogy mi lesz a Mackó-csoportból Bendegúz megrendszabályozása után, mert az eszmei-ideológiai munka alatt elmegy a bátorság, meg a harci kedv, meg összevesznek egymással a lányok, pedig Bendegúz megrendszabályozásához valamennyiük erejére szükség van.
Február másodikán érkezik Angela Merkel, a látogatás előkészítése kormányzati oldalról rendben van, Autógyárak segge kinyalva, RTL Klub adózása tisztába téve, volt menet közben egy-két nyalafinta nyilatkozat arról, hogy mit is nem gondolt úgy, ahogy mondta, ígérgetni meg mindig tudott a Mi Szerencsemalacunk (felcsúti csüngőhasú…)
A demokraták is készülnek a látogatásra, ismét rágják a kiszáradóban levő gittet, csesztetik egymást és gondosan odafigyelnek arra, hogy nehogy találkozzanak Merkellel, még bántaná a szemét a sok szakadt proli.
Ez sem a szegedi egyetem díszdoktori címének átadásán, sem máshol nem fordulhat elő, így hazamehet a jóasszony békével, abban a hitben, hogy alapvetően rend van, nem görögök ezek, de nem is ukránok…
Viktátor emlékszik, hogy neki is mennyire tetszett a ceremónia, amit garage sale-en vásárolt Bostonban…
A demokrácia apróbb hiányosságait meg majd korrigálják.
Közben Rasi már új programot készít elő évfolyamtársainak.
Jövőre már láthatják az új stadion körvonalait Budapesten, míg a régi stadionban liberálisok harcát lehet megtekinteni az oroszlánokkal – az oroszlánokat lándzsákkal kell biztatni az evésre…
Aztán TGM harcol a józan ész ellen, majd Tóbiás a karddal felfegyverzett Gyurcsány ellen – hálóval és szigonnyal.
Az esemény záróaktusaként keresztre feszítik az ötödik kerületi Önkormányzat fideszes portását, mellére tábla kerül: így járnak a korrupt köztisztviselők!
A nép pedig ujjongva élteti szigorú urát, Rasi a császári páholyban saját lábán állva pezsgőzik édesapjával, a fürjnyelv-pástétom után kacsóit Ókovács Szilveszter göndör fürtjeibe törli, miközben fülébe Habony autószerelő súgja a politikai tanácsokat: Vigyázzon a tetűre, Nagyhercegnő!
Rasi megnyugtatja – nem esik kár benne, majd hajat mos és Apa kitünteti!
Szorgos népünk pedig elandalodva figyeli őket és várja a megváltó megszállást.
Azért azok mégsem a mieink, nem?
11:07 de.
Nem az apátia, hanem a magyarok politikai kultúrája a gond. Odahaza és kinn a nagyvilágban. A demokratikus ellenzék nem tud vele mit kezdeni, a Fidesz viszont meglovagolja, de nagyon. Oszt jó napot.
11:24 de.
Göllner András: hogy mije van a magyaroknak? Politikai kultúrája? Oszt hol tartják? Mert én sehol sem látom.
11:50 de.
András. Igazad van. DITTO!
2:35 du.
A politikai kultúra ott kezdődik, hogy a magyar miniszterelnököt, akit harmadszor választottak meg nagy többséggel sem pszichopatának, sem bűnözőnek nem állítjuk be. Be lehet állítani bűnözőnek, sőt pszichopatának is, ha ez bizonyítást nyert. Tudtommal nem folyik ellene bírósági eljárás, bűnügyben sem, és viselkedése sem mutat olyan jeleket, hogy pszichiátriai kezelésre szorulna. Azt készséggel elfogadom, hogy olyan politikát folytat, mely a szerzőnek nem teszik, sőt, néhány hozzászólónak sem, de mivel véleményüket sok hazai fórumon kifejthetik szabadon (NOL, ATV, Clubrádió, Index, Origo, 168 óra és még hosszasan sorolhatnám) demokrácia hiány sincs, ez pedig szintén a politikai kultúra része.
Mint ahogy az is, hogy az emberek eljutottak az önálló gondolkodás olyan szintjére, hogy nem lehetett megvezetni őket a szokásos maszop-szadesz propaganda fogásokkal. Sőt, a marketing párt – szadesz – lecsúszott a béka feneke alá, a nullába, mert teljesen hiteltelenné vált. Miért? Mert az emberek megtanultak gondolkodni, emlékezni, tényeket, propagandát összevetni. Ez a politikai kultúra szintjének emelkedését jelenti.
Érthető, hogy ez az „álbaloldalt” a libero csapatot bosszantja, de ettől még nem kellene össze-vissza beszélni.
Nem látom az „(ál)baloldal” figyelemre méltó programját, mely többet, jobbat kínálna a polgári irányításnál.
Egyelőre csak hörgést, toporzékolást látok, amíg ez így marad az álbaloldal helyzete sem változik. Tessék egy kicsit magukba nézni, átgondolni, miért is csaltunk, hazudtunk éjjel nappal, trükkök százait alkalmaztuk, imitáltuk a kormányzást? S elgondolkodni valamely használható programon. Keresni hozzá hiteles (HITELES) embereket, s hozzálátni.
Amíg csak acsarkodnak, ez nem több politikai önkielégítésnél.
3:08 du.
enterprise: már miért ne állítaná bárki is be annak? Mióta gond, ha elmondja valaki az igazságot?
Ami az emberek gondolkodásának szintjét illeti, az jó lemérhető a maga és birkatársai szintjén. Mint kacsa a nokedlit, úgy nyelik a Fidesz propagandáját.
A CÖF talán politikai kultúrával megáldott? A narancshitűek megtanultak gondolkodni? Na, neee…mióta kell a vakhithez gondolkozás is?
Amúgy milyen polgári irányításról beszél? Honnan vette ezt a fogalmat? A csinovnyikok és pártkatonák polgárok lennének?
Tényleg, miért is csalnak, hazudnak, trükköznek számokkal és adatokkal éjjel-nappal? Nem félnek. hogy a szűk milliónyira zsugorodott birkahaduk kevés lesz a felemelkedéshez?
Magyarország jobban teljesít, mi? Meg egészsége megőrzése érdekében naponta többször fogyasszon zöldséget, gyümölcsöt, és legalább háromszor étkezzen!
Nézzen magába: ezt a hazug és cinikus propagandát maga beveszi? Maga szerint ettől majd jóllakik 4,5 millió szegény ember?
enterprise, nem gondoltam, hogy ennyire megmérgezték magát a fideszes agymosás során. Kár magáért. Szelídebb halált érdemelt volna.
3:49 du.
Ille (beee),
hol a program(beee)? Hol van(nak) a hiteles politikus(ok)(beee)?
3:55 du.
enterprise: na végre, hogy kezdi már kapiskálni! Magát nagyon beetették 😀 Van a Fidesznek programja? Soh’se volt, miért pont most lenne? Vannak hiteles politikusai? Egyet nevezzen meg!
Azután bégethet tovább.
6:26 du.
„…hol a program(beee)? Hol van(nak) a hiteles politikus(ok)(beee..”
.
– Hülye vagy. Bee.
5:33 de.
————–elvtársak!!!
Kultúráltan nem megy a politizálás?? Csak sértegetéssel?
5:53 de.
boros istván: fizessen elő az Acsar Nemzetre, és meg fogja tapasztalni, mi a „kultúrált” politizálás a maguk térfelén!
7:23 de.
Ille István
2015 január 30
5:53 de.
Az MNO-n nem ez a stílus járja. Öszekeveri(pedig elég nehéz) az Indexszel. Origóval.
7:26 de.
@enterprise
Sajnos ha elmond egy mondatot amit a fél ország nem ért, mondjuk nem is érthet, bár a másik fele örül a vezető hangjának, neki annyi elég, hogy mit mond az nem zavarja, nem érdekli, csak a hangjára gerjed.
Szóval ha mond valamit akkor azért erősen felmerül az emberben a kétely, talán mégis elmebeteg. Amúgy nem a mi hibánk, ha maguk egy elmebeteget háromszor is megválasztottak (ehhez sem kell sok ész, de legyen bármi is az eredmény mindig kijön a 2/3-ad!).
A politikai kultúrát ne is említse, mert itt jön a Makó vitéz esete Jeruzsálemmel, szóval van az távolság ami lehetetlenné teszi, hogy politikai, vagy bármilyen kultúráról beszélhessünk a Fidesz és tettestársai vonatkozásában, ez olyan nyilvánvaló, mint a halál.
7:48 de.
enterprise: ezek szerint nem olvassa a MNO-t. Sajnálatos. Na, feszüljön neki. Szélsőséges szájhabzásaikat megtalálja az archivumban. Ne akarja, hogy megszégyenítsem azzal, hogy ide idézem Bayer és kultúrtársai cikkeit.
Már korábban írtam, gondolkozzon, mielőtt leír valamit!
7:54 de.
moll: bocs, de se enterprise, se más nem választotta meg ezt az elmebeteget. Áder marionettbábú által megtörtént a jelölés – mi mást tehetett volna, ezt írja elő a törvény – és a parlamenti többség megszavazta. A franc se választotta meg. A megszavazás és a megválasztás közt amúgy is fogalmi különbség van, de ezt az enterprise-féléknek hiába magyarázod.
8:35 du.
Ille,
saját vulgarizmusuk csapdájában vergődnek. Állandó személyeskedésük, a másképpen gondolkodók válogatás nélküli, sablonos, folyamatos, automatikus leminősítése – kúltúrált érvelés helyett – gondolkodásuk (ha még ilyenről lehet egyáltalán ezen a szinten beszélni) teljes elsekélyesedését, kiüresedését, egyfajta szelektív hallást, olvasási készséget eredményezett. Már nem tudják interpretálni a másképpen gondolkodók modanivalóját, csak addigjutnak le, valami mást mond, mint mi – és beindul az automatizmus.
Érdekes, hogy egy magát „liberálisnak” nevező konglomerátum hogyan juthatott el idáig?
Részvétem.
2:07 de.
enterprise. na, ez az. Bár én a hangsúlyt a gondolkodókra tenném, akik közé, ugyebár, maga nem igazán tartozik. Jó lenne, ha felfogná, hogy ha valakinek, akkor magának édes kevés joga van bármilyen kritikai megnyilvánulásra, éppen a maga által felhozottak alapján. A kormánypártiak – magát is beleértve – nem másképpen gondolkodók, hanem megvezetett, agymosott birkák.
Attól tartok, a vulgáris szót se használta a helyén, de nem ez az első. Azért olyasvalakitől, aki egy könyvtárnyi könyvet kiolvasott (persze, meglehet, de, hogy nem ragadt meg belőle semmi, az tuti!), ez meglehetősen furcsa 😀
De hát, megértem magát. Pótcselekvés. Egyszer már kérdeztem, mi jutatta magát az egyazászló alá. Nem válaszolt.
Nos, akkor kit is illet meg a részvét?
9:43 de.
Közöny…legyintés…
Ó,kárhozat…
Vona:”a magyarok azt kérik a politikátol,hagyja békén öket…”
Valahol közel jár,nem?
Népünk kormányzásra vár,hogy irányitsák,kormányozzák igazságosan,és szeretettel.
Akitöl megközelitöleg ezt látja arra szavaz,és hagyja hogy tovább vezessen…A tények ezt bizonyitják.
Egy ősidöktöl meglévő mentalitás kifejezése ez. „Hagyjjatok nekünk békén,eltürünk bennentek csak ne akarjatok minet „bevonni”…
Igy szoktuk meg…Ugyn mikor másakor is lehetett volna más példát látni?
Habsburg? Horthy?Rákosi,és Kádár?
Ugyan.
Mentaltásunkhoz igazodjék a politika,és nem forditva.Aki ezt felismeri,kihasználja,használja,és ösztökéli ,az a nyerö.
Láttuk ki.