A közéletben elburjánzott találgatásoknak az Orban-Simicska háborút illetően, se szeri, se száma. A háború lehetséges kimenetelét a megfigyelők többsége Simicska számára vészesnek itéli és ebben Vásárhelyi Mária kitünő cikke sem kivétel. (Egy birodalom tünöklése és bukása, Élet és Irodalom, 2015 február 27.) Megvan ennek az alapja persze, és nehezen is lehetne tagadni, hogy az államhatalom győzelemre áll a magánvagyonnal és személyes ambicióval szemben. Simicska háborút hirdetett és megjövendölte a saját győzelmét, mig Orbán és a kormány meltóságán alulinak találta erre válaszolni, miközben szorgosan magához csábította a Simicska sajtóbirodalom vezető kádereit.

Simicska és Orbán…

Könnyű belátni, hogy ha az államapparátus megvonja a korábbi, szinte határtalan anyagi támogatást a Simicska vállalatoktól, amint éppen tenni látszik, akkor a Simicska Birodalom éltető erejétől megfosztva, csakis vesztésre állhat.

Az erre szavazó elemzők azonban adósok maradtak annak meghatározásával, hogy ebben a háborúban mi számít nyerésnek, és mi lenne a vereség. Ha vereségnek tekintjük azt, hogy a korábbi mediabirodalom lassan felörlődik, akkor valóban soványak Simicska esélyei. Ezesetben hatalmas anyagi lehetőségeit kihasználva, valahogy majd csak kihúzza a közeli nyugdij korhatárig, mígnem kényelmesen visszavonul, hogy a békés nyugdíjas éveit élvezze valahol Svájcban.

Az Orbán kormány évek óta bizonyítja, szinte minden alkalommal, hogy képtelen, vagy inkább nem is érdekelt stratégiai tervezésben és kormányzásban. A működésük egyik jellegzetessege a taktikázás és rögtönzés. Ezzel szemben Simicska bámulatos stratégiai képességet árult el immár számos alkalommal. Hogy csak egyet említsek, akkor vált meg a médiabirodalmátol, amikor annak az anyagi biztonsága kétségessé vált, hagyta a ”dagadt ruhát másra.” Nekem úgy tűnik, hogy itt a stratégia feszül szembe a taktikával.

A kormánynak és Orbán Viktornak rendelkezésére áll, most még, a simicskátlanított média birodalom, valamint az államgépezet, hogy elhallgattassa az ellenfelet. De éppen azért, mert a nehézkes államapparátus az eszköze, a taktikázás arra készteti, hogy reagáljon az eseményekre, melyeket Simicska képes előidézni. Ezzel szemben Simicska, aki eddig szinte hibátlanul alkalmazta nemmindennapos stratégiai képessegét, szinte akadálytalanul rángathatja a szálakat a háttérből.

Szinte bizonyos vagyok abban, hogy Simicska ismeri a népszerű bölcseséget, miszerint a ráksaláta és a bosszú legjobb ha hűtve tálalják. Neki nem kell sietnie és nincs szüksége médiabirodalomra ahhoz, hogy óriási rombolást vigyen végbe. Elég, ha kiválaszt egyetlen orgánumot, mint legutóbb a Népszavát, és azon keresztül üzenget. Arra sincs szüksége, hogy hivatalos helyekről lássák el szivárogtatott titkokkal. Neki megvannak a maga titkai, melyekkel évekre el tudja látni a közvéleményt, és az általa kiválasztott médiumot, a legizgalmasabb hírekkel és municióval. Minthogy pedig a médiabirodalom valószínüleg jelentéktelenségbe fog süppedni a korábbi szivárogtatások és az állam anyagi támogatása nélkül, a simicskai szenzációk minden bizonnyal nagy hatással lesznek.

A médiabirodalom ellensúlyául létrehozandó új televiziós csatornák hatékonyságához, népszerüségéhez, aligha érdemes vérmes reményeket fűzni, különösen az első évben. Az állami televiziók folyamatosan veszítenek a népszerüségükből, annak ellenére, hogy évtizedes beágyazottsággal bírnak. Mit lehetne tehát elvárni ezektől az új, amatőrökkel működtetett csatornáktól?

Mi számít tehát győzelemnek és mi veszteségnek ebben a háborúban?

Orbán Viktornak el kell hallgattatnia Simicskát, bármi áron és véglegesen ahhoz, hogy győzzön. Ez nem lesz könnyű. Ha Simicska évekig csak hallgat, a megfelelő pillanatra várva, akkor nincs alkalom őt elhallgattatni. De amig ott lebeg a hátterben, mint egy baljóslatú albatrosz, addig Orbánnak nem lehet nyugta, állandóan félnie kell a bármikor kipattanó botránytól. Azonban ezesetben nem nyílik alkalom a taktikára. Amikor pedig Simicska színrelép akkor már késő.

Simicskának ezzel szemben sokkal kevesebb is elég a győzelemhez. Akár egyetlen jólirányzott leleplezés elérheti a célját. Mindössze arra kell vigyáznia, hogy ne kerüljön börtönbe. Amíg szabadlábon van, addig stratégiai előnyt élvez. Ez pedig nem látszik túl nehéz feladatnak a mesterstratéga számára. Ezenfelül stratégiailag kell megválasztania, hogy hogyan és mikor kezdi az offenzívát. Míg Orbánnak a nehézkes apparátussal kell bíbelődnie, addig Simicska egymaga is tud hatékonyan harcolni.

Azokkal szemben, akik már most Orbán győzelmét látják, nekem egyre csak a néhai Richard Nixon jár az eszemben. Neki is rendelkezésére állt a teljes állami apparátus, mégis rajtavesztett a sajtó elleni küzdelemben.

Kerekes Sándor