Ennyien maradnak otthon azok közül a diákok közül, akiket a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a budapesti megemlékezésre invitált – rossz nyelvek szerint kötelező jelleggel.
A HVG értesülése szerint  háromszázhét iskolából kétszázhatvanhárom mondott nemet a kormánynak így összesen úgy ötszáz diák vesz részt a rendezvényen, a tervezett háromezerkétszáz helyett.
Hosszú idő óta végre egy pozitív jel, annak jele, hogy az embereknek elegük lett a hülyeségből, a pofátlanságokból, az erőszakosságból.
Pedig a tanarak nem forradalmár népek, ami nem is csodálható, hiszen az államtól kapják a fizetésüket, tehát számukra kifizetődőbb a konformista viselkedés, mint a lázadás.
És mégis.
Minden tiszteletem az övék, mert azok az igazán bátrak, akik saját zsigeri félelmeiket is képesek legyőzni.
Pedig diákjaikkal megtekinthették volna a kis izét, ugye, amiről pedig az iskolában tanultak is már, no nem történelemórán, hanem a biológiaórákon.
Ha az volt politikai pályafutásának célja, hogy nevét tanítsák majdan az iskolákban, hát a célját elérte, ott ficánkol farkincájával minden biológiakönyvben, potrohában a DNS-spirál egyik felével.
Komoly a baj, hiszen az ünnepi beszédet közvetíti a televízió, és ötszáz diák nem képes betölteni a teret, hacsak a szemerkélő esőre való tekintettel a beszéd el nem marad, mint állítólag a Nemzeti Dal elszavalása is, anno.Esetleg a Múzeum előcsarnokában lehetne elmondani a beszédet, ott talán jól mutatnának a diákok, és elvennék a helyet a népi véleményvezérek elől, mint hajdan a jelölőgyűlésen a munkásőrök Rajk László jelölői elől…Nincsenek lengyelek sem, mert ugyan lengyel-magyar dwa bratanki, de nem egyformán szeretik a medvesajtot…
A CÖF sem aktivizálja magát, amit meg is értek, ma meglehetősen kockázatos nagyobb tömeget összehívni Viktor ünneplésére, mert könnyen meglehet, hogy a tömeg egyenként ugyan Petőfit kiált, de mégis gecisipcli hallik.
Kínos lehet az ilyesmi, és ki tudja, meddig bírja a szónok elemcsere nélkül, sok lenne ez még egy tisztességes embernek is – nemhogy annak, aki tegnap még azt hitte magáról, hogy ő maga az Isten, ma meg már a libák is szarnak a fejére.
Unió, Paks, bankbotrányok, Simicska, meg ez a sok bukott bróker vagy broki vagy mi is, akik körülveszik, és akkor még ott van Lázár szállodaszámlája, a Pasa Park a lakóival, az elpofátlanodó ellenzék, az RTL, amelyik ma is híradót csinált Kék fény helyett…
Nehéz egy despota élete, még ha kettéfűrészelt méretben adja elő, akkor is…

Csak az ellenzékét nem értem, mert az odáig rendben van, hogy akinek barátja van, annak nem kell ellenség, meg az is igaz, hogy az alkalmazott fizetett ellenség, de hogy az ellenzék bánjon a már kissé rogyadozó térdű despotával barátságosan, az azért már szinte hihetetlen.
Merthogy ha én ellenzéki ilyen-olyan vezér, vagy hivatásos civil  lennék, és meg akarnám buktatni a kis génhordozót, akkor nem fel-alá szaladgálnék Budapesten, hanem a nemzeti egység jegyében – nemzeti zászlókkal és talpig kokárdában – követőimmel a Nemzeti Múzeumhoz mennék, és tudatnám a szónokkal véleményem ótvaros rendszeréről.
Merthogy március tizenötödike a demokráciáról szólt és szólhatna ma is – a zsarnokság ellen emelték fel kissé megkésve szavukat a márciusi ifjak is, de jobb későn, mint soha.
Ehhez képest Vajda főszervező és Gulyás Civil már megint a pártok részvételén szenvednek, ami nemzeti ünnep lévén maga a közröhej.

Vajda civil azt mondja, hogy „szerinte akkor jó egy tüntetés, ha az emberek békében mennek haza, mert azt érzik, iránymutatást kaptak arról, hogy hogyan folytassák a küzdelmet. „Na, ilyenkor kap az ember kedvet ahhoz, hogy neki is irányt mutasson, leginkább melegebb éghajlat felé.
Ha el akarom kergetni a despotát, akkor nem megyek haza békével, mert akkor ő is békével megy haza, ahelyett, hogy telecsinálná páncélozott alsónadrágját.
A nagy békességes iránymutatás csak a kis vamzer további elpofátlanodásához fog vezetni, pedig pofátlanság tekintetében keményen dolgozva már most is jobban teljesít.
Azt mondták már, hogy minden országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel, de azt még nem, hogy az ellenzékének is olyannak kell lenni.

Számosak és súlyosak lehetnek a mi bűneink, ideje lenne Uram megkönyörülnöd rajtunk…