Akác után LMP
A hír pár napos, de érdemtelenül nem szerepelt eleget a hírrovatokban. Noha a természetes környezet veszélyeztetése szinte biztosan megérne pár szót. Még akkor is, ha nem emiatt a pár napos hír-csúszás miatt tűnhet a szokásosan későn ébredés egyik mintapéldájának. Az, hogy az LMP részéről a nemzeti parkok szétverését nehezményezték egy március 17.-i közleményben.
S mielőtt bárki azzal jönne, hogy a nemzeti parkok védelméért bármikor időszerű felszólalni, előre leszögezem: ez így van. Nem csak idő-, hanem kötelesség-szerű is. Ráadásul sokkal nemzetibb, mint vörösre tapsolt tenyerekkel éljenezni egy éppen aktuális vezetőt. Mert a természeti környezetünk akkor is létezett, amikor meg sem születtünk, és a mindenkori jelen generációjának a felelőssége a továbbörökítés minősége. Az, hogy a hatokon belül egy élhető környezetet, vagy bűzölgő kupacokat hagy maga után. Illetve azért is, ha lebetonozott rétekkel, és aszfaltozott mezőkkel, kiparcellázott domboldalakkal teszi kevesek haszonélvezeti cikkévé a világot. Esetleg olyan társadalmi nyomásgyakorlás alkalmazásával, mely az erdőkben csak a tömegsírok potenciális elnyelőit láttatja. A hatalom részéről a sírásókkal akár meg is tapsoltatva magát. De maradjunk az LMP tiltakozásánál.
Sallai és az akác
Az, hogy Sallai R. Benedek, az LMP országgyűlési képviselője felszólalt az ügyben, az nagyon rendes tőle. Még akkor is, ha természetvédelem nyakán nem mostanság kezdett szorulni a hurok. Legfeljebb a pofátlanságban lépett szintet az illetékes minisztérium. Azzal, hogy a közlemény szerint mintegy 300 ezer hektárnyi földterületet kivon a nemzeti parkok közvetlen felügyelete alól. Immár a természeti értékek megmaradását is kormányzati keggyé téve. A nemzeti földalapkezelőn keresztül gyakorolva azt a kegyet, hogy vagy felparcellázzák, vagy nem. A mostani ébredésért tehát egy porszemnyi kavicsot sem hajítanék el az LMP felé. Kicsit az elkésettség az, ami zavar. Még akkor is, ha nem láttam a többi párt részéről sem a nagy tülekedést az előjelek láttán.
Márpedig előjelek, azok voltak. Egészen nyilvánvalóvá tulajdonképpen az akác körüli habveréskor vált az a lehetséges tendencia, ami láthatóan mostanra érett be minisztériumi szinten. Akkor írtam: „sokkal érdekesebb lenne arra a kérdésre tudni a választ, hogy melyik természetvédelmi területet nézték ki maguknak, hétvégi telek gyanánt, a kormányzatban”. S a kérdés továbbra is érdekes lehet. De félek, hamarosan megkapjuk a választ. Jelenleg Sallai R. Benedek a Hortobágyi Nemzeti Park területét hozta fel. Most. Mert korábban, az akác-vita közepette egy kétfedelűnek is tekinthető sajtóközleményt tett közzé. A Facebook-on. Olyan kitétellel, hogy az „akácot senki nem veszélyezteti, senki nem akarja Magyarországról kiirtani, és senki nem akar a méhészeknek kárt okozni. Ilyen törekvés nem létezik”. Amit akár a kormányzat felé tett óvatos, de határozott gesztusnak is érezhettünk abban a „szövegkörnyezetben”, amikor a természetvédelmi területeken gyomfaként betelepülő akác éppen a parcellázásokat segítheti. Indokként, hogy miért lehet nyugodtan kivonni a védelemből az adott területet. Arról az apróságról sem feledkezve meg, hogy az LMP akkor, egy éve simán fantomkérdésként kezelte az akác-ügyet.
Holott, egy önmagát zöldnek, meg másnak hirdető politikai erőtől, amelyben állítólag szakpolitikusok vannak a föld-, és természetvédelem terén más lehetne elvárható. Szakpolitikailag például az, hogy ne csak a romok láttán legyen képes diagnosztizálni a földrengést, hanem az előjelekből is. A romok alapján már nem szakpolitikai kérdés. Akkor már lezajlott, akkor párt-átokkal illetni valamit, már semmin nem segít. A természetvédelmi területeken sem feltétlenül. Miközben, a politikai játékokat nézve, utólag szólni már legfeljebb csak ködösítésnek jó. Az utólagos ködösítések közepette eleresztett nyilatkozatok annyira megszokottak, hogy ettől aligha válik mássá az LMP, mint bármelyik másik sóhivatala a politikai játéktérnek. Egy igazi szakpolitikus, az én olvasatomban, nem akkor ébred fel, amikor politikai nyilatkozatokat kell tenni, vagy kihúzzák alóla az íróasztalt. Mert ugyebár ismerünk olyan kormányzati szakpolitikust, akiben a szak-, csak akkor támadt fel, amikor államtitkárként megbukott, mint politikus.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
11:07 de.
Az Akácfa hasznos növény a Magyarországi homokos talajon.
Semmiképp nem szabad kiirtani!
A méztermelésben is szerepe van…
Az pedig exportunkat növeli…
11:55 de.
Ami környezet- és természetvédelem területén történik Magyarországon, az nem siralmas, az egyenesen katasztrófa. Csak azt nem értem, hogy azok a civil szervezetek, akik a patásördög Csurcyány-Bajnai kormányok idején egyetlen fa kivágása miatt is oltári ribilliót csaptak, most miért lapítanak?
Ja, merthogy mostanság szembeszállni a hatalommal kockázatos? Esetleg felkerül az ember a neokomcsi Fidelitas provokátor-listájára?
A napokban hallottam a Klubrádión egy beszélgetést egy ilyen szervezet képviselőjével, aki lángoló szavakkal ítélte el az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodást. És a riporter az istennek meg nem kérdezte, hogy OK, tüntessenek a megállapodás ellen, de talán kéne a szétverés és beszántás előtt álló nemzeti parkokért is.
Volt valaha egy Baja Ferenc nevű környezetvédelmi miniszter. Szétcincálták jobbról-balról. Mást sem lehetett hallani, mint a zsurki vodkagyárat. Aztán teltek-múltak az évek, és már dicsérő szavakat olvasok Baja tevékenységéről.
Kicsit lassan ébred a magyar.
12:53 du.
Fenyvesi Glória
2015 március 22
11:07 de.
Az akác a futóhomok fásításában, a meddőhányók erdészeti hasznosításában lehet hasznos. A természetvédelmi területeken gyomfa.
1:55 de.
Az akác fák kivágását az EU szeretné nagyon…
Ezzel is sokat ártana Magyarországnak…
Ne hagyjuk!
2:26 de.
Fenyvesi Glória: pedig ki kell irtani az akácot! A csehek ellen az akác miatt szenvedtünk vereséget, és az akác miatt nem jutottunk ki a világbajnokságra!
az akác, mármint a kapufa akáca, nem szögletes volt, hanem gömbölyű, és a labda nem erre pattant róla, hanem amarra, és így lett gól…
2:41 de.
Nem sokkal azután, hogy a Dél-Afrikai Köztársaságban a feketék megszerezték a politikai jogokat és ők adják a többséget, hozzáfogtak az „idegen”, betelepített fafajták visszaszorításához. Ez nyilvánvalóan nem természetvédelmi ügy, hanem politikai pótcselekvés volt. A fehéreket nem irthatták (bár kedve lett volna hozzá soknak), helyette a fákat vágták.
Az akáccal kapcsolatban ez jut az eszembe.
2:57 de.
csak, hogy Fenyvesihez hasonlóan a világra kerek szemmel rácsodálkozók is értsék, miről van szó:
„Szóval, emlékezzenek vissza, volt a közelmúltban ez a jugoszláv–magyar teljesen barátságos mérkőzés. A jugó-magyaron, ahogy figyeltem, egy dolog volt teljesen felesleges, a labda. Há’ de nem? Minek?!? Olyan jól megvoltak anélkül is, nem? Kihúztuk a gyufát. Na, azt mondja utána egy-két szakember, hogy: „Én a mérkőzéssel elégedett voltam.” – Hát, ha már a kispadon ülnek, mér’ nem nézik meg, nem? Egyszer tehetnék tényleg, tehetnék. Na, aztán a sajtó meg másnap reggel jön a szöveggel (…), hogy: „Ez az! A fiúk mindent megtettek. A küzdőszellem, meg jujj, meg hű! Meg volt, amelyik már futott is, meg minden!” – Ugyan már! Mér’ kell minket etetni, ugye miért kell? A réjdióban pedig Szepesi György egyik csatárunkkal karöltve egy órán keresztül magyarázta, hogy nekünk a döntetlen Ausztria ellen miért volt jó. Nem volt jó, de megmagyarázták.
A csatárt idézném szó szerint, aszongya: „Az volt a…a…amikor a…igen, a…a Rudi bácsi amikor mondta a Rudi bácsi” – Eddig tudják követni? Na, jó csak ugye, hogy tudjam mégis… aszongya: „Akkor azért nem győztünk…akkor az volt a baj, hogy a kapufa…” – Most figyeljenek, most figyeljenek! Most jön a meredek: „Azért nem győztünk, mert a kapufa az henger alakú volt és nem szögletes” – A riporter mit mondott: „Így van!” – Ez kérem, azt jelenti lefordítva, hogy futballberkekben minden vezető a helyén van, mindenki ért hozzá, kapufa a hibás. Az a hülye akác, az! Hát, ki kéne rúgni, nem? Persze, már ki akarták rúgni, emlékezzenek vissza, mondta az egyik riporterünk, az egyik körkapcsoláson, Zalaegerszeg–MTK találkozón, aszongya: „Kedves hallgatóink, a két MTK-játékos egymást zavarta a kapu elrúgásában” – Még szép, mi? Nem zavarja, már nincsen kapu. Jajj! Na, meg aztán még mondott valamit a csatár, aszongya: „Az is volt a baj, hogy a lövésem…” – Az az egy. Számoltam, számoltam! Az az egy: „ha egy arasszal lejjebb megy, akkor nem fölfele pattan, hanem lefele, és akkor győzünk.” Hát kérem, erről az araszról jut eszembe… Nagyapámtól tudom, aki szabó… Igen, elvtársi szabó… Jól van, akkor úri, jól van… De finnyásak, de finnyásak! Azért mondtam, hogy elvtársi, mert így több munkája van. Szóval, én nagyapámtól tudom, hogy ha a szabó a gomblukat egy arasszal hosszabbra vágja, az már zseb…”
4:31 de.
Fenyvesi Glória
2015 március 23
1:55 de..
Én sem értem, mi a baj az akáccal.
Úgyis itt a globális felmelegedés, elsivatagosodunk, és már nem akkor kell az akácot betelepíteni!
Az akác jó faanyag, nem is kell teljesen kiirtani. De azt sem szabad megengedni, hogy kiszorítsa az őshonos fajtákat. Nem is totális kiirtásról van szó, hanem leszabályozásról az eredeti fafajták életterének biztosítására. A szavannákon, ahol évente egy-két alkalommal van esőzés, nem tud túlszaporodni. De hovatovább csak akácfa marad, mivel elnyomja a többi fát. Igaz, odafigyelést sem igényel, mert úgy nő mint a tarack. Kivágása után is 5-10 évig irtani kell a hajtásait, mert folyton előbújik. Viszont eltűnik a tölgy a bükk, a nyír, vagy a nyárfa, mert kiszorítja az akác.
5:06 de.
kedves Donom, ne terheld túl, amiről írsz, nem fér bele a világképébe. Nem lát el odáig.
5:30 de.
Nem Glória a hibás. A Fidesz politikai propaganda álltja be úgy, mintha az EU teljesen ki akarná íratni Magyarországon az akácot – hogy aztán saját sikerként állítsa be, hogy „megakadályozza” – holott csak arról van szó, amiről Don beszél. Nálunk több szempontból is hasznos fa, de kordában kell tartani, mert telepítés nélkül is egyre a nő területe.
6:14 de.
jani: valóban nem az. Csak egy megvezetett, meglehetősen tudatlan, de vezérében fenntartás nélkül hívő csinovnyik.
Amúgy a cikknek nem ez a lényege, de mind1.
Sajnálom, hogy magának se jött le belőle több.
7:52 de.
jani
2015 március 23
5:30 de.
Az sokkal égetőbb kérdés, hogy a természetvédelmi területeinket, a valódi értékeket ne tegyék tönkre. Ne legyen belőle tőzegbánya, ne irtsák ki privát telkek miatt hiszen azok a valódi értékeink, nem az akác. Hiszen az akácfa védelem nélkül is nő, terjeszkedik, nem szorul külön védelemre.
Amúgy az Afrikából származó akác nem is lehet hungarikum, mivel nem magyar fa, csak itt nőtt ki a földből. Vagyis ez a hungarikum kérdés jól mutatja az összevisszaságot a fejekben.
A hatvanas években úgy tudom, úgynevezett gömbakácokat telepítettek. Ez érdekes módon nem terjeszkedik, és nem nő nagyra. A nemesítés folytán ez lehetne a hungarikum. Viszont ez nem is virágzik, így inkább díszfa, a méhészet sem tudja használni. Még most is látni néhányat. Így az LMP ebben is melléfogott, nem csak a természetvédelem irányában. Arról beszél amiről felesleges, és elsiklanak a valódi problémák felett, a meglevő természeti értékeink védelme felett.
Glórika meg csak egy végtelen buta nő, akinek kommentjein néha szórakozunk, ezért vegzáljuk.
9:16 de.
kedves Donom, ha csak buta lenne, az még elviselhető lenne, de tudatosan az. Még egy buta ember is képes tanulni, de Fenyvesi csak egy konok provokátor.
Janinak meg teljesen mindegy az akáctéma, neki az a lényeg – pont, mint Figyelőnek – hogy ellent mondhasson, és, hogy el ne apadjon a szenteltvíz forrás.
10:20 de.
Egy ideig én is meg lettem vezetve, úgy hogy nem kell rögtön „butának” titulálni senkit. 🙂 Don pedig afrikai eredetűnek nevezte az akácot, pedig Amerikából származik. De mégsem tartom butának. Aztán, a paprika sem őshonos magyar növény – mégis – a kalocsai és a szegedi paprika őrlemény is hungarikum.
Sajnos, az elit sanda dolgait gyakran nem látom át, kivéve, ha olyasmiről van szó, amihez értek (dopping ügyek) vagy a saját bőrömön tapasztalom. Úgy, hogy ha nem látok át valamit olyankor az emberismeretemre hagyatkozom. A mezőgazdaságban ilyen szimpatikus figura nekem a lemondott Ágyán József, a környezetvédelemben pedig a majdnem lemondott Illés Zoltán.
10:41 de.
pedig az akáciafélék Afrikában őshonosak…az amerikai kontinensen nem igazán talál akácerdőt.
11:23 de.
jani
2015 március 23
10:20 de.
Bocsánat a tévedésért.
Valóban, a latin neve Robinia pseudoacacia, a párizsi botanikuskert akkori Robin nevű vezetőjéről, aki Észak-Amerikából hozta be. Köszönöm a kiigazítást, valóban tévedtem. Pedig foglalkoztam mezőgazdasági ismeretekkel, és tanultam is róla, amikor a 80-as évek elején pár évet itt is tanultam. Mégis kevertem a neveket.
11:42 de.
jani
2015 március 23
10:20 de.
Kicsit utánanéztem a dolognak, és mindenkinek igaza van. Ugyanis a Tessedik Sámuel féle betelepítés az amerikai fajta, a koronaakác ami nagy tövisű, afrikából került át, noha az sem afrikai eredetű.
Bár az LMP-n ez sem segít :-;
1:06 du.
kedves Donom, akkor én is benéztem, ugyanis teljesen tudománytalanul, kizárólag útleírásokra és úti filmekre hagyatkozva állítottam, hogy az akác afrikai eredetű.
Valahogy mindegyikben volt szó róla 🙂
1:37 du.
Ille István
2015 március 23
1:06 du.
Valószínű a koronaakác bekerülésével kevertük, mivel a koronaakác, vagy kenyérfa, (szentjánoskenyér) afrikéból került át, de eredetileg az is észak-amerikai lenne.
Viszont érdekes, hogy az őshazájában valóban nagyon kevés található belőle, és a legelterjedtebb Ausztráliában. Úgy tűnik,az amerikaiak sem vigyáztak az őshonos növényeikre.
4:13 du.
Mikor aszonta a mi derága jó földmív. miniszterünk, hogy az akácfa hungarikum, eszembe jutott, hogy él még az első akácfa, amit Amerikából betelepítettek Európába.
Ennyit a hozzáértésről.