Nyakunkon március idusa, rá egy hónapra a tapolcai választás, ami stabilizálhatná kissé a Veszprémben elért eredményt, melynek következtében ma, a kétharmad ügyében  tiplizett egy jót a Fidesz a Parlamentben .
No, komolyabb kétségeink ne legyenek, a mai eredmény csak arra volt jó, hogy emelje a Jobbik ázsióját a Fidesz szemében, merthogy egy vérből valók ők, mint a Dzsungel könyvében a farkasfalka tagjai.
Mégis, a helyzet olyan, hogy egy adott politikai konstellációban jól jöhet még a jobboldal megosztottsága, melyet a tapolcai időközi választás vígan elmélyíthet, hiszen ott a Fidesz esélyes ellenjelöltje a Jobbik versenyzője.
A demokratikus oldal – mondják a hozzáértők – a „futottak még” kategóriában szerepel, már, ha egyáltalán benevezne egy kamikazét a bajnokságra.
Merthogy, ha a Fidesz kétharmadát kell megkérdőjelezni, akkor a legesélyesebb versenyzőt kellene támogatni, de az meg politikai tekintetben kissé pálpusztai-illatú,  a szavazatok elporlasztása viszont a Fideszes jelölt esélyeit növeli.Természetesem az LMP már benevezett a versenybe, de ott jelentőségteljeskedik Fodor Gábor is, pártja mind a hat tagjával egyetemben, meg mindenféle kamu és maradványpárt, köszönhetően a remek szponzorációnak, mellyel Orbán rendszere a demokráciát támogatja.
De hát ez a demokrácia tanulásának nyűgös és kellemetlen folyamata, kell ezt tanulniuk a népeknek, merthogy nem könnyű ezt elsajátítani, ha magyarember nem állampolgárként, hanem fésűsmerinóként kezeli a kérdéseket.

Ha én demokratikus párt vezetője lennék, akkor már régen kétszer ennyi versenyző indulna a választáson, indulna például az Orbán Viktor Nem Mici Párt, a Tapolcai Csillagkeresztes Hölgyek Narancsbőr Pártja, a Pajeszmentes Magyarországért Párt,  a Magyar Víz a Magyar Fejekben Párt, a Magyar Kényszermunka Párt, az Antibolsevista Komité,  a Horthy Miklós Útja Párt, az Új Magyar Íjász Párt, a Csodaszarvas Párt (ezt a Dunaújvárosi Kohászok is támogathatnák…), továbbá a Magyar Sámánok – Emese Terjedelmes Kebele Párt.
Egy ember egy nap alatt el tudná készíteni a honlapjukat, a facebook-profiljukat, három ember meg a hazafiasságtól izzó felhívásokat.
Szakértők hiánya esetén fel lehetne kérni a UP BY EL AL HUNGARY kommentelőit , ők szívesen nyújtanak ideológiai segítséget.
Aztán napi tízezer forintért kell egy pártelnök, ezt igazán ki lehet fizetni az állami támogatásból.

Szóval, itt lenne az ideje felhagyni a követő politizálással.
A demokratikusnak nevezett oldal működési rendszere azon alapul, hogy reagál.
Orbán valamelyik idiótája bedob valami veretes baromságot, erre valamennyi párt ráugrik, csócsálja, mint Mari néni a tejbe áztatott zsömlét, a földhöz veregeti magát és vallási tradíciói függvényében hamut hint a fejére vagy letakarja a tükröket.
Orbán meg a bandája meg röhög, de igaza is van.
Ha belebotlanak valamibe, azzal is úgy bánnak, mint a bőség zavarában szenvedő kutya, melynek az udvar különböző pontjaira csontot szórnak – ide-oda szaladgálnak, majd elfelejtik, hogy hol hagyták a csontot, melyen hús is volt.
Pedig ott lebeg előttük a példa, Gyurcsány, akit akit lassan egy évtizede nem ereszt a Fidesz kommunikációja, tépik, marják, cincálják, nem kevés eredménnyel, sajnos.
Ehhez képest ki emlékszik már Orbán bűncselekményére, a hivatali hatalommal való visszaélésre a Sárazsadányi szőlővel kapcsolatban?
Senki, nem téma, mint ahogy a százmilliárdos lopások sem, vagy ha mégis, minden gond nélkül rá tudják tolni a balhét a bamba szocikra.
Pedig az apukám azt tanította hajdan, hogy kisfiam, ha olyan a helyzet, hogy verekedni kell, akkor soha ne hagyd, hogy az első pofon a te arcodon csattanjon, te legyél az, aki ha ütni kell, hát elsőként üt.
Általában az győz, aki az első sallert lenyomja, és ez egy nagy igazság.
A külvárosokban nem lehetett finomkodni meg humanistáskodni, – a témakörben érdemes Moldovát is olvasni…

Március 15.-vel kapcsolatban már megint hallani tüntetésről, melyet az összes párt, az egész magyar politikai elit ellen hirdetnek.
Elég szomorú ez,  habár ahhoz képest, hogy két hét sincs az eseményig, túl sok tüntetésről nemigen hallani.
Pedig most kellene ütni Orbánt és bandáját, mert most, Veszprém után sérülékenyebbek, még bennük van az ütés.
Ha már megint engedjük, hogy azok vegyék át a közbeszéd irányítását, akik össze akarják mosni Orbán lopott milliárdjait, a felcsúti juhász és a többiek halálát Bajnai libáival meg Gyurcsány öregecskedő feleségeivel, akkor megint vesztes pozícióban leszünk.
Lehetne például akciót hirdetni „Vegyük vissza a kokárdát!” elnevezéssel, hogy március 15.-én az is büszkén viselhesse, aki nem akarja, hogy Habony-fannak nézzék.
Veszprém megmutatta, hogy a demokraták feltétel nélküli összefogása Orbán rendszere ellen az egyetlen reálisan járható út, minden más kísérlet eleve kudarcra van ítélve.
Majd, ha ezt megértik a pártok meg a civilek, akik titkon nagyon szeretnének végre pártok lenni, akkor lesz esély a sikerre.
Ha meg tapsolunk az álomvilágban élőknek, akkor az Orbán bukására feltálalt hatfogásos vacsora keretében elfogyasztott almás libamellcipó helyett a koronázási ebéden asztala alá hajigált csontok után kapkodhatunk, és még éltetni is kell I. Micit.

E kellene ezen gondolkodni a politikacsinálóknak…