Kétségtelenül elegánsabb lenne, ha – mondjuk – kávézaccból, vagy égetett marhalapockából jósolna, de az egyéniségéhez jobban illik a haruspexi nyersanyag.

Mert hát, kétségtelenül jóstehetség kell ahhoz, hogy valaki február 25-én előre lássa, hogy bizony, márciusban brókercégek fognak bedőlni, ennek okán utasítsa az oda deponált közpénzek kivonását. Rendben, tételezzük fel, hogy a Nemzet Esze valóban a jövőbe látott, miért is ne, állítólag pár lépést már meg is tud tenni vízen járva, de még akkor is marad a kérdés: honnan a francból tudta a Nagy Kormányos, hogy közpénzek fialnak jó kis százalékokat a brókereknél? Mert hát, az ilyesmi mintha törvény ellenes lenne, mivel közpénzt kizárólag az Államkincstárban lehet tartani, méghozzá nem is kápé, de kincstárjegy és államkötvény formájában. Ja, hogy az nem tejel olyan jól, mint a brókerek által forgatott, ráadásul a hasznot nem is lehet privát számlákra utalni? Pech.

Térjünk hát vissza a kezdetekhez: honnan tudta a Nemzet Közgazdásza, hogy közpénzek vannak brókerházaknál? Ha nem tudta – mert hát, ő se mindentudó (habár…) – miért adta ki ezt az utasítást? Ha tudta, miért hunyt felette szemet? Persze, lényegtelen, hiszen, ha jövőbe látott, a látomása tárgyát is látta: a közpénzeket.

Most térjünk ki az ügyviteli részére, mi szerint Tarsoly levele előbb kapott választ, mint ahogy megérkezett. Akad egy olyan mókás dolog minden cégnél, hogy iktatókönyv. Mi több, még szervezet is, amit úgy hívnak: iktató. Namármost, a hivatalvezető (Orbán Viktor) kabinetfőnöke a Tarsoly-féle levél beérkezése előtt – amit, ugyebár, az iktatókönyvben rögzítettek – még az előtt válaszol a küldő félnek, hogy az beérkezett volna, mi több, tájékoztatja arról is, hogy az ügyben Varga Mihály az illetékes, és ügyintézőt is rendeltek az ügyhöz. Mondom, a levél megérkezését megelőzően. Iktató meg sehol.

Persze, volt egy olyan duma, hogy személyesen kézbesítették Orbánnak, mivel a levél átvevője tudta, hogy a Vezér éppen hol van, és azt is tudta, hogy a levél tartalma annyira fontos, hogy nem tűr halasztást a továbbítása, majd iktatni ráérnek később is – mondjuk, másnap, hiszen az iktató már úgyis zárva volt.

Akkor merüljünk el egy csöppet ebben a verzióban. Személyes kézbesítőt a beléptetési szabályok irányítják. Első azonosítási pont az épülettől 300 méterre található, a második az épület kapujában. Ezzel még nincs vége: a belépését a rendelkezésre álló adatok alapján a kabinetfőnök engedélyezi, akinek – természetesen – tisztában kell lennie a belépni kívánó személyén kívül a belépés céljával is. Mert hát, csak nem lehet egy mezei hivatalsegéd, aki, ugyebár, az első ellenőrzési pontnál nyilván azt mondaná: levelet hoztam a miniszterelnöknek. Rendben, akkor irány a postabontó, ami viszont egy másik utcában van, és ott azután igazán iktatják.

Persze, ha a kézbesítőnek eleve belépője van a Parlamentbe, az más. Akkor érthető az időkapu. Akkor már csak a bennfentes kereskedelem vádja alól kell tisztázni magukat.

Ne reménykedjünk, vádemelés nem lesz.