Bizalom
Uram, te aki oly bölcs vagy, mindent látsz és mindent tudsz, segíts nekünk!
Tudod, bízni szeretnék, de talán már csak te maradtál erre a célra.
Gyanítom, te is csak azért, mert munkaköri kötelességed bizalomgerjesztőnek lenni, és te még a régi iskolán nevelkedtél, mikor a kötelesség, a becsület, az együttérzés, a szeretet, meg az összes ilyen idejétmúlt baromság még divatban volt.
Úgyhogy, te olyan vagy Istenben, mint a mai kor fejlődésképtelen nyugdíjasa, aki megragadt a Záray-Vámosi kettősnél.
Talán ezért is lehet még legalább benned bízni, mert ha egy új kor Istene lennél, akkor már nem lenne liba az égen, mert mindet begyűjtötted volna, sőt, a többségét már fel is faltad volna.
Tudod Uram, régebben voltak intézmények, melyeket lehetett tisztelni, némelyiket még szeretni is, de ma már a társadalom egyetlen szegmensében sem találsz ilyet, már mindegyik elkurvult az idők folyamán.
Legjobban még a tűzoltókban és a katasztrófavédelem területén dolgozókban bízunk, persze csak akkor, ha ég a ház, hiszen állítólag a körükben meglehetősen erős a Jobbik, márpedig nekem nem kedvenceim a neonácik, se feketébe öltözve, se ha átöltöznek lángálló ruhába – habár javukra szóljon, hogy nyilvánosan még nem kötelezték el magukat a szélsőjobb mellett.
Némileg azért is ingadozom megítélésükben, mert a cigánygyilkosságok idején a molotov-koktél és az elektromos zárlat közötti differenciát nem nagyon sikerült felismerniük, de tekintsük ezt kisiklásnak, és örüljünk, hogy mások bíznak bennük.
A Postában is bíznak az emberek, sajnos egyre drágább, de legalább még nem a postás lopja a csomagod – egyelőre.
Elnézegetem a postásainkat munka közben és meg is értem a bizalmat.
Nade a többi!
Itt van mindjárt a Parlament, ahol a képviselők gombnyomogató zombivá alacsonyodtak, akiknek többségében csak a saját meggazdagodásukon jár az esze.
Időnkét beléjük dobnak egy marék pénzt és akkor átmennek kétkarú rablóba, amelyik meg nem, az idióta, kenetes hangon jelszavakat mantráz és becsukja nekem a boltokat vasárnap, mert fogalma nincs a nép szokásairól.
Ezekben bízzak?
Talán a kormányban, melynek tagjai között manifeszt elmebetegek vannak, melynek vezetője egy szociopata despotácska, a többi meg egyszerű maffiózó vagy madzagon mozgatott báb?
Ezekben bízzak?
Esetleg az Alkotmánybíróságban?
Egy testületben, mely – tisztelet a kevés számú kivételnek – a taláros kurvák klubja?
Akik nem az Alkotmányra figyeltek akkor sem, amikor a kis despota megváltoztatta azt?
Akik ma is Orbánra pislognak félszemmel?
Akiknek csak a pénz fontos, az Alkotmányt meg tőlük hívhatnák akár Furmánynak is, csak a nyakukból ne szedje le senki a medált, melyre a nevük és a lakáscímük van írva, hogy megtalálják őket, ha elkóboroltak véletlenül?
Ezekben bízzak?
Vagy a bíróságokban?
Ugye viccelsz, Uram?
Ezeket – tisztelet a kivételnek – belső iránytűjük vezérli, a döntéseik egy része igencsak politika-vezérelt, emellett a gazdagot kímélik, a szegényt ütik, hányinger népség.
Ezekben bízzak?
A Rendőrségben?
Az Ügyészségben?
Vagy a pártokban?
A NAV-ban?
A Nemzeti Bankban?
A bankokban?
Az állami médiában?
Az állami oktatásban, nyugdíjrendszerben, egészségügyben?
Ezekben bízzak?
Lásd be Uram, te maradtál, meg még talán az internet, csak hát ez utóbbi iránt sem lehet korlátlan a bizalom.
Úgyhogy Uram, érezd át a felelősségedet és ne hezitálj használni a hatalmad, különben mi, itt lent belefulladunk ebbe a trágyatengerbe, ami körülvesz bennünket.
Erre még egy Noé se tudna bárkát építeni, arról nem szólva, hogy egyetlen jóízlésű állatot se lehetne belecsalogatni…
Kérlek, gondold végig – mi neked egy marék kénköves ménkű, hát csapd bele azokba, akik megérdemlik, nekünk meg adj már végre egy kis nyugalmat és cseppnyi intelligenciát, hogy belássuk, még ha meghallgatod is a fohászt, akkor is hozzá kell tennünk a magunk részét az élhetőbb jövőhöz!
Mert tied az ország, a hatalom és a libák mind, hát könyörülj meg rajtunk!
Ámen
Comments are closed